Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 145-280. szám)
1881-07-15 / 157. szám
VI. évfolyam 1881. 157. szám. Budapest, péntek július 15. — „MAGYAR JOGÁSZ 44 megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egér: ívre........20 frt. — Fél évre...........10 „ — Negyed évre.... 6 „ — Egy hónapra.... 7 » 80 Hirdetések : Egy hatodhasábos petitsor egy-szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 18 kr., minden beigtatásnál A I » bélyegéi] klilén minden beigátis j ■ ÍJ ötén 80 kr. ositr. ért. (X MAGYAR JOGÁSZ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, F. József tér 1). es. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kivül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. | Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatni el. | ( itgin --------- JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. ----------- , -«gfSS»* - - ■ - -- - i A bűnkisérlet fogalma. Lapunk 150. számában közlött 4702/81. sz. legfőbbitélőszéki határozatból, mely szerint az előre kijelentett szándék még akkor sem képezi a gyilkosság kísérletének bűntettét, ha vádlott annak valósítására a fegyvert be is szerezte, de használatba nem vette, kitetszik, hogy a bíróságok a btk. alapján még ma sincsenek tisztában azzal, hogy tulajdonképen mit lehet bűnkísérletnek tekinteni s ami nevezetes, az, hogy a btk. indokolása sem nyújt ebben a tekintetben semmi felvilágosítást. Nem tartjuk fölöslegesnek a tárgyban nézetünket a kérdés tisztázása érdekében elmondani. Hogy a cselekvény magában véve jogsértő, vagy legalább tárgyilag veszélyeztető legyen, azt nem föltételezzük, mert ez visszatérés volna a legrégibb germán jogfogalmakra a kísérlet tekintetében. A bűnös gondolat is tárgya lehet a büntetésnek, ha a gondolat külcselekménybe megy át s gonosz, vagy nem külső rész, hanem külsőleg rész, s mint ilyen külsőleg rész s mint ilyen külsőleg gonosznak ismerhető fel. Ez történik, mihelyt a külső cselekmény határozatlanságából kilép s a törvény által tiltott, határozott czél és eme czél valósításának reális lehetőségét magán viseli. Ezzel a minősítéssel meg volna adva a polgári büntethetőség kezdőpontja, ezért az illető a világi bíró előtt felelősségre vonható. Azonban a „rész“, mint a cselekményt minősítő szó, az akarattól elkülönítve, nyelvtanilag helytelen s legfölebb, mint trópus érthető. A rész elkülöníthetetlen az akarattól, csak úgy, mint maga a cselekmény. Az akarattól elkülönítve, cselekményről többé szó nem lehet. Ez a büntethetőség megkezdéséhez megkívántabb jelzés már az előkészítő cselekményeket is magában foglalhatja. Megengedjük, hogy a megítélés egyes esetekre nézve igen nehéz lehet; ebből azonban következik, hogy ezekre nézve a büntetés mindenesetre elesik, holott az alapelv megtartja gyakorlati jelentőségét mindenütt, hol eme jelzésnek lételéhez alapos kétség nem férhet; például valaki, kinek első házassága még érvényben van, már a második kötése czéljából kihirdetette magát; vagy pedig valaki, ki már betöréses tolvajlásokért több ízben el volt ítélve, birtokában oly eszközök s szerszámok találtatnak, melyek kétségtelenül csupán ily célra szolgálhatnak. Ez ellen azt vethetik ugyan, hogy az előkészítő cselekmények, magukban véve, még egészen közönyös, ártatlan tények, még nem szolgáltatnak bizonyítékot a gonosz szándék létezése tekintetében; a határozat még nem szilárd, s kétséges, ha váljon kerül-e valaha kivitelre, legalább