Magyar Kereskedők Lapja, 1902. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)
1902-01-05 / 1. szám
2 országot sújtotta, 70—75 millió koronára tehető s nem igényel magyarázatot, hogy a bevétel ily nagymérvű csökkenését főleg a kereskedelem érezte meg. Az árak a következőleg alakultak: A legjobb minőségű búza legalacsonyabb ára 50 kilónként 7.70 k. volt, míg a legmagasabb ár az év végén 932 k.-val jegyeztetett és az egy év előtti árhoz képest 1.60 k. árjavulást mutat. A rozs legalsó ára 6.75 k. volt, az év végén az ár 7.50 k. ig ment fel, az árjavulás tehát 75 fillér Az árpa ára alig érdemel felemlítést, mivel exportképes sörárpa igen kevés termett, a takarmányárpa pedig a múlt év végén jegyzett árát alig haladta meg. Annál nagyobb mérvű a zab árjavulása, mely az 1900. év végén 5.70 k. legmagasabb árt jegyzett és ez év végén 7.60—7.70 k.-val fizettetett, vagyis 2 koronával ment fel. Tengeri termésünkhöz, mely mintegy 2 millió koronával magasabb volt az előző évinél, az amerikai rossz tengeri termés miatt nagy reményeket fűztünk, de ezek eddigelé alig teljesültek. A tengeri ára az 1900. év végén jegyzett 4.75 k.-ról ez év végéig — gyakori visszaesések mellett — 5.20 k.-ig ment fel, de az export-üzlet nem akar kifejlődni és ahhoz, hogy nagyobb arányokat öltsön, már alig van kilátásunk. Ami a belkereskedelmi forgalmat illeti, köztudomású tényt jegyzünk fel annak konstatálásával, hogy a forgalom minden szakmában visszaesést mutat. Nagy- és kiskereskedők egyképp megérezték a depressziót és főleg az új vállalatok keletkezésének hiányát. Ehhez járult a fogyasztási szövetkezetek folytonos szaporodása, mondhatnék erőszakolt, a szükség által nem indokolt terjesztése, a házalás szabályozatlan volta és azon törvény mindinkább érezhetővé váló hiánya, amely a szabadversenyt is kellő tisztesség határai közzé szorítaná. Mindezen jelenségek még inkább leapasztották a detail-kereskedők forgalmát és sok képzett kereskedőt visszariasztottak új üzlet alapításától. Szövetkezetek üzleti viszonya nem tagokkal szemben. □ Ismeretes dolog, hogy számos fogyasztási szövetkezet nyílt áruüzletet tart fenn és árukat bárkinek, tehát oly vevőknek is elárusít, akik a szövetkezetnek népi tagjai. Ebben rejlik a kereskedők által a fogyasztási szövetkezetek ellen emelt panasz főoka, mert az még sem járja, hogy a nyílt üzletet tartó fogyasztási szövetkezetek adó- és illetékkedvezményeket élveznek és egyenlőtlen versenyt folytatnak a sokféle közteherrel megrótt kereskedőkkel szemben. Többször felmerült ennélfogva az a kérdés, hogy váljon a fogyasztási szövetkezeteknek jogukban áll-e árukat nem tagoknak is eladni. A keresk.törvény 223. §-a arra utal, hogy ezt a fogyasztási szövetkezetek nem tehetik, mert a törvény eme határozmánya értelmében szövetkezetnek azon társaság tekintetik, mely tagjai hitelének, keresetének vagy gazdálkodásának közös üzletkezelés mellett, illetőleg a kölcsönösség alapján előmozdítására alakul. Ennélfogva a fogyasztási szövetkezetek is csak a tagok gazdasági érdekeit szolgálhatják, nem tagoknak árukat el nem adhatnak, vagyis nyílt áruüzletet nem tarthatnak fenn. Úgy látszik, hogy utóbbi időben a bíróságok is erre az elvi álláspontra helyezkedtek és érvényt igyekeznek szerezni a törvény azon intenciójának, mely a nem tagokat a szövetkezet által nyújtható előnyök és kedvezmények élvezéséből kizárja. Erre mutat a többek közt egy tejszövetkezet módosított alapszabályainak a cégjegyzékbe bevezetése tárgyában felmerült azon kérdés eldöntése, hogy a szövetkezet kiterjesztheti-e üzleti működését a szövetkezeten kívül állók tejtermékeinek eladására is. A budapesti keresk. és váltótörvényszék, valamint a budapesti khr. tábla ezt a kérdést tagadólag oldották meg s elutasították a szövetkezetet azon kérelmével, hogy a módosított alapszabályok, amelyek megengedik, hogy a szövetkezet nem tagok tejtermékeit is elárusíthassa, a czégjegyzékbe bevezettessenek. A vonatkozó határozatok a következők: A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: A módosított alapszabályok bejegyzése iránt előterjesztett kérelem nem teljesíthető, mert a módosított alapszabály 3. §-ába felvett az az intézkedés, hogy a szövetkezet vállalatának tárgya kiterjesztetett a szövetkezeten kívül állók tejtermékeinek és ezzel összefüggő egyéb élelmi cikkek árusítására, ellentétben van a szövetkezetnek a kereskedelmi törvény 223 íjában megírt céljával, mely szerint a szövetkezet csak saját tagjai hitelének, keresetének vagy gazdálkodásának előmozdítására alakulhat. Miről stb. (1901. évi 59,700. sz.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság végzését a benne felhozott indokok alapján helybenhagyja. (1901. évi 3072. sz.) Más analