Magyar Kereskedők Lapja, 1901. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-06 / 1. szám

2 játékot. Igaz, hogy a folyvást szaporodó kartelek mindent elkövetnek az árfelhajtás érdekében, de ezeknek a hatalma már múlóban van, mindenütt sürgetik a kartel-törvény megalkotását s több kartel önmagától bomladozásnak indult. A roha­mos áresés azonban veszélyes, sőt végze­tes lenne, de ettől nincs mit tartani, mert az árukészletek túl nagy mennyiség­ben nincsenek felhalmozva és ez nagy szerencse. A pénz az 1901. év folyamán sem lesz olcsó, azaz, a három év előtti maximális kamatláb korszaka ez évben még nem tér vissza. A világ két pontján lezajló háborúk még mindig nagy tőkéket emésztenek fel, de ha ez évben a háborúk remélhetőleg véget is érnek, a pénzpiac abnormis hely­zete nem változhatik meg gyorsan, annál kevésbbé, mert az angol és német ipar magas nivón fentartása folyvást tömérdek pénzt igényel. Utóbbi, tudniillik a német ipar, egyes ágazataiban, nevezetesen a vas­­porban, válsággal küzd, de Németország tőkegazdagsága a válságnak veszélyes mér­vűvé alakulását egyelőre képes elhárítani ; a katasztrófa tehát majd csak később kö­­vetkezhetik be. Egyebekben az 1901. év prognózisai a gondviselés titkát képezik. A vetések — az őszi munkálatok késői befejezése dacára — jól állanak s most már mindenütt hótakaró alatt telelnek, de az aratás még igen messze van és ma nincs ember, aki az ez évi ara­tásnak minőségét csak megközelítőleg is megállapíthatná. Maláta-gyártás és sörkartel. Közöltük, hogy az eladásra került kő­bányai «­-Király-serfőzde» romjain azok, akik a sörfőzdét megvették, szintén rész­vénytársulati alapon nagyszabású maláta­gyárat létesítenek. Amint az új részvényvállalat által meg­választott igazgatósági tagok névsora mu­tatja, a malátagyárnak is azok kerülnek az élére, akik a hazai söripar terén domi­náló állást foglalnak el. A Királysörfőzde megszűnésével a budapesti sörgyárak tudva­levőleg kartelt kötöttek, melynek egyedüli célja az árak emelése és a hitelfeltételek szigorítása. Ez ellen a törekvés ellen, úgy a vendéglősök, mint a kereskedők állást foglalni kénytelenek. Előbbiek a közelebbi napokban küldöttséget menesztenek a mi­niszterelnökhöz és a kereskedelemügyi mi­niszterhez azon kérelemmel, hogy a sör­­kartellel szemben mindazon intézkedések alkalmazásba vétessenek, melyek e kartel manipulációinak meggátlása céljából szük­ségesek. Ha pedig ez a kérelem sikerre nem vezetne, számos nagyvendéglős elhatározta, hogy sörszükségletét Ausztriából, neveze­tesen Csehországból fedezi. E célból az illetők már érintkezésbe is léptek több csehországi sörfőzdével, melyeknek az össze­köttetések létesítése s a módozatok meg­állapítása végett kiküldött képviselője néhány nap óta Budapesten időzik. * A budapesti vendéglősök arra a hírre, hogy a sörgyárosok a sör árát újévtől kezdve hektoliterenkint 2 koronával fel­emelik, értekezletet tartottak. A tanács­kozás folyamán az az általános meggyőző­dés jutott kifejezésre, hogy a sör árának ily nagymérvű felemelése most, a kétség­beejtő üzleti viszonyok között, nem indo­kolható a sörgyárakat is érintő üzleti pan­gással. Azonban méltányolta az értekezlet a sörgyárak kedvezőtlen helyzetét is és hajlandónak nyilatkozott a vendéglősök nevében belenyugodni abba, hogy a sör­gyárak a sör árát hektoliterenként leg­feljebb egy koronával felemelhessék. Abban az esetben, ha a sörgyárosok a vendég­lősök ezen méltányos javaslatát nem lenné­nek hajlandók elfogadni, az egész ország vendéglőseit Budapestre gyűlésre hívják, hogy a budapesti sörgyárak eljárásával szem­ben állást foglalhassanak, ha szükséges, a legvégső eszköz felhasználásával is, olyfor­­mán, hogy felszólítják a külföldi sörgyáro­sokat a helyzet kedvező megoldásához ve­zető ajánlattételre. A vendéglősök ipar­­társulatának választmánya az abban fog­laltakat magáévá tevén, küldöttséget me­nesztett a sörgyárosokhoz és ennek, vala­mint az azóta két ízben is tartott értekez­letnek eredménye, hogy a sörgyárosok az áremelés életbeléptetését január elsejétől február elsejére halasztották el. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1901. január 6. Az üzleti helyzet. Átléptünk tehát az újévbe és kérdjük, mint minden más év elején tenni szoktuk: vájjon jobb lesz-e elődjénél ? E kérdést a kereskedővilág most annál nagyobb érdek­lődéssel és tudvángyal veti fel, mert az 1900-ik év utolsó hetei lehűtötték az ezek­hez fűzött reményeket. A karácsonyi és újévi áruforgalom nagyban és egészben közelről sem felelt meg a várakozásnak , például egy nagy fővárosi áruház mondja, hogy karácsony és újév hetében bevételei jó néhány ezer koronával mögötte marad­tak a normális átlagbevételnek. Általában a nagy áruházak inkább panaszkodnak, mint a kiskereskedők, kiknek rendes vevő­köre, habár lefokozott mérvben is, mégis csak eszközölte ünnepi bevásárlásait, m­íg a vidéki vevők tömeges megrendeléseire számító nagy áruházak várakozása csak igen kis mértékben elégíttetett ki. Aránylag mégis azon árukban érezett el legjobb forgalom, melyek az egyre fogyó közép­­osztály szükségleteit képezik, míg az arisz­tokrácia divat- és luxus­cikkeket a múlt évek­hez képest sokkal jelentéktelenebb mérvben­­ vásárolt. A szegényebb néposztályok pedig­­ ez évben rendkívül gátolva vannak szerény szükségleteik beszerzésében; az izgalom kenyerét osztják most s ilyenkor hogyan tennék a munkanélküliek nagy seregének kényelmi vagy ajándékcikkek vásárlására. De eltekintve most már az év utolsó napjainak üzleti szempontból kedvezőtlen voltától, sokkal sürgetőbben lép fel az a kérdés, hogy minő kilátásokat táplálhatunk a jövőre nézve. Ezek tekintetében a kon­junktúrák folyvást lehangolók. A délafrikai és kínai háborúk befejezte előtt a pénz­piac helyzete lényegesen és állandóan meg nem könnyebbül s a gazdasági alkotások terén tevékeny élet, mely az áruforgalmat is fellendítené, nem fejlődik ki. De foly­vást fenyegető a németországi ipar, külö­nösen a vasipar helyzete is, melynek rosszabbra fordulása messze kiterjedő ka­tasztrófákat szülhet. Ehhez járulnak a magas árak, melyeket, szemben a vásárló­képesség csökkenésével, a fogyasztók - a vagyonosabbakat sem véve ki­­ - meg­adni nem hajlandók. E témára térve át, ki kell emelnünk, hogy némely gyártmány magas ára indokolt, sőt aránylag kisebb, mint amennyi­vel a gyártási költség — a nyersanyag­­megdrágulása s a munkabérek felszökése következtében— emelkedett. Száz percent áremelkedésből a fogyasztóval szemben néha csak 50—60% jut kifejezésre, de ezt hasztalanul magyarázza a kereskedő azon vevőknek, akik a jelen szűk pénzviszonyok között a legolcsóbb árt is sokallják. A nagykereskedők már körülbelül tisztában vannak a tavaszi üzlet kilátásaival, mert utazóik eddig csekély eredménnyel voltak kénytelenek beérni. A hetailisták ugyanis nagyon óvatosan járnak el, nem bíznak a mai magas árak fen­maradásában s árcsök­kenést remélnek, másfelől ismerik vevő­közönségük vásárló­képességét, mely tava­szig nem fog javulni. Ami azonban az árak visszaesését illeti, az ehhez fűződő remény teljesülése kizárt­nak tekinthető ; a gyárak inkább hajlandók üzemüket a legkisebb körre szorítani, sőt egészen beszüntetni, hogysem az árak le­szállítása folytán veszteségre dolgozzanak. Igaz, hogy némely nyersanyag, például a gyapjú ára hanyatlik, de ez az áresés a készgyártmányok árában csak hosszú idő után nyer majd kifejezést. Tudva van, hogy Németországban nagymennyiségű gyárt­mány van csaknem minden szakban fel­halmozva s ha a német ipar nem lenne képes a krízist elhárítani, eme gyártmányok potom áron piacra dobása hirtelen bekö­vetkező óriási változást szülne az árviszo­nyokban. Némi fellendülést a tavaszi hónapokban csak az úgynevezett állami inségmunkák megkezdése fog hozni. Építeni fognak több pontján az országnak vasúti indóházakat, hidakat, törvényszéki, közigazgatási és pénz-

Next