Magyar Kereskedők Lapja, 1900. július-december (20. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

1900. július 1. szindikátusokat, ringeket, trusztokat és még ezer másféle nevű érdekszövetséget talá­lunk, melyeknek mindnek a «viribus uni­­tis» az alapelvük. Aki tehát egymagában gyönge, az egyesüljön egy másik gyöngé­vel és egyesülten erős lesz mindkettő, de ne követelje, hogy gyöngítsék azokat, akik természetüknél fogva erősek. Egy szóval, a kiskereskedelmet a fogyasz­tási szövetkezetek részéről reá szakadt veszedelemtől csak egy dolog mentheti meg:­­­ az összetartás­ fenmaradását és fejlődését csak egy dolog biztosíthatja : a szervezkedés. Igaz, hogy az összetartás és közös szervezkedés előfeltételei, a kölcsö­nös bizalom, éppen a kereskedők közt van meg legkevésbbé. A kenyéririgység közöttük a legnagyobb, valamint a féltékenység, az úgynevezett üzleti titkok féltése, stb. is. De a kenyéririgységnek el kell hallgatnia ott, ahol valamennyiüknek a kenyere veszede­lemben forog. Az üzleti titkok féltése pe­dig ma már csak anakronizmus. A keres­kedők nagy száma, a közvetítő kereske­delem megkerülése, a szaksajtóban rend­szeresen megjelenő üzleti szaktudósítások ma már idejét múlttá tették az elzárkózott­­ságot, mint az üzleti politika súlypontját. Át kell helyezni ezt a súlypontot a for­galom nyilvánosságába s az egyérdekűek összetartásába. Ez, és csakis ez tenné lehe­tővé a detailistáknak, hogy fegyvert sze­rezzenek maguknak magában a fogyasztó közönségben a szövetkezetek ellen. Közös árubeszerzés, az ajánlatok közös, szakszerű megbírálása, az áralakulás közös és ész­szerű befolyásolása: ez kell, hogy elérendő cél gyanánt a kereskedők előtt lebegjen; ennek megvalósítására törekedjenek s ami­kor a fogyasztási szövetkezetek ellen való akcióval foglalkoznak, erről cseréljenek esz­mét, ezt vitassák meg. Ha a detailisták, a specialisták ilyetén módon egyesülnek, tulajdonképen maguk létesítenek — ha nem is formaszerűen, de tényleg, hatásában - egy-egy nagy áru­házat, ahol a közönség megtalálhatja az áruházak valamennyi előnyét és kényel­mét, mert minden egyes boltban, bár mind­egyikben más-más tulajdonos számlájára folyik a kereskedés, azonos elvek és még a külsőségekben is azonos formák mellett közösen beszerzett, tehát a kapható leg­jobb árukat árusítják. Kirekesztik ezzel, egy szóval, egymás közül a versenyt, de viszont közösen szállanak szembe minden érdekeik ellen kívülről jövő támadással; közösen mindannyian igénybe vehetik mind­azt a tökéletességet, melyet a modern ke­reskedelem felmutat, melyet azonban külön­­külön költségessége miatt nem tudtak meg­szerezni. A miskolci kereskedő - kongresszuson szóba fog jönni a kereskedők országos szövetségének megalakítása is. Vajjon nem lehetne-e az itt felvetett eszmét ezzel a kérdéssel összekapcsolni és együttesen meg­oldani? Azok, akik hivatva vannak keres­kedőink vezetőikép szerepelni, de maguk a kereskedők is gondolkodjanak a dologról. A kormányt pedig hagyják békében, hogy az is békében hagyja őket. Gyr. Az uj tőzsdeadó-törvény végrehajtása. Az értékpapapir-forgalmi adóról alkotott 1900. évi XI. t.-cikket junius 4-én szente­sítette a király és junius 12-én ki is hir­dették az országos törvénytárban; a hivatalos lap junius 29-iki száma pedig már közli a pénzügyminiszternek az aug. 1-én életbelépő törvény végrehajtása tárgyában 1881/900. sz. a. kiadott utasítását, mely­nek fontosabb rendelkezései a következők : A tőzsdei ügyletek adókötelessége augusztus 1-én veszi kezdetét; az ezt megelőzőleg kötött ügy­letek adómentesek még abban az esetben is, ha tel­jesítésük vagy lebonyolításuk a törvény hatályba lépte után következnék be, a felek ez esetben azon­ban igazolni tartoznak, hogy az ügyletet augusztus 1 -je előtt kötötték. E végből a leszámolásban résztvevők az aug. 1. előtt leszámolásra kötött, de később lebonyolítandó összes ügyleteiket kötelesek legkésőbb júl. 31-ig a leszámoló iro­dánál bejelenteni s a tényleges lebonyolításnál e bejelentésre hivatkozni. Az értékpapírforgalmi adó tárgyát az érték­papír-forgalomban felmerülő ügyletek (adás-vétel, különböző fajtájú értékpapírokra vonatkozó csere, átutalás, díjügyletek, halasztó ügyletek, nem alakszerű lombard-ügylet, tőzsdeszerű forgalmat létesítő egyéb ügylet) képezik, tekintet nélkül arra, hogy ezeket az ügyleteket valamely értéktőzsdén vagy tőzsdén kívül kötik-e. Alakilag azok az okiratok a megadóztatás tárgyai, amelyeket az adóalanyok kiállítani kötelesek. Mentesek az adó alól: a bel- és külföldi váltók, utalványok és csekkek, a vert és veretlen nemes fémek, a külföldi pénznemek, papírpénz és bank­jegyek, kamatozó kincstári utalványok, pénztári jegyek és takarékpénztári könyvecskék iránt kö­tött ügyletek. A sorsjegyek adókötelessége csak a tőzsdén jegyzett sorsjegyekre szorítkozik. Feltétlenül adókötelesek az állami és egyéb közkölcsönök kötvényei, záloglevelek és egyéb kötvények, részvények, részjegyek, élvezeti és nyeremény­jegyek. Az ezekre vonatkozó ügy­letek csak az esetben mentesek az adó alól, ha egy és ugyanazon cég főüzlete és fióktelepe közt létesülnek. Ellenben nem feltétele az ügyletek adókötelességének, hogy tényleges készpénzfor­galom létesüljön, s így, ha két folyószámla-össze­köttetésben levő fél közül az egyik a másiktól értékpapírokat vesz stb. és a vételár folyószám­lában a vevő terhére, illetőleg az eladó javára könyveltetik, az ügylet szintén adóköteles. Adó alá esnek az úgynevezett kényszer vagy végre­hajtási eladások is. A közforgalom tárgyát képező értékpapíroknak részletfizetés mellett való eladása (1883. évi XXXI. t.-c.) az 1887. évi XLV. t.-c. 13.­ és 14. §-a értel­mében tudvalevőleg illetékköteles. Ez a kötele­zettség megmarad ezután is, s azonkívül az értékpapír-forgalmi adó alá is esik, az adóköte­lesség pedig a részletiv kiállításakor áll be s három hónapon belül bevezetendő a lajstromba, melyet a törvény 22. §-a értelmében az érték­papír-forgalmi ügyletekkel iparszerűen foglalkozó bankok, bank- és váltóházak és bizományosok az ügyletekről vezetni kötelesek. De nem jó létre új adóköteles ügylet akkor, ha a részlet­ügylet az 1883. évi XXXI. t.-c. 8. §-a alapján a vevő által történt megtámadás folytán meg­semmisül, vagy a 9. §. alapján az eladó meg­szünteti és megtartási jogát érvényesíti, ellenben az ekkor az eladó tulajdonába visszakerült érték­papíroknak újból való eladását új adóköteles ügyletnek minősítik. A csereügyletek közül a törvény szerint adó­mentes a kisorsolt vagy beváltandó értékpapírok beváltása és az ugyanegy értékpapír címleteinek kicserélése. Ezt az utasítás kiterjeszti a bélyeg­jegyekkel ellátott értékpapíroknak bélyegjegy nélküliekre (és megfordítva), valamint ki nem sorsolt sorsjegyek számainak és megrongált vagy megcsonkított értékpapíroknak kicserélésére. De nem tekinti ugyanazonos címleteknek a külön­böző kibocsátású részvényeket és a kölcsönköt­­vényeket, ha a kamatozás, illetőleg a kamatok esedékessége vagy a törlesztések tekintetében eltérők. Az átutalás adómentes, ha az ügyletbe belépő harmadik személy az átutalóval jogilag egy és ugyanazon személynek tekintendő. (Például a bank és a bankkal letétügyleti viszonyban levő személy); adómentes továbbá, ha az átutalás alapjául szolgáló ügylet után az adó megfelelően lerovatott s ezt az átutaló az átutalás alkalmával igazolja. A dijügyletek megadóztatása a lebonyolításkor vagy szállításkor történik, kivéve azokat, melyek a dij abandonálása vagy az ügylet szomaí­ozása utján a választási jog gyakorlása előtt megszűn­tek; ezek az ügyletek csak akkor adómentesek, ha az ügylettől való elállás az ügylet megköté­sének napján következett be. A halasztó­ ügyleteknél csak az első ügylet esik adó alá, míg a visszaszállítás adómentes, ha a meghatározott időben történik, ami természete­sen elesik a bizonytalan időre kötött halasztó ügyleteknél, melyeknél maga a kamatfizetés nem tekinthető új ügyletnek. A visszaszállításnál azonban minden egyes esetben igazolni kell az alapügylet után járó adónak lerovását. Az értékpapírok beváltásának adómentessége fennáll akkor is, ha a kisorsolt vagy beváltandó értékpapír birtokosa ezt az értékpapírt valamely kötelességének teljesítésére fizetéskép használja fel s ezzel az alkalommal javára valamely kész­pénzfelesleg mutatkozik. A sorsolás alá eső értékpapíroknak a kisorsolás folytán előálló ár­folyam-vesztesége elleni biztosítás nem esik adó alá. Adómentes továbbá ideiglenes részvényeknek vagy részjegyeknek véglegesekkel való kicseré­lése és a részvénytársaságok feloszlásakor a részvények bevonása a részvényesek javára eső vagyonjutalék kifizetése ellenében, valamint a már meghatározott összegben fizetendő osztalék- és kamatszelvényeknek a fizetési határidő előtt való bevonása. Új értékpapírok kibocsátása alkalmával ezeknek az értékpapíroknak első megszerzése adómentes; nem adóköteles tehát az az ügylet, mikor a kibocsátó az általa kibocsátott és forgalomba még nem hozott értékpapírokat meghatározott összeg mellett akár valamely értéktőzsdén, akár tőzsdén kívül elárusítja,új vagy bizományosnak bizományban leendő értékesítés végett átadja; adóköteles ellenben az ügylet akkor, ha a ki­bocsátott értékpapír első megszerzője, illetőleg az említett bizományos az értékpapírokat har­madik személyeknek tovább adja, szintúgy, ha valamely bizományos megbízója részére vesz újonnan kibocsátott értékpapírokat. Ugyanilyen MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 3

Next