Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)
1881-10-14 / 232. szám
VI. évfolyam 1881. 232. szám. Budapest, péntek október 14. Jan-------- — [ „MAGYAR JOGÁSZ“ ] megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : Egész évre........20 frt. — Fil ívre.............10 „ — Negyed évre---- 6 „ -: Egy hónapra---- 1 » SO Kjjj hatodhZBáboz petltsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál A • bélyegdij kivön minden beigtatás - 33 útin 30 kr. osztr. ért. (S ! I Hirdetések: Sut.iram MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZAGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, F. József tér 9. M.hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési a hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el. . '' ' ' - '----- ~ Kivételek a bírói foglalás alól. A végrehajtási eljárásról szóló új törvény igazán annyira hézagos és rosz, hogy nem vagyunk képesek eléggé bámulni a fölött, hogy mi okból lehetett ezt a törvényt a legtökéletesebbek közé sorolni. Legalább ennek tartották annak idejében sokan azok, akiket mi némileg practicus szakférfiaknak ismertünk. Azonban, természetes dolog, ezek az urak influáltatták magukat az enquête tagjaitól, kik azáltal keltöttek maguk iránt bizalmat, hogy az eddigi codificationális művek gyarlóságát nyíltan beismerték. Más véleményben van azonban ma a szakközönség az említett törvény irányában. La azt mondják, hogy ez a törvény valóságos merénylet az anélkül is hitelét vesztett magyar justitia ellen s nem ok nélkül szólalnak fel ily értelemben. Volt alkalmunk az itt szóban forgó törvényt szentesítése előtt ép úgy, mint azután bírálat tárgyává tenni és bírálatunk során nem tapasztalhatta senki sem azt, hogy elfogultság vezette volna tollunkat, annál kevésbé, mert a jó s helyes intézkedéstől sohasem tagadtuk meg elismerésünket. Ma megint a többször említett törvény azon rendelkezésével kell foglalkoznunk, sajnos, hogy ismét törvénygyártóink s törvényhozásunk szakértelmének hátrányára, mely a bírói foglalás alól való kivételeket állapítja meg a 49 és következő szakaszaiban. Nincs szándékunk most az ezekben a szakaszokban megjelölt kivételeket egyenként mérlegelni, sem a törvényhozás botlásait a kivételek megállapítása körül vita tárgyává tenni, hanem utalni akarunk egyszerűen az egyik kivételt meghatározó és oly szakaszra, melynek tárgyáról világos s tüzetes intézkedést vártunk. Mindenki tapasztalhatta, hogy eddig menynyi bajt s jogbizonytalanságot idéztek elő jelenlegi törvénykezési rendtartásunknak a foglalási kivételeket megállapító szakaszai, azáltal, hogy az egyedárusági dolgokról semmiféle rendelkezést nem foglaltak magukban s a bíróságok más-más szempontból fogva fel a dolgot, lényegesen eltérő határozatok keletkeztek. Az új törvény azonban (53. §.) már nyiltan kimondja, hogy: .mennyiben van helye végrehajtásnak az állami egyedáruság tárgyaira s azok termeléséhez vagy eladásához szükséges eszközökre, továbbá lottó-nyereményekre, vámkezelés alatt levő árukra, a fennálló jövedéki törvények szerint döntendő el.“ Ezzel a szakaszszal azonban édes keveset segített a törvényhozás a jelenlegi bonyodalmakon s nem szüntette meg a jogbizonytalanságot sem, mert, habár a mostani törvrendtartás az egyedáruság körébe tartozó tárgyakat a kivételek közé nem sorolta is, bíróságaink a fennálló jövedéki törvényekhez alkalmazkodtak. A hiba , illetve a törvény hiánya főleg az volt, hogy a fennálló jövedéki törvények összekombinálása s törvénykezési eljárásunkkal összeegyeztetése, ütközött sok nehézségbe. E tekintetben vártuk az Ariadne-fonalat a törvényhozástól s ne kívánta volna azt, hogy a biró a pénzügyi törvények s rendeletek egész tömegét tanulmány tárgyává téve, ennek fejlődését éber figyelemmel kísérje akkor, midőn a törvénykezés terén egyik reform a másikat érve, azt se tudja, hogy minek tanulmányozásához fogjon előbb. Egyébiránt az új törvényben, eltekintve attól, hogy semmiféle javítást nem látunk, határozottan azt kell constatálnunk, mikor a föntebb érintett új rendelkezés félrevezeti a bírót, mit nem tesz a jelenlegi törvény, hiányossága daczára sem. Az a kitétel ugyanis, hogy „menyiben van helye végrehajtásnak bizonyos egyedárusági tárgyakra, a jövedéki törvények szerint döntendők el“, nagyon elasticus, mert elvégre lehetnek oly tárgyak is, melyek, habár az egyedáruságiak közé tartoznak is, a kincstár jogainak épségben tartása mellett, mégis lefoglalhatók s bíróságaink az új szakasz alapján a dolog könnyebb oldalát keresve, egyszerűen túlteszik majd magukat oly foglalások elrendelésén, amelyek az 53. §-ban érintettek. A helyzet tehát ezentúl sokkal roszabbnak mutatkozik a kérdéses foglalások elrendelése s eljárása körül, amennyiben most a bírák nem törik fejüket a törvény magyarázatával, hanem cselekszenek a lefoglalandó tárgy jogi természetének szem előtt tartása mellett, a legczélszerűbben, míg a jövőben a törvény külön magyarázatra is szolgáltat bőségesen okot, mi zavarja a judicaturát. Ezt nevezik nálunk haladásnak. A képviselőház mai ülésében az elnöki jelentések tudomásul vétele után, Verhovay Gyula a házszabályok 124 §-ára való hivatkozás mellett ekként szólalt fel: „Van szerencsém a házszabályok idézett §-a'értelmében az 1849-ben behívott muszkák által felégetett Losoncz városának képviselője, Forgách Antal gróf összeférhetlenségi esetét bejelenteni. Minthogy a házszabályok e §-a szerint a bejelentést indokolni nem lehet, kérem a t. házat, méltóztassék azt az összeférhetlenségi bizottságnak átadni.