Magyar Kereskedők Lapja, 1896. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1896-01-05 / 1. szám

a­ tok árán is az önálló magyar vámterületet kell létesítenünk, de akár tíz, akár csak öt évre nyittatnék meg a vámszövetség Ausztriával, semmi szín alatt sem szabad lemondanunk a fogyasztási adók, a sójövedék, az osztrák üzleti utazók által a fogyasztóknál eszközölni szokott megrendelések gyűjtése, a házalási ügy, az állategészségügyi rendelkezések, a magyar bortörvénynek meg nem felelő­ boroknak Ausz­triából való behozatala, a konzulátusi intézmény s az eddig vámmentesen behozott árukra vonatkozólag Magyarország jogos érdekeinek a kamarai felterjesztés­ben részletesen kifejtett módon és irányban való hat­hatós biztosításáról. A bankkérdésben a közösség fentartásának állás­pontjára helyezkedett a kamara; elismeri, hogy az osztrák-magyar banknak Magyarországhoz való viszonyában az elmúlt két év alatt sok irányban történt javulás, de az adott viszonyok közt teljes kielégítésünkre megkívánnunk kell, hogy a javítás szempontjából kifogásolható hatáskörű bankfőtanács helyett két teljesen egyenjogú igazgatóság állíttassák fel, amelyek mindegyike a megállapított dotác­iók felhaszná­­lása fölött teljhatalmúlag rendelkezzék. Csak közös elintézést igénylő ügyek tárgyaltassanak együt­­tesen, továbbá szükséges, hogy a bank a fejlődött közgazdasági igényeknek és a népesség szaporo­dásának megfelelőleg forgalmi eszközeit szaporítsa, s végül, hogy a letétek jelenlegi nehézkes köz­ponti kezelése helyett a kerületekből való letétek kezelésével a fiókintézetek bízassanak meg. * A győri kereskedelmi és iparkamara teljes ülése szótöbbséggel elfogadta a kiküldött szakbizottság következő határozati javaslatát. Tekintettel az Ausztriával fennálló politikai szövetségre, valamint a magyar mezőgazdaságnak az ipari és kereskedelmi érdekekkel szoros össze­köttetésben álló országos igényeire, az Ausztriá­ban birt igen jelentékeny fogyasztási piacra, amelyet nyersterményeinek, állatjainak s nagy­iparunk terményei teljesen elvesztenének; tekin­tettel arra, hogy kétségesnek s a fogyasztó közönségre nézve terhesnek látszik hazánk ipará­nak a merev védvámos rendszerrel való megter­helése s nem lehet azt sem állítanunk, hogy a vámszövetség keretében iparunk, különösen nagy­iparunk jelentékeny fejlődést ne tett volna, tekin­tettel a monarkiának a külállamokkal kötött s későbbi időhatárban lejáró szerződéseire, tekintet­tel végül arra a helyzetre, amelyben éppen kamarai kerületünk Ausztria közelségében s a vele való összeköttetéseink sűrű szálainál fogva van, ennek helyzetében olyan változás, amilyen a vámszövet­ség felbontása, nagyipari vállalataira, az olaj, szesz, liszt, margarin stb. gyártásra végzetes következ­ményekkel járna, a bizottság a mai szövetségnek további tíz évre való megkötését tartja úgy az ország, mint a kamarai kerület érdekében kívánatosnak. Ez a vámszövetség azonban csakis érdekeink teljes megvédésével s a paritás szigorú keresztül vitelével köthető meg s kormányunk gondos­kodjék arról, hogy az osztrák tartományok oly visszaélései, mint a magyar lisztre Tirolban méter­­mázsánkint rárótt 50 krajczár adó, haladéktalanul megszüntettessenek; a fogyasztási adók a fogyasz­tási terület számára biztosítandók; a szeszadó törvényt Ausztria szeszgyárai ki ne játszhassák, illetve valódi jogosultság nélkül ne élvezhessék ama kedvezéseket, a­melyek tisztán a gazdasági alapon működő szeszgyárakat illetik meg, és végül oly gyárak termelvényei számára, melyek fogyasztási adóval megterhelt árukból (czukor) készítik termelvényeiket, a kivitelnél ez a fogyasz­tási adó visszatéríttessék. Ami a közös jegybankot illeti, szükségesnek tartja a bizottság az Osztrák-magyar Bank szer­vezetének és üzletvezetésének olyan módosítását, hogy a Magyarország területén gyakorolt üzlet egy budapesti igazgatóság ügykörébe adassák, a­mely igazgatóság a bécsivel teljesen egyenrangú s teljesen független legyen s amely igazgatóság a Magyarország területén levő bankfiókok üzlet­felügyeletét is — egyenes és kizárólagos össze­köttetésben velők — intézzen. Ily módon elkerül­hető lesz az a káros animozitás, amely a magyar­­országi üzletérdekek és hiteligények kielégítése körül mindig akkor legtartózkodóbb, amikor leg­inkább szükség van reá. * A fuméi kereskedelmi és iparkamara a kiegyezés ügyében kimerítő emlékiratot intézett a keres­kedelmi miniszterhez, a­melyben a kamara a teljes egyenlőség elvének minden téren való érvényesítése mellett czélirányosnak tartja a ke­reskedelmi és vámszerződés megújítását. A bankkérdést illetőleg a kamara a közös bank mellett foglal ál­lást. Követeli azonban, hogy a magyar hiteligé­nyekre nézve az önálló budapesti igazgatóság s ne a bécsi főtanács legyen illetékes, a fiókinté­zetek váltóbíráló bizottsága ne legyen tisztán informatív jellegű működési körrel fölruházva s a főnök ítéletével szemben tehetetlen, végül a fiókok dotácziója igazságos és a hiteligényeknek megfelelő bő legyen. A kiegyezés részleteit illetőleg a kamara kö­veteli, hogy a kiviteli prémiumot t az az állam fizesse, a­mely azt igénybe vette. E mellett nem kell megengedni, hogy a kivitelt a megfelelő útirány­tól erőszakos eszközökkel eltereljék. Autonóm jognak kívánná a kamara a szabad kikötők létesí­tését, arra való tekintettel, hogy a szabad kikötők eltörlése csakis Ausztria érdekében történt. A fogyasztási adók mindkét államban egységesen sza­­bályozandók s lehetőleg minden czikknél (szesz, czukor, sör, ásvány­olaj) termelési adóra változ­­tatandók, hogy igy e czikkekben szabad forgalom fejlődhessék. A vasúti tarifákra nézve nem okvetlenül szük­séges a teljes paritás, de a forgalomnak a legelő­nyösebb úttól mesterséges tarifákkal való eltere­lése kerülendő. A szerződő feleknek kötelezniük kellene magukat, hogy külföldi kikötőt a belföl­diek hátrányára nem részesítenek kedvezményben. Az okkupáti tartományok vasúti politikáját úgy kellene irányítani, hogy a dalmát kikötők segít­ségével ne károsíthassák Fiumét és Triesztet. Végül követelni kell Ausztriától, hogy Fiume és Isztria, Krajna és Stájerország közt egyenes vas­úti vonalakat létesítsen. A hajózás kérdését illetőleg legfontosabb az osztrák Lloyddal kötött és 1898. június 30-án lejáró szerződés felmondása, mert nem lehet a Lloydot kényszeríteni, hogy fiumei üzletét teljes részrehajlat­lansággal lássa el. A Lloyd által fen­­tartott hajózási vonalak berendezését egy nemzeti társaságra kell bízni, különben, ha a jelen állapot meg nem változik, Fiuménak a Kelettel való ösz­­szeköttetése csakis formális lesz, minden haszon nélkül a magyar kereskedésre. * A szegedi keresi, és iparkamara szintén a napok­ban tárgyalta a kiegyezés kérdését. A teljes ülés előtt a kiküldött közös bizottság határozata feküdt, amely a kamarát az önálló vámterület mellett való állásfoglalásra hívja fel. E határozati javas­latot Kulinyi Zsigmond titkár terjesztette elő, hangsúlyozva, hogy ebben az állásfoglalásban a közös bizottságot az a meggyőző­dés vezérelte, hogy az ország közgazdasági érdekeit csak ezen az úton lehet megvédelmezni és biztosítani és nem még azon eredmények által sem, melyek mellett a vámszerződés megújításának helyessé­gét vitatják némelyek politikai opportunitásból vagy spec­iális szakmáik érdekéből. A közös bizot­­ság elfogadta azt az érvet, hogy végső