Magyar Jövő, 1950. március (49. évfolyam, 40-62. szám)
1950-03-17 / 52. szám
inscription Rates: USA, Canada $9.00 one year, $5.00 half year, $3.00 rree months. N. Y. C., So. America, Mexico, Cuba $10.00 one year 5.50 half year, $3.00 three months. — Europe, Australia, Africa, Palestine $12.00 a year, $7.00 half year, $4.00 three months: Entered as Second Class Matter Sept. 12, 1947 at the Post Office of New York, N. Y. under the Act of March 1879. Magyar Jövő HUNGARIAN DAILY JOURNAL Published Daily, except Sunday, Monday and certain Holydays by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. 9 East 16th Street, New Y'ork 3, N. Y. — Telephone: ALgonquin 4-0397 •Oltor; ZOLTÁN DJEAX. Manager: ALEX ROSNXK 156 millió dolláros profit - 2 cent órabérvágás Sem Amerikában, sem másutt nem volt még példa arra,ogy egy cég egy esztendő leforgása alatt olyan kolosszálisrofitot csinált volna, mint az amerikai monopóliumok egyik egnagyobbika, a General Motors. Ez a cég, amely csak néhány héttel ezelőtt kényszerítette munkásait arra, hogy kétentes órabérlevágást fogadjanak el (amelybe az autómánkások nevében Reuther már előzőleg beleegyezett, amikor dláíta az ‘escalator’ béregyezményt) 12 hónap alatt 656 millió 434 ezer dollár TISZTA HASZNOT csinált. A General Motors e fantasztikus profithalmaza élelenyt vet az amerikai imperializmus számos belső és külső problémájára. Még a legelmaradottabb munkás is meg fogja érteni ebből, jobban mint bármilyen nemzetgazdasági elméeti leckéből, hogy a tőkés rendszerben könyörtelenül folyamatban van a dolgozók abszolút és relatív elszegényedése. Ugyanakkor, amikor Amerika legnagyobb ipari üzeme a kapitalizmus történelmének legnagyobb profitját csinálja (az előző évit is beleszámítva a GM profitja több mint EGY BILLIÓ DOLLÁR!) ugyanakkor a munkásoknak a puszta megélhetéshez szükséges bérét két centtel vágják! A tőkés rendszer fizetett bérencei, éppúgy mint egyes elmaradt gondolkozású, félrevezetett munkások persze azt hajtogatják, hogy ne törődjünk a GM profitjaival, nemde a GM munkásai magasabb fizetést kapnak, mint a világ bármely más országának munkásai! Átlagos heti bérük 64 dollár körül mozog. Arról persze nem beszélnek az ilyenek, hogy ez a bér a fennálló árak mellett a munkásnak csak ép arra elégséges, hogy fenntartsa magát és családját. Arról nem beszélnek, hogy ezt a bért is csak az amerikai munkásosztály legjobban fizetett rétege kapja. De forduljon csak elő betegség a családban, vagy kelljen a munkásnak sztrájkba lépni és néhány hét múlva legtöbbjük a nyomor közvetlen szélén találja magát. Arról nem beszélnek az ilyenek, hogy az egész autóipar prosperitása a hidegháború inge alapján nyugszik, hogy ha a nehéziparban van is még munkaalkalom, de Amerika városainak utcáit ma már közel hatmillió munkanélküli járja. A GM 656 milliós szuperprofitját ennek a hatmillió amerikainak válságos helyzetével és tízmillió más nyomorgó heti 10—20 dolláros jövedelmen élő dolgozó helyzetével kell összevetni és megítélni. Különös véletlenség volt az, hogy amikor az amerikai monopóltőke vezető szócsöve, a N. Y. Times beszámolt a GM irtó profitkimutatásáról, közvetlenül mellette Flanders szenátor sürgetését közölte az atomháborúra való felkészülésről. Valóban a GM profit