Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 1-144. szám)

1881-04-08 / 80. szám

VI. évfolyam 881. SO. szám, Budapest, péntek április 8. Előfizetési ár: Egész évre.........20 frt. — Fél évre................70 „ — Negyed évre.... 6 „ Egy hónapra----- 7 „ 80 Hirdetéseit: Egy hatodhasábos petitsor egy-­­ szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer ! 16 kr., és többszöri hirdetéséért­­ 13 kr., minden beigtatásnál A­­ MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP 1 »*9g Szerkesztőség é­­­­i kiadó­hivatal: Budapest, F. József tér .9. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfize­tési s hirdetési dijak, nemkü­lönben a beigtatandó hirdet­mények is küldendők. Kéziratok I | A | „MAGYAR JOGÁSZ“ ' minden nap, hétfőt kivéve. ¡ I bélyegdij külön minden beigtatás / • ^ n után 30 kr. osztr. ért. (j j ®)Sa*= —n­ megjelen A W­AGYARORSZAGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. csak ismert kezektől fogadja?­­I nak el. i ■ |PP~ Tisztelt előfizetőnk közöl azokat, kik még hátralékban vannak, felkérjük, hogy ebbeli tartozásokat mielőbb beküldeni szí­veskedjenek. A polgári házasságról szóló törvényjavaslat­ VII. A 15. §­a házasságtörést oly akadá­lyul jelöli ki, mely, ha a házasulandók között az egybekelés előtt történt s bíróságilag bebi­­zonyíttatott, érvénytelenné teszi a házasságot. E szakaszra első megjegyzésünk az, hogy ezt öszhangzásba kellett volna hozni az új büntető­­törvény 246. §-ával is, mely világosan mondja, hogy a házasságtörés esetében bűnvádi eljárás­nak csak a sértett fél indítványára van helye. E záradék hiányozván a szövegből, nem tudhatni, hogy itt tiltó, avagy bontó akadályt kell-e érteni. Egyébiránt megjegyzendő még, hogy ha már a kánon jog alapján akart beszélni e t.-ja­­vaslat fogalmazója, ki kellett volna azt is fe­jeznie, hogy itt csak a befejezett, tény­leg elkövetett házasságtörésről van szó, mert e bűntény csak azon esetben teszi érvénytelenné a házasságot: 1) ha a két paráználkodó a há­zastárs életében a házasságtörés előtt vagy után egymásnak házasságot ígérnek, vagy épen meg­kötni merészelnek; 2) ha a paráználkodók egyike csupán azért, hogy a másikkal házas­ságra léphessen, az útjában álló házasfélt láb alól elteszi, vagy annak élete ellen sikerrel tör (Dictum Gratiani ad c. 3. C. XXXI. 2. 1. c. 2 — 6.) Mindig föl­tételezt­etik azonban, hogy az egyik paráználkodó fél érvényes há­zasságban él , hogy a másik ezen körülményt tudja is, és hogy a házasságtörés meg a há­­zasságigéret, illetőleg a megkísértett házasság­­kötés, ugyanazon házasság tartama alatt tör­ténjék; az egyik által megkísértett vagy elkö­vetett gyilkosság pedig azon szándékkal történt legyen, hogy a másik paráználkodó féllel há­zasságra lépjen. Tekintve a 16. §. tartalmát, a javaslat minden oly bűntett vagy bűnkísérletet, melyet valaki azon szándékból követ el, hogy annak házastársával egybekelhessen, szintén akadály­nak tekint, hogy azonban mily bűntettet s bűn­kisérletet kell itt értenünk, az iránt homályban hagy, specifice nem nevezvén meg egyet sem. Különös, hogy még a házastárs-gyilkos­­ságot (conjugicidium) is mellőzi, holott ezt mind az egyházi, mind a polgári törvények (az ausztr. p. trk. 68. §) kiemelik (Schulte: Handbuch des Kathol. Eherechtes, Giesen, 1855. 312—315. 