Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 1-144. szám)
1881-04-08 / 80. szám
VI. évfolyam 881. SO. szám, Budapest, péntek április 8. Előfizetési ár: Egész évre.........20 frt. — Fél évre................70 „ — Negyed évre.... 6 „ Egy hónapra----- 7 „ 80 Hirdetéseit: Egy hatodhasábos petitsor egy- szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer ! 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál A MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP 1 »*9g Szerkesztőség éi kiadóhivatal: Budapest, F. József tér .9. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok I | A | „MAGYAR JOGÁSZ“ ' minden nap, hétfőt kivéve. ¡ I bélyegdij külön minden beigtatás / • ^ n után 30 kr. osztr. ért. (j j ®)Sa*= —n megjelen A WAGYARORSZAGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. csak ismert kezektől fogadja?I nak el. i ■ |PP~ Tisztelt előfizetőnk közöl azokat, kik még hátralékban vannak, felkérjük, hogy ebbeli tartozásokat mielőbb beküldeni szíveskedjenek. A polgári házasságról szóló törvényjavaslat VII. A 15. §a házasságtörést oly akadályul jelöli ki, mely, ha a házasulandók között az egybekelés előtt történt s bíróságilag bebizonyíttatott, érvénytelenné teszi a házasságot. E szakaszra első megjegyzésünk az, hogy ezt öszhangzásba kellett volna hozni az új büntetőtörvény 246. §-ával is, mely világosan mondja, hogy a házasságtörés esetében bűnvádi eljárásnak csak a sértett fél indítványára van helye. E záradék hiányozván a szövegből, nem tudhatni, hogy itt tiltó, avagy bontó akadályt kell-e érteni. Egyébiránt megjegyzendő még, hogy ha már a kánon jog alapján akart beszélni e t.-javaslat fogalmazója, ki kellett volna azt is fejeznie, hogy itt csak a befejezett, tényleg elkövetett házasságtörésről van szó, mert e bűntény csak azon esetben teszi érvénytelenné a házasságot: 1) ha a két paráználkodó a házastárs életében a házasságtörés előtt vagy után egymásnak házasságot ígérnek, vagy épen megkötni merészelnek; 2) ha a paráználkodók egyike csupán azért, hogy a másikkal házasságra léphessen, az útjában álló házasfélt láb alól elteszi, vagy annak élete ellen sikerrel tör (Dictum Gratiani ad c. 3. C. XXXI. 2. 1. c. 2 — 6.) Mindig föltételeztetik azonban, hogy az egyik paráználkodó fél érvényes házasságban él , hogy a másik ezen körülményt tudja is, és hogy a házasságtörés meg a házasságigéret, illetőleg a megkísértett házasságkötés, ugyanazon házasság tartama alatt történjék; az egyik által megkísértett vagy elkövetett gyilkosság pedig azon szándékkal történt legyen, hogy a másik paráználkodó féllel házasságra lépjen. Tekintve a 16. §. tartalmát, a javaslat minden oly bűntett vagy bűnkísérletet, melyet valaki azon szándékból követ el, hogy annak házastársával egybekelhessen, szintén akadálynak tekint, hogy azonban mily bűntettet s bűnkisérletet kell itt értenünk, az iránt homályban hagy, specifice nem nevezvén meg egyet sem. Különös, hogy még a házastárs-gyilkosságot (conjugicidium) is mellőzi, holott ezt mind az egyházi, mind a polgári törvények (az ausztr. p. trk. 68. §) kiemelik (Schulte: Handbuch des Kathol. Eherechtes, Giesen, 1855. 312—315. 1.) Mert a házastársgyilkosság már magában véve, azaz közbejött házasságtörés nélkül is bontó akadály, ha a gyilkosság elkövetésében mindkét fél közreműködik s ha mindegyik, vagy legalább egyikök azon szándékkal teszi, hogy a másikkal házasságra lépjen. Föltételeztetik azonban, hogy mindkét fél tudjon a fönnálló házasságról s hogy ne csupán gyilkossági kísérlet, hanem valóságos gyilkosság forogjen, s hogy a gyilkosság elkövetésében mindkét fél bűnrészessége constatálható legyen, s végre, hogy legalább egyikök azon szándékkal követte legyen azt el, hogy a másikkal házasságra léphessen. Ugyanezen akadály a keleti s protestáns egyházi jogban is előfordul. A 17. §-ban olyasvalami állittatik, amit, szemben a róm. kath., sőt a protestáns egyházi joggal, sem lehet oly apodictice mondani. Az állíttatik ugyanis ott, hogy az eljegyzés nem házassági akadály, pedig a katolikusoknál az eljegyzés kettős házassági akadályt is szül, u. m. tilt et, az egyik jegyes és bármely harmadik személy között, míg az eljegyzés fönnáll, s bontat, az egyik jegyesnek és a másik jegyes első izig való rokonai között, még akkor is, midőn az eljegyzés már érvényesen fölbontatott. Igaz, hogy az eljegyzés az osztr. ál. polg. törvénykönyv 45. s a szász törvényterv 1388. §-ai szerint sem házassági akadály, sőt átalában a protestánsoknál sem ad az jogot a házasság megkötésére irányzott keresetekre, de Erdélyben az eljegyzés már tiltó akadályt képez (Kovács egyházi joga 320. §-nál). Az érintett §. tehát csak az esetben fogadható el, ha és amennyiben az erdélyi jogszokás is mellőztetik. Ha a szándékolt házasságnak mi akadály sem áll útjában, vagy a fönforgott akadály eltávolíttatott, akkor a házasság megköthető, mi úgy történik, hogy a felek kölcsönös beleegyezésüket az előszabott módon nyilvánítják. A házasság megkötésének érvényességére azonban, mint mellőzhetlen formaszerűség, a kihirdetés megkivántatik. Ezt a törvényjavaslat 18. §-a következőleg rendeli meg. A házasság érvényességéhez a kihirdetés és a beleegyezésnek ünnepélyes nyilvánítása is megkivántatik. A kihirdetés átalában minden rendezett s keresztény államban megkivántatik a házasságkötéshez és pedig azon alakszerűségek megtartásával, melyeket a laterani, illetőleg tridenti zsinat előszabott. Ennek rendszabályai azonban csak ott jőnek alkalmazásba, hol azok ünnepélyesen kihirdetettek s hosszas gyakorlat következtében meghonosultak ; ott tehát, hol a tridenti zsinatnak különösen fegyelmi szabályai sem kihirdetést nem nyertek, sem hallgatag el nem fogadtattak, érvényesen megköthető a házasság, habár a kihirdetés és formaszerű beleegyezés ünnepélyességei mellőztetők is, így nevezetesen Anglia, Skóczia, Svédország, Dánia és Oroszországban, de csak az odavalók s nem egyszersmind olyanok között is, kik a tridenti zsinat határozatának kijátszására netalán oda mennek. A főrendiház ma d. e. 12 órakor tartott ülésében tárgyalt és elfogadott több kisebb törvényjavaslatot. Beőthy Algernon a képviselőház jegyzője áthozza a Németalfölddel a közönséges bűntettesek kiadatásáról szóló szentesített törvényczikket és a perrendtartási novellát. Az előbbi kihirdettetett, az utóbbi pedig a jogügyi bizottsághoz utasítatott. A képviselőház mai ülésében a miniszterelnök benyújtja a Németalfölddel kötött kiadási szerződésről szóló szentesített törvénycikket, mely hitelesíttetik. Ezután harmadszori felolvasásban végleg megszavaztatván a perrendtartási novella, kimondatik, hogy a ház az ünnepek előtt érdemleges ülést már nem tart és a holnapi ülés napirendjére kitűzött kérvényeket az ......