kimutatása és a világot fenyegető atomháborús veszély között sok kapcsolat van. A háborús veszélyt az ezektől a szuper monopóliumoktól irányított és befolyásolt Truman politika hozza a világra. A monopolisták tudják, hogy ilyen aránytalan és embertelen profitot csak egy olyan közgadaság tud számukra biztosítani, amely a HÁBORÚRA VAGY A HÁBORÚRA VALÓ FELKÉSZÜLÉSRE VAN BERENDEZVE. Tudják, hogy ha a kolosszális amerikai ipar a pusztítás fegyverei helyett a közszükségleti cikkek tömegét gyártanák, akkor azt csak a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal való kereskedelem és a munkások reálbérének jelentékeny felemelésével tudnák piacra venni. És ők egyiket sem akarják. Ezért kell nekik a hidegháború, amely egyre nyilvánvalóbban és rohamosabban fajul el a végső katasztrófa irányában. Ezekre kell gondolnunk, amikor a GM fantasztikus profitkimutatását olvassuk. A TRUMAN DOKTRÍNA MÉLTÓ SZÓSZÓLÓJA Az amerikai horthyisták, válogatott reakciósok, ébredők, volt nyugatosok a State Department áldásával ünnepélyt rendeztek a new yorki Kossuth szobor előtt március 11-én. Több new yorki egylet vezetője ‘üzenetet’ küldött Magyarországba a Voice of America rádión át, amelyben Magyarország felszabadítását helyezték kilátásba. Nem érdektelen megjegyezni, hogy ezek az urak, addig, amíg Magyarországon Horthy fasiszta rendszere volt uralmon, soha sem üzentek rádión vagy más után és sohasem készültek Magyarországot felszabadítani. Pont most akarják ‘felszabadítani’, amikor a grófok 5 millió hold földjét felosztották 640,000 földnélküli magyar között és amikor az összes gyárak igazgatóságában munkások ülnek. No, de nem is erről akarunk jelenleg írni. Majd sorra kerül az is. Most csak az egyik “üzenő” úr kijelentéséhez akarunk hozzászólni. Ez az ur (akinek családját a Horthy rendszer kiirtatta a nácikkal) eként üzent: “Mi tudjuk, hogy minket ide a szabadság drága földjére az Úr Isten vezérelt.” Mituán mi tiszteljük mindenki vallásos meggyőződését, nem vitatjuk az amerikai bevándorlás ilyeténvaló jellemzését. Csupán azt furcsáljuk, hogy kétmillió magyar idejövetelének a gondviselés akaratával való kapcsolatbahozatalát pontosan egy olyan illető, teszi, akiről mindenki tudja, hogy idejövetelének az Úristen vezérletén kívül nagyon sürgős és nagyon anyagias, állítólag a bírósággal és váltóhamisítással kapcsolatos okai voltak. Meg kell adnunk, a State Department és az Amerika hangja megtalálta azt az amerikai magyart, aki méltó kifejezője és megtestesítője a Truman Doktrína és a Project X magas erkölcsiségének. Ennél különbet magunk sem ajánlhattunk volna nekik. " A zsák megtalálta a foltját ... MAGYAR JÖVŐ (Humarian Daily Journal Új nótát dalol a velencei gondolás Velence, a romantika, a Szent Márk-téri galambok városa, mintha teljesen megváltozott volna. A szokásos meleg napsugár is eltűnt és a hóvihar sötét felhői borították be az adriai tenger fölötti azúrkék eget. S valóban rövid idő alatt nyolc incses hó, kemény, északi hó borította be a dögék hires városát. A szél dobálta a kikötött gondolákat és bizony csak Velence nehéz terheket vivő gondolái merészkedtek ki a viharverte csatornákba. A hózivatar lelassította a városi élet pulzusát. Mintha aludt volna Velence... A járkálást megnehezítették a síkos