Magyar Jövő, 1945. május (44. évfolyam, 84-105. szám)

1945-05-26 / 103. szám

8 DE MCKERCUR MAGYARÁN MONDVA... «József főherceg menekült elsőnek Szálasi­­val s Beregfivel Ausztriába. Magyarán mondva: kedveim ellen való az elesetteken való taposgatás. Akik azonban Szálasi martalócaivá vagy ezek cinkosaivá züllöt­tek, nem lehetnek a gentlemanlike szabály védettjei. Már pedig még fülembe cseng József rádiószózata, hogy mindenki csap­jon fel Szálasi katonájának és a győzelem biztos és tudom, hogy mily ígéretekkel, fenyegetésekkel próbálta Szálasi híveiré keríteni a felsőházi tagok egy részét. Mint­­ahogy fia már 1941 március 11-én egy fele­kezeti gyűlésen követelte, hogy a magyar­ság kövesse Hitlert s 1942 október 26-án Baján a zsidók kitoloncolását. Szerte kell végre foszlatni azt a legendakört is, amely József körül kialakult. Nem volt ő soha­sem más, mint törtető akarnok — magya­rán mondva: stréber; — még pedig a leg­hitványabb fajtából­ Sas szerepében tet­szelgő veréb. A dinasztikus politika őseit — a Palati­­nus-ágat — Magyarországba vezényelte, hogy itt a magyar Habsburgok szerepét játsszák. Az ősök e szerepet derekasan ját­szották, őszintén át is érezték. Könnyű volt hát a magyar társadalom rokonszenvét el­nyernie s a háborúban a magyar katonák legendás „József apánk“- jává nép­szerű­­­södni. Hiszen egy vezér, pláne ha még hozzá főherceg is, olcsón népszerűvé vál­hat, ha­­ hajh­ássza azt. Ferenc József alatt, aki családja tagjait kaszárnyás fe­gyelemre szorította, csak kétszer akadt kellemetlensége. Először, amikor a Wied­­kaland előtt önjelöltje let£ az albán trón­nak s miután lángvörös arccal támolygott ki Ferenc József kihallgatási terméből s goromba nyilatkozat cáfolta meg e trónta­gadás tervét, elbocsátota albán nyelvtanár­ját. Másodszor, amikor H­etényi eg­akadá­lyozta bizonyos levelek visszaszerzésével annak a botránynak kitörését, amelyet igazságtalanul lefokozott s katonai bör­tönbe vetett volt segédtisztje megfenye­gette — ezért is lett Hetényi rendőri ri­porterből detektívfelügyelő. Kevesen tudják, hogy Bandholz amerikai tábornok magyarbarát, naplóját azért nem volt szabad magyar nyelven kiadni, mert ebben leírta, hogy mikor Magyarország le­rongyolódott volt, apánk díszes tábornagyi egyenruhában jelent meg nála — melle, hasa tele kitüntetésekkel, keresztekkel, csillagokkal. Olyan volt, — írta Bandholz, — mint egy karácsonyfa. Akkor tervbe vette, hogy ha nem lehetett albán király, felkapaszkodik Szent István elárvult örö­kébe és e fattyú-legitimista mozgalom vezé­révé Pekár Gyulát kérte fel. A gyerekes kaland azonban hamar elvetélt, hiába je­lent meg apánk mindenütt, ahová Pekár meghívatta, még az újpesti legényegylet visegrádi hajókirándulásán is. Apánk idő­nap előtt lejárta magát. Már protekciós leveleit is papírkosárba dobták, s ha három potya­páholyt kért — s ezt gyakran meg­tette — egyik-másik mozitól csak egyet kapott.­­ Csak azt sikerült kikönyökölnie, hogy a Tudományos Akadémia megválasztotta el­nökévé, bárha a tudományhoz annyi köze sem volt, mint a bőgőhordozónak a Rákóczi­­indulóhoz s azt is, hogy az Akadémia hal­latlan költséggel kiadta gyerekes vadász­könyvét, majd naidóját, Zilahy Lajos egyedül mert tiltakozni apánk elnökjelölése ellen, nem is lehetett tagja az Akadémiának. Loholva fut­hat az Akadémia József apánk után, aki meg­méretett és nem gyengének, hanem — magya­rán mondva: silánynak — találtatott. Kun Andor: „A demokráciában a nép az úr!“ Ezt ta­nulja meg­­ mindenki, akit illet. A demo­krácia az ügyek intézésébe bekapcsolja a legszélesebb néprétegeket. Alkalmat ad arra, hogy szavukat mindenütt felemelhes­sék panaszaik lehető leggyorsabb orvos­lása érdekében. A Nemzeti Bizottságban testesül meg a demokratikus pártok össze­fogott harca a reakció és minden más bűn ellen. A Nemzeti Bizottság a főváros min­den kerületében panaszirodát létesített, hogy mindenki előadhassa sérelmeit, kíván­ságait. A „Demokrácia“ tudósítója szemlét kí­vánt tartani a kerületi panaszirodákban. Ellátogatott néhány kerületi­ panasziro­dába. A vezetők szinte egyöntetűen azzal kezdték, hogy lakás­ügyekben merül fel a legtöbb panasz. A főhiba ott van, hogy ke­vés a tisztviselő. — Még mindig kísért a bűnös múlt — mondja előttünk egy feljelentő, — akinek összeköttetése van, az percek alatt elintéz­heti lakásügyét... A befutó panaszokból kiderül, hogy ugyanegy bérleményt két, sőt három csa­ládnak is kiutaltak. Ebből azután érthető nagy bonyodalom támadt. Az igénylések és visszaigénylések áradata zúdul a lakás­­hivatalokra. A lelépési díjak feltámasztása miatt is sok feljelentés történt, így például dr. Tóth Lajos ügyvéd 10—15.000 pengőt kért más címen, de tulajdonképpen lelépési díj­ként azoktól, akik a gondnokságában levő Nagymező-, illetőleg gróf Zichy Jenő-utcai házban üzlethelyiséget akartak kivenni. A Nemzeti Bizottság a politikai rendőrséghez,­­ valamint az ügyvédek igazolóbizottságához tette át az ügyet. A N. B. IX. kerületi panaszirodája­ tö­meggyilkos századparancsnokot, Gestapo­­kémnőt és rabló SS-őrmestert adott át a politikai rendőrségnek, alaposnak talált feljelentés alapján. A IX. kerületi panasziroda nyomozói lep­lezték le Horváth Lajosnét, aki a Gestapo kéme volt. Számos ferencvárosi szenvedett besúgásai következtében. Horváthné a sa­ját férjét is feljelentette, mert demokrati­­kus érzelmű volt. A kémnő miatt két em­bert agyonlőttek, egyet agyonvertek és né­gyet elhurcoltak a németek. Török Miklós SS őrmesteri ruhában lakásokat rabolt ki, őt is rendőrkézre adták.­­ A kerületi panaszirodáknál sok bejelen­tés történik egyes igazolóbizottságok dön­tése ellen. Érdekes, hogy föbben tettek feljelentést basáskodó ház- és tömbmegbízottak ellen. „Azt hiszik, hogy ők kiskirályok lettek...“ – írja egy lakó, akit több sérelem ért. A bürokrácia, sajnos, még mindig virágo­zik. Szép csokrot lehetne összeállítani a kerületi irodákhoz befutó leírásokból. Csak néhány példát ragadunk ki... „Még min­dig nem tudja az előadó úr, hogy hová kell küldenie. Tizenkilenc helyen jártam, de sehol sem intéztek semmit...“ „Az aktagyártásról nem tudnak leszokni... olvassuk a feljelentésekben. _ A régi tisztviselők között sok a mai rendszer ellensége — közli egy panaszos. Az igazoltatások során jól meg kell ros­tálni a fővárosi alkalmazottakat is... A fölényeseket és idegbajosokat is távolít­sák el! A Nemzeti Bizottság kerületi panasz­irodái minden bejelentést jegyzőkönyvbe foglalnak. Ha lehet azonnal útbaigazítják a panaszost, orvosolják a sérelmet. Számos ügyet a Nemzeti Bizottság központjához tesznek át A feljelentéseket eljuttatják a hatóságokhoz, illetőleg a politikai rendőr­séghez. R. A. iinik­zül vörösrüz szüpmere­i alig ola­n­ul*, Banczura u. 47, használt, ClaUU. I. 19. d. u. 3-4 között. A NEMZETI BIZOTTSÁG PANASZIRODÁJA nem a német nyelv tanítása a középiskolákban; ezzel megnyílt az első rés egy — szószerint és jelképesen értett — „Tanterv“ merev fa­lán, amelyen belül hosszú idők óta papír­­szagúan és az élettől távol nevelődött a ma­gyar diáktársadalom. Még jónéhány ütésre lesz szükség, hogy a Hogy Tanterv össze­­d­ől­jön és helyet adjon a még csak tervek­ben kibontakozó, meleg, eleven, új oktatás­nak, de mindenekelőtt konkretizálni kell azt az általános jellegű követelményt, amely „az oktatási szellem megváltoztatását“ sür­geti. Igen, a szellemmel baj volt. Főhibaként első elemitől érettségiig azt magyarázták, oktatták és bizonyítgatták a Tanterv ösz­­szes ponjai, hogy ebben az országban min­den tökéletesen rendben van, hibák csakis a régmúlt történelem drapériái mögött fe­dezhetők fel elnéző kegyelettel, egyébként semmi baj, semmi probléma, semmi feladat, amelyre fel kellene készülni. Ez a propa­ganda aztán a középiskolások nagyrészt polgári származású tömegeiben olyan Ma­­gyarország-képzetet épített fel belföldi hasz­nálatra, amely vészesen hasonlít az IBUSz árvalány haj­as, gyolcsinges és tokajit hör­­pölő turista-ígéret földjéhez. Az ilymódot­ kezelt diákok minden latin közmondás elle­nére, csakis az iskola részére tanultak, loga­ritmust, atomfizikát, év­számokat és ablati­­vus absolutust, az élet részére már nem volt hely a Tantervben. Az élet nem léphetett be a kapun, a magyarság legégetőbb pro­blémái: parasztkérdés, munkáskérdés, kul­túránk helyzete, mind megakadtak a fali­képeken, amelyek szerint a falusi gazda megelégedetten szánt­­a-veti kis földjét Isten áldásával felszerelve, a munkás szor­gosan és örömmel buzgólkodik a gyárban, mi pedig mindnyájan, mint a keresztény Nyugat védőpajzsa, Európa érdekében elő­mozdítjuk a német behozatalt, így volt. A láthatatlan, de mindenható vaskalap ránehezedett mindenre és fegyelmi úton intézte el az ifjúság ellentétes törek­véseit. A középiskolás ifjúság ugyanis érzé­kenyen felfigyelt a meglévő és letagadha­tatlan problémákra, részt kért belőlük és tudni akart róluk. Hány fegyelmi, hány elkeserítő kis szabadságharc és fiatalos le­törés származott az élet követelményei és a Tanterv közötti ellentétből! József Attilán kezdve és Petőfi számos versén befejezve, számtalan tabu volt a kö­zépiskolában, amelyekről jólnevelt undor­ral hallgattak a tanerők. Pintér Jenő és Jakab Ödön oivatag tanai keretezték az órákat, minden súlytalanságukkal és tönkre- a­lapítva az önálló, friss, fiatal törekvéseket. A hazug ál-életformák és meggyőződések lemásolása viszont kötelezővé vált s ez a lelkiség alakította ki nagyrészt a ma any- gigiezer gerinctelennek, öntudat nélkülinek nevezett középosztályt. És ez a Tanterv é­pí­­tette föl a csupa jó Potemkin-Magyaror­­szágot, amely éppen nemrégiben omlott ránk hatalmas robajjal. Még mielőtt bármi történnék, ezt a szelle­met kell leigazoltatni és végleg nyugdíjba meneszteni. Sz. B. DEMCHLIICIfi --- .......— ............4.-. ■ —____^L—Ll—3 POLITIKAI, TÁRSADALMI, GAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő és kiadó: dr. Tildy Zoltán Szerkesztő: Antalffy Gyula Kiadja a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bp. VI., Eötvös­ u. 12 - Nyomatott a Független­ nyomdában, Budapest, VI. ker.,­­Eötvös-utca 12

Next