Magyar Jövő, 1946. szeptember (45. évfolyam, 173-191. szám)

1946-09-25 / 188. szám

6 SZÁZEZER KÖTET PETŐFI KÉT HÉT ALATT FOGYOTT EL USS- BAN Nemrégiben tért vissza Bu­dapestre háromhetes mosz­kvai tartózkodásából Cserép­­falvy Imre, az ismert magyar könyvkiadóvállalat tulajdo­nosa. A VOKSZ (a Szovjet­unió Külföldi Kapcsolatait Ápoló Társaság) meghívásá­ra tanulmányozta a szovjet könyvkiadást és útjáról a kö­vetkezőkben számol be: — Meglepett az a nagy ak­tivitás, amelyet a könyvfo­gyasztás terén tapasztaltam. Sehol a világon olyan pél­dányszámban könyvek nem fogynak, mint a Szovjetunió­ban. A cárizmus alatt 0,7 könyv esett egy emberre, míg az 1917 és 1944 közötti idő­szakban elért fejlődés ered­ményei alapján 4­1 könyv esik a Szovjetunió egy-egy polgárára. Hogy fogalmunk legyen a szovjet nép olvasott­ságáról, felsorolok néhány számadatot, amelyek a kül­földi írók sikereit bizonyítják a Szovjetunióban. Az 1917—1945 közötti idő­szakban angol írók 26,407,000­­ könyve fogyott el 31 nyelvre­ lefordítva. Ugyanezen idő alatt 201 amerikai iró köny­vét fordították le 71 nyelvre, amelynek 36,911,000 példány­ban fogytak el. A magyar írók közül igen nagy sikere van Illés Bélának, akinek könyve 760,000 pél­dányban jelent meg hét nyelv­re lefordítva és Zalka Máté­nak, akinek 766,000-es pél­dányszámban megjelent köny­vét 11 nyelvre fordították le. A magyar irodalomnak külön­ben is őszinte sikere van a Szovjetunióban. Tervbe vették 12 magyar regény lefordítá­sát és igen melegen érdeklőd­nek a magyar dráma- és ze­­neműirodalom iránt. Az em­ber bármerre megy Moszkvá­ban, mindenütt tapasztal va­lamilyen magyar vonatkozású dolgot. Hol magyar könyvet lát a kirakatokban, hol pedig egy h­a­n­gversenyteremből, vagy zenés kávéházból kiszű­rődő magyar zene üti meg a fülét. Ottartózkodásom első he­tében adták ki Petőfi összes költeményeit orosz nyelven 100,000 példányban és mikor megü­tődve kérdeztem, hogy nem lesz ez sok, a kiadóválla­lat vezetője nevetve nyugta­tott meg, hogy ez két hét alatt elfogy és máris gondos­kodtak újabb kiadásról. Most utólag bevallhatom, hogy nagy kétségek között indultam Moszkvába, mert oroszul­­egyáltalán nem tudok. A legnagyobb meglepetésem­re azonban bármerre men­tem, közhivatalokba, gyárak­ba, vagy könyvkiadókhoz, mindenütt tökéletesen beszél­tek németül és franciául.­­A továbbiakban Cserépfal­­vy Imre érdekes leírását ad­ja annak a látogatásnak, me­lyet a Szovjetunió legnagyobb lapjánál, a “Pravdá”-nál tett: Hogyan készül a Pravda? — A Szovjetunió legna­gyobb példányszámú reggeli napilapja a Pravda­. Ezt , a nagymultú napilapot 1934-ben újjászervezték, legmodernebb szedő- és nyomógépekkel lát­ták el. Hatemeletes modern palotájában a technika min­den újításait megtaláljuk, ami a kényelemre, pontosság­ra vonatkozik. 1,200 nyom­dásszal és 150 szerkesztővel dolgoznak. A Pravda egy számának előállításának minden fázisát végigkísértem a szerkesztő­ségi szobákból az utcai árusí­tásig. Este hét órakor kezdő­dik a lapüzem, a szerkesztő­ségnek ugyanúgy, mint a nyomdászoknak. Bámulatba ejtett az a percnyi pontossá­gú együttműködés, amely minden vonalon érvényesül. Este 7.15 órakor a linotipis­­ták már szedték a csőpostán leadott anyagot. Itt kell meg­említenem, hogy ezeknek a gépszedőknek — kik között feltűnően sok a női munkaerő­ — sokkal nagyobb a munka­telj­esítményük, mint bárhol a világon. — Óránként 9000 betű, vagy az úgynevezett nyomdai szaknyelven “n” a normájuk, de van több közü­lük, akik ezt az átlagot felül­múlják, természetes ezért kü­lön díjazás jár, mint ahogy 10—25 százalékig terjedő pré­miumot kap az a gépszedő, — az összes fizetése után — aki szedésben nem ejt hibákat, illetve azokat a minimumra szorítja le. Lapzárta éjjel 2.­ 30 órakor van. A szerkesztők hazamennek és csupán a fő­­szerkesztő és a­ tördelő szer­kesztők maradnak a helyü­kön. Annál lázasabb munka indul meg az üzemekben. A főszerkesztő és a vállalat igaz­­­­gatój­a asztalán hatalmas vil­­­­lanyjelzésű szám­tábla ponto­san mutatja, hol tart a mun­ka az üzemekben. A mettő­­rök, ha egy oldalt elkészíte­nek, jelzőkészülékükön egy gombot megnyomva rögzítik a pontos időt, amikor az ol­dalt futószalagon átadják a préselő üzembe és így cselek­szik minden követítő osztály is. Ezek a jelzések mennek fel a főszerkesztő és igazgató táblájára, ilyen módon egy tekintettel tájékozódva van­nak állandóan a munka fázi­sairól.­­ A leglázasabb munka a matricázó üzemben folyik, mert 15 garnitúra matricát hajnali 4 órára a repülőtérre szállítanak. Ezeket ugynis repülőgépeken a Szovjetunió távoli vidékeire szállítják, hol már várnak a rotációs gépek, hogy reggelre ott is megje­lenhessen a Pravda, így kap­ja Leningrad, Baku, stb. na­gyobb városok a Pravdát he­lyi nyomással. Sok helyen ej­tőernyővel bocsájtják le spe­ciális tartályokban a matricá­kat ,hogy időt takarítsanak meg. Legfőbb igyekezetük, hogy a­ Szovjetunió népei mindenütt még aznap olvas­hassák kedvenc lapjukat. — Moszkvában a Pravdán kívül még 8—10 napilap jele­nik meg, így például az Iz­­vesztija, amelynek példány­száma és hatalmas szervezete nem sokkal marad el a Prav­dáétól, vagy a Moszkvai Este című délutáni lap is rendkí­vül elterjedt. József Gábor. -------♦------­ Fegyveres lázadás Iránban TEHERÁN. — Nagy fegy­veres lázadás tört ki Iránban és a Perzsa öböl vidékén há­rom helyiséget foglaltak el a lázadók. Az iráni kormány repülőgépeket és hadsereget küldött ki a lázadás elnyo­mására, amelyet “egy idegen hatalom” szított teheráni kor­mánykörök szerint. A brit kormány kijelentette, hogy “sémi köze sincs” a lázadás­hoz. Az egyetemi munkás­tanfolyamokat kiterjesztik Magyarorszá­gon, hogy a népi demokrácia elve a felsőbb oktatásban is érvényesüljön. A kétéves tan­folyam elvégzése után a mun­kások számára megnyílik az út az egyetemi tanulmányok folytatásához. A tanfolyam tartama alatt a munkásokat az egyetem rendkívüli hallga­tóinak tekintik. A magyar zsidóság pusztulása a nyilasvilágban Vidor György riportsorozata Az utolsó napok 1945 január 15-én már a felszabadító szovjet csapatok h­á­z­t­ömbről-háztömbre harcolva nyomják vissza a náci-nyilas csa­patokat. De a bekerített fasiszták még az utolsó pillanatban is vérengzeni akarnak. Tudomásra jut, hogy Mumi S.S. kapitány és 500 géppisztolyos S.S. legény van kije­lölve a gettó végleges kiirtására. Szalai rendőrtiszt, aki egykor a nyilaspárt tagja volt, de később kilépett onnan és a gettó felügyeletével volt megbízva, közbelép és sikerül egy német tábornokot rábírni, hogy akadályozza meg a nem­ védett zsidók get­tójának elpusztítását. A nemzetközi gettót pedig Wallenberg svéd követségi titkár ál­tal beállított csendőrök és a debreceni rend­őrezred védte meg. A felszabadulás A mentőakciók azonban csak ideig-óráig védték meg a még életben lévő zsidóságot. Azonban az idő is hétmérföldes csizmákkal haladt előre. Január 16-án a szovjet­ csapa­tok óriási harcok árán felszabadítják a Mar­­githíd pesti hídfője környékén levő nemzet­közi gettót. A nem­ védett zsidók gettója január 17-ről 18-ra virradó éjszakán, nehéz éjszakai harc árán szabadul