utcák, mert mérföldeket lehet járkálni Velencében, annak dacára, hogy a város apró szigeteken épült, melyeket vagy 80 híd köt össze. Legalább 150 csatorna, a város főutcái bonyolítják le a forgalmat. Velence villamosai, a hajók, a gondolák. Az utasnak, a járókelőnek nem kell félnie a rohanó automobiloktól. Az emberek sorban állnak, legtöbben lenge nyári öltözetben, szandálokban a szeles idő dacára. Mintha csak New York lenne. Ezek is a város munkanélküliei, akik a szokatlan hőhullás következtében egy napi munkához jutnak. Vágják csákányaikkal a jeget, takarítják a havas utcákat. Uj idők, uj jelszavak Velencében A márványpaloták, a házak telve uj jelszavakkal, uj plakátokkal. Szinte mutatják az elmúlt néhány év történetét. Akad egy-egy plakát, mely a királyt, vagy a pápát élteti, de bizony túlnyomó többségben a munkanélküliség, a parasztproblémákról beszél és gyűlésekre hívja Velence dolgozóit, a kommunista párt vezetése alatt. Velence polgármestere kommunista. A kommunista polgármester tartja üléseit a dogok régi pompás keleti márványpalotájában, melyek valaha a velencei köztársaság korában az Adriát uralták. Az egyik plakát a Breda vasgyár gyűlésére hívta a munkásokat, ahol a polgármester is beszélni fog. A Breda az olasz acéltröszt egyik gyára, nemzetközi kartell öszszeköttetéssel. A Marshallterv itt is, mint Franciaországban, tönkretette a nehéz ipart. A Breda műveket is ezárta és a munkások ezreit dobta az utcára, az éhség, a nyomor karjaiba. Háború és a munkanélküliség A munkanélküliség mint vaami mély seb eszi az olasz nép vérét. Ez és a háború veszélye Olaszország két legnagyobb problémája. Az olasz nép szinte elkeseredett fohásza “kenyér és béke.” Ez a lüktető erő minden plakáton, amire az ember tekintete esik. Az olaszok, amint Amerikában is tudják, pernek kertészek. Sehol a világon szebb főzelékféléket nem látni, mint Velencében. Van ott minden, amit szem-száj kíván, mint ahogy azt az egyik mellettem álló viharvert arcú munkás megjegyezte, — úgy látszik észrevette, hogy amerikai vagyok, — “csak pénz nincs,” mondotta, “amivel megvegyük.” Beszélgetésünk során kiderült, hogy a Breda vasgyár egyik munkása volt. Betértünk az egyik, Velencében oly gyakori bormérésbe és egy kis itóka mellett elbeszélgettünk. “Több, mint 20 évig dolgoztam a Breda acélműhelyében, most Samu Bácsi (Uncle Sam) az utcára dobott,” mondotta keserűen új ismerősöm, “gyermekeimmel, asszonyommal együtt éhezünk.” “Miért éppen Amerikát okolja a bajaiért?” kérdeztem. “Amerika népe azt nem tudja, hogy a Breda gyár a világon van.” „“Nem is Amerika népéről beszélek,” mondja az olasz munkás, “Jól ismerem őket, két évig Brownsville, Pennsylvaniában dolgoztam velük, jó emberek azok, de a trösztök azok, akik tönkre tették iparunkat. Azt akarják, hogy mindent Amerikától vásároljunk. Kályháikat, lapátokat, autókat és repülőgépeket. Ez a mi Breda gyárunk hatalmas gépeket készített. Lengyelországnak és a Szovjetuniónak is dolgoztunk. Nagy rendelésük állandó munkát adott részünkre. A Marshallterv mindezt megölte, több mint 7 billiós rendelést nem szállítottak. Most is dolgozhatnánk rajta. Hajógyáraink építettek, ez is megszűnt.” “Tudja mi történt haliparunkkal,” folytatta, “a mi rongy kormányunk, Wall Street bábja, Titóval