Magyar Jövő, 1945. május (44. évfolyam, 84-105. szám)
1945-05-26 / 103. szám
8 DE MCKERCUR MAGYARÁN MONDVA... «József főherceg menekült elsőnek Szálasival s Beregfivel Ausztriába. Magyarán mondva: kedveim ellen való az elesetteken való taposgatás. Akik azonban Szálasi martalócaivá vagy ezek cinkosaivá züllöttek, nem lehetnek a gentlemanlike szabály védettjei. Már pedig még fülembe cseng József rádiószózata, hogy mindenki csapjon fel Szálasi katonájának és a győzelem biztos és tudom, hogy mily ígéretekkel, fenyegetésekkel próbálta Szálasi híveiré keríteni a felsőházi tagok egy részét. Mintahogy fia már 1941 március 11-én egy felekezeti gyűlésen követelte, hogy a magyarság kövesse Hitlert s 1942 október 26-án Baján a zsidók kitoloncolását. Szerte kell végre foszlatni azt a legendakört is, amely József körül kialakult. Nem volt ő sohasem más, mint törtető akarnok — magyarán mondva: stréber; — még pedig a leghitványabb fajtából Sas szerepében tetszelgő veréb. A dinasztikus politika őseit — a Palatinus-ágat — Magyarországba vezényelte, hogy itt a magyar Habsburgok szerepét játsszák. Az ősök e szerepet derekasan játszották, őszintén át is érezték. Könnyű volt hát a magyar társadalom rokonszenvét elnyernie s a háborúban a magyar katonák legendás „József apánk“- jává népszerűsödni. Hiszen egy vezér, pláne ha még hozzá főherceg is, olcsón népszerűvé válhat, ha hajhássza azt. Ferenc József alatt, aki családja tagjait kaszárnyás fegyelemre szorította, csak kétszer akadt kellemetlensége. Először, amikor a Wiedkaland előtt önjelöltje let£ az albán trónnak s miután lángvörös arccal támolygott ki Ferenc József kihallgatási terméből s goromba nyilatkozat cáfolta meg e tróntagadás tervét, elbocsátota albán nyelvtanárját. Másodszor, amikor Hetényi egakadályozta bizonyos levelek visszaszerzésével annak a botránynak kitörését, amelyet igazságtalanul lefokozott s katonai börtönbe vetett volt segédtisztje megfenyegette — ezért is lett Hetényi rendőri riporterből detektívfelügyelő. Kevesen tudják, hogy Bandholz amerikai tábornok magyarbarát, naplóját azért nem volt szabad magyar nyelven kiadni, mert ebben leírta, hogy mikor Magyarország lerongyolódott volt, apánk díszes tábornagyi egyenruhában jelent meg nála — melle, hasa tele kitüntetésekkel, keresztekkel, csillagokkal. Olyan volt, — írta Bandholz, — mint egy karácsonyfa. Akkor tervbe vette, hogy ha nem lehetett albán király, felkapaszkodik Szent István elárvult örökébe és e fattyú-legitimista mozgalom vezérévé Pekár Gyulát kérte fel. A gyerekes kaland azonban hamar elvetélt, hiába jelent meg apánk mindenütt, ahová Pekár meghívatta, még az újpesti legényegylet visegrádi hajókirándulásán is. Apánk időnap előtt lejárta magát. Már protekciós leveleit is papírkosárba dobták, s ha három potyapáholyt kért — s ezt gyakran megtette — egyik-másik mozitól csak egyet kapott. Csak azt sikerült kikönyökölnie, hogy a Tudományos Akadémia megválasztotta elnökévé, bárha a tudományhoz annyi köze sem volt, mint a bőgőhordozónak a Rákócziindulóhoz s azt is, hogy az Akadémia hallatlan költséggel kiadta gyerekes vadászkönyvét, majd naidóját, Zilahy Lajos egyedül mert tiltakozni apánk elnökjelölése ellen, nem is lehetett tagja az Akadémiának. Loholva futhat az Akadémia József apánk után, aki megméretett és nem gyengének, hanem — magyarán mondva: silánynak — találtatott. Kun Andor: „A demokráciában a nép az úr!