-s ünnepek után fogja tárgyalni. A miniszterelnök ezután válaszol Irányi Dániel interpellációjára Az Igazságügyminisztérium hatáskörének megszorítása. Nevezetes javaslattal lesz alkalma közelebb foglalkozni a franczia törvényhozásnak. A javaslat a bírói függetlenség szabatosabb körülírására vonatkozik és nem a kormány, hanem egy képviselői frakció által terjesztetik a ház elé. Mint egyik franczia szaklap közleményéből látjuk, a javaslat lényege abban foglalható össze, hogy a bíróságok teljesen kivonussanak az igazságügyminisztérium, azaz az időnként változó kormányhatalom befolyása alól Az igazságügyminisztérium tisztán adminisztratív hatóság gyanánt állana szemben a javaslat szerint a bíróságokkal, és az igazságszolgáltatási teendőket, illetőleg utasításokat és rendeleteket többé nem intézhetne a bíróságokhoz. A bírói függetlenség biztosítása érdekében Francziaországban megindult mozgalomnak nem ez az első jelensége. Egyetlen e czélból tett lépés sem tűnik föl előttünk azonban annyira mélyrehatónak és jelentékenynek, mint ez. Magyar szempontból is kiválóan érdekes ama javaslat. Nálunk is létezik az a visszásság és baj, melynek megszüntetését ama franczia javaslat célozza. Nálunk is jelentékeny méryben befoly az igazságügyminisztérium — tehát oly hatóság, melynek tulajdonkép tisztán adminisztratív hatáskörrel kellene bírnia — az igazságszolgáltatásra. Befoly egész régiója által a rendeleteknek, melyeket fontos igazságügyi kérdésekre vonatkozólag önhatalmúlag bocsát ki Az igazságügyminisztérium ilyetén hatásköre a bírói függetlenség érdekeivel teljesen összeférhet- en. Nagyon örülünk hát, hogy Francziaországban fölismerték ezen anomália károssága és tarthatlanságát s arra törekednek, hogy az igazságügyminisztériumot tisztán adminisztratív szerepkörre szorítsák. Ezáltal csak megerősítve látjuk annak igazságát, mit e helyen már régóta mi is hangsúlyoztunk a bitói függetlenség biztosítása érdekében. Mi azonban úgy e függetlenség, mint a jó igazságszolgáltatás tekintetében még egyebet is szükségesnek tartanánk Azt t. i., hogy a bírói kinevezés, iletőleg előterjesztés joga egyátalán vonassék el az igazságügyminisztériumtól és ruháztassék át a legfelsőbb bíróságra; akként, hogy e bíróság előterjesztése alapján neveztetnének ki a bírák. Az igazságügyminisztérium nem nyújthat semmiféle garancziát aziránt, hogy feladatuknak megfelelni képes egyéneket juttasson birói állásokra Mindenekelőtt azért nem, mivel protekczió, nepoismus, a kormány érdekében teljesített kortes szolgálatok sat.: mérvadó szempontok a legtöbb kineveésnél. A birói állásokat Magyarországon jobbadára jutalom gyanánt osztogatták szét, így volt ez mostanig — ha nem is oly kirívó mérvben — Francziaországban is Valahányszor ott a kormányforma vátozott: mindig egyik részét a bukott rendszerhez szított bíráknak kivették állásaikból és olyanokat neveztek ki, kik politikai dárdásai voltak az új kormánformának. Ezen anomáliát a birói elmozdíthatlanságra vonatkozó javaslat megszünteti Francziaorzágta n De hogy azért a birói függetlenséget koránsem látják biztosítottnak a francziák, arról eklatánsan tanúskodik a készülő javaslat, melyről fönnebb szóltunk. E javaslatra visszatérni , ha tárgyalás alá kerülend lesz még elég alkalmunk. Siettünk azonban hozászólni,mivel hasonló,az igazságügyminisztérium hatáskörének korlátozására irányuló mozgalomra Magyarországon is parancsolón utalnak a viszonyok. Nekünk is az a meggyőződésünk, hogy az igazságügyminisztérium