Magyar Kereskedők Lapja, 1900. július-december (20. évfolyam, 26-52. szám)
1900-07-01 / 26. szám
1900. július 1. szindikátusokat, ringeket, trusztokat és még ezer másféle nevű érdekszövetséget találunk, melyeknek mindnek a «viribus unitis» az alapelvük. Aki tehát egymagában gyönge, az egyesüljön egy másik gyöngével és egyesülten erős lesz mindkettő, de ne követelje, hogy gyöngítsék azokat, akik természetüknél fogva erősek. Egy szóval, a kiskereskedelmet a fogyasztási szövetkezetek részéről reá szakadt veszedelemtől csak egy dolog mentheti meg: az összetartás fenmaradását és fejlődését csak egy dolog biztosíthatja : a szervezkedés. Igaz, hogy az összetartás és közös szervezkedés előfeltételei, a kölcsönös bizalom, éppen a kereskedők közt van meg legkevésbbé. A kenyéririgység közöttük a legnagyobb, valamint a féltékenység, az úgynevezett üzleti titkok féltése, stb. is. De a kenyéririgységnek el kell hallgatnia ott, ahol valamennyiüknek a kenyere veszedelemben forog. Az üzleti titkok féltése pedig ma már csak anakronizmus. A kereskedők nagy száma, a közvetítő kereskedelem megkerülése, a szaksajtóban rendszeresen megjelenő üzleti szaktudósítások ma már idejét múlttá tették az elzárkózottságot, mint az üzleti politika súlypontját. Át kell helyezni ezt a súlypontot a forgalom nyilvánosságába s az egyérdekűek összetartásába. Ez, és csakis ez tenné lehetővé a detailistáknak, hogy fegyvert szerezzenek maguknak magában a fogyasztó közönségben a szövetkezetek ellen. Közös árubeszerzés, az ajánlatok közös, szakszerű megbírálása, az áralakulás közös és észszerű befolyásolása: ez kell, hogy elérendő cél gyanánt a kereskedők előtt lebegjen; ennek megvalósítására törekedjenek s amikor a fogyasztási szövetkezetek ellen való akcióval foglalkoznak, erről cseréljenek eszmét, ezt vitassák meg. Ha a detailisták, a specialisták ilyetén módon egyesülnek, tulajdonképen maguk létesítenek — ha nem is formaszerűen, de tényleg, hatásában - egy-egy nagy áruházat, ahol a közönség megtalálhatja az áruházak valamennyi előnyét és kényelmét, mert minden egyes boltban, bár mindegyikben más-más tulajdonos számlájára folyik a kereskedés, azonos elvek és még a külsőségekben is azonos formák mellett közösen beszerzett, tehát a kapható legjobb árukat árusítják. Kirekesztik ezzel, egy szóval, egymás közül a versenyt, de viszont közösen szállanak szembe minden érdekeik ellen kívülről jövő támadással; közösen mindannyian igénybe vehetik mindazt a tökéletességet, melyet a modern kereskedelem felmutat, melyet azonban különkülön költségessége miatt nem tudtak megszerezni. A miskolci kereskedő - kongresszuson szóba fog jönni a kereskedők országos szövetségének megalakítása is. Vajjon nem lehetne-e az itt felvetett eszmét ezzel a kérdéssel összekapcsolni és együttesen megoldani? Azok, akik hivatva vannak kereskedőink vezetőikép szerepelni, de maguk a kereskedők is gondolkodjanak a dologról. A kormányt pedig hagyják békében, hogy az is békében hagyja őket. Gyr. Az uj tőzsdeadó-törvény végrehajtása. Az értékpapapir-forgalmi adóról alkotott 1900. évi XI. t.-cikket junius 4-én szentesítette a király és junius 12-én ki is hirdették az országos törvénytárban; a hivatalos lap junius 29-iki száma pedig már közli a pénzügyminiszternek az aug. 1-én életbelépő törvény végrehajtása tárgyában 1881/900. sz. a. kiadott utasítását, melynek fontosabb rendelkezései a következők : A tőzsdei ügyletek adókötelessége augusztus 1-én veszi kezdetét; az ezt megelőzőleg kötött ügyletek adómentesek még abban az esetben is, ha teljesítésük vagy lebonyolításuk a törvény hatályba lépte után következnék be, a felek ez esetben azonban igazolni tartoznak, hogy az ügyletet augusztus 1 -je előtt kötötték. E végből a leszámolásban résztvevők az aug. 1. előtt leszámolásra kötött, de később lebonyolítandó összes ügyleteiket kötelesek legkésőbb júl. 31-ig a leszámoló irodánál bejelenteni s a tényleges lebonyolításnál e bejelentésre hivatkozni. Az értékpapírforgalmi adó tárgyát az értékpapír-forgalomban felmerülő ügyletek (adás-vétel, különböző fajtájú értékpapírokra vonatkozó csere, átutalás, díjügyletek, halasztó ügyletek, nem alakszerű lombard-ügylet, tőzsdeszerű forgalmat létesítő egyéb ügylet) képezik, tekintet nélkül arra, hogy ezeket az ügyleteket valamely értéktőzsdén vagy tőzsdén kívül kötik-e. Alakilag azok az okiratok a megadóztatás tárgyai, amelyeket az adóalanyok kiállítani kötelesek. Mentesek az adó alól: a bel- és külföldi váltók, utalványok és csekkek, a vert és veretlen nemes fémek, a külföldi pénznemek, papírpénz és bankjegyek, kamatozó kincstári utalványok, pénztári jegyek és takarékpénztári könyvecskék iránt kötött ügyletek. A