egyezséget kötött és most eltiltják halászainkat a jugoszláv partok mentén az Adriai tengerben való halászástól. A halak raja éppen azon a környéken szalad, most halászaink is éheznek, a kannázó gyárak is megálltak. Tudja régente ragályok pusztították népünket, de nem öltek meg soha annyit Velencében, mint amennyit a Marshall-terv kivégez. Barátom,” mondta, “ha visszamegy, mondja meg Amerikának, hogy gyűlölni kezdjük őket. Először van ez életünkben. Egy olasz sem fog harcolni Oroszország ellen. Mondja meg nekik, hogy én, Roberto Ugolini, velencei acélmunkás, azt üzenem, hogy mint partizán harcoltam társaimmal a nácik ellen, és ha újra háború tör ki, újra a hegyekbe megyek, újra harcolni fogok, de ezúttal Wall Street ellen.” A kenyér és a béke dala Mintha Roberto Ugolinit hallanám Európa minden országában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában. A gyárakban, a bányákban, az üzemekben és villamosokon. Azt beszélik a katonák, a tengerészek. Azt írják az újságok, azt beszélik a parlamentekben. Európában mindenki tudja, hogy nem fognak harcolni a Szovjetunió ellen. Sok baj van Európában. Kevesebb étel jut az embereknek, mint Amerikában, de azért valahogyan sokkal nyugodtabbak. Valahogyan nem félnek a háború, kitörésétől, talán mert tisztában vannak vele, hogy nem fognak harcolni még egy háborúban. Az ember megáll Velencében a Rialto hídnál, ahol a kereskedők tolongnak. Végig néz az ősrégi márványpalotákon, amelyekben Velence gazdag polgárai laknak. A márvány lépcsők levezetnek a vízig, hogy beszállhassanak a gondolákba. A paloták háta mögött kiszürkülnek a munkások viskói. Ezek még mindig a középkorból maradtak vissza. Itt álltak még mielőtt Columbus elindult felfedező útjára. Háborúk, reformok, forradalmak dúlták szét a világot, de a munkások most is viskókban laknak Franciaországban, Olaszországban és Angliában, majdnem az egész Európában. Lakóhelyeik mutatják, mily keveset nyert életszínvonaluk több 100 éven keresztül. Havazik Velencében. Állnak a gondolások. Csak nehéz terheket cipelő gondolák jönnek-mennek. Viszik az élelmet, szállítják a gépeket. Nekti könnyű egy ilyen gondolán evezni, ha vagy 10 nehéz motort szállít. Egy öreg, viharvert arcú gondolás kormányoz egy ilyen motorokkal teli csónakot. Könnyű kabátkáján átsüvít a vihar szele. Fehér haja messziről látszik. Mellette áll egy fiatal, napbarnított arcú magas, sovány ifjú, talán az unokája, ő sincs jobban öltözve az idősebbnél. Ki tudja honnan jönnek, ki tudja merre mennek? Talán éppen az általános sztrájkról jönnek, amit a sztrájkban álló modenai munkások legyilkolása miatt hívtak a munkások. A gondolás dala most is szép, az olasz nép romantikáját tükrözi vissza. Mégis új szavakat, a ma érzelmeit teszi bele a nép. A gondolás és unokája új patát dalol, a kenyér és a béke dalát. A MAGYAR HÁBORÚS ÉS NÉPELLENES BŰNÖSÖK (A nevek mellett zárójelben feltüntetjük a körözöttek tartózkodási helyét.) (Folytatás) Bodnár Lajos (ismeretlen), tanító, 1916 május 21-én Hajdúböszörményen született. Atyja Bodnár Bálint, anyja Kocsis Zsófia. Mint munkásszázadparancsnok alárendeltjeivel szemben kegyetlenkedett. Bödök István (ism.), 1911 május 5-én Belováron született. Budapesten a Kékgolyóutca. 26. szám alatt lakott. 