Magyar Kereskedők Lapja, 1896. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)

1896-07-05 / 27. szám

2 A III. osztályú kereseti adó. A dohánytőzsdések érdekei. Wekerle Sándor dr., volt pénzügyminiszter emlékiratából, melyet a jelenlegi pénzügyminiszter elnöklete alatt közelebb megtartott adóügyi ankét a tárgyalások alapjául szintén elfogadott — ki­világlik, hogy a III. osztályú keresetadóra nézve a törvény által előírt 10%-os adókulcs alkalma­zása esetén számos üzlet majdnem egész jöve­delmét az adó nyelné el, minélfogva az adóki­vetés eddig akként igyekezett a bajon segíteni, hogy egyes üzletek kipuhatolt jövedelmének csak a felét vette alapul és így az adósok — a vonat­kozó adótörvény rendelkezése daczára — 10% helyett csak 5°/o erejéig lettek megadóztatva. Nekem azonban úgy tetszik, hogy ez az érve­lés csak azért vétetett fel az emlékiratba, hogy a progresszív adókulcs — mely elismerem, — úgy az adózókra, mint az államkincstárra nézve előnyösebb, kedvező fogadtatásra találjon, azon­ban az emlékirat eme kifejezése egyszersmint arra is előkészít, hogy az óhajtott adóreformra még hosszú ideig kell várnunk, miután félnek attól, hogy a reform következtében az adóbevé­telek oly csökkenést szenvednek, melyek tekin­tetében kárpótlást nyújtó forrást eddig nem sike­rült felfedezni. Ullmann dr. közelebb őszintén kijelentette és megokolta, hogy mindazon körülmények, melyek eddig az üzletembereket jövedelmük eltitkolására késztették, jövőben is okul fognak szolgálni a­ törvénynek hamis bevallások útján való meg­kerülésére, miután a mindennél hatalmasabb önfentartási ösztön kényszeríti az embereket arra, hogy a túlságos adóteher egy részének viselésé­től mellékutakon meneküljenek. Noha e kijelen­tés valószínűleg nem talál általános visszhangra s a túlmérvben megadóztatott emberek nem min­­denikét ösztönzi különösen a vidéken nehezen fellelhető kerülő utak felkeresésére, mégis úgy látszik, hogy az aggodalmat a pénzügyminiszter is osztja s igy e körülmény remélhetővé teszi, hogy a kormány elvégre mégis csak rászánja magát a gyöngébb adóerők kímélését c­élzó intézkedések életbe léptetésére. Tény azonban, hogy a III. osztályú keresetadó alapjául szolgáló jövedelem eltitkolásával úgy a múltban, mint a jelenben számoltak, nevezetesen feltételezték az üzletemberekről azt, hogy hamis bevallásokat tesznek s ennek feltételezése szol­gált okul a becsületes adózók túlmérvű megter­helésére. Lehet, hogy nagy városokban tényleg nem egy üzletember menekül hamis bevallások utján az adóteher egy részétől, mert hiszen ott az ugyanazon házban a második emeleten lakók nem ismerik a harmadik emeleten lakókat, de a vidéken, ahol minden emberről tudják, hogy hány szem bab van a fazekában, a jövedelem eltitkolásával az adózók nem mehetnének sem­mire sem s innét van, hogy a III. osztályú kere­setadó 10% os adókulcsának súlyos voltát volta­­képen csak a vidéki üzletemberek érzik. De leginkább érzik ezen adó felettébb súlyos voltát a nagy és kis tőzsdetulajdonosok. Midőn az 1860-ik évben ezt az adónemet bevezették, annak súlyos voltát a tőzsdetulajdonosok még nem érezték annyira, részint azért, mert akkor még a romlást okozó verseny a nagy tőzsdék tulajdonosai közt nem volt kifejlődve, részint azért, mivel a kis tőzsdék tulajdonosait nem terhelte oly magas illeték és egyéb mellékjárulék, mint jelenleg. Az országban 42 ezeret meghaladó tőzsdetulajdonos van, az ezek által elért jöve­delmet minden pénzügyigazgató, sőt bármely adókivető közeg a legpontosabban megállapít­hatja, minélfogva ezek a jövedelem eltitkolás útján a terhes adó alól akkor sem menekülhet­nek, ha akarnának , ha ez más üzletemberekre nézve lehetséges volna. Naponként 14—16 munkaórát tölt el minden nap — az ünnepnapokat sem véve ki — a kis tőzsde tulajdonosa az állam szolgálatában, anél­kül, hogy helyzetének javulására vagy agg nap­jaiban némi nyugdíj élvezhetésére kilátása lenne, sőt hogy családját eltarthassa, s gyermekeit munkás állampolgárokká felnevelhesse, kénytelen bármi kevés jövedelmet hajtó másnemű kisebb­­szerű üzletek után látni-futni. A legutolsó mun­kásnak is irigylendőbb sorsa van, mivel ezek legalább olykor kipihenhetik magukat. Megfog­hatatlan ennélfogva, hogy eddig még egyetlen pénzügyminiszternek sem jutott eszébe, hogy az állam érdekeinek e hasznos szolgáit, a tőzsde­tulajdonosokat a végtelenül súlyos 10%-os adó­kulcs alkalmazása alól felmentse, vagy legalább őket — tudva azt, hogy jövedelmüket egyáltalán el nem titkolhatják — némi kedvezményben részesítse. Valóban nagy ideje volna tehát annak, hogy a tőzsdetulajdonosok­­által fáradságosan meg­szerzett elárusítási jutalékból­­legalább annyit meghagyjanak, hogy a szolgáltatás és ellenszol­gáltatás tekintetében legalább azon arány tar­tassák fenn, melyet minden egyszerű munkás joggal megkövetelhető ideje volna, hogy a 10%-os adókulcs legalább ezekre nézve szállíttassák le s ők, akik hiteles könyveikben jövedelmük min­den fillérét el nem tagadhatólag kimutatják, ne büntessenek amiatt, mert vannak ellen nem őriz­hető üzlettulajdonosok, akik a jövedelem eltit­kolása utján menekülnek az adóteher egy részétől. (Nyitra). Felsner Ján. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1896. julius­­5. A mezőgazdasági termékek forgalomba hozatala. A földmivelésügyi m­. kir. miniszter által 38,286. sz. alatt kiadott rendelet a mező­­gazdasági termények, termékek és czikkek hamisításának tilalmazásáról szóló 1895. évi XLVI. t.-czikk végrehajtása iránt. (Folytatás és vége.) 29. §. Szakvélemények felülbiráltatásának esetei. Ha az e törvény szerinti kihágások feletti ítél­kezésre illetékes hatóságok a vizsgáló­állomás szakvéleményében a megvizsgált minta, illetve az ennek megfelelő mezőgazdasági termény, ter­mék vagy czikk megbírálásáról szóló kijelentést nem találják eléggé világosnak vagy oly hatá­rozottnak, hogy annak alapján a külső tény­körülmények figyelembe vételével sem bírálható el helyesen az elkövetett cselekmény s ha ennél­fogva az ilyen szakvéleményt az ítélethozatal alapjául elfogadhatónak, illetőleg elegendőnek nem tartják, ebben a kivételes esetben jogában áll úgy az elsőfokú, mint a felebbviteli hatóságnak a vizsgáló­állomások ilyen szakvéleményeit a felülbíráló szaktanács felülbírálása alá bocsátani, mi végből ebben az esetben az ilyen szakvéle­ményt, a vonatkozó tárgyiratokkal együtt a föld­­mivelésügyi miniszterhez terjesztik fel, ki azt a felülbíráló szaktanácsnak felülbírálás végett kiadja. 30. §. Tárgyalás és Ítélethozatal. Ha a vizsgáló­állomástól ennek szakvéleménye az elsőfokú hatósághoz megérkezett, illetve ha a feljelentés vagy panasz már egy ilyen állomás szakvéleménye alapján s ennek bemutatása mel­lett létetett s amennyiben a szakvélemény a megvizsgált mezőgazdasági terményt, terméket vagy czikket, illetve anyagot a törvény határoz­­mányaiba ütközőnek nyilvánítja; vagy ha a 18. §, b) és d), valamint a 19. §. alatti kihágá­soknak azokban az eseteiben, mikor vizsgáló­­állomás szakvéleménye nem igényeltetik, az elő­vizsgálat befejeztetett, illetve előzetes vizsgálat nem szükséges, köteles az illetékes elsőfokú hatóság a tárgyalást, — melyre a vizsgáló­állomás szakértőjének meghívása rendszerint mellőzendő — haladék nélkül kitűzni és ítéletet hozni. Köteles továbbá, ha a vizsgáló­állomás szakvéleményében a megvizsgált mezőgazdasági terményt, terméket, vagy czikket esetleg anyagot oly hamisítvány­nak, illetve oly anyagnak jelenti ki, mely a 21. §. 1. a), illetve b) alatti határozmányok alá esik és annak elkobzását indítványozza azonnal, még a tárgyalás megtartása . Ítélethozatal előtt a vizsgáló­állomás által hamisítványnak nyivání­­tott mezőgazdasági termény, termék vagy czikk, illetőleg a csakis hamisításra használhatónak nyilvánított anyag egész készletére a zárlatot elrendelni s amennyiben ez az elővizsgálatnál vagy ellenőrzési szemlénél esetleg már meg nem történt volna, a zárlatot haladéktalanul foganato­síttatni is. Ha azonban az előzetes vizsgálat alkalmával lefoglalt vagy esetleg zárlat alá helye­zett mezőgazdasági termény, termék vagy czikk­ből, illetve anyagból vett minta megvizsgálása után a vizsgáló­állomás azt nem jelenti ki oly hamisítványnak, illetve anyagnak, mely a fenti elbánás alá vonandó és annak elkobzását nem indítványozza, ezen esetben a foganatosított zárlat azonnal feloldandó. 31. §. ítéletek. Az ítélet vagy felmentő, vagy büntető s min­den ítéletnek tartalmaznia kell a vádlott személy­­azonosságának megállapítására szükséges adato­kat. (Név, kor, foglalkozás stb.) A büntető ítélet tartalmazza ezen kívül: a) a törvény vagy a rendelet szakaszaira való hivat­kozással az elítélt által elkövetett kihágás meg­nevezését ; b) a kiszabott büntetés nemét és mér­tékét ; c) a b­­üntetés esetleges szigorításait; a jogerős ítéletnek az elitélt fél költségén leendő közzétételét és ennek módját; a hamisítványok vagy hamisító anyagok elkobzása és azokkal való elbánás iránti rendelkezést; vagy d) intéz­kedést a bűnjelek gyanánt lefoglalt minták és tárgyakra, illetve termény-, termék- vagy czikk­­készletekre nézve; e) intézk­edést az eljárási költségek megtérítésére nézve ;f) a pénzbüntetés behajthatlansága esetén az elzárás tartamát; g) intézkedést a sértett fél esetleges kártérítési követelésére nézve. A felmentő ítélet a vádlottat minden mellék­kitétel nélkül fel kell hogy mentse , azonban ez is tartalmazzon intézkedést: a) a lefoglalt min­ták, tárgyak stb.-re nézve; b) az eljárási költsé­gekre nézve és c) a felmentett fél kívánsága esetén a jogerős felmentő ítéletnek kinek költ­ségén és milyen módon leendő közzététele iránt.

Next