sorsjegyek adókötelessége csak a tőzsdén jegyzett sorsjegyekre szorítkozik. Feltétlenül adókötelesek az állami és egyéb közkölcsönök kötvényei, záloglevelek és egyéb kötvények, részvények, részjegyek, élvezeti és nyereményjegyek. Az ezekre vonatkozó ügyletek csak az esetben mentesek az adó alól, ha egy és ugyanazon cég főüzlete és fióktelepe közt létesülnek. Ellenben nem feltétele az ügyletek adókötelességének, hogy tényleges készpénzforgalom létesüljön, s így, ha két folyószámla-összeköttetésben levő fél közül az egyik a másiktól értékpapírokat vesz stb. és a vételár folyószámlában a vevő terhére, illetőleg az eladó javára könyveltetik, az ügylet szintén adóköteles. Adó alá esnek az úgynevezett kényszer vagy végrehajtási eladások is. A közforgalom tárgyát képező értékpapíroknak részletfizetés mellett való eladása (1883. évi XXXI. t.-c.) az 1887. évi XLV. t.-c. 13. és 14. §-a értelmében tudvalevőleg illetékköteles. Ez a kötelezettség megmarad ezután is, s azonkívül az értékpapír-forgalmi adó alá is esik, az adókötelesség pedig a részletiv kiállításakor áll be s három hónapon belül bevezetendő a lajstromba, melyet a törvény 22. §-a értelmében az értékpapír-forgalmi ügyletekkel iparszerűen foglalkozó bankok, bank- és váltóházak és bizományosok az ügyletekről vezetni kötelesek. De nem jó létre új adóköteles ügylet akkor, ha a részletügylet az 1883. évi XXXI. t.-c. 8. §-a alapján a vevő által történt megtámadás folytán megsemmisül, vagy a 9. §. alapján az eladó megszünteti és megtartási jogát érvényesíti, ellenben az ekkor az eladó tulajdonába visszakerült értékpapíroknak újból való eladását új adóköteles ügyletnek minősítik. A csereügyletek közül a törvény szerint adómentes a kisorsolt vagy beváltandó értékpapírok beváltása és az ugyanegy értékpapír címleteinek kicserélése. Ezt az utasítás kiterjeszti a bélyegjegyekkel ellátott értékpapíroknak bélyegjegy nélküliekre (és megfordítva), valamint ki nem sorsolt sorsjegyek számainak és megrongált vagy megcsonkított értékpapíroknak kicserélésére. De nem tekinti ugyanazonos címleteknek a különböző kibocsátású részvényeket és a kölcsönkötvényeket, ha a kamatozás, illetőleg a kamatok esedékessége vagy a törlesztések tekintetében eltérők. Az átutalás adómentes, ha az ügyletbe belépő harmadik személy az átutalóval jogilag egy és ugyanazon személynek tekintendő. (Például a bank és a bankkal letétügyleti viszonyban levő személy); adómentes továbbá, ha az átutalás alapjául szolgáló ügylet után az adó megfelelően lerovatott s ezt az átutaló az átutalás alkalmával igazolja. A dijügyletek megadóztatása a lebonyolításkor vagy szállításkor történik, kivéve azokat, melyek a dij abandonálása vagy az ügylet szomaíozása utján a választási jog gyakorlása előtt megszűntek; ezek az ügyletek csak akkor adómentesek, ha az ügylettől való elállás az ügylet megkötésének napján következett be. A halasztó ügyleteknél csak az első ügylet esik adó alá, míg a visszaszállítás adómentes, ha a meghatározott időben történik, ami természetesen elesik a bizonytalan időre kötött halasztó ügyleteknél, melyeknél maga a kamatfizetés nem tekinthető új ügyletnek. A visszaszállításnál azonban minden egyes esetben igazolni kell az alapügylet után járó adónak lerovását. Az értékpapírok beváltásának adómentessége fennáll akkor is, ha a kisorsolt vagy beváltandó értékpapír birtokosa ezt az értékpapírt valamely kötelességének teljesítésére fizetéskép használja fel s ezzel az alkalommal javára valamely készpénzfelesleg mutatkozik. A sorsolás alá eső értékpapíroknak a kisorsolás folytán előálló árfolyam-vesztesége elleni biztosítás nem esik adó alá. Adómentes továbbá ideiglenes részvényeknek vagy részjegyeknek véglegesekkel való kicserélése és a részvénytársaságok feloszlásakor a részvények bevonása a részvényesek javára eső vagyonjutalék kifizetése ellenében, valamint a már meghatározott összegben fizetendő osztalék- és kamatszelvényeknek a fizetési határidő előtt való bevonása. Új értékpapírok kibocsátása alkalmával ezeknek az értékpapíroknak első megszerzése adómentes; nem adóköteles tehát az az ügylet, mikor a kibocsátó az általa kibocsátott és forgalomba még nem hozott értékpapírokat meghatározott összeg mellett akár valamely értéktőzsdén, akár tőzsdén kívül elárusítja,új vagy bizományosnak bizományban leendő értékesítés végett átadja; adóköteles ellenben az ügylet akkor, ha a kibocsátott értékpapír első megszerzője, illetőleg az említett bizományos az értékpapírokat harmadik személyeknek tovább adja, szintúgy, ha valamely bizományos megbízója részére vesz újonnan kibocsátott értékpapírokat. Ugyanilyen MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 3