Magyar Kereskedők Lapja, 1896. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1896-01-05 / 1. szám
1896. január 5. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA nem lévén semmi tekintetben soviniszták, nincs szándékunkban ezeknek külföldről való beszerzése ellen felszólalni, de amit iparvállalataink itt a hazában is feltalálhatnak, azok tekintetében már csak jogunk van megkövetelni, hogy saját gyáraink akkor, midőn hazafias pártolásra tartanak igényt, maguk is lépjenek be a hazai ipar- és kereskedelem pártfogói sorába. Végül az előttünk feltáruló sokféle jelenségek sorából még fel kell említenünk, hogy gyáriparunk nem igyekszik eléggé kezet fogni a hazai kereskedelemmel és azt a hazai gyártmányok piaczra juttatásának közvetítésére nem felhasználja fel kellően. Sajátos az is, hogy a belföldi piacokat gyáraink meg nem magyarázható közönynyel engedik át a külföldi iparnak vagy legalább is nem fejtenek ki kellő erélyt versenyképességük érvényesítése érdekében. Kereskedőink ellen sok a panasz, hogy a külföldi ipar termékeit előnyben részesítik s meggyökereztetni igyekeznek a közönség ama balhiedelmét, hogy csak az felelhet meg a magasabb igényeknek, ami francia, angol, vagy német gyártmány. A kereskedők eme káros cselekménye azonban legalább részben mentséget talál abban, hogy hazai gyáraink részéről kellő előzékenységgel nem találkozunk, nevezetesen ezek nem engedélyezik a hazai kereskedőknek azon árakat, melyeket a külföldi fogyasztó piacokon készséggel kínálnak, nem nyújtanak a kereskedők jogos igényeinek megfelelő áruhitelt, szállításaik tekintetében késedelmek és sokszor selejtes gyármányaikon a hazai kereskedelem útján szeretnének túladni. Nem mondjuk, hogy mindenek gyárunk hibás az elmondottakban, de sok, igenis az, koncredáljuk azt is, hogy gyárainknak minden rendelkezésükre álló eszközzel dolgozniok kell azon, hogy a külföldön különösen a Keleten piaczokat hódíthassanak, de ez mind nem elég ok arra, hogy a a hazai piaczokat közönynyel melőzzék s általuk is majdan érezhető kárt okoznának kereskedelmünknek, azt továbbra is az idegen ipar szolgálatára kényszerítve. Az elmondottak, azt hiszszük, eléggé igazolják, hogy nagyiparunk körében több gondot kell fordítanunk arra, hogy iparvállalataink ne csak az ország nyers terményeit és anyagi támogatását vegyék igénybe, hanem teljesítsék mindama kötelességeket, amelyeket iparvállalataitól minden ország jogosan megkövetelhet. Hogy e czért elérjük, arra csak egy mód van és ez iparvállalatainknak az idegen elem befolyása alól való felszabadítása. Szeszes italok eladása. A Minden oldalról kapunk magyarázatokat szorgalmazó felszólításokat az iránt, hogy az új évtől kezdve a kereskedők miként s mily feltételek mellett gyakorolhatják a szeszes italok kimérését, kismértékben való elárusítását, illetve poharazását. E kérdésekre a jelen czikkben együttesen válaszolunk, közölve a következőket: Mindenek előtt megjegyezzük, hogy a törvény a szesz és szeszes italok eladásának három nemét különbözteti meg, a. m. a kimérést, mely az italoknak e czélra szolgáló helyiségében ülő vagy álló vendégek részére tetszés szerinti mennyiségben való kiszolgálásából áll, kismértékben elárusítást, mely szerint a szeszes italok dugaszolt üvegekben árusíttatnak azok részére, akik a megvett italt nem az üzletben fogyasztják el, végül poharazást, illetve utczán át kimérést, mint a kismértékben elárusítás függeléket, mely abban áll, hogy az erre engedéllyel biró kereskedő vagy szatócs álló vendégeknek poharankint szolgáltathat ki szeszes italokat vagy nyílt edényekben adhat el oly vevőknek, kik a megvett italt az üzletből elvinni kívánják. Kimérési (korcsma-nyitási) engedélyt a megállapított korcsmalétszámon belül korcsmárosok kaphatnak , de kaphatnak bejegyzett szégű fűszerkereskedők és szatócsok is, de csak akkor, ha a kimérést nem bolti üzletükben, hanem e czélra berendezett más helyiségben kívánják gyakorolni. Kismértékben elárusítási s ezzel kapcsolatban — ha az illető kívánja —poharazási és utczán át eladási engedélyhez igényt tarthat minden fűszerkereskedő és minden szatócs, ezen engedélyek kiadása nincs számhoz kötve. Nem áll tehát az, mit egyik e tárgyban hozzánk intézett levél állít, hogy a pénzügyminiszter lapunk m. évi 52. számában közölt 84.590/1895 számú rendeletében ellentmondás foglaltatik, mivel — úgymond — ennek egyik pontja megtiltja, míg a másik megengedi, hogy a szatócsok kismértékben eladási, illetve poharazási engedélyt kaphassanak. A tiltó intézkedés ugyanis, mely a kérdéses rendelet második bekezdésében foglaltatik, arról szól, hogy a szatócsok pálinkamérési engedélyt nem kaphatnak akkor, ha a kimérést nem külön helyiségben, hanem szatócsüzletekben kívánják