fel. Az első szovjet járőr a Wesselényi­ utcán egy pin­cében levő őrhelyen keresztül hatol be a gettóba. A felszabadított harcokat így írja le Lévai, aki a helyszínen volt: “Az első szovjet járőr tagjai csodálatra­méltó hősiességgel küzdik át magukat az akadályokon, viszik előre a telefont, követ­lenül az ott komoly ellentállást tanúsító né­met ütegek közelébe, amelynek a leküzdését állandó tűzirányításukkal lehetővé teszik. A németek az egyes pincékben nehezen adják csak meg magukat, nem egy esetben harc közben zsidókat használnak védőpajzs gya­nánt maguk előtt, ami számos áldozatot kí­ván. Néhány óra után azonban vége a harc­nak. A gettó felszabadult.” A felszabadulás pillanatában nekiesnek a palánknak, amely elválasztotta a zsidó­kat otthonuktól. A sárgacsillagosok tömege árad szét a városban, keresik régi lakásu­kat, hozzátartozóikat és t­ennivalót. A pusztulás, holttetemek, bombarobbanások közepette szinte szédülten járnak a gettó kiszabadult félhalott, félőrült volt rabjai. Újból szabad levegőt szívnak a tüdejükbe, látják az ólom szürkefelhős eget, a napot. Újra emberek. Az utolsó vérontások De a nyilasok az utolsó pillanatig foly­tatják a gyilkosságokat. Még a Belvárost tartják és a Városház­ utcai nyilasházban a Semmelweiss­ utca 4 alatti védett ház la­kóit mészárolják le január 17-én. Aztán éjszaka átszöknek Budára és felrobbantják a hidakat. Budán még folynak a harcok és a Maros­utcai és a Városmajori védett zsidókórház betegeit irtják ki. A Pálffy­ téri Radetzky laktanyában ropog a géppuska és a kaszár­nya udvarán folyik a tömegkivégzés. Itt veszti életét Steinhardt Géza, az ismert pesti komikus és Elek Béla, a svéd követség tisztviselője, aki hamis útlevelekkel százá­val hozza vissza a hegyeshalmi halálmarsról a zsidókat. A budai harcok után a 25 ezer budai zsidóból hatezer marad életben. De február­­13-án Buda is szabad már. De a Dunántúlon a nyilas düh még mindig az áldozatok tömegeit kívánja. Wallenberget, a svéd diplomatát is meg­ölték a nyilasok, de nevét utcával és szo­borral örökítették meg a felszabadulás után. Bár az embermentésben hősi halált halt Wallenberg volt az, ki a nyilas uralom alatt a vezető szerepet vitte a mentésben, de sok kisebb-nagyobb hőse is volt ennek és a magyar­­társadalom minden osztályának tagjai részt vettek ebben az emberies akció­ban a dühöngő terror dacára. A felszabadulás első évfordulója 1946 január 18-án volt a pesti gettó fel­­szabadulásának első évfordulója. Az összes pesti templomokban hálaadó istentisztelete­ket tartottak és a Dohány­ utcai zsinagógá­ban megjelent Tildy Zoltán akkor még mi­niszterelnök­, Nagy Ferenc (akkor még a Nemzetgyűlés elnöke), a kormány, a Szö­vetséges Katonai Ellenőrző Bizottság ame­rikai, orosz és brit tagjai. Az­ istentisztelet során a­ főrabbi a szószékről a zsidóság há­láját fejezte ki a Vörös Hadsereg iránt, a­mely rettenthetetlen bátorsággal és véres áldozatvallásával szabadította fel a pesti gettó népét. (Vége) Budapesti riport­­er, ha nekem száz forintom volna... Még nem is olyan régen szinte utópisztikus álomnak tűnt fel ez a kívánság. Száz forint! Amikor mindenki mil­liomos volt, de a milliókért semmit sem lehetett vásárol­ni. Most, mióta forintunk van, néha tíz forint is akad a bu­­gyellárisunkban, sőt az is elő­fordul szerencsés napokon, hogy száz forintot vallhatunk a magunkénak. Igaz, hogy nem sokáig marad zsebünkben ez a száz forint, de viszont vásárolhatunk érte. Körülnéztünk a városban, hogy mit vásárolhatnánk, ha száz forintunk lenne, illetve, ha ezt a száz forintot ma­gunkra költhetnénk. A legszebb, legcsábítóbb női ruha száz forintba kerül. Kombinét 52 forintért, háló­inget kb. 100 forintért lehet­­ kapni. Cipő sem elérhetetlen álom, 53 forintért is lehet már kapni, de 110 forintért már egészen komoly cipőt le­het vásárolni. Egy pár női harisnya 27 forint. Ez persze csak az , őszi idény kezdetén okoz majd gondot, mert nyá­ron senki sem visel harisnyát. A kalap is csak ősszel lesz probléma, mert Pesten már évek óta senki sem visel ka­lapot. Az így megtakarított összeget kozmetikai szerekre lehet költeni. A kölnivíz hosz­­szú ideig vágyálom volt a leg­több asszony számára. Most talán már elérhető valóság, 15 forint egy üveg kölnivíz. A szappan aránylag olcsó, két forint 14 fillér egy darab. A púder viszont 33 forint, igaz, hogy egy doboz néha évekig is elég. Amint látjuk, száz forint­ból elég sok mindent lehet vásárolni. Okos beosztással minden hónapban vásárolha­tunk valamit, pótolhatjuk a hiányokat. Férfiruhát is lehet már 120 forintért kapni. Férficipő az már nagyobb tétel, 170 fo­rint. Férfiinget viszont 44 fo­rintért lehet kapni, a zokni ára 12 forint, a zsebkendő 21 forint, a nadrágtartó 22 és a férfiak vágyálma: a nyakken­dő sem elérhetetlen álom, csak 28 forint. Hát ha cipőt nem is vehet száz forintból a szegény fér­fi, brillantint — ha van haja — vásárolhat, mert csak 12 forintba kerül, borotvakészlet is van, ha a régit megunta vagy elvesztette, az is csak 12 forint. Cigarettára is telik — mert a férfiaknál ez a leg­nagyobb tétel, — de tellik száz forintból futballmeccsre is, az csak két vagy négy fo­rintba kerül, sőt színházra vagy mozira is jut. Színház­, mozijegy két forintba kerül, a könyv ára már drágább szó­rakozás. Kilenc-tíz forint egy könyvért aránylag sok pénz, de azért aki olvasni szereti, az megveszi, éppen úgy, mint a futballrajongó nem hagyja ki még az esti futballmeccset sem, ott drukkol kedvenc csa­patáért és szidja a bírót teli torokból. A strand csak négy forint és 80 fillér, egyszer­egyszer ezt is élvezheti a dol­gozó. Vannak azután cikkek, a­melyeket nem tudunk még megfizetni. Ilyen például i a rádió. Univerzális törpe-szu­per gép ára 1,800 forint. Hát erre még várni kell néhány hónapig. Addig is takarékos­kodni kell, vagy talán addig­ra újból lehet részletfizetés­re vásárolni, mint valaha ré­gen, úgy négy-öt évvel eze­lőtt. A gyerekek is elérhetik álmaikat. A gyerekjáték ára nem drága, tíz forintért a leg­szebb mackót vagy babát le­het venni, vasutat, autót vagy repülőgépet, de ha a gyerek maradt és a lovat szereti, ak­kor a papának már mélyebben kell a zsebébe nyúlni, mert a hintaló árai egy kicsit magas, ezzel szemben a gyerek ma­gas lóról nézhet embertársai­ra. -------------­ MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Bányarobbanás egy halottal McCOY, Va. — Nyolcvan bányász fölött robbant fel a bányalég a Great Valley-i antracit szénbányában. Ami­kor a füst eloszlott, kiderült, hogy egy kivételével mind­nyájan megmenekültek a ha­láltól. órák múlva találták meg az 55 éves John Howell, három gyermek atyjának holttestét. Áprilisban ugyan­itt 12 munkás vesztette éle­tét September 25, 1946 Felakasztották az osztálytársam Dr. Riesz István meghallgat Amikor a magyar kormány tagjai washingtoni missziójuk sikeres bevégzése után New Yorkban jártak és fogadták az amerikai magyarságot, be­szélgettem Dr. Riesz István, magyar igazságügyminiszter­rel és azt kérdeztem tőle: “Mi lesz Antal Istvánnal? Felakasztják?” “Nem nyilatkozhatom — felelte az igazságügyminisz­ter — mert ügye