1944 június havában feljelentette Neumann Miksa bőrkereskedőt, hogy Keresztes Árpádné strómanként alkalmazta üzletében. Neumann sógornőjét a feljelentés következtében deportálták. Böhm Dezső (ism.), hentes és mészáros. 1900-ban született, atyja Böhm Károly, anyja Mateiger Etel. Újpesten volt mészáros. 1945 január 20-án Nyárád és Nemesszalók között Márton József és Pakott László pártszolgálatos társaival két zsidó férfit és nőt megkínzott, majd kivégzett. Bokor Béla (ism.), festőművész, 1889-ben született Budapesten. Atyja Bokor József, anyja Fehér Jozefin. Mint munkásszázadparancsnok alantasaival kegyetlenkedett és agyonlőtte Balogh Géza munkaszolgálatost. Bornemissza Gábor nyomdaigazgató és főszerkesztő, a Centrum-nyomda vezetője, 1891-ben született Mohácson. Nyomdájában szervezett munkás nem dolgozhatott. A Virradat, a Reggeli Magyar Szó és a Déli Magyar Szó című jobboldali lapok kiadója és szerkesztője volt. A Virradat című uszító hétfői újságjához egy zsidó származású budai mozistól kért 30,000 pengőt. Később a mozist kiemeltette üzeméből. Többször volt Hitlernél és kapott is a német nácivezértől egy tökéletesen berendezett nyomdát ajándékba. Hírhedt uszító náci politikus volt, aki fivérének Bornemissza Géza miniszterségének idején csak zsidó kapitalistákkal és gyárosokkal kötött üzletet. Menekülésekor többmillió forint értékű rablott kincset vitt magával. Boros András (ism.) Komáromban született. Mint kivégző különítményes, a dunántúli deportáltakat gyilkolta le. Bosnyák Zoltán (Svájc) tanár. Szent Imre herceg út 10. szám alatt lakott. A Harc című uszító szennylapnak volt a felelős szerkesztője és a Zsidó Kutatóintézet igazgatója. Ő képviselte a faji teóriát a náci-magyar sajtóban Botond Pilhoffer István (Ausztria). 1913-ban született Székesfehérvárott. Volt csendőrszázados. Mint csendőrtiszt korán Szálasihoz csatlakozott. 1944-ben a Nemzeti Számonkérő Szék fejér megyei parancsnoka lett és százával végeztette ki a baloldali gondolkodású munkásokat és üldözötteket. Bottka Sándor (ism.), pincér, 46 éves. Győrött a nyilaskeresztes párt egyik vezető tagja volt, propagandás beszédei következtében sok embert legyilkoltak a dunástúli városban. Brandt Jakab (Németország) , volt országgyűlési képviselő. Bosch Ferenccel együtt a magyarországi Volksbund egyik vezetője volt. A magyar országgyűlésben a népellenes törvényeket hirdette és követelte, hogy a magyar volksbundisták különleges elbánásban részesüljenek Magyarországon. Brandt Rudolf (Németország), német állampolgár, a kaposvári deportálások, egyik résztvevője volt Appelt Ferdinánd blombergi lakossal együtt. .(Folytatjuk). Sztrájkhullám Indonéziában JAKARTA. Március 8- án két hajó érkezett Indonéziába a Marshall-terv küldeményeivel, azonban az indonéz dokkmunkások nem rakták ki azokat, mert sztrájkban állnak, béremelést követelve. A dokkmunkások mostani sztrájkja csupán egy része az általános sztrájkhul.lámnak, ami egyre inkább terjed az országban. Az indonéz munkások általános béremelést követelnek, ezzel s szemben a kormány a régi tulajdonosokat védve a gyarmati béreket akarja fenntartani. A szakszervezetek világszövetségéhez tartozó holland szakszervezetek pénzadománnyal segítik az indonéz sztrájkotókat. Ausztráliai diákok az atombomba betiltását követelik SYDNEY. Az ausztráliai egyetemi hallgatók szervezete határozati javaslatban követeli az atombomba betiltását. Ugyancsak tiltakoztak az ausztráliai kormány azon törekvése ellen, hogy korlátozzák az egyes szervezetek propaganda és szólásszabadságát. Titkos tárgyalások Kanadában OTTAWA. — Kanada Brit és U. S. tudósai titkos tárgyalásokat folytatnak. A tárgyalások három napot vesznek igénybe. A kanadai honvédelmi minisztérium és annak tudományos kutató intézete égisze alatt folynak. A radar, a bakterológiai és pszichológiai hadviselésről folyik a tanácskozás. A franciák elfogadják a U. S. fegyvereket PÁRIS. — A francia parlament 416—181 ellen úgy szavazott, hogy elfogadja Amerika fegyvereit a “kommunizmus” elleni harcra. BETESZEM A GARAST SZEBENYEI JÓZSEF ROVATA — Unom már ezt a vacak politikát — Az éjjel nem tudtam aludni, mert az járt az eszemben, hogy milyen szép is volna ez a világ, ha az emberek nem politizálnának, hanem jók, kedvesek, segítők volnának egymással szemben, ha tisztelnék egymás gazdaságpolitikai felfogását, ha nem avatkoznának a más országok dolgaiba, ha nem irigyelnék egymástól a betevő falatot, ha megértenék, hogy másnak is lehet véleménye és hogy ez nem bűn, ha valaki a szőkéket kedveli és a barnákat csak másodsorban. Félálomban elhatároztam, hogy én soha többé nem politizálok az újságban, vagy a sörcsarnokban és hogy valahányszor a Truman vakációra megy — havonta három hétre, — hát küldök neki egy képeslapot, hogy jó mulatóstkívánok. Hadd lássa, hogy nekem semmi kifogásom a havi három hetes vakáció ellen, mert hisz én már megszoktam a polgármesterünk hasonló életmódja folytán, aki hol vakációzik, hol megnősül, hogy nászutazás címén mehessen vakációra. Truman legalább ezt nem teszi. Nem nősül meg, ha utazniakar. Tetszik látni, én már nem politizálok. Társadalmi és szórakozási ügyeket tárgyalok, házasságot és vakációzást. Nekem az tetszik, ha a mi vezető államiértiánnk jól és kellemesen élnek. Például Trumanról kiszámította egy kongressman, hogy évi 110 eze dollárt visz haza a kuportájában, amiből nem kell adót fizetnie, kap 50 ezer dollárt költségekre, van egy pár privát repülőgépje, ami nekünk évi 250 ezerbe kerül, van egy jachtja, ami kétszer annyiba jön és van egy hadihajó, ami kíséri, ami évi egy millióval károsít meg bennünket, már akik adót fizetünk. Ez nekem jól esik. Szeretem, ha az emberek jól élnek, szépen élnek és van mit hazavinni a kopertában. Az, hogy öt millió a munkanélküli, akik nem visznek haza semmit a kupertában, bizony kissé zavarja az álmaimat, de mégis az a fődolog, hogy a Truman meg a többiek körülötte vakációzhatnak, repülhetnek, hajózhatnak vakációra és golfozásra, mert mégis az a fődolog, hogy ők ne panaszkodjanak, mert mi lenne a világgal. Ha nemcsak a milliók, hanem az államférfiak is koplalnának meg sírnának egész nap mint a munkanélküliek feleségei meg gyermekei? Én ezentúl nem politizálok. Csúnya dolog a politika, irigységre, meg verekedésre vezet és én már unom a veszekedést meg az örökös kritizálást. Kell, hogy legyenek egy ilyen gazdag országban gazdag és boldog emberek is és miért ne figyelje az ember inkább azokat, mint a szegény, munkátlanokat, akik éheznek meg fáznak. Ha az ember csak azokat figyeli, hát elszorul a szíve, mígnem