1.) Mert a házastársgyilkos­­ság már magában véve, azaz közbejött há­zasságtörés nélkül is bontó akadály, ha a gyil­kosság elkövetésében mindkét fél közreműködik s ha mindegyik, vagy legalább egyikök azon szándékkal teszi, hogy a másikkal házasságra lépjen. Föltételeztetik azonban, hogy mindkét fél tudjon a fönnálló házasságról s hogy ne csupán gyilkossági kísérlet, hanem valóságos gyilkos­ság forog­jen, s hogy a gyilkosság elköveté­sében mindkét fél bűnrészessége constatálható legyen, s végre, hogy legalább egyikök azon szándékkal követte legyen azt el, hogy a má­sikkal házasságra léphessen. Ugyanezen aka­dály a keleti s protestáns egyházi jogban is előfordul. A 17. §-ban olyas­valami állittatik, amit, szemben a róm. kath., sőt a protestáns egyházi joggal, sem lehet oly apodictice mondani. Az állíttatik ugyanis ott, hogy az eljegyzés nem házassági akadály, pedig a katolikusok­nál az eljegyzés kettős házassági akadályt is szül, u. m. tilt et, az egyik jegyes és bár­mely harmadik személy között, míg az eljegyzés fönnáll, s bontat, az egyik jegyesnek és a másik jegyes első izig való rokonai között, még akkor is, midőn az eljegyzés már érvényesen fölbontatott. Igaz, hogy az eljegyzés az osztr. ál­. polg. törvénykönyv 45. s a szász törvény­terv 1388. §-ai szerint sem házassági akadály, sőt átalában a protestánsoknál sem ad az jo­got a házasság megkötésére irányzott kerese­tekre, de Erdélyben az eljegyzés már tiltó akadályt képez (Kovács egyházi joga 320. §-nál). Az érintett §. tehát csak az esetben fogadható el, ha és amennyiben az erdélyi jog­szokás is mellőztetik. Ha a szándékolt házasságnak mi akadály sem áll útjában, vagy a fönforgott akadály eltávolíttatott, akkor a házasság megköthető, mi úgy történik, hogy a felek kölcsönös bele­egyezésüket az előszabott módon nyilvánítják. A házasság megkötésének érvényességére azon­ban, mint mellőzhetlen formaszerűség, a kihir­detés megkivántatik. Ezt a törvényjavaslat 18. §-a következőleg rendeli meg. A házasság érvényességéhez a kihirdetés és a beleegyezésnek ünnepélyes nyilvánítása is megkivántatik. A kihirdetés átalában minden rendezett s keresztény államban megkivántatik a házasság­­kötéshez és pedig azon alakszerűségek megtar­tásával, melyeket a laterani, illetőleg tridenti zsinat előszabott. Ennek rendszabályai azonban csak ott jőnek alkalmazásba, hol azok ünne­pélyesen kihirdetettek s hosszas gyakorlat kö­vetkeztében meghonosultak ; ott tehát, hol a tridenti zsinatnak különösen fegyelmi szabályai sem kihirdetést nem nyertek, sem hallgatag el nem fogadtattak, érvényesen megköthető a há­zasság, habár a kihirdetés és formaszerű bele­egyezés ünnepélyességei mellőztetők is, így nevezetesen Anglia, Skóczia, Svédország, Dánia és Oroszországban, de csak az odavalók s nem egyszersmind olyanok között is, kik a tridenti zsinat határozatának kijátszására netalán oda mennek. A főrendiház ma d. e. 12 órakor tartott ülésében tárgyalt és elfogadott több kisebb tör­vényjavas­latot. B­e­ő­t­h­y Algernon a képviselőház jegyzője áthozza a Németalfölddel a közönséges bűntettesek kiadatásáról szóló szentesített törvény­­czikket és a perrendtartási novellát. Az előbbi ki­­hirdettetett, az utóbbi pedig a jogügyi bizottság­hoz utasít­atott. A képviselőház mai ülésében a miniszter­­elnök benyújtja a Németalfölddel kötött kiadási szerződésről szóló szentesített törvényc­ikket, mely hitelesíttetik. Ezután harmadszori felolvasásban végleg megszavaztatván a per­rendtartási novella, kimondatik, hogy a ház az ünne­pek előtt érdemleges ülést már nem tart és a holnapi ülés napirendjére kitűzött kérvényeket az ......