Magyar Kereskedők Lapja, 1900. január-június (20. évfolyam, 1-25. szám)

1900-01-07 / 1. szám

Budapest", 1900. január 7. Huszadik évfolyam 1900.—1. szám. a kereskedelem, ipari vállalkozás és szállítás közlönye MAGYAR LLOYD, MAGYAR KERESKEDELMI MUZEUM ÉS HITELES SORSOLÁSI ÉRTESÍTŐ INGYEN-MELLÉKLETEKKEL. Előfizetési ára (három melléklettel együtt): egy évre 16 Kor., félévre 8 Kor., negyedévre 5 Kor. Felelős szerkesztő: KORMOS ALFRÉD, Megjelen minden vasárnap. — Egyes szám 32 fül Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII., Almássy-tér 2 Tartalom a főlapon: Teendők a jövőben. — Az árak alakulása 1899-ben. — A só árának szabályozása. — A gabonaüzlet 1899 ben. — Szállítás és vállalkozás. — Kereskedelmi hírek. — Közlekedési és tarifa-ügyek. — Pénzügyi és tőzsdei hirek. — Iparügyek. — Kereskedelmi jogesetek. — Hirdetések. Magyar Lloyd állandó mellékletünk tartalom­­jegyzéke a melléklet fején található. Azon t. előfizetőinkhez, akiknek előfize­tése lejárt, azt a tiszteletteljes kérelmet intézzük, hogy előfizetésük megújítása iránt lehetőleg azonnal intézkedni szíveskedjenek, hogy lapunkat továbbra is pontosan meg­­küldhessük. A „Magyar Kereskedők Lapja“ előfizetési ára «Magyar Lloyd» és «Hiteles Sorsolási Értesítő» ingyen-mellékleteivel együtt: egész évre............... 16 korona félévre..................... 8 » negyedévre... ......... 5 » Új előfizetések bármely napon kezdőd­hetnek. Teendők a jövőben. Széll Kálmán miniszterelnök újévi be­szédében a folyvást előre tekintve haladás szükségességét hangoztatta, mert aki hátranéz, elbukhatik. Nem teljesen osztjuk ezt, a biztosan előrehaladás kritériumaként felállított elvet, mert olykor meg-megállva, vissza is kell pillantanunk, hogy lássuk mekkora távolságot hagytunk hátunk mögött, minő sikerrel folytattuk utunkat , eddigi­­tapasztalataink nem tanácsolják-e az útirány módosítását, a sietést, vagy a haladás mérséklését. De, hogy előre kell mennünk, az bizo­nyos ; előre különösen a kereskedelmi téren, ahol 3—4 év óta mondhatnak tel­jes stagnálás mutatkozik. Először is ne feledjük, hogy 1903-ban nagy feladat vár ránk, melyre elő kell készülnünk, ami immár nem szenvedhet késedelmet. A kereskedelmi szerződések megújítását értjük és ha visszatekintünk a hátrahagyott útra, úgy látjuk, hogy e tekintetben igen keveset haladtunk előre. A múltban a magyar kereskedelem a kereskedelmi szer­ződések megkötése terén szavát soha nem hallatta, a magyar gazdasági érdekeknek a gyakorlati szakemberek sorából nem akadt szószólója és így nem csoda, hogy az osztrák érdekek jutottak érvényre. Tudjuk, hogy a két kormány már meg­kezdte a tanácskozásokat az új vámtarifa felállítása ügyében, de mi az offíciózus érdekképviseletet — szomorú tapasztala­tok alapján — korántsem tartjuk elég­ségesnek, valamint hogy nem tartják annak Ausztriában sem, hol az ipar és keres­kedelem független érdekképviseletei már egy év óta foglalkoznak a kereskedelmi szerződések előkészítésének ügyével. A közel­jövőben tehát e tekintetben fontos feladatok várnak reánk, melyek egyszersmint sürgősek is. A kereskedelem összes, arra hivatott tényezőinek fel kell szavukat emelni, hogy