“ Ezt tanulja meg mindenki, akit illet. A demokrácia az ügyek intézésébe bekapcsolja a legszélesebb néprétegeket. Alkalmat ad arra, hogy szavukat mindenütt felemelhessék panaszaik lehető leggyorsabb orvoslása érdekében. A Nemzeti Bizottságban testesül meg a demokratikus pártok összefogott harca a reakció és minden más bűn ellen. A Nemzeti Bizottság a főváros minden kerületében panaszirodát létesített, hogy mindenki előadhassa sérelmeit, kívánságait. A „Demokrácia“ tudósítója szemlét kívánt tartani a kerületi panaszirodákban. Ellátogatott néhány kerületi panaszirodába. A vezetők szinte egyöntetűen azzal kezdték, hogy lakásügyekben merül fel a legtöbb panasz. A főhiba ott van, hogy kevés a tisztviselő. — Még mindig kísért a bűnös múlt — mondja előttünk egy feljelentő, — akinek összeköttetése van, az percek alatt elintézheti lakásügyét... A befutó panaszokból kiderül, hogy ugyanegy bérleményt két, sőt három családnak is kiutaltak. Ebből azután érthető nagy bonyodalom támadt. Az igénylések és visszaigénylések áradata zúdul a lakáshivatalokra. A lelépési díjak feltámasztása miatt is sok feljelentés történt, így például dr. Tóth Lajos ügyvéd 10—15.000 pengőt kért más címen, de tulajdonképpen lelépési díjként azoktól, akik a gondnokságában levő Nagymező-, illetőleg gróf Zichy Jenő-utcai házban üzlethelyiséget akartak kivenni. A Nemzeti Bizottság a politikai rendőrséghez, valamint az ügyvédek igazolóbizottságához tette át az ügyet. A N. B. IX. kerületi panaszirodája tömeggyilkos századparancsnokot, Gestapokémnőt és rabló SS-őrmestert adott át a politikai rendőrségnek, alaposnak talált feljelentés alapján. A IX. kerületi panasziroda nyomozói leplezték le Horváth Lajosnét, aki a Gestapo kéme volt. Számos ferencvárosi szenvedett besúgásai következtében. Horváthné a saját férjét is feljelentette, mert demokratikus érzelmű volt. A kémnő miatt két embert agyonlőttek, egyet agyonvertek és négyet elhurcoltak a németek. Török Miklós SS őrmesteri ruhában lakásokat rabolt ki, őt is rendőrkézre adták. A kerületi panaszirodáknál sok bejelentés történik egyes igazolóbizottságok döntése ellen. Érdekes, hogy föbben tettek feljelentést basáskodó ház- és tömbmegbízottak ellen. „Azt hiszik, hogy ők kiskirályok lettek...“ – írja egy lakó, akit több sérelem ért. A bürokrácia, sajnos, még mindig virágozik. Szép csokrot lehetne összeállítani a kerületi irodákhoz befutó leírásokból. Csak néhány példát ragadunk ki... „Még mindig nem tudja az előadó úr, hogy hová kell küldenie. Tizenkilenc helyen jártam, de sehol sem intéztek semmit...“ „Az aktagyártásról nem tudnak leszokni... olvassuk a feljelentésekben. _ A régi tisztviselők között sok a mai rendszer ellensége — közli egy panaszos. Az igazoltatások során jól meg kell rostálni a fővárosi alkalmazottakat is... A fölényeseket és idegbajosokat is távolítsák el! A Nemzeti Bizottság kerületi panaszirodái minden bejelentést jegyzőkönyvbe foglalnak. Ha lehet azonnal útbaigazítják a panaszost, orvosolják a sérelmet. Számos ügyet a Nemzeti Bizottság központjához tesznek át A feljelentéseket eljuttatják a hatóságokhoz, illetőleg a politikai rendőrséghez. R. A. iinikzül vörösrüz szüpmerei alig olanul*, Banczura u. 47, használt, ClaUU. I. 19. d. u. 3-4 között. A NEMZETI BIZOTTSÁG PANASZIRODÁJA nem a német nyelv tanítása a középiskolákban; ezzel megnyílt az első rés egy — szószerint és jelképesen értett — „Tanterv“ merev falán, amelyen belül hosszú idők óta papírszagúan és az élettől távol nevelődött a magyar diáktársadalom. Még jónéhány ütésre lesz szükség, hogy a Hogy Tanterv összedőljön és helyet adjon a még csak tervekben kibontakozó, meleg, eleven, új oktatásnak, de mindenekelőtt konkretizálni kell azt az általános jellegű követelményt, amely „az oktatási szellem megváltoztatását“ sürgeti. Igen, a szellemmel baj volt. Főhibaként első elemitől érettségiig azt magyarázták, oktatták és bizonyítgatták a Tanterv öszszes ponjai, hogy ebben az országban minden tökéletesen rendben van, hibák csakis a régmúlt történelem drapériái mögött fedezhetők fel elnéző kegyelettel, egyébként semmi baj, semmi probléma, semmi feladat, amelyre fel kellene készülni. Ez a propaganda aztán a középiskolások nagyrészt polgári származású tömegeiben olyan Magyarország-képzetet épített fel belföldi használatra, amely vészesen hasonlít az IBUSz árvalány hajas, gyolcsinges és tokajit hörpölő turista-ígéret földjéhez. Az ilymódot kezelt diákok minden latin közmondás ellenére, csakis az iskola részére tanultak, logaritmust, atomfizikát, évszámokat és ablativus absolutust, az élet részére már nem volt hely a Tantervben. Az élet nem léphetett be a kapun, a magyarság legégetőbb problémái: parasztkérdés, munkáskérdés, kultúránk helyzete, mind megakadtak a faliképeken, amelyek szerint a falusi gazda megelégedetten szánta-veti kis földjét Isten áldásával felszerelve, a munkás szorgosan és örömmel buzgólkodik a gyárban, mi pedig mindnyájan, mint a keresztény Nyugat védőpajzsa, Európa érdekében előmozdítjuk a német behozatalt, így volt. A láthatatlan, de mindenható vaskalap ránehezedett mindenre és fegyelmi úton intézte el az ifjúság ellentétes törekvéseit. A középiskolás ifjúság ugyanis érzékenyen felfigyelt a meglévő és letagadhatatlan problémákra, részt kért belőlük és tudni akart róluk. Hány fegyelmi, hány elkeserítő kis szabadságharc és fiatalos letörés származott az élet követelményei és a Tanterv közötti ellentétből! József Attilán kezdve és Petőfi számos versén befejezve, számtalan tabu volt a középiskolában, amelyekről jólnevelt undorral hallgattak a tanerők. Pintér Jenő és Jakab Ödön oivatag tanai keretezték az órákat, minden súlytalanságukkal és tönkre- alapítva az önálló, friss, fiatal törekvéseket. A hazug ál-életformák és meggyőződések lemásolása viszont kötelezővé vált s ez a lelkiség alakította ki nagyrészt a ma any- gigiezer gerinctelennek, öntudat nélkülinek nevezett középosztályt. És ez a Tanterv építette föl a csupa jó Potemkin-Magyarországot, amely éppen nemrégiben omlott ránk hatalmas robajjal. Még mielőtt bármi történnék, ezt a szellemet kell leigazoltatni és végleg nyugdíjba meneszteni. Sz. B. DEMCHLIICIfi --- .......— ............4.-. ■ —____^L—Ll—3 POLITIKAI, TÁRSADALMI, GAZDASÁGI HETILAP Felelős szerkesztő és kiadó: dr. Tildy Zoltán Szerkesztő: Antalffy Gyula Kiadja a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bp. VI., Eötvös u. 12 - Nyomatott a Független nyomdában, Budapest, VI. ker.,Eötvös-utca 12