Magyar Kereskedők Lapja, 1896. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1896-01-05 / 1. szám
a tok árán is az önálló magyar vámterületet kell létesítenünk, de akár tíz, akár csak öt évre nyittatnék meg a vámszövetség Ausztriával, semmi szín alatt sem szabad lemondanunk a fogyasztási adók, a sójövedék, az osztrák üzleti utazók által a fogyasztóknál eszközölni szokott megrendelések gyűjtése, a házalási ügy, az állategészségügyi rendelkezések, a magyar bortörvénynek meg nem felelő boroknak Ausztriából való behozatala, a konzulátusi intézmény s az eddig vámmentesen behozott árukra vonatkozólag Magyarország jogos érdekeinek a kamarai felterjesztésben részletesen kifejtett módon és irányban való hathatós biztosításáról. A bankkérdésben a közösség fentartásának álláspontjára helyezkedett a kamara; elismeri, hogy az osztrák-magyar banknak Magyarországhoz való viszonyában az elmúlt két év alatt sok irányban történt javulás, de az adott viszonyok közt teljes kielégítésünkre megkívánnunk kell, hogy a javítás szempontjából kifogásolható hatáskörű bankfőtanács helyett két teljesen egyenjogú igazgatóság állíttassák fel, amelyek mindegyike a megállapított dotációk felhasználása fölött teljhatalmúlag rendelkezzék. Csak közös elintézést igénylő ügyek tárgyaltassanak együttesen, továbbá szükséges, hogy a bank a fejlődött közgazdasági igényeknek és a népesség szaporodásának megfelelőleg forgalmi eszközeit szaporítsa, s végül, hogy a letétek jelenlegi nehézkes központi kezelése helyett a kerületekből való letétek kezelésével a fiókintézetek bízassanak meg. * A győri kereskedelmi és iparkamara teljes ülése szótöbbséggel elfogadta a kiküldött szakbizottság következő határozati javaslatát. Tekintettel az Ausztriával fennálló politikai szövetségre, valamint a magyar mezőgazdaságnak az ipari és kereskedelmi érdekekkel szoros összeköttetésben álló országos igényeire, az Ausztriában birt igen jelentékeny fogyasztási piacra, amelyet nyersterményeinek, állatjainak s nagyiparunk terményei teljesen elvesztenének; tekintettel arra, hogy kétségesnek s a fogyasztó közönségre nézve terhesnek látszik hazánk iparának a merev védvámos rendszerrel való megterhelése s nem lehet azt sem állítanunk, hogy a vámszövetség keretében iparunk, különösen nagyiparunk jelentékeny fejlődést ne tett volna, tekintettel a monarkiának a külállamokkal kötött s későbbi időhatárban lejáró szerződéseire, tekintettel végül arra a helyzetre, amelyben éppen kamarai kerületünk Ausztria közelségében s a vele való összeköttetéseink sűrű szálainál fogva van, ennek helyzetében olyan változás, amilyen a vámszövetség felbontása, nagyipari vállalataira, az olaj, szesz, liszt, margarin stb. gyártásra végzetes következményekkel járna, a bizottság a mai szövetségnek további tíz évre való megkötését tartja úgy az ország, mint a kamarai kerület érdekében kívánatosnak. Ez a vámszövetség azonban csakis érdekeink teljes megvédésével s a paritás szigorú keresztül vitelével köthető meg s kormányunk gondoskodjék arról, hogy az osztrák tartományok oly visszaélései, mint a magyar lisztre Tirolban métermázsánkint rárótt 50 krajczár adó, haladéktalanul megszüntettessenek; a fogyasztási adók a fogyasztási terület számára biztosítandók; a szeszadó törvényt Ausztria szeszgyárai ki ne játszhassák, illetve valódi jogosultság nélkül ne élvezhessék ama kedvezéseket, amelyek tisztán a gazdasági alapon működő szeszgyárakat illetik meg, és végül oly gyárak termelvényei számára, melyek fogyasztási adóval megterhelt árukból (czukor) készítik termelvényeiket, a kivitelnél ez a fogyasztási adó visszatéríttessék. Ami a közös jegybankot illeti, szükségesnek tartja a bizottság az Osztrák-magyar Bank szervezetének és üzletvezetésének olyan módosítását, hogy a Magyarország területén gyakorolt üzlet egy budapesti igazgatóság ügykörébe adassák, amely igazgatóság a bécsivel teljesen egyenrangú s teljesen független legyen s amely igazgatóság a Magyarország területén levő bankfiókok üzletfelügyeletét is — egyenes és kizárólagos összeköttetésben velők — intézzen. Ily módon elkerülhető lesz az a káros animozitás, amely a magyarországi üzletérdekek és hiteligények kielégítése körül mindig akkor legtartózkodóbb, amikor leginkább szükség van reá. * A fuméi kereskedelmi és iparkamara a kiegyezés ügyében kimerítő emlékiratot intézett a kereskedelmi miniszterhez, amelyben a kamara a teljes egyenlőség elvének minden téren való érvényesítése mellett czélirányosnak tartja a kereskedelmi és vámszerződés megújítását. A bankkérdést illetőleg a kamara a közös bank mellett foglal állást. Követeli azonban, hogy a magyar hiteligényekre nézve az önálló budapesti igazgatóság s ne a bécsi főtanács legyen illetékes, a fiókintézetek váltóbíráló bizottsága ne legyen tisztán informatív jellegű működési körrel fölruházva s a főnök ítéletével szemben tehetetlen, végül a fiókok dotácziója igazságos és a hiteligényeknek megfelelő bő legyen. A kiegyezés részleteit illetőleg a kamara követeli, hogy a kiviteli prémiumot t az az állam fizesse, amely azt igénybe vette. E mellett nem kell megengedni, hogy a kivitelt a megfelelő útiránytól erőszakos eszközökkel eltereljék. Autonóm jognak kívánná a kamara a szabad kikötők létesítését, arra való tekintettel, hogy a szabad kikötők eltörlése csakis Ausztria érdekében történt. A fogyasztási adók mindkét államban egységesen szabályozandók s lehetőleg minden czikknél (szesz, czukor, sör, ásványolaj) termelési adóra változtatandók, hogy igy e czikkekben szabad forgalom fejlődhessék. A vasúti tarifákra nézve nem okvetlenül szükséges a teljes paritás, de a forgalomnak a legelőnyösebb úttól mesterséges tarifákkal való elterelése kerülendő. A szerződő feleknek kötelezniük kellene magukat, hogy külföldi kikötőt a belföldiek hátrányára nem részesítenek kedvezményben. Az okkupáti tartományok vasúti politikáját úgy kellene irányítani, hogy a dalmát kikötők segítségével ne károsíthassák Fiumét és Triesztet. Végül követelni kell Ausztriától, hogy Fiume és Isztria, Krajna és Stájerország közt egyenes vasúti vonalakat létesítsen. A hajózás kérdését illetőleg legfontosabb az osztrák Lloyddal kötött és 1898. június 30-án lejáró szerződés felmondása, mert nem lehet a Lloydot kényszeríteni, hogy fiumei üzletét teljes részrehajlatlansággal lássa el. A Lloyd által fentartott hajózási vonalak berendezését egy nemzeti társaságra kell bízni, különben, ha a jelen állapot meg nem változik, Fiuménak a Kelettel való öszszeköttetése csakis formális lesz, minden haszon nélkül a magyar kereskedésre. * A szegedi keresi, és iparkamara szintén a napokban tárgyalta a kiegyezés kérdését. A teljes ülés előtt a kiküldött közös bizottság határozata feküdt, amely a kamarát az önálló vámterület mellett való állásfoglalásra hívja fel. E határozati javaslatot Kulinyi Zsigmond titkár terjesztette elő, hangsúlyozva, hogy ebben az állásfoglalásban a közös bizottságot az a meggyőződés vezérelte, hogy az ország közgazdasági érdekeit csak ezen az úton lehet megvédelmezni és biztosítani és nem még azon eredmények által sem, melyek mellett a vámszerződés megújításának helyességét vitatják némelyek politikai opportunitásból vagy speciális szakmáik érdekéből. A közös bizotság elfogadta azt az