ha a gazdagokat meg a vakációzókat szemléli, hát jó érzés támad a szívében és magát is olyannak képzeli. Sőt Floridában hiszi magát is és kinyújtja a kezét, hogy letépjen egy narancsot. Aztán felébred ... Különben sincs csúnyább valami, mint a politika. Pláne a külpolitika, ami alatt azt kell érteni, hogy vagy úgy táncolsz, ahogy én muzsikálok, vagy építek hadibázisokat körülötted és ha ki mered nyitni a szájad, hát lehidrogénezlek úgy, hogy megemlegeti még az unokád is. Viszont ha egy véleményen vagy velem, hogy azt a másikat le kell törni, mert ott a paraszt meg a munkás számít főként, ott nem lehet milliókat félrerakni, sibölni, monopóliumot építeni, rabolni, akkor kapsz tőlem dohányt, ágyút meg atomot és beleveszlek az Atlanti Paktumba. Mert elsősorban békét akarok és csak azért fegyverkezem ilyen őrülten, mert a világ másik fele másféle gazdasági alapon építi a magam államát és az nekem nem tetszik. Mért legyen a parasztnak földje, mért legyen a többség, a munkásság az úr? Ha eddig meg voltak uralkodás nélkül, hát meglehetnek továbbra is. Nem igaz? Amint említettem, én elhatároztam, hogy nem politizálok többet, nem törődöm vele, hogy kinek mi a gazdasági elmélete, hanem csak örülök annak, hogy a vezéreink Floridában nyaralhatnak, jachtozhatnak és szeretettel gondolnak az öt millió munkanélkülire, mert elvégre is van 55 millió, aki dolgozik és az tizenegyszer annyi, mint a nélkülöző munkás és elvégre azok vannak többségben. Ha az év végével, amint mondják, tíz millióra rúg majd a munkanélküliek száma, akkor is marad ötven millió, aki majd dolgozik és elvégre is az a fontos, hogy valaki termeljen, mert a gazdagoknak is kell enni. Nem igaz? Aztán az álmatlan éjszakákon az is jár az eszemben, — persze nem politikai, hanem építészeti alapon, — hogy hány házat lehetne felépíteni a veteránoknak, a lakástalan munkásoknak, új házasoknak, ha azt a pénzt amit a Marshall meg hadibázisok, atombombák meg hidrogénbombák címén elköltünk meg el fogunk még költeni, arra használnánk, hogy kis házakat építsünk a jó népnek, akik a jachtokat meg a repülőgépeket építik? Évente néhány milliót. De hát az nem is fontos. Lakjanak a hidak alatt. Van elég híd a hazában. Fontosabb a Marshall terv, a hadibázisok, a hidrogénbomba. Honvédelmi alapon. Valaki fenyegeti a honunkat? Kicsoda? Erre már nem is válaszolok, mer az politika volna és én meg nem fogok többet politizálni, azt megígérem. A tengerészet nem tűr kritikát WASHINGTON. A tengerészet vezetői április elseji határidővel véglegesen “szabadságolták” John G. Crommelin kapitányt, aki kritizálta a védelmi minisztériumot. Crommelint fontos hivatalából először a nyugati partra helyezték át, miután azon-ban ott is kijelentette, hogy a védelmi minisztérium vezetői a poroszokra emlékeztetnek, véglegesen “szabadságolták.” March 17, 1950 3 gyermek tűzhalála BRIDGEWATER, N. Y.— Kay Carey Oneida községi üzletében tartózokodott, mikor észrevette, hogy lakóháza kigyulladt. A ház közvetlenül az üzlet szomszédságában állt. Carey kétségbeesetten rohant, hogy megmentse a házban tartózkodó három kis gyermekét, azonban csak az előszobáig tudott eljutni a lángok miatt. Akkor a hálószoba ablakán próbálkozott bemászni, de mire odaért, az egész fából épült ház lángban állott.