­­-s ünnepek után fogja tárgyalni. A miniszterelnök ezután válaszol Irányi Dániel interpellációjára Az Igazságügyminisztérium hatáskörének meg­szorítása. Nevezetes javaslattal lesz alkalma közelebb foglalkozni a franczia törvényhozásnak. A javaslat a bírói függetlenség szabatosabb körülírására vo­natkozik és nem a kormány, hanem egy képviselői frakc­ió által terjesztetik a ház elé. Mint egyik franczia szaklap közleményéből látjuk, a javaslat lényege abban foglalható össze, hogy a bíróságok teljesen kivonussanak az igazságügyminisztérium, azaz az időnként változó kormányhatalom befolyása alól Az igazságügyminisztérium tisztán adminisz­­tratív hatóság gyanánt állana szemben a javaslat szerint a bíróságokkal, és az igazságszolgáltatási teendőket, illetőleg utasításokat és rendeleteket többé nem intézhetne a bíróságokhoz. A bírói függetlenség biztosítása érdekében Francziaországban megindult mozgalomnak nem ez az első jelensége. Egyetlen e czélból tett lépés sem tűnik föl előttünk azonban annyira mélyrehatónak és jelentékenynek, mint ez. Magyar szempontból is kiválóan érdekes ama javaslat. Nálunk is létezik az a visszásság és baj, melynek megszüntetését ama franczia javaslat c­é­­lozza. Nálunk is jelentékeny méryben befoly az igazságügyminisztérium — tehát oly hatóság, melynek tulajdonkép tisztán adminisz­­tratív hatáskörrel kellene bír­nia — az igazságszolgáltatásra. Befoly egész ré­giója által a rendeleteknek, melyeket fontos igaz­ságügyi kérdésekre vonatkozólag önhatalmúlag bocsát ki Az igazságügyminisztérium ilyetén ha­tásköre a bírói függetlenség ér­dekeivel teljesen összeférhet-­­ e­n. Nagyon örülünk hát, hogy Francziaországban fölismerték ezen anomália károssága és tarthat­­lanságát s arra törekednek, hogy az igazságügy­­minisztériumot tisztán adminisztratív szerepkörre szorítsák. Ezáltal csak megerősítve látjuk annak igazságát, mit e helyen már rég­óta mi is hangsú­lyoztunk a bitói függetlenség biztosítása érde­kében. Mi azonban úgy e függetlenség, mint a jó igazságszolgáltatás tekintetében még egyebet is szük­ségesnek tartanánk Azt t. i., hogy a bírói kineve­zés, i­letőleg előterjesztés joga egyátalán vonassék el az igazságügyminisztériumtól és ruháztassék át a legfelsőbb bíróságra; akként, hogy e bíróság elő­terjesztése alapján neveztetnének ki a bírák. Az igazságügyminisztérium nem nyújthat semmiféle garancziát aziránt, hogy feladatuknak megfelelni képes egyéneket juttasson birói állá­sokra Mindenekelőtt azért nem, mivel protekczió, nepoismus, a kormány érdekében teljesített kortes szolgálatok sat.: mérvadó szempontok a legtöbb ki­neve­ésnél. A birói állásokat Magyarországon job­­badára jutalom gyanánt­ osztogatták szét, így volt ez mostanig — ha nem is oly kirívó mérvben — Francziaországban is Valahányszor ott a kormány­­forma vá­tozott: mindig egyik részét a bukott rend­szerhez szított bíráknak kivették állásaikból és olya­nokat neveztek ki, kik politikai dárdásai voltak az új kormá­nformának. Ezen anomáliát a birói el­­mozdíthat­lanságra vonatkozó javaslat megszünteti Francziaor­zágta­ n De hogy azért a birói függet­lenséget­ koránsem látják biztosítottnak a fran­­cziák, arról eklatánsan tanúskodik a készülő ja­vaslat, melyről fönnebb szóltunk. E javaslatra visszatérni , ha tárgyalás alá kerülend lesz még elég alkalmunk. Siettünk azon­ban hoz­ászólni,mivel hasonló,az igazságügy­­minisztérium hatáskörének kor­látozására irányuló mozgalomra Magyarországon is parancsolón utalnak a viszonyok. Nekünk is az a meggyőződésünk, hogy az igazságügyminisztérium

Next