gyakorolni, ellenben a harmadik bekezdés világosan mondja, hogy a most nevezettek, t. i. a szatócsok, valamint a kereskedők kismértékben eladási, poharazási, illetve utczán át nyílt edényekben kimérési engedélyt a törvény által megszokott korlátok közt ezentúl is kaphatnak. Ami most már az engedély kérelmezését illeti, e tekintetben csak ott merül fel az eddigi gyakorlattól eltérő eljárás, ahol az 1895. év végén teljesen és mindenütt megszüntetett kizárólagosság állott fenn. E helyeken ugyanis a kimérési és kismértékben elárusítási engedélyeket a kizárólagos jogbérlőtől kellen megszerezni, illetve vele e tekintetben megállapodásra jutni, míg 1896. évi január 1-től kezdve mindenütt úgy a kimérési, valamint a kismértékben elárusítási, illetve poharazási és utczán át kimérési engedélyek kiadását az illetékes pénzügyigazgatóságtól kell kérelmezni. Végül az iránt is kaptunk kérdéseket, hogy azok, akik kismértékben való elárusítás végett kérvényüket december 31-ig illetékes helyen benyújtották, de az engedélyt eddig meg nem kapták, gyakorolhatják-e január 1-től kezdve az elárusítást az engedély kézhezvétele előtt is. Erre nézve a kérvényezők két kategóriába tartoznak: oly kereskedők és szatócsok ugyanis, akik már az elmúlt évben birtokában voltak a kismértékben eladási, illetve poharazási engedélynek s most ezen engedély meghosszabbításáért kérelmeztek, a már korábban nyert jogokat az újabb engedély megérkeztéig is gyakorolhatják, természetesen csak azon határig, melyet a korábbi engedély kijelölt. Ellenben azon kereskedők és szatócsok, kik csak most folyamodtak először kismértékben elárusítási engedélyért, vagy azok is, akik kismértékben való elárusítási engedélylyel már bírtak ugyan, de azt most poharazási és utcán át kimérési engedélylyel kérték, kiegészíteni ne fogjanak addig a még birtokukban nem volt jog gyakorlásához, amíg az engedély kezökben nincs, mivel rendbüntetésnek teszik ki magukat. Kivételt csak az az eset képezhet, ha a pénzügyőri biztos az engedély megérkeztéig — mely különben is csak igen fontos okokból tagadható meg — szemet huny, de még az esetben is czélszerű inkább várakozni s az engedély kiadását szorgalmazni. *) Kiegyezés Ausztriával. A gazdasági egyesületek véleményeinek elhangzása után a kereskedelmi és iparkamarák azok, amelyek az Ausztriával megkötendő kiegyezés tárgyában javaslataikkal fellépnek, illetve véleményüket előadják. A lefolyt héten nem kevesebb, mint öt kamara nyilatkozott még és pedig a pécsi, győri, szegedi temesvári és fiumei, mindmeganynyian hangsúlyozva az önálló vámterület felette szükséges voltát, nem hallgatva el azonban azon körülményt sem, hogy a jelen politikai és gazdasági viszonyai között a vámközösségnek akár tíz, akár öt évre való megújítása az önálló vámterület elé helyezendő, így a pécsi, a győri kamara régebben pedig az aradi és debreczeni kamara a megújítás mellett kardoskodnak, bárha elismerik, hogy ennek csak az esetben szabad megtörténnie, ha érdekeink védelme a legmesszebb menő módon biztosíttatik. Az ipartestületek és azon kamarák, amelyekben az ipari érdek dominál, nagyon természetesen, az önáló vámterület melett nyilatkoznak. A következőkben ismertetjük az eddigi véleményeket, megjegyezve, hogy azokra alkalom adtán még visszatérünk. * A pécsi kereskedelmi és iparkamara közgyűlése beható tárgyalás után egyhangúlag elfogadta a kiküldött szakbizottság által a kiegyezés megújítása dolgában készített felterjesztést A közös vámterület mellett szóló közös érdekek felsorolása után, de a külön vámterületnek Magyarországra való kedvező politikai és gazdasági kihatását is feltüntetve, azon következtetésre jut a kamara, hogy az Ausztriával való kereskedelmi és vámszövetség megújítandó lenne és pedig a Magyarország gazdasági érdekeivel is megegyező védelmi vámpolitika inaugurálása esetében ismét tíz évre; ha pedig Ausztria továbbra is ragaszkodnék az eddigi kereskedelmi és vámpolitikához, akkor a szövetség, tekintettel az 1903-ban lejáró külföldi kereskedelmi szerződéseinkre, csak öt évre lenne megkötendő, amely idő alatt, az utóbbi esetről szólva, Magyarország közgazdasági politikájának olyatén alapja lenne előkészítendő, amely szerint a fenforgó közös érdekek tekintetéből Ausztriával fentartandó ugyan a közös fogyasztási terület, de Magyarországnak azon joga, amely szerint a külfölddel szemben saját érdeke szerint tarifákat megállapíthat és kereskedelmi szerződéseket köthet, önálló és függetlenül érvényesíttessék s ha ily alapon s a legjobb intencziók mellett is azt tapasztalnék, hogy gazdasági érdekeink a szűkebb keretben is Ausztria részéről nem teljesítetnének a megkívántató méltányos elbánásban, akkor bármi áldoza t) L. Magyar Lloyd »Szesz és szeszes italok» rovatát.