érvet, hogy végső esetben ezek az engedmények is csak úgy érhetők el, ha a magyar közvélemény és főleg a közgazdasági közvélemény az önálló vámterület követelését állítja előtérbe és nem a megalkuvást a magyarok jogos követeléseinek felére, harmadára, vagy csak egy töredékére. A kérdés fölött hosszabb vita fejlődött ki, melyben részt vettek: Prosznitz Vilmos, Weiner Miksa, Milkó Jakab, Obláth Lipót, May R. Miksa, Pausits János, Nagy Lajos, Kun Bertalan, Vass Károly és végül Gál Ferencz elnök. Szavazásra kerülvén a sor, a jelenlevők közül, 21 tag nyilatkozott az önálló vámterület követelése mellett és csak 4 ellene. Következőleg a kamara is ily értelmű felterjesztést fog a miniszterhez intézni.* A temesvári kereskedelmi és iparkamara is letárgyalta már a szakbizottság javaslatát az Ausztriával megújítandó szerződés tárgyában. A kamara véleményező felterjesztése a következő pontokba foglalható össze : Magyarország hozzájárulása a közös kiadásokhoz semmi esetre fel nem emelendő. A szeszfogyasztási adó az illető fogyasztó országnak, a czukorkiviteli díjjutalék pedig a termelő országnak jusson. A konzulátusoknál a magyar érdekek éberebb figyelemben részesüljenek. A jegybank külön választandó, Budapesten külön kormányzóval és kormányzó tanáccsal. Magyarországnak nagyobb befolyás biztosítandó a kamatláb meghatározására. A tiroli tartományi pótadó, mely a behozott gabonára van kivetve, eltörlendő. A cseheknek a magyar liszt elleni agitácziójával szemben erélyes intézkedések foganatosítandók, a két ország postatakarékpénztárai közt a clearing-forgalom megkönnyítendő. A délmagyarországi, orsovai és oraviczai petroleumgyártás érdekében a román nyersolaj behozatali vámja törlendő. Ha e javaslatok nem juthatnának érvényre, a kamara végső sorban beleegyezik a vámközösségbe, de a fogyasztási területek különválasztásával, olyanformán, mint Svédország és Norvégia közt és határozottan kéri a két állam önálló rendelkezési jogának megóvását a külföldi államokkal kötendő kereskedelmi szerződések tágyában.* A budapesti kereskedelmi és iparkamara január 7-iki teljes ülésében tárgyalja a kiegyezés ügyét. * A szegedi ipartestület az ország többiipartestületéhez felhívást intézett, amelyben sérelmeik egyedüli kütforrásául a vámterület közösségét jelölve meg, az önálló vámterület mellett való állásfoglalást kívánja. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1896. január 5. Bukás és fizetésképtelenség. A deczemberi tőzsde derűl erős megpróbáltatásnak tette ki a pénzpiaczot s nem csekély bizonyítékául szolgál üzleti viszonyaink rendezettségének, hogy a krach aránylag csekély számú áldozatot követelt s habár a tőzsde áldozatai közt néhány vidéki kereskedő neve is szerepel, ezek valószínűleg szintén képesek lettek volna a bajt leküzdeni, ha a minden tekintetben rossz üzletmenet erőiket meg nem zsibbasztja. Ámde az üzleti viszonyok hovatovább kedvezőtlenekké alakulnak; a közönségnek nincs pénze, sőt eladni valója sem, míg a földbirtokos osztály tekintélyes része a tőzsdeveszteségek alatt görnyedez. Ily körülményekkel szemben a kereskedők helyzete a legnagyobb mértékben prekárius és csak azon cégek számíthatnak arra, hogy képesek lesznek a mostoha viszonyokkal megküzdeni, amelyek kiváló üzleti érzékkel bírván, a körülményekhez alkalmazkodnak és minden merész vállalkozástól tartózkodnak. Csőd-elrendelések: Budapest. La Roche és társa ezég (Nagykorona u. 11. sz.) ellen (a bpesti keresk. és vtvszék.) Tömegg. dr. Katona Ignácz. Bej. jan. 20. Félsz. febr. 20. Csődvár. február 22. Budapest. Berger Zsigmond zsiradék-kereskedő (Szondy u. 9. sz.) ellen (a bpesti keresk.