Magyar Kereskedők Lapja, 1900. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)
1900-01-07 / 1. szám
Budapest", 1900. január 7. Huszadik évfolyam 1900.—1. szám. a kereskedelem, ipari vállalkozás és szállítás közlönye MAGYAR LLOYD, MAGYAR KERESKEDELMI MUZEUM ÉS HITELES SORSOLÁSI ÉRTESÍTŐ INGYEN-MELLÉKLETEKKEL. Előfizetési ára (három melléklettel együtt): egy évre 16 Kor., félévre 8 Kor., negyedévre 5 Kor. Felelős szerkesztő: KORMOS ALFRÉD, Megjelen minden vasárnap. — Egyes szám 32 fül Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII., Almássy-tér 2 Tartalom a főlapon: Teendők a jövőben. — Az árak alakulása 1899-ben. — A só árának szabályozása. — A gabonaüzlet 1899 ben. — Szállítás és vállalkozás. — Kereskedelmi hírek. — Közlekedési és tarifa-ügyek. — Pénzügyi és tőzsdei hirek. — Iparügyek. — Kereskedelmi jogesetek. — Hirdetések. Magyar Lloyd állandó mellékletünk tartalomjegyzéke a melléklet fején található. Azon t. előfizetőinkhez, akiknek előfizetése lejárt, azt a tiszteletteljes kérelmet intézzük, hogy előfizetésük megújítása iránt lehetőleg azonnal intézkedni szíveskedjenek, hogy lapunkat továbbra is pontosan megküldhessük. A „Magyar Kereskedők Lapja“ előfizetési ára «Magyar Lloyd» és «Hiteles Sorsolási Értesítő» ingyen-mellékleteivel együtt: egész évre............... 16 korona félévre..................... 8 » negyedévre... ......... 5 » Új előfizetések bármely napon kezdődhetnek. Teendők a jövőben. Széll Kálmán miniszterelnök újévi beszédében a folyvást előre tekintve haladás szükségességét hangoztatta, mert aki hátranéz, elbukhatik. Nem teljesen osztjuk ezt, a biztosan előrehaladás kritériumaként felállított elvet, mert olykor meg-megállva, vissza is kell pillantanunk, hogy lássuk mekkora távolságot hagytunk hátunk mögött, minő sikerrel folytattuk utunkat , eddigitapasztalataink nem tanácsolják-e az útirány módosítását, a sietést, vagy a haladás mérséklését. De, hogy előre kell mennünk, az bizonyos ; előre különösen a kereskedelmi téren, ahol 3—4 év óta mondhatnak teljes stagnálás mutatkozik. Először is ne feledjük, hogy 1903-ban nagy feladat vár ránk, melyre elő kell készülnünk, ami immár nem szenvedhet késedelmet. A kereskedelmi szerződések megújítását értjük és ha visszatekintünk a hátrahagyott útra, úgy látjuk, hogy e tekintetben igen keveset haladtunk előre. A múltban a magyar kereskedelem a kereskedelmi szerződések megkötése terén szavát soha nem hallatta, a magyar gazdasági érdekeknek a gyakorlati szakemberek sorából nem akadt szószólója és így nem csoda, hogy az osztrák érdekek jutottak érvényre. Tudjuk, hogy a két kormány már megkezdte a tanácskozásokat az új vámtarifa felállítása ügyében, de mi az offíciózus érdekképviseletet — szomorú tapasztalatok alapján — korántsem tartjuk elégségesnek, valamint hogy nem tartják annak Ausztriában sem, hol az ipar és kereskedelem független érdekképviseletei már egy év óta foglalkoznak a kereskedelmi szerződések előkészítésének ügyével. A közeljövőben tehát e tekintetben fontos feladatok várnak reánk, melyek egyszersmint sürgősek is. A kereskedelem összes, arra hivatott tényezőinek fel kell szavukat emelni, hogy jövőbeli vámpolitikánk oly alakulást nyerjen, mely megfelel a magyar kereskedelem, általában Magyarország közgazdasági érdekeinek. Nem fognak elzárkózhatni a kereskedők az iparfejlesztési akció elől sem. E téren a teendők még nincsenek körvonalazva, ködös homály borul még ama gyakorlati eszközökre, melyekkel hazai iparunkat képesek leszünk a versenyképesség színvonalára emelni, az azonban nem szenved kétséget, hogy az iparnak és kereskedelemnek kezet fogva kell e nagyszabású akció terén munkálkodni. A kereskedők első feladata az lesz, hogy kellően informálják a hazai ipart a fogyasztók igényei felől s hogy oly összeköttetéseket létesítsenek, melyek feltételei lehetővé teszik, hogy a kereskedő saját kára nélkül vállalkozzék a hazai ipar termékeinek forgalomba hozására. Ha e részben a kereskedelem és ipar közt a kellő harmonikus együttműködés létrejön, nem lesz nehéz feladat a kereskedőkre nézve megtenni a hazai iparnak ama szolgálatokat, melyeket tőlük a közérdek ez esetben méltán igényelhet. A múlt év folyamán a magyar kereskedővilág nagyszabású mozgalmat indított meg a tisztességtelen verseny ellen. E tekintetben a felmerült kérdések már tisztázva vannak; tudjuk, hogy hazánkban a tisztességtelen versenynek, mely eszközei vétetnek alkalmazásba s hogy minő fogások homályosítják el a magyar kereskedelem jó hírnevét. De nem elég, hogy mindezt tudjuk, üldözni is kell azokat. A kereskedelem ne várjon mindent a törvényhozástól és a végrehajtó hatalomtól, lépjen akcióba maga is, alkalmazza a tisztességtelen verseny ellen a jogos önvédelem minden törvényes eszközét, üldözze a szipolyokat s öregbedvén a tisztességben, mutassa meg, hogy Magyarország kereskedői magas fokon állanak az önérzetnek. Nagy ideje volna már annak is, hogy a hazának különböző nemzetiségű kereskedői ismerjék fel a közös érdekeket és ezek érvényre juttatása végett keressék meg és találják fel az érintkezési pontokat. A kereskedelem és ipar terén a nemzetiségi aspirációknak nem szabad magyar, szász, horvát kereskedő és iparos közt válaszfalat képezni. Ezeknek fontos közös érdekeik vannak, melyek érvényre emelése csak egységes akaratnyilvánítás útján történhetik. Mi az oka annak, hogy Horvát- Szlavónország, sőt Fiume kereskedői is annyira izolált álláspontot foglalnak el velünk szemben, hogy a hivatalos érdekképviseletek is alig érintkeznek egymással. Ezt az okot el kell hárítani. A kereskedelmi érdekek közösek, ilyeneknek dekretálja azt a magyar kereskedelmi törvény is, de közös érdekeket teremt Ausztriával való viszonyunk, melyet kedvezőbbé csak egyesült erővel lehet átalakítani. Fontos, talán valamennyi közt legfontosabb feladat végül a kereskedők országos érdekképviseletének létesítése. Lesz-e ez évben országos kereskedelmi kongresszus, ma még nem tudjuk ; nagyon kívánatos volna azonban, hogy megtartassák a főtárgyát a kereskedők országos egyesületének létesítése, ezt megelőzőleg a divergáló nézetek és törekvések egyeztetése képezze. Ha ez évben a jobb felfogású kereskedők eme régi óhajtása teljesül, az új évszázadot a magyar kereskedők hozzájuk méltó alkotással fogják üdvözölni.