jövőbeli vám­poli­tikánk oly alakulást nyerjen, mely meg­felel a magyar kereskedelem, általában Magyarország közgazdasági érdekeinek. Nem fognak elzárkózhatni a kereskedők az iparfejlesztési akció elől sem. E téren a teendők még nincsenek körvonalazva, ködös homály borul még ama gyakorlati eszközökre, melyekkel hazai iparunkat képesek leszünk a versenyképesség színvo­nalára emelni, az azonban nem szenved kétséget, hogy az iparnak és kereskede­lemnek kezet fogva kell e nagyszabású akció terén munkálkodni. A kereskedők első feladata az lesz, hogy kellően infor­málják a hazai ipart a fogyasztók igényei felől s hogy oly összeköttetéseket létesít­senek, melyek feltételei lehetővé teszik, hogy a kereskedő saját kára nélkül vál­lalkozzék a hazai ipar termékeinek forga­lomba hozására. Ha e részben a kereske­delem és ipar közt a kellő harmonikus együttműködés létre­jön, nem lesz nehéz feladat a kereskedőkre nézve megtenni a hazai iparnak ama szolgálatokat, melyeket tőlük a közérdek ez esetben méltán igé­nyelhet. A múlt év folyamán a magyar keres­kedővilág nagyszabású mozgalmat indított meg a tisztességtelen verseny ellen. E te­kintetben a felmerült kérdések már tisz­tázva vannak; tudjuk, hogy hazánkban a tisztességtelen versenynek, mely eszközei vé­­­tetnek alkalmazásba s hogy minő fogá­sok homályosítják el a magyar kereske­delem jó hírnevét. De nem elég, hogy mindezt tudjuk, üldözni is kell azokat. A kereskedelem ne várjon mindent a tör­vényhozástól és a végrehajtó hatalomtól, lépjen akcióba maga is, alkalmazza a tisz­tességtelen verseny ellen a jogos önvédelem minden törvényes eszközét, üldözze a szipolyokat s öregbedvén a tisztességben, mutassa meg, hogy Magyarország keres­kedői magas fokon állanak az önérzetnek. Nagy ideje volna már annak is, hogy a hazának különböző nemzetiségű kereskedői ismerjék fel a közös érdekeket és ezek ér­vényre juttatása végett keressék meg és találják fel az érintkezési pontokat. A keres­kedelem és ipar terén a nemzetiségi aspi­rációknak nem szabad magyar, szász, horvát kereskedő és iparos közt válasz­falat képezni. Ezeknek fontos közös érde­keik vannak, melyek érvényre emelése csak egységes akaratnyilvánítás útján történ­hetik. Mi az oka annak, hogy Horvát- Szlavónország, sőt Fiume kereskedői is annyira izolált álláspontot foglalnak el ve­lünk szemben, hogy a hivatalos érdek­­képviseletek is alig érintkeznek egymással. Ezt az okot el kell hárítani. A kereske­delmi érdekek közösek, ilyeneknek dekre­­tálja azt a magyar kereskedelmi törvény is, de közös érdekeket teremt Ausztriával való viszonyunk, melyet kedvezőbbé csak egyesült erővel lehet átalakítani. Fontos, talán valamennyi közt legfon­tosabb feladat végül a kereskedők országos érdekképviseletének létesítése. Lesz-e ez év­ben országos kereskedelmi kongresszus, ma még nem tudjuk ; nagyon kívánatos volna azonban, hogy megtartassák a főtárgyát a kereskedők országos egyesületének létesítése, ezt megelőzőleg a divergáló nézetek és törekvések egyeztetése képezze. Ha ez évben a jobb felfogású kereskedők eme régi óhajtása teljesül, az új évszázadot a magyar kereskedők hozzájuk méltó alkotás­sal fogják üdvözölni.

Next