is még szilárd elhatározást igényelne; a tettes még elállhatna szándékától, akaratát megváltoztathatná sőt. E szerint tehát tulajdonképen az akaratot büntetnék, épen a jobb nuda cogitatioját, ki megbánással vall, s fölcserélik az erkölcsi felelősséget a jogival, mely tárgyul az anyagi veszélyeztetést követeli. Ezeket az ellenvetéseket azonban, mint a távol jövőre kiható gondolatokat, bízvást mellőzhetjük, annyival inkább, mert feladatunk annak megoldása, hogy milyen legyen a judicatúra most, nem pedig, hogy milyen legyen a távol jövőben. A büntetés alkalmazásának föltétele mindenesetre a sértés, vagy veszélyeztetés. Minthogy azonban a tárgyi veszélyeztetés épen konkrét esetben nem tűnik föl veszélyeztetőnek, s minthogy a kísérleti cselekmények rendszerint anyagi veszélyeztetést nem foglalnak magukban, a sértő csupán a cselekményt átható, az ebben felismerhető akaratban rejthetik, tehát az alanyi veszélyeztetésben. A tárgyi veszélyeztetés, mint a büntethetőség feltételének elfogadása, oly értelemben, hogy a legközelebbi lépés a sértésre vezetne, sok oly kísérleti cselekménynél a büntetlenséget idézné elő, melyeknek büntethetőségét maguk az ellenfelek sem vonják kétségbe. Ami bizonyos cselekmények minősítését, büntethetőségének a tárgyi veszélyeztetéstől való föltételezését illeti, arra nézve csak két út létezik: vagy abból a nézetből indulni ki, hogy a tárgyi veszélyeztetés képezi valamely cselekmény büntethetőségének föltételét, s akkor eme követelménytől önkényileg el nem térhetünk vagy pedig ellenkező nézetet veszünk irányadóul, hogy t. i. minden cselekmény már eme stádium előtt büntetendő. Itt az osztóigazság megköveteli, hogy minden oly cselekmény, mely a büntethetőség jellegét magán viseli, büntetés alá vonattassék, a kivétel előre biztosított megkegyelmezés lenne minden kivételt képező bűnesetre, minden hátrányával a valóban bűnös cselekmény büntetlenségének. Minthogy tehát az igazság szempontjából eme kivételnek hely nem adható, jogosult az a nézet, hogy a büntető-igazságszolgáltatás csak úgy felelhet meg feladatának, ha a cselekményeket, a tárgyi veszélyeztetés fenforgása nélkül is, épen úgy büntetéssel sújtja, mint a végrehajtott bűntettet. A polgátalános törvénykönyv tervezete közzétételének módozatai tárgyában ma az igazságügyér elnöklete alatt tanácskozás tartatott az igazságügyminisztériumban, melyben az illető előadók, illetőleg tervkészítők: Halmossy Endre legfőbb ítélőszéki bíró, Teleszky István és Győry Elek ügyvédek, Apáthy István egyetemi tanáron kisül — a bírói karnak egyik kitűnősége Manoilovich Emil semmitőszéki bíró is részt vett. A bizottság, mely a jövő héten folytatja üléseit, arra is kiterjeszti figyelmét, hogy a különböző kézből származó dolgozatok intézkedései s technikus kitételei kellő összhangzásba hozassanak. Az átalános rész már nyomatás alá bocsáttatott és szét fog küldetni, hogy a szakférfiak és különösen a szaklapoknak módjukban legyen észrevételeiket megtenni, mielőtt a törvénytervezet tágabb körű bizottság elé terjesztetnék . Az igazságügyminiszter eljárása elismerésre méltó, mert látszik, hogy szakított a múlttal s nem dugdossa többé az igazságügyi dolgozatokat. A közigazgatási hatóságok köréből. Becsületsértés (btk. 261. §). Schiff József n.