Magyar Jövő, 1951. április (50. évfolyam, 52-67. szám)

1951-04-12 / 58. szám

MA HAT ÉVE annak, hogy Franklin Delano Roosevelt örök álomra hunyta le szemét. Azok, akik utána következtek a vezetés­ben, igyekeztek elferdíteni, meghamisítani ideáit. Ha ma felébredne FDR, egy idegen, hisztériával és félelemmel tele országot találna a béke, a haladás és barátság Amerikája helyett. A nép Amerikája helyett a Wall Street Amerikáját. S az amerikai nép, ma, hat év elmúlta után érzi igazán a gyászt, amit FDR halála jelentett. S ebben a gyászban a nép emlékezik, új erőt gyűjt, hogy visszakövetelje azt, amit el akarnak venni tőle: a Demokráciát, a Békét. Sajtónk s^ran ij'jubileuma Re-entered as Second Class Matter October 18, 1950 at the Post Office of New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. VOL. L. ÉVFOLYAM No. 58 SZÁM New York, N. Y. CSÜTÖRTÖK APRIL 12, 1951 THURSDAY; Truman menesztette MacArthur tábornokot­­ Matthew R. Ridgeway tábornokot nevezte ki helyébe távolkeleti főparancsnokká és Japán amerikai helytartójává. WASHINGTON. — Tru­man elnök, mint katonai fő­­parancsnok azonnali hatály­­lyal menesztette MacArthur tábornokot a távolkeleti U.S. haderő éléről s helyébe Mat­thew R. Ridgeway táborno­kot nevezte ki, aki eddig a Koreában harcoló 8-ik had­sereg főparancsnoka volt. Ridgeway helyébe James A. Van Fleet tábornokot nevez­te ki az aktív front irányítá­sára. MacArthur meneszté­sét azzal indokolta az elnök, hogy az “nem volt hajlandó teljes szívvel támogatni” az Egyesült Államok kormánya és az Egyesült Nemzetek po­litikáját. A Fehér Ház éjjeli 1 órára sajtóértekezletre hívta a washingtoni tudósítókat, ahol tudomásukra hozták Mac­Arthur menesztését. A ma­gyarázat szerint azért tör­tént a késői bejelentés, hogy Truman nyilatkozatát ne kap­ják meg előbb az­ újságok, mint MacArthur. A Tokióba küldött parancsban Truman sajnálkozását kifejezve el­rendelte, hogy MacArthur azonnali hatállyal adja át a főparancsnokságot Ridgeway tábornoknak és felhatalmaz­ta MacArthurt, hogy a had­sereg szállítási eszközeinek felhasználásával tetszés sze­rinti helyre költözzön. Hivatalosan MacArthur me­nesztése azért történt, mert a tábornok figyelmen kívül hagyott több rendeletet, töb­bek közt azt, hogy minden politikai hátterű nyilatkoza­tot előzőleg jóvá kell hagyat­nia a hadügyminisztérium­mal és a Fehér Házzal, mi­előtt nyilvánosságra hozza. Erre vonatkozólag a Fehér Ház nyilvánosságra hozott több titkos utasítást, melye­ket MacArthurnak küldöt­tek, valamint a katonai főpa­rancsnokság átiratát, mely­ben figyelmeztették MacAr­thurt, hogy “az Egyesült Nemzetek kész arra, hogy tárgyalásokkal hozzon létre egyezményt Koreában, mi­után Délkorea nagy részét megtisztították.” Ezt az át­iratot ez évi március 20-án küldték MacArthurnak, aki annak figyelembe vétele he­lyett a háború Kína elleni kiterjesztésének szük­ségét hirdette s ezzel ó­riási felhá­borodást váltott ki az Egye­sült Államok szövetségesei között. Míg a kormány politikája Nyugateurópa felfegyverzé­sére helyezte a hangsúlyt, MacArthur és a mögötte ál­ló Taft-McCarthy republiká­nus csoport a távolkeleti há­ború kiterjesztését akarta és Csang Kaj-sek formózai had­seregének azonnali felhasz­nálását a kínai népköztársa­ság megtámadására.