most van vizsgálat alatt és éppen nekem kell majd ebben a kérdésben döntenem.” “Hát ha majd döntésre ke­rül az ügy — mondtam Dr. Riesznek — nem habozni! A gazembert fel kell akasztani. Sötét, aljas, gyáva ember ez, az ország egyik fő sirásója. Milliók véleményét mondom, miniszter úr. Gyerekkora óta ismerem ezt az embert.” “Tudjuk, hogy határtalan “stréber” volt” — mondotta Dr. Riesz elgondolkodva. Biztos vagyok benne, hogy Dr. Riesz igazságügyminisz­ter nem azért akasztatta fel Antal Istvánt, mert én taná­csoltam neki vagy mert privát szívességet óhajtott tenni ne­kem. Nem az én szép szeme­imért köttette fel “baráto­mat”. Azért juttatta bitófára, mert bőven volt bizonyíték Antal István bűnösségére és hazaárulására. A hazaáruló­nak lakolni kell. Akasztófára való gyerek Szeptember 5-én akasztot­ták fel, mondja a szűkszavú hír, amely mindössze a kivég­zés végrehajtásáról számol be. E sorok írója Antal Ist­vánnal együtt koptatta a pes­ti Horánszky-utcai főreálisko­­la padjait. Jól ismertem és be­vallom, világ életemben utál­tam. Lelkiismeretlen ‘stréber’ volt, utálta az egész osztály. Mindenkit beárult, hogy ta­náraink kegyét kiérdemelje. Utálta később az egész ország is, amikor a politikai életben való szerepléséről megismer­te, — éppen úgy, ahogy osz­tálytársai megvetették diák­évei idején. Akkoriban zsidó osztálytársai házában “evett napokat”, mert szegény és so­vány alakján megesett a szi­vük, ez azonban csak fokozta antiszemitizmusát. F­é­l­énk, gyáva különcnek ismertük, de később elhízott. Bikanyaku, zömök hóhér lett belőle s mi­nél följebb jutott, annál job­ban megdagadt. A börtönben aztán újra lesoványodott, hányni járt belé a lélek. Politikai kapaszkodása Sok amerikai magyar talán nem is tudja, hogy a háború alatt Antal István magyar propagandaminiszter volt, ő tartotta a lelket a jugoszlá­viai és szovjetoroszországi vé­rengzéseket elkövető magyar katonákban. írni nem tudott, de gyújtogató beszédeiben, a­melyeket a nagy magyar vá­rosokban tartott a háború alatt, azt hirdette, hogy “az utolsó csepp vérig ki kell tar­tani a németek mellett.” Antal István Gömbös Gyula miniszterelnökkel bukkant fel a magyar politikai életben s azóta is ő volt a mindenkori H­o­r­thy-kormányok “esze”. Horthynak ő volt a leghosz­­szabbnyelvű talpnyalója. — Gömbössel az első világháború után még Szegeden barátko­zott össze­­s amikor Gömbös 1931-ben kibuktatta gróf Bethlen Istvánt a miniszter­­elnöki bársonyszékből s maga ült a helyébe,Antal István lett a fő bizalmi embere, ő irta Gömbös politikai beszédeit. Gömbös nevezte ki Antalt igazságügyi államtitkárnak s igy lett belőle Magyarország legfiatalabb méltóságos ura. Gömbös léptette fel képviselő­nek gróf Apponyi Albert jász­berényi kerületében, amely az ország legbiztosabb választó­­kerülete volt, így jutott be korán a parlamentbe. Antal Istvánt diktátori ambíciók sűtötték, de óvatosan várt a megfelelő alkalomra. Több hódoló látogatást tett Musso­lininál és Hitlernél, akikért mint eszményképekért rajon­gott. Az összes elfogott magyar háborús bűnös közül Antal viselkedett a leggyávábban. A “Magyar Jövő” is megírta magyarországi jelenté­sek alapján, hogy Antal alázatos­­kodott, nyöszörgött, sírt és könyörgött a hatóságok előtt. Láttuk ezt a filmhíradókban is. De amikor hatalma teljét élvezte, vele szerveztette meg a magyar fasizmus a társa­dalmi egyesületek szövetke­zetét, (a TESZ-t), vele ta­­postatta el a megnyirbált magyar sajtószaadság ma­radványait, ő volt az író- és újságírókamara felállításáról szóló törvény megszerkesztő­­je