-károlyi mészáros Hruska Máriát az utczán hóval megdobta. A megye alispánja Schiffet az 1879. évi XL. tcz. 118. §-a alapján 5 frt pénzbüntetésre ítélte. A m. kir. belügyminiszer. Az ítéletek feloldásával az ügy bírói útra utasittatik, mert a panasz tárgyát képező cselekmény nem az 1879. évi XL. tcz. 118 §-ában körvonalzott kihágásnak, hanem a mennyiben panaszlónak az utczán történt neheztelt megdobatásából testi sértés nem származott volna, a btk. 261. §-ában minősített meggyalázó cselekménynek ismérveit foglalja magában. Az ügyiratokból ugyanis kétségtelenül kiderül, miszerint Schiff József az általa készített hógolyót boszuból s azon előre feltett szándékkal illetve czélzattal dobta el, hogy azzal panaszlet találja, márpedig a kihágásokról szóló btk. fentebb idézett szakasza alá szilárd anyagoknak mások veszélyeztetésével való eldobatása, avagy levetése a törvényszakasz benső értelme szerint csak annyiban tartozik, amennyiben a tett elkövetése alkalmával azon eredmény, hogy a szilárd tárgy által egy bizonyos egyénnek testi épsége megsértessék, illetve, hogy a dobás által megtaláltassák, előre nem czéloztatott, habár tehát ezen esetben másoknak testi épsége nemcsak veszélyeztetik, hanem súlyosabb beszámítás alá eső testi sérülések származása nélkül, véletlenségből tényleg megsértethetik is, mindazonáltal ezen eredménynek előre, s szándékkal czélba vettnek lennie nem szabad. Amennyiben tehát panaszlottnak azon cselekménye által, hogy Hruska Máriát az utczán boszúból megdobta, az utóbbi sérelmére testi sértés nem okoztatott volta, cselekménye a BT. K. 261 §-a szerint leend esetleg elbírálandó. A jogerős ítélettel befejezett ügy újra felvétele új ügynek tekintendő. Az igazolás az esetben is tárgyalandó, ha elkésetten folyamodott az iráni vádlott. Tusai Lászlónak abbeli jelentése alapján, hogy 1879. aug. 3-án m.fodorházi Papp Juon és Papp Pável, Luj Juon egy forint értékű szénáját ellopták, a kolozsvári járási helyettes szolgabiró, panaszost és panaszlottakat tárgyalásra idézte, ezek azokban nem jelenvén meg, az osztrák kprt. 423. §-a értelmében, mindkét panaszlottat, az osztrák btk. 460. §-a szerint minősült tulajdonbiztonság elleni áthágásért 8—8 napi fogságra ítélte. Ez ítélet ellen vádlottak felebbeztek Kolozs vármegye alispánjához, mely hatóság az elsőfokú határozatot indokainál fogva helybenhagyta. A helybenhagyó határozat 1880. augusztus 12-én lett feleknek kézbesítve és ők november 8-án a büntetés elhalasztása és újrafelvétel iránt kérelmeztek a szolgabirónál. Kérelmüket azonban említett hivatal elutasította és ez elutasító határozatot az alispáni hivatal is helybenhagyta. Ez elutasító határozat ellen ismét folyamodtak a felek az alispáni hivatalhoz, mely hatóság abból az indokból, mert a másodfokú határozat jogerőre emelkedése után majdnem három hó után, tehát elkésetten adták be folyamodásukat, elutasító végzést hozott. Ez ellen vádlottak Kolozsvármegye közigazgatási bizottságához felebbeztek. E hatóság, két egybehangzó ítélet lévén, folyamodókat elutasította. A közigazgatási bizottságnál ismételten beadott sikertelen folyamodás után, vádlottak a m. kir. belügyminiszternél kértek felülvizsgálatot, hol a következő határozat hozatott: A Papp Jván és társa m.fodorházi lakosok ellen lopás miatt folyamatba tett ügy a nevezettek által közbevetett, rendkívüli felülvizsgálati kérvény folytán felülvizsgáltatván, az egész eljárás illetékességi szempontból megsemmisíttetik, mert a m. B. T. K. életbeléptetése óta a közigazgatási hatóságok többé nem bíráskodhatnak. Ugyanazon határozat az eljárás folytána