­ Truman elnök rendeletének hatása Mint Tokióból jelentik, MacArthur menesztése vil­lámcsapásként hatott a japán fővárosban. MacArthur ma­ga megtagadott minden nyi­latkozatot, de közelálló tiszt­jei annál hevesebben kritizál­ták a rendeletet. Hasonlóan kritizálta azt a Taft-Mc­Carthy republikánus csoport. Truman rendelete annál vá­ratlanabbá tött, mert a fran­cia és angol kormány a köz­vélemény hatására napok óta követelte MacArthur meg­­rendszabályozását s miután ez elmaradt, a tábornok újabb kihívó nyilatkozatokat tett, egyenesen szembehe­lyezkedve a hivatalosan hir­detett kormánypolitikával. Utolsó ténykedése az volt, hogy felszólította Washing­tont, küldjenek neki több katonát és adjanak neki tel­jes szabadkezet a háború ki­­terjesztésére. Ezzel szemben Truman lé­pését megelőzőleg, L. R. Pe­arson, kanadai külügyminisz­ter kijelentette, hogy Kana­da semmiesetre sem megy be­le a Kína elleni háborúba s nem hajlandó fejbólintással követni U. S. ilyen irányú po­litikáját. Gledwyn Jebbs, az angol UN delegáció vezetője San Franciscóban tartott be­szédében ugyancsak kijelen­tette, hogy Anglia ellenzi Kí­na megtámadását, mert az “végnélküli háborút” jelen­tene. Nyugateurópa népei egyre inkább növekvő aggodalom­mal követték az Egyesült Ál­lamok politikáját s MacAr­thur tevékenységét. A tábor­nok menesztését az összes nyugateurópai k­o­r­m­ányok megkönnyebbüléssel fogad­ták. Truman rendelete a 71 éves MacArthurt megfosztja nemcsak az Egyesült Nemze­tek katonai főparancsnoksá­gától, de­­felmenti hivatalából mint a távolkeleti amerikai haderő parancsnokát s me­­neszti a Japánt ellenőrző szö­vetségi katonai bizottság élé­ről. A legutolsó hírek szerint Roxas, a Fülöp szigetek elnö­ke meghívta MacArthurt, hogy mint országának ven­dége, pihenje ki fáradalmait s MacArthur egy nyilatkozat elkészítésén dolgozik. MI VAN Mac ARTHUR MENESZTÉSÉNEK HÁTTERÉBEN? Tekintet nélkül Truman és a mögötte álló politikai és gazdasági erők indokaira, amelyek alapján az elnök végre kirúgta állásából a világ egyik legveszedelmesebb háborús gyújtogatóját, MacArthur tábornokot, az amerikai nép túl­nyomó többsége és az egész békeszerető emberiség örömmel és megelégedéssel veszi a mu­mikáció menesztésének hírét. MacArthur a wall streeti monopóltőke legreakciósabb cso­portjainak volt politikai ügynöke és szószólója, azoknak, amelyek szeretnék minél hamarabb kirobbantani a harma­dik világháborút. Miért menesztette Truman MacArthurt? Mielőtt e kérdésben véleményünket nyilvánítanánk, megismételjük abbeli meggyőződésünket, hogy alapvető po­litikai kérdésben, Ázsia népei szabadságharcának ellenzésé­ben, az antikommunista, antiszovjet politikában a két em­ber között nincs nagy nézeteltérés. Egyedül a célkitűzésük elérésének módozataiban, időbeli menetrendjében volt és van. És ezek a különbségek most annyira kiélesedtek, hogy Trumannak intézkednie kellett. A Truman kormány, Wall Street monopolistái döntő csoportjai, valamint az amerikai vezérkar, Marshall, Brad­ley és Eisenhower tábornokkal az élükön, annak a stratégiá­nak a hívei, hogy a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal Európában kell “leszámolni”, hogy Európa a döntő csatatér. Ezzel szemben MacArthur Ázsiában akarta kirobbantani a harmadik világháborút, Ázsiát tartja a döntő harctérnek. Amikor a két csoport nem tudta többé a színfalak mögött összeegyeztetni terveiket, Truman, Marshall és Eisenhower és Bradley helybenhagyásával, felmentette állásából Mac­Arthurt. A másik fontos indoka Truman lépésének az volt, hogy MacArthur otromba és leplezetlen háborús izgatásának kedvezőtlen politikai és propaganda következményei voltak. MacArthur túlnyíltan felfedte a wall streeti imperialisták háborús politikáját és akarata ellenére segítette nemcsak Ázsia százmillióival, hanem még Nyugateurópa népeivel is megértetni a tényt, hogy Washington és Wall Street poli­tikája nyomort, szenvedést és háborút jelent. Ugyanakkor MacArthur tevékenysége komoly feszültséget hozott létre Washington és európai csatlóskormányai az angol és a fran­cia kormányok között. Az az egyszerű tény, hogy Truman mostanáig állásában hagyta MacArthurt, hogy tavaly január óta lépésről-lépésre magáévá tette MacArthur és a mögötte álló Knowland-Mc­­Carthy-Taft-Hoover társaság minden javaslatát Kínára és Ázsiára nézve bizonyítja azt, hogy nézetei sok tekintetben egyeztek az övéivel és Trumanék sokáig remélték, hogy MacArthurt fel tudják sorakoztatni saját stratégiai és poli­tikai koncepcióik mögé. Ez volt többek között az oka annak is, hogy lapunk az amerikai sajtó minden más árnyalatú képviselőivel egyetemben még tegnap is azon a véleményen volt, hogy Truman nem fogja merni meneszteni MacArthurt. De politikánk intézői, a National Security Council, a Pentagon, nyilván arra a konklúzióra jutottak, hogy Mac­Arthur túlságos sietsége felboríthatja az ő terveiket s ezért menesztették a nekivadult tábornokot. Mac Arthur menesztése azonban magában véve nem garantálja sem a koreai vérontás befejezését, sem a tartós béke alapjainak lefektetését, bár kétségkívül lépés a helyes irányban. Az amerikai népnek most a legerélyesebb nyomást kell gyakorolni a kormányra, hogy azonnal kezdjék meg a fegyverszüneti tárgyalásokat a koreai néphadsereggel és az összes érdekelt ázsiai államok képviselőinek bevonásá­val tárgyalják meg a távolkeleti béke biztosításának módo­zatait. Ezen túlmenőleg pedig hívják haladéktalanul össze a külügyminiszterek tanácsát a nemzetközi feszültség okainak felszámolására, hogy az emberiség végre megszabaduljon az állandó háborús veszély lidércnyomásától. Deák Zoltán A CIO sürgeti McGee életének megmentését NEW YORK. — A CIO Fielding Wrighthoz, Missis­sippi állam kormányzójához fordult, hogy kegyelmezzen meg Willie McGee-nek, a volt néger veteránnak, négy gyer­mek atyjának, akit koholt erőszakos merénylet vádjá­ban halálra ítéltek és kivég­zését május 8-ikára tűzték ki Laurel, Mrs.-ben. James Ca­rey, a CIO pénztáros-titkára írta ezt az egyik szakszerve­zet tanácsának, az amerikai cipészmunkások 13. közös tanácsának. Carey levelét a Wh­ite Mc­Gee megmentésére alakult szakszervezeti tanács tette közzé. Ez a szervezet a véd­nöke annak a nagy tiltakozó gyűlésnek, amelyet hétfőn este a St. Nicholas Arénában rendeznek. A szónokok sorá­ban szerepel McGee felesége, David Livingston, az áruhá­zi alkalmazottak 65. kerületi szervezetének elnöke, Ben Gold, a szőrmemunkások szakszervezetének elnöke és­ mások. A szakszervezeti bi­zottság 300 ezer CIO, AFL és független szakszervezeti new yorki munkást képvisel. Április 24-én óriási mun­kásdelegáció megy Washing­tonba, hogy Truman elnököt McGee életének megmentésé­re kérje fel. Az IWO U. S. népét szolgálta: Middleton NEW YORK. — Az IWO felszámolására törő hajsza­perben a keddi tárgyaláson a védelem további tanukat vo­nultatott fel, köztük mint legjelentősebbet, John E. Middletont, az IWO egyik al­­elnökét. A múlt heti és hétfői tár­gyalásokról lapunk belső ol­dalán számolunk be. A keddi meghallgatások során az IWO öt egyszerű munkástag­ja tanúskodott a szervezet ki­váló betegsegélyző, polgári és kulturális tevékenységéről, kulturális tevékenységéről. Middleton­ a tanúskodásá­ban Henry Clay Greenberg bíró előtt hangsúlyozta, hogy az IWO-t minden egyes csele­kedetében az az egyedüli szempont vezette, hogy az amerikai nép érdekeit szol­gálja. Paul W. Williams ügyészhelyettes, a vád képvi­selője, kizárólag politikai ter­­mészetű keresztkérdésekkel ostromolta, eretnek perré té­ve a tárgyalásokat. Middleton nem ugrott be neki s a bíró is támogatta Middleton állás­­foglalását, ám a második vi­lágháború kezdeti részével kapcsolatban vitába bocsátko­zott vele, amelyet Raphael Weissman, az IWO kiváló vé­dőügyvédje “lényegtelennek és nem helyénvalónak” nyil­vánított. A tárgyalásokat szerdán folytatják.

Next