esetben ezek az engedmények is csak úgy érhetők el, ha a magyar közvélemény és főleg a közgazdasági közvélemény az önálló vámterület követelését állítja előtérbe és nem a megalkuvást a magya­rok jogos követeléseinek felére, harmadára, vagy csak egy töredékére. A kérdés fölött hosszabb vita fejlődött ki, melyben részt vettek: Prosznitz Vilmos, Weiner Miksa, Milkó Jakab, Obláth Lipót, May R. Miksa, Pausits János, Nagy Lajos, Kun Bertalan, Vass Károly és végül Gál Ferencz elnök. Szavazásra kerülvén a sor, a jelenlevők közül, 21 tag nyilatkozott az önálló vámterület követelése mellett és csak 4 ellene. Következőleg a kamara is ily értelmű felterjesztést fog a miniszterhez intézni.* A temesvári kereskedelmi és iparkamara is letárgyalta már a szakbizottság javaslatát az Ausztriával meg­újítandó szerződés tárgyában. A kamara vélemé­nyező felterjesztése a következő pontokba fog­lalható össze : Magyarország hozzájárulása a közös kiadásokhoz semmi esetre fel nem emelendő. A szeszfogyasztási adó az illető fogyasztó országnak, a czukorkiviteli díjjutalék pedig a termelő ország­nak jusson. A konzulátusoknál a magyar érdekek éberebb figyelemben részesüljenek. A jegybank külön választandó, Budapesten külön kormány­zóval és kormányzó tanác­csal. Magyarországnak nagyobb befolyás biztosítandó a kamatláb meg­határozására. A tiroli tartományi pótadó, mely a behozott gabonára van kivetve, eltörlendő. A cseheknek a magyar liszt elleni agitácziójával szemben erélyes intézkedések foganatosítandók, a két ország postatakarékpénztárai közt a clea­­ring-forgalom megkönnyítendő. A délmagyaror­szági, orsovai és oraviczai petroleumgyártás érde­kében a román nyers­olaj behozatali vámja tör­lendő. Ha e javaslatok nem juthatnának érvényre, a kamara végső sorban beleegyezik a vámközös­ségbe, de a fogyasztási területek különválasztásá­val, olyanformán, mint Svédország és Norvégia közt és határozottan kéri a két állam önálló rendelkezési jogának megóvását a külföldi álla­mokkal kötendő kereskedelmi szerződések tá­­gyában.* A budapesti kereskedelmi és iparkamara január 7-iki teljes ülésében tárgyalja a kiegyezés ügyét. * A szegedi ipartestület az ország többi­­ipart­es­­tületéhez felhívást intézett, amelyben sérelmeik egyedüli kütforrásául a vámterület közösségét je­lölve meg, az önálló vámterület mellett való állásfoglalást kívánja. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1896. január 5. Bukás és fizetésképtelenség. A deczemberi tőzsde­ derűl erős megpróbáltatásnak tette ki a pénzpiaczot s nem csekély bizonyíté­kául szolgál üzleti viszonyaink rendezettségé­nek, hogy a krach aránylag csekély számú áldo­zatot követelt s habár a tőzsde áldozatai közt néhány vidéki kereskedő neve is szerepel, ezek valószínűleg szintén képesek lettek volna a bajt leküzdeni, ha a minden tekintetben rossz üzlet­menet erőiket meg nem zsibbasztja. Ámde az üzleti viszonyok hovatovább kedvezőt­lenekké alakulnak; a közönségnek nincs pénze, sőt eladni valója sem, míg a földbirtokos osztály te­kintélyes része a tőzsde­veszteségek alatt gör­­nyedez. Ily körülményekkel szemben a kereskedők hely­zete a legnagyobb mértékben prekárius és csak azon c­égek számíthatnak arra, hogy képesek lesznek a mostoha viszonyokkal megküzdeni, amelyek kiváló üzleti érzékkel bírván, a körülmé­nyekhez alkalmazkodnak és minden merész vál­lalkozástól tartózkodnak. Csőd-elrendelések: Budapest. La Roche és társa ezég (Nagy­­korona­ u. 11. sz.) ellen (a bpesti keresk. és vtv­­szék.) Tömegg. dr. Katona Ignácz. Bej. jan. 20. Félsz. febr. 20. Csődvár. február 22. Budapest. Berger Zsigmond zsiradék-keres­kedő (Szondy u. 9. sz.) ellen (a bpesti keresk.

Next