vagy talán értelmi szerző­je. Mint ismeretes, ezzel dön­tötték nyomorba ezrével a ki­zárt liberális írókat, amikor Antal Kolozsváry-Borcsa Mi­hállyal együtt “zsidótlania­­nitás” ürügye alatt a fasiszta úri osztály nyomására és ré­gi óhajára — kiirtotta a ma­gyar irodalmat és a sajtót. Borshy-Kerekes Antalnál előszobázik Ebben az időben járt Bu­dapesten Borshy-K­e­r­e­k­e­s György, az Amerikai Magyar Szövetség első szervező titká­ra, az amerikai magyarság egységének egyik megrontó­ja és bizonyítékok vannak rá, hogy 1938-ban az amerikai magyar reakciósok érintke­zést kerestek Antallal, ezzel a most felakasztott bitang hazaárulóval. Ennek alátá­masztására idézünk abból a levélből, amelyet Daragó Jó­zsef, az Amerikai Magyar Szövetség elnöke kapott (1938 nov. 21) a budapesti megbí­zottjától: “... azóta olyan helyzet alakult itt, hogy képtelenség lenne a dologgal Antalhoz menni, mert hiszen most más irányban­­ vannak erősen el­foglalva ... de volt Elnök úrék elutazása után egy hét, amikor még sok mindent el lehetett volna intézni... azt a bizonyos levelet Antalnak a melléklettel — soha nem to­vábbították ... B. K. Gy. (B­o­r­s­s­y-Kerekes György) most itt van, nem is tudom, mikor indul, ‘szeretném meg­várni a dolgok kifejlődését’ csatakiáltással marad. Persze ő se tud most senkivel se tár­gyalni ...” Elég ennyi az idézetből. Az amerikai magyarság joggal kérdezheti, hogy kik és mifé­le “dologgal” akartak a ma­gyar náci vezérhez menni 1938-ban. Mi volt abban a ‘bizonyos levél”-ben, melyet az akkor már a hazaárulás ösvényén haladó akasztófa­virágnak írtak az amerikai magyar horthyisták. És mindenekfölött — An­tal felakasztására és haza­árulásának bebizonyítottságá­­ra való tekintettel — joggal kérdezheti Amerika Magyar­sága Borshy-Kerkes György­től, a nagy “hazafi”-tól, hogy mondja meg őszintén, KIVEL AKART TÁRGYALNI 1938 SZEPTEMBERÉBEN. Jelentse ki Borshy-Kerekes György Amerika magyarsága előtt, hogy ő 1938 szeptembe­rében NEM tárgyalt Antal­lal, a hazaárulásért most már kivégzett magyar fasisztával, nem is AKART tárgyalni és nem KERESTE AZ ALKAL­MAT a vele való tárgyalásra. A lesújtó példa Értsük meg: Antal István személyével nem foglalkoz­nánk ily részletesen a szen­záció kedvéért. Antal István sötét karakterének feltárásá­val csak egy példát, egy pél­dányt akarunk bemutatni ab­ból a magyar-náci bűnszövet­kezetből, abból a gyászos ga­lériából, amely szülőhazánkat tönkretette. Csak rá akarunk mutatni ezen az egy jól is­mert gyászmagyaron keresz­tül, micsoda úri söpredéknek szolgáltak az amerikai­ Hor­­thy-ügynökök, a Borshy-ke­­rekesek, az Eckhardtok és a többiek. Nem győzünk eleget csodálkozni azon, hogy a le­sújtó leleplezések ellenére, amelyekben lapunk hasábja­in az amerikai magyarság szeme elé tárták az amerikai magyar reakció führerjeinek kétszeres hazaárulási üzel­­meit (elárulták a magyar né­pet is, az amerikai demokrá­ciát is) , sem a führerecs­­kéket, sem az Amerikai Ma­gyar Szövetséget Amerika magyarjai még mindig nem seperték le az amerikai ma­gyar közélet színpadáról. Egyik főparancsnokukat és ihlető vezérüket, Antal Ist­vánt, mindenesetre hurokra kerítették már és felkötötték, így végezte sorsát az az em­ber, aki határtalan hatalom­­szomjjal egész életében — mások vére árán, mások bő­rén — nagyra, magasra vá­gyott. El is érte vágyát, igen magasra vitte fel, fel az akasztófáig. Dr. POGÁNY BÉLA. A nácizmus egykor nagy­hangú vezérei: Göring, Hess, Ribbentrop, leple­zetlen két­ségbeeséssel várják most végzetüket. Göring szépen lefogyott.

Next