Magyar Kereskedők Lapja, 1896. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1896-07-05 / 27. szám
2 A III. osztályú kereseti adó. A dohánytőzsdések érdekei. Wekerle Sándor dr., volt pénzügyminiszter emlékiratából, melyet a jelenlegi pénzügyminiszter elnöklete alatt közelebb megtartott adóügyi ankét a tárgyalások alapjául szintén elfogadott — kiviláglik, hogy a III. osztályú keresetadóra nézve a törvény által előírt 10%-os adókulcs alkalmazása esetén számos üzlet majdnem egész jövedelmét az adó nyelné el, minélfogva az adókivetés eddig akként igyekezett a bajon segíteni, hogy egyes üzletek kipuhatolt jövedelmének csak a felét vette alapul és így az adósok — a vonatkozó adótörvény rendelkezése daczára — 10% helyett csak 5°/o erejéig lettek megadóztatva. Nekem azonban úgy tetszik, hogy ez az érvelés csak azért vétetett fel az emlékiratba, hogy a progresszív adókulcs — mely elismerem, — úgy az adózókra, mint az államkincstárra nézve előnyösebb, kedvező fogadtatásra találjon, azonban az emlékirat eme kifejezése egyszersmint arra is előkészít, hogy az óhajtott adóreformra még hosszú ideig kell várnunk, miután félnek attól, hogy a reform következtében az adóbevételek oly csökkenést szenvednek, melyek tekintetében kárpótlást nyújtó forrást eddig nem sikerült felfedezni. Ullmann dr. közelebb őszintén kijelentette és megokolta, hogy mindazon körülmények, melyek eddig az üzletembereket jövedelmük eltitkolására késztették, jövőben is okul fognak szolgálni a törvénynek hamis bevallások útján való megkerülésére, miután a mindennél hatalmasabb önfentartási ösztön kényszeríti az embereket arra, hogy a túlságos adóteher egy részének viselésétől mellékutakon meneküljenek. Noha e kijelentés valószínűleg nem talál általános visszhangra s a túlmérvben megadóztatott emberek nem mindenikét ösztönzi különösen a vidéken nehezen fellelhető kerülő utak felkeresésére, mégis úgy látszik, hogy az aggodalmat a pénzügyminiszter is osztja s igy e körülmény remélhetővé teszi, hogy a kormány elvégre mégis csak rászánja magát a gyöngébb adóerők kímélését célzó intézkedések életbe léptetésére. Tény azonban, hogy a III. osztályú keresetadó alapjául szolgáló jövedelem eltitkolásával úgy a múltban, mint a jelenben számoltak, nevezetesen feltételezték az üzletemberekről azt, hogy hamis bevallásokat tesznek s ennek feltételezése szolgált okul a becsületes adózók túlmérvű megterhelésére. Lehet, hogy nagy városokban tényleg nem egy üzletember menekül hamis bevallások utján az adóteher egy részétől, mert hiszen ott az ugyanazon házban a második emeleten lakók nem ismerik a harmadik emeleten lakókat, de a vidéken, ahol minden emberről tudják, hogy hány szem bab van a fazekában, a jövedelem eltitkolásával az adózók nem mehetnének semmire sem s innét van, hogy a III. osztályú keresetadó 10% os adókulcsának súlyos voltát voltaképen csak a vidéki üzletemberek érzik. De leginkább érzik ezen adó felettébb súlyos voltát a nagy és kis tőzsdetulajdonosok. Midőn az 1860-ik évben ezt az adónemet bevezették, annak súlyos voltát a tőzsdetulajdonosok még nem érezték annyira, részint azért, mert akkor még a romlást okozó verseny a nagy tőzsdék tulajdonosai közt nem volt kifejlődve, részint azért, mivel a kis tőzsdék tulajdonosait nem terhelte oly magas illeték és egyéb mellékjárulék, mint jelenleg. Az országban 42 ezeret meghaladó tőzsdetulajdonos van, az ezek által elért jövedelmet minden pénzügyigazgató, sőt bármely adókivető közeg a legpontosabban megállapíthatja, minélfogva ezek a jövedelem eltitkolás útján a terhes adó alól akkor sem menekülhetnek, ha akarnának , ha ez más üzletemberekre nézve lehetséges volna. Naponként 14—16 munkaórát tölt el minden nap — az ünnepnapokat sem véve ki — a kis tőzsde tulajdonosa az állam szolgálatában, anélkül, hogy helyzetének javulására vagy agg napjaiban némi nyugdíj élvezhetésére kilátása lenne, sőt hogy családját eltarthassa, s gyermekeit munkás állampolgárokká felnevelhesse, kénytelen bármi kevés jövedelmet hajtó másnemű kisebbszerű üzletek után látni-futni. A legutolsó munkásnak is irigylendőbb sorsa van, mivel ezek legalább olykor kipihenhetik magukat. Megfoghatatlan ennélfogva, hogy eddig még egyetlen pénzügyminiszternek sem jutott eszébe, hogy az állam érdekeinek e hasznos szolgáit, a tőzsdetulajdonosokat a végtelenül súlyos 10%-os adókulcs alkalmazása alól felmentse, vagy legalább őket — tudva azt, hogy jövedelmüket egyáltalán el nem titkolhatják — némi kedvezményben részesítse. Valóban nagy ideje volna tehát annak, hogy a tőzsdetulajdonosokáltal fáradságosan megszerzett elárusítási jutalékbóllegalább annyit meghagyjanak, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás tekintetében legalább azon arány tartassák fenn, melyet minden egyszerű munkás joggal megkövetelhető ideje volna, hogy a 10%-os adókulcs legalább ezekre nézve szállíttassák le s ők, akik hiteles könyveikben jövedelmük minden fillérét el nem tagadhatólag kimutatják, ne büntessenek amiatt, mert vannak ellen nem őrizhető üzlettulajdonosok, akik a jövedelem eltitkolása utján menekülnek az adóteher egy részétől. (Nyitra). Felsner Ján. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1896. julius5. A mezőgazdasági termékek forgalomba hozatala. A földmivelésügyi m. kir. miniszter által 38,286. sz. alatt kiadott rendelet a mezőgazdasági termények, termékek és czikkek hamisításának tilalmazásáról szóló 1895. évi XLVI. t.-czikk végrehajtása iránt. (Folytatás és vége.) 29. §. Szakvélemények felülbiráltatásának esetei. Ha az e törvény szerinti kihágások feletti ítélkezésre illetékes hatóságok a vizsgálóállomás szakvéleményében a megvizsgált minta, illetve az ennek megfelelő mezőgazdasági termény, termék vagy czikk megbírálásáról szóló kijelentést nem találják eléggé világosnak vagy oly határozottnak, hogy annak alapján a külső ténykörülmények figyelembe vételével sem bírálható el helyesen az elkövetett cselekmény s ha ennélfogva az ilyen szakvéleményt az ítélethozatal alapjául elfogadhatónak, illetőleg elegendőnek nem tartják, ebben a kivételes esetben jogában áll úgy az elsőfokú, mint a felebbviteli hatóságnak a vizsgálóállomások ilyen szakvéleményeit a felülbíráló szaktanács felülbírálása alá bocsátani, mi végből ebben az esetben az ilyen szakvéleményt, a vonatkozó tárgyiratokkal együtt a földmivelésügyi miniszterhez terjesztik fel, ki azt a felülbíráló szaktanácsnak felülbírálás végett kiadja. 30. §. Tárgyalás és Ítélethozatal. Ha a vizsgálóállomástól ennek szakvéleménye az elsőfokú hatósághoz megérkezett, illetve ha a feljelentés vagy panasz már egy ilyen állomás szakvéleménye alapján s ennek bemutatása mellett létetett s amennyiben a szakvélemény a megvizsgált mezőgazdasági terményt, terméket vagy czikket, illetve anyagot a törvény határozmányaiba ütközőnek nyilvánítja; vagy ha a 18. §, b) és d), valamint a 19. §. alatti kihágásoknak azokban az eseteiben, mikor vizsgálóállomás szakvéleménye nem igényeltetik, az elővizsgálat befejeztetett, illetve előzetes vizsgálat nem szükséges, köteles az illetékes elsőfokú hatóság a tárgyalást, — melyre a vizsgálóállomás szakértőjének meghívása rendszerint mellőzendő — haladék nélkül kitűzni és ítéletet hozni. Köteles továbbá, ha a vizsgálóállomás szakvéleményében a megvizsgált mezőgazdasági terményt, terméket, vagy czikket esetleg anyagot oly hamisítványnak, illetve oly anyagnak jelenti ki, mely a 21. §. 1. a), illetve b) alatti határozmányok alá esik és annak elkobzását indítványozza azonnal, még a tárgyalás megtartása . Ítélethozatal előtt a vizsgálóállomás által hamisítványnak nyivánított mezőgazdasági termény, termék vagy czikk, illetőleg a csakis hamisításra használhatónak nyilvánított anyag egész készletére a zárlatot elrendelni s amennyiben ez az elővizsgálatnál vagy ellenőrzési szemlénél esetleg már meg nem történt volna, a zárlatot haladéktalanul foganatosíttatni is. Ha azonban az előzetes vizsgálat alkalmával lefoglalt vagy esetleg zárlat alá helyezett mezőgazdasági termény, termék vagy czikkből, illetve anyagból vett minta megvizsgálása után a vizsgálóállomás azt nem jelenti ki oly hamisítványnak, illetve anyagnak, mely a fenti elbánás alá vonandó és annak elkobzását nem indítványozza, ezen esetben a foganatosított zárlat azonnal feloldandó. 31. §. ítéletek. Az ítélet vagy felmentő, vagy büntető s minden ítéletnek tartalmaznia kell a vádlott személyazonosságának megállapítására szükséges adatokat. (Név, kor, foglalkozás stb.) A büntető ítélet tartalmazza ezen kívül: a) a törvény vagy a rendelet szakaszaira való hivatkozással az elítélt által elkövetett kihágás megnevezését ; b) a kiszabott büntetés nemét és mértékét ; c) a büntetés esetleges szigorításait; a jogerős ítéletnek az elitélt fél költségén leendő közzétételét és ennek módját; a hamisítványok vagy hamisító anyagok elkobzása és azokkal való elbánás iránti rendelkezést; vagy d) intézkedést a bűnjelek gyanánt lefoglalt minták és tárgyakra, illetve termény-, termék- vagy czikkkészletekre nézve; e) intézkedést az eljárási költségek megtérítésére nézve ;f) a pénzbüntetés behajthatlansága esetén az elzárás tartamát; g) intézkedést a sértett fél esetleges kártérítési követelésére nézve. A felmentő ítélet a vádlottat minden mellékkitétel nélkül fel kell hogy mentse , azonban ez is tartalmazzon intézkedést: a) a lefoglalt minták, tárgyak stb.-re nézve; b) az eljárási költségekre nézve és c) a felmentett fél kívánsága esetén a jogerős felmentő ítéletnek kinek költségén és milyen módon leendő közzététele iránt.