Magyar Kereskedők Lapja, 1901. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-06 / 1. szám
2 játékot. Igaz, hogy a folyvást szaporodó kartelek mindent elkövetnek az árfelhajtás érdekében, de ezeknek a hatalma már múlóban van, mindenütt sürgetik a kartel-törvény megalkotását s több kartel önmagától bomladozásnak indult. A rohamos áresés azonban veszélyes, sőt végzetes lenne, de ettől nincs mit tartani, mert az árukészletek túl nagy mennyiségben nincsenek felhalmozva és ez nagy szerencse. A pénz az 1901. év folyamán sem lesz olcsó, azaz, a három év előtti maximális kamatláb korszaka ez évben még nem tér vissza. A világ két pontján lezajló háborúk még mindig nagy tőkéket emésztenek fel, de ha ez évben a háborúk remélhetőleg véget is érnek, a pénzpiac abnormis helyzete nem változhatik meg gyorsan, annál kevésbbé, mert az angol és német ipar magas nivón fentartása folyvást tömérdek pénzt igényel. Utóbbi, tudniillik a német ipar, egyes ágazataiban, nevezetesen a vasporban, válsággal küzd, de Németország tőkegazdagsága a válságnak veszélyes mérvűvé alakulását egyelőre képes elhárítani ; a katasztrófa tehát majd csak később következhetik be. Egyebekben az 1901. év prognózisai a gondviselés titkát képezik. A vetések — az őszi munkálatok késői befejezése dacára — jól állanak s most már mindenütt hótakaró alatt telelnek, de az aratás még igen messze van és ma nincs ember, aki az ez évi aratásnak minőségét csak megközelítőleg is megállapíthatná. Maláta-gyártás és sörkartel. Közöltük, hogy az eladásra került kőbányai «-Király-serfőzde» romjain azok, akik a sörfőzdét megvették, szintén részvénytársulati alapon nagyszabású malátagyárat létesítenek. Amint az új részvényvállalat által megválasztott igazgatósági tagok névsora mutatja, a malátagyárnak is azok kerülnek az élére, akik a hazai söripar terén domináló állást foglalnak el. A Királysörfőzde megszűnésével a budapesti sörgyárak tudvalevőleg kartelt kötöttek, melynek egyedüli célja az árak emelése és a hitelfeltételek szigorítása. Ez ellen a törekvés ellen, úgy a vendéglősök, mint a kereskedők állást foglalni kénytelenek. Előbbiek a közelebbi napokban küldöttséget menesztenek a miniszterelnökhöz és a kereskedelemügyi miniszterhez azon kérelemmel, hogy a sörkartellel szemben mindazon intézkedések alkalmazásba vétessenek, melyek e kartel manipulációinak meggátlása céljából szükségesek. Ha pedig ez a kérelem sikerre nem vezetne, számos nagyvendéglős elhatározta, hogy sörszükségletét Ausztriából, nevezetesen Csehországból fedezi. E célból az illetők már érintkezésbe is léptek több csehországi sörfőzdével, melyeknek az összeköttetések létesítése s a módozatok megállapítása végett kiküldött képviselője néhány nap óta Budapesten időzik. * A budapesti vendéglősök arra a hírre, hogy a sörgyárosok a sör árát újévtől kezdve hektoliterenkint 2 koronával felemelik, értekezletet tartottak. A tanácskozás folyamán az az általános meggyőződés jutott kifejezésre, hogy a sör árának ily nagymérvű felemelése most, a kétségbeejtő üzleti viszonyok között, nem indokolható a sörgyárakat is érintő üzleti pangással. Azonban méltányolta az értekezlet a sörgyárak kedvezőtlen helyzetét is és hajlandónak nyilatkozott a vendéglősök nevében belenyugodni abba, hogy a sörgyárak a sör árát hektoliterenként legfeljebb egy koronával felemelhessék. Abban az esetben, ha a sörgyárosok a vendéglősök ezen méltányos javaslatát nem lennének hajlandók elfogadni, az egész ország vendéglőseit Budapestre gyűlésre hívják, hogy a budapesti sörgyárak eljárásával szemben állást foglalhassanak, ha szükséges, a legvégső eszköz felhasználásával is, olyformán, hogy felszólítják a külföldi sörgyárosokat a helyzet kedvező megoldásához vezető ajánlattételre. A vendéglősök ipartársulatának választmánya az abban foglaltakat magáévá tevén, küldöttséget menesztett a sörgyárosokhoz és ennek, valamint az azóta két ízben is tartott értekezletnek eredménye, hogy a sörgyárosok az áremelés életbeléptetését január elsejétől február elsejére halasztották el. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1901. január 6. Az üzleti helyzet. Átléptünk tehát az újévbe és kérdjük, mint minden más év elején tenni szoktuk: vájjon jobb lesz-e elődjénél ? E kérdést a kereskedővilág most annál nagyobb érdeklődéssel és tudvángyal veti fel, mert az 1900-ik év utolsó hetei lehűtötték az ezekhez fűzött reményeket. A karácsonyi és újévi áruforgalom nagyban és egészben közelről sem felelt meg a várakozásnak , például egy nagy fővárosi áruház mondja, hogy karácsony és újév hetében bevételei jó néhány ezer koronával mögötte maradtak a normális átlagbevételnek. Általában a nagy áruházak inkább panaszkodnak, mint a kiskereskedők, kiknek rendes vevőköre, habár lefokozott mérvben is, mégis csak eszközölte ünnepi bevásárlásait, míg a vidéki vevők tömeges megrendeléseire számító nagy áruházak várakozása csak igen kis mértékben elégíttetett ki. Aránylag mégis azon árukban érezett el legjobb forgalom, melyek az egyre fogyó középosztály szükségleteit képezik, míg az arisztokrácia divat- és luxuscikkeket a múlt évekhez képest sokkal jelentéktelenebb mérvben vásárolt. A szegényebb néposztályok pedig ez évben rendkívül gátolva vannak szerény szükségleteik beszerzésében; az izgalom kenyerét osztják most s ilyenkor hogyan tennék a munkanélküliek nagy seregének kényelmi vagy ajándékcikkek vásárlására. De eltekintve most már az év utolsó napjainak üzleti szempontból kedvezőtlen voltától, sokkal sürgetőbben lép fel az a kérdés, hogy minő kilátásokat táplálhatunk a jövőre nézve. Ezek tekintetében a konjunktúrák folyvást lehangolók. A délafrikai és kínai háborúk befejezte előtt a pénzpiac helyzete lényegesen és állandóan meg nem könnyebbül s a gazdasági alkotások terén tevékeny élet, mely az áruforgalmat is fellendítené, nem fejlődik ki. De folyvást fenyegető a németországi ipar, különösen a vasipar helyzete is, melynek rosszabbra fordulása messze kiterjedő katasztrófákat szülhet. Ehhez járulnak a magas árak, melyeket, szemben a vásárlóképesség csökkenésével, a fogyasztók - a vagyonosabbakat sem véve ki - megadni nem hajlandók. E témára térve át, ki kell emelnünk, hogy némely gyártmány magas ára indokolt, sőt aránylag kisebb, mint amennyivel a gyártási költség — a nyersanyagmegdrágulása s a munkabérek felszökése következtében— emelkedett. Száz percent áremelkedésből a fogyasztóval szemben néha csak 50—60% jut kifejezésre, de ezt hasztalanul magyarázza a kereskedő azon vevőknek, akik a jelen szűk pénzviszonyok között a legolcsóbb árt is sokallják. A nagykereskedők már körülbelül tisztában vannak a tavaszi üzlet kilátásaival, mert utazóik eddig csekély eredménnyel voltak kénytelenek beérni. A hetailisták ugyanis nagyon óvatosan járnak el, nem bíznak a mai magas árak fenmaradásában s árcsökkenést remélnek, másfelől ismerik vevőközönségük vásárlóképességét, mely tavaszig nem fog javulni. Ami azonban az árak visszaesését illeti, az ehhez fűződő remény teljesülése kizártnak tekinthető ; a gyárak inkább hajlandók üzemüket a legkisebb körre szorítani, sőt egészen beszüntetni, hogysem az árak leszállítása folytán veszteségre dolgozzanak. Igaz, hogy némely nyersanyag, például a gyapjú ára hanyatlik, de ez az áresés a készgyártmányok árában csak hosszú idő után nyer majd kifejezést. Tudva van, hogy Németországban nagymennyiségű gyártmány van csaknem minden szakban felhalmozva s ha a német ipar nem lenne képes a krízist elhárítani, eme gyártmányok potom áron piacra dobása hirtelen bekövetkező óriási változást szülne az árviszonyokban. Némi fellendülést a tavaszi hónapokban csak az úgynevezett állami inségmunkák megkezdése fog hozni. Építeni fognak több pontján az országnak vasúti indóházakat, hidakat, törvényszéki, közigazgatási és pénz-