“ — Az ügy az összeférhetlenségi bizottsághoz utasíttatott. Ezután megkezdődött a felirati vita. Szólott Krisztinkovich Ede a szélsőbalpárt felirata mellett, míg Pot Mihály Miletica javaslatát pártolja. Ezután Szalay Imre, Simonyi Iván és a miniszterelnök szóltak, ki-ki pártja javaslatát támogatva. A bűntett elkövetésére irányzott szándékon kívül, a btk. 66 §-ában meghatározott ismérvek még azt is követelik, hogy az ezen szándék foganatosítása végett teljesített külcselekménynyel maga a bűntett véghezvitele kezdetét vette légyen . Az tehát, hogy valaki gazdája tulajdonát képező ingóra, mint sajátjára nézve valakivel alakuba bocsátkozik és ezt több napon át folytatja, nem állapíthatja meg a lopás kísérletét. Ezzel ellenkezőleg határozott a legfőbbitélőszék tegnapelőtt, daczára annak, hogy 770/881. sz. a. kelt határozatában kimondotta azt az elvet, hogy a sikkasztás bűnkisérletével vádolt egyén Vegyes közlemények. Az ügyvédi kamarákból. A pozsonyi ügyvédi kamara Petőcz Dezső somorjai ügyvédet lajstromába fölvette. Ingók foglalása: Seres György és társa ellen Ó-Becsén, Dobrov Ferencz ellenTemesvárott, Popovits Miklós ellen Bpesten (VIII. ker. futó-utcza 62.) Madarassy László ellen Kecskeméten, Fehrentheil Vilmos ellen Brassóban, ifj. Száj Ferencz és Száj József ell. Rakamazon, Vierzigmann György ellen Székesfehérvártt, Korányi Józsefné ellen Nyírbátorban, ifj. gr. Desewffy Miklós ellen Nyíregyházán. Örökösök idézése: Bottó Pál ör. (rimaszombati tszék), Besnyák Ferencz, Csákovátz Kata örök. (újvidéki tszék), Kiss Jakab József, Gáli Ferencz ör. (kaposvári tszék), Hipsch Salamon, Ábrahám József, Nagyi Mihály, Szüts József, Greskovits János ör. (szegedi tszék), Kubinecz Simon, Szekreán Anica, Micuna Nicola örök. (m.-szigeti tszék), Bajó Ferencz örök. (sátoraljaujhelyi tszék), Popa Zaharie, Oregyán Ignácz ör. (dévai tszék), Almásy Mihály, Fuchslock Rozália ör. (bpesti tszék), Földesy Sámuelné ör. (sz.-németi tszék), F. Nagy József, Kerékgyártó István, Üstökös József, ör. (karczagi tszék), László György ör. (pestvidéki tszék), özv. Kováts Fábiánná ör. (győri tszék.) Idézés: Cs. Kováts István (kisújszállási járásb), Gere József (szabadkai tszék), Magarányi János (bártfai jb), özv. Péchy Andrásné, özv. Cseri Péterné ör. (pestvidéki tszék), Szabadi Ludovica (palánkai jb), Borkó Pál és János (amihályi tb), Páles József (zngováraljai járásb), Lukácsi Eszter, Födi Istvánná örök. (pestvidéki tszék), Berg Háni (eperjesi tszék ) Csőd: Csávás Lajos (karczagi tszék) csődje megszűnt. Pályázat: Birói és aljegyzői állam, (szombathelyi tszék), joggyakornoki áll. (erzsébetvárosi tszék), postamesteri állom. Türjény(zalam.), aljegyzői állom. (szabadkai járásbíróság), I. oszt. irodatiszti állomás (karczagi tszék.) A budapesti kir. törvényszék büntető-osztályánál 1881. évi okt. hó 14. napjaira kitűzött végtárgyalások. Előadó Székács: Jánoska Mihály 333. §., Pástér Kálmán 462. §., Scheiber Dezső II. kir. hirdetés, Buskovics József 333. §., Stegner Ádám 355. §. A közbiztonság a fővárosban s a főváros közvetlen környezetében ugyan rész lábon áll. E napokban éjjel, Budapest közvetlen közelében, úri háznál megjelent három fegyveres rabló, feleséget és 10 irtot kért ép úgy, mint az alföld némely elhagyott és regényes vidékén. A mit kértek, meg is kaptak s az illető úri ház lakója csak azért nem akarja magát megneveztetni a lapokban, nehogy rágyújtsák a házat. Van ám állami rendőrségünk . Az egyetem fekete tábláján ma a rektortól értesítés jelent meg, melyben tudatta az egyetemi polgárokkal, hogy a rendőrkapitány panaszt tett az általuk elkövetett éjjeli botrányok miatt. cselekvése a határozatlan s igen távoli egyszerű elidegenítésre vonatkozható felhíváson s igy a puszta előkészületi cselekményen túl nem terjedvén, abban fel nem találhatók a sikkasztási kisérlet azon ismérvei, melyek a szándékon kívül, annak foganatosítására irányzott külcselekménynyel a bűntett véghezvitelének megkezdését is követelik. Nem ártana, ha a büntető fogalmak minél egységesebb meghatározása czéljából bíráink bizonyos módot találnak fel, mi úgy hiszszük, a minél gyakoribb eszmecsere útján volna elérhető.