Magyar Katonai Közlöny, 1925 (13. évfolyam)

Kossuth mint hadtudományi író. Írta: Gyalókay Jenő

KOSSUTH MINT HADTUDOMÁNYI ÍRÓ 265 KOSSUTH MINT HADTUDOMÁNYI ÍRÓ. Irta : Gyalókay Jenő.­ I. Bizonyára szokatlanul hangzik, hogy Kossuthot ezúttal mint hadtudományi írót mutatom be. Szokatlan, mert a köztudatban csak a politikus és államférfiú emléke maradt meg. Ellenben arról, hogy Kossuth katonai tudományokkal is foglalkozott, csak kevesen tud­nak. Ilyen tárgyú dolgozatai és jókoraszámú levelei, olvasatlanul he­vertek és hevernek ma is a levéltárakban, mert a magyar katonai kér­dés a nagyközönséget egyáltalán nem, sőt honatyáinkat is csak köz­jogi vonatkozásaiban, érdekelte. A magyar intelligencia, a napóleoni háborúk lezajlása óta, a kato­náskodástól egyre jobban elszokott s egészen a legújabb korig nem akart annak tudományos, elméleti oldalával foglalkozni s ez okolja meg régibb katonai irodalmunk fölötte silány termését is. A magyar katona ezen a téren már azelőtt se haladt a korral ; nem törődött a hadvezetés tudományának fejlődésével s így tudás dolgában fokról­fokra elmaradt más nemzetek kevésbbé harcra termett, de szorgal­masabb fiai mögött. Erre a vésztjósló és már nagyon régi jelenségre aggódva mutat reá a hadvezér és költő Zrínyi Miklós is , ezért mondja : «Más nem­zetek könyveket írnak seregek rendeléséről, mi pedig azokat nevet­jük»,­ továbbá : «Bánom, hogy minékünk magyaroknak egy bolond példabeszédünk van az ellen, hogy nem jó papirosból hadakozni, de mennyi igazsága legyen ennek a mondásnak, lássa meg az, aki okos­.­ Ha nekünk a külföldéhez hasonló katonai irodalmunk lenne, akkor annak nagy sokaságában talán kevésbbé tennének számot Kossuthnak a Nemzeti Múzeum levéltárában őrzött kiadatlan had­tudományi iratai, így azonban, nagy szegénységünkben, érdekesek és fontosak, bárha csak töredékes állapotban maradtak reánk. Róluk szól ez a rövid ismertetés, amelyet itt most bemutatok. Hangsúlyozom, inkább csak ismertetésről, mint rendszeres bírá­latról van szó, mert a terjedelmes tanulmánysorozat beható kritikai méltatása egy kurtára szabott közleménybe be se fér, másrészt pedig az anyag hézagos és töredékes volta nem engedi eldöntenünk azt, hogy teljesen kidolgozott állapotában mi lett volna belőle. Nem tudjuk pon­tosan, várjon mit akart Kossuth már a felszabadító háborúra való- 1 Felolvasta a szerző a Magyar Történelmi Társulat 1925 januárius 22-iki felolvasó ülésén. 2 Vitéz hadnagy : II. Aphorismák. 3 Vitéz hadnagy : I. Discursusok.

Next