Magyar Kereskedők Lapja, 1896. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1896-01-05 / 1. szám

1896. január 5. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA nem lévén semmi tekintetben soviniszták, nincs szándékunkban ezeknek külföldről való beszerzése ellen felszólalni, de amit iparvállalataink itt a hazában is feltalálhatnak, azok tekintetében már csak jogunk van megkövetelni, hogy saját gyá­raink akkor, midőn hazafias pártolásra tartanak igényt, maguk is lépjenek be a hazai ipar- és kereskedelem pártfogói sorába. Végül az előttünk feltáruló sokféle jelenségek sorából még fel kell említenünk, hogy gyáriparunk nem igyekszik elé­ggé kezet fogni a hazai kereskedelem­mel és azt a hazai gyártmányok piaczra juttatá­sának közvetítésére nem felhasználja fel kellően. Sajátos az is, hogy a belföldi piac­okat gyá­raink meg nem magyarázható közönynyel engedik át a külföldi iparnak vagy legalább is nem fejtenek ki kellő erélyt versenyképességük érvényesítése érdekében. Kereskedőink ellen sok a panasz, hogy a külföldi ipar termékeit előnyben részesítik s meg­gyökereztetni igyekeznek a közönség ama balhie­delmét, hogy csak az felelhet meg a magasabb igé­nyeknek, ami francia, angol, vagy német gyártmány. A kereskedők eme káros cselekménye azonban legalább részben mentséget talál abban, hogy hazai gyáraink részéről kellő előzékenységgel nem találkozunk, nevezetesen ezek nem engedélyezik a hazai kereskedőknek azon árakat, melyeket a külföldi fogyasztó piac­okon készséggel kínál­nak, nem nyújtanak a kereskedők jogos igényei­nek megfelelő áruhitelt, szállításaik tekinteté­ben késedelmek és sokszor selejtes gyármányai­­kon a hazai kereskedelem útján szeretnének túl­adni. Nem mondjuk, hogy mindenek gyárunk hibás az elmondottakban, de sok, igenis az, koncredáljuk azt is, hogy gyárainknak minden rendelkezésükre álló eszközzel dolgozniok kell azon, hogy a kül­földön különösen a Keleten piaczokat hódíthas­sanak, de ez mind nem elég ok arra, hogy a a hazai piaczokat közönynyel melőzzék s általuk is majdan érezhető kárt okoznának kereskedel­münknek, azt továbbra is az idegen ipar szolgá­latára kényszerítve. Az elmondottak, azt hiszszük, eléggé igazolják, hogy nagyiparunk körében több gondot kell for­dítanunk arra, hogy iparvállalataink ne csak az ország nyers terményeit és anyagi támogatását vegyék igénybe, hanem teljesítsék mindama kötelességeket, amelyeket iparvállalataitól minden ország jogosan megkövetelhet. Hogy e czért elér­jük, arra csak egy mód van és ez iparvállalataink­nak az idegen elem befolyása alól való felszabadítása. Szeszes italok eladása. A Minden oldalról kapunk magyarázatokat szorgalmazó felszólításokat az iránt, hogy az új évtől kezdve a kereskedők miként s mily felté­telek mellett gyakorolhatják a szeszes italok kimérését, kismértékben való elárusítását, illetve poharazását. E kérdésekre a jelen czikkben együt­tesen válaszolunk, közölve a következőket: Mindenek előtt megjegyezzük, hogy a törvény a szesz és szeszes italok eladásának három nemét különbözteti meg, a. m. a kimérést, mely az ita­loknak e czélra szolgáló helyiségében ülő vagy álló vendégek részére tetszés szerinti mennyiségben való kiszolgálásából áll, kismértékben elárusítást, mely szerint a szeszes italok dugaszolt üvegekben áru­­síttatnak azok részére, akik a megvett italt nem az üzletben fogyasztják el, végül poharazást, illetve utczán át kimérést, mint a kismértékben elárusítás függeléket, mely abban áll, hogy az erre enge­déllyel biró kereskedő vagy szatócs álló vendégek­­nek poharankint szolgáltathat ki szeszes italokat vagy nyílt edényekben adhat el oly vevőknek, kik a megvett italt az üzletből elvinni kívánják. Kimérési (korcsma-nyitási) engedélyt a megálla­pított korcsmalétszámon belül korcsmárosok kap­hatnak , de kaphatnak bejegyzett szégű fűszerkeres­­kedők és szatócsok is, de csak akkor, ha a kimérést nem bolti üzletükben, hanem e czélra berendezett más helyiségben kívánják gyakorolni. Kismérték­ben elárusítási s ezzel kapcsolatban — ha az illető kívánja —poharazási és utczán át eladási e­ngedély­­hez igényt tarthat minden fűszerkereskedő és min­den szatócs, ezen engedélyek kiadása nincs szám­hoz kötve. Nem áll tehát az, mit egyik e tárgy­ban hozzánk intézett levél állít, hogy a pénzügy­­miniszter lapunk m. évi 52. számában közölt 84.590/1895 számú rendeletében ellentmondás foglaltatik, mivel — úgymond — ennek egyik pontja megtiltja, míg a másik megengedi, hogy a szatócsok kismértékben eladási, illetve pohara­zási engedélyt kaphassanak. A tiltó intézkedés ugyanis, mely a kérdéses rendelet második be­kezdésében foglaltatik, arról szól, hogy a szató­csok pálinkamérési engedélyt nem kaphatnak akkor, ha a kimérést nem külön helyiségben, hanem szatócsüzletekben kívánják gyakorolni, ellenben a harmadik bekezdés világosan mondja, hogy a most nevezettek, t. i. a szatócsok, valamint a kereskedők kismértékben eladási, poharazási, illetve utczán át nyílt edényekben kimérési enge­délyt a törvény által megszokott korlátok közt ezentúl is kaphatnak. Ami most már az engedély kérelmezését illeti, e tekintetben csak ott merül fel az eddigi gyakor­lattól eltérő eljárás, ahol az 1895. év végén tel­jesen és mindenütt megszüntetett kizárólagosság állott fenn. E helyeken ugyanis a kimérési és kis­mértékben elárusítási engedélyeket a kizárólagos jogbérlőtől kellen megszerezni, illetve vele e tekin­tetben megállapodásra jutni, míg 1896. évi január 1-től kezdve mindenütt úgy a kimérési, valamint a kismértékben elárusítási, illetve poharazási és utczán át kimérési engedélyek kiadását az ille­tékes pénzügyigazgatóságtól kell kérelmezni. Végül az iránt is kaptunk kérdéseket, hogy azok, akik kismértékben való elárusítás végett kérvényüket dec­ember 31-ig illetékes helyen benyújtották, de az engedélyt eddig meg nem kapták, gyakorolhatják-e január 1-től kezdve az elárusítást az engedély kézhezvétele előtt is. Erre nézve a kérvényezők két kategóriába tartoznak: oly kereskedők és szatócsok ugyanis, akik már az elmúlt évben birtokában voltak a kismértékben eladási, illetve poharazási engedélynek s most ezen engedély meghosszabbításáért kérelmeztek, a már korábban nyert jogokat az újabb engedély megérkeztéig is gyakorolhatják, természetesen csak azon határig, melyet a korábbi engedély kijelölt. Ellenben azon kereskedők és szatócsok, kik csak most folyamodtak először kismértékben elárusítási engedélyért, vagy azok is, akik kismértékben való elárusítási engedélylyel már bírtak ugyan, de azt most poharazási és utcán át kimérési engedélylyel kérték, kiegészíteni ne fogjanak addig a még bir­tokukban nem volt jog gyakorlásához, amíg az engedély kezökben nincs, mivel rendbüntetésnek teszik ki magukat. Kivételt csak az az eset ké­pezhet, ha a pénzügyőri biztos az engedély meg­érkeztéig — mely különben is csak igen fontos okokból tagadható meg — szemet huny, de még az esetben is czélszerű inkább várakozni s az engedély kiadását szorgalmazni. *) Kiegyezés Ausztriával. A gazdasági egyesületek véleményeinek elhang­zása után a kereskedelmi és iparkamarák azok, ame­lyek az Ausztriával megkötendő kiegyezés tár­gyában javaslataikkal fellépnek, illetve vélemé­nyüket előadják. A lefolyt héten nem kevesebb, mint öt kamara nyilatkozott még és pedig a pécsi, győri, szegedi temesvári és fiumei, mindmeganynyian hangsúlyozva az önálló vámterület felette szükséges voltát, nem hallgatva el azonban azon körülményt sem, hogy a jelen politikai és gazdasági viszonyai között a vámközösségnek akár tíz, akár öt évre való megújítása az önálló vámterület elé helye­zendő, így a pécsi, a győri kamara régebben pedig az aradi és debreczeni kamara a megújítás mellett kardoskodnak, bárha elismerik, hogy ennek csak az esetben szabad megtörténnie, ha érdekeink védelme a legmesszebb menő módon biztosíttatik. Az ipartestületek és azon kamarák, amelyekben az ipari érdek dominál, nagyon természetesen, az önáló vámterület melett nyilatkoznak. A következőkben ismertetjük az eddigi véle­ményeket, megjegyezve, hogy azokra alkalom adtán még visszatérünk. * A pécsi kereskedelmi és iparkamara közgyűlése beható tárgyalás után egyhangúlag elfogadta a kiküldött szakbizottság által a kiegyezés megújí­tása dolgában készített felterjesztést A közös vámterület mellett szóló közös érde­kek felsorolása után, de a külön vámterületnek Magyarországra való kedvező politikai és gaz­dasági kihatását is feltüntetve, azon következte­tésre jut a kamara, hogy az Ausztriával való keres­kedelmi és vámszövetség megújítandó lenne és pedig a Magyarország gazdasági érdekeivel is meg­egyező védelmi vámpolitika inaugurálása esetében ismét tíz évre; ha pedig Ausztria továbbra is ra­gaszkodnék az eddigi kereskedelmi és vámpoli­tikához, akkor a szövetség, tekintettel az 1903-ban lejáró külföldi kereskedelmi szerződéseinkre, csak öt évre lenne megkötendő, a­mely idő alatt, az utóbbi esetről szólva, Magyarország köz­­gazdasági politikájának olyatén­ alapja lenne elő­készítendő, amely szerint a fenforgó közös érde­kek tekintetéből Ausztriával fentartandó ugyan a közös fogyasztási terület, de Magyarország­nak azon joga, amely szerint a külfölddel szem­ben saját érdeke szerint tarifákat megállapíthat és kereskedelmi szerződéseket köthet, önálló és függetlenül érvényesíttessék s ha ily alapon s a legjobb intencziók mellett is azt tapasztalnék, hogy gazdasági érdekeink a szűkebb keretben is Ausztria részéről nem teljesítetnének a megkíván­tató méltányos elbánásban, akkor bármi áldoza­­ t) L. Magyar Lloyd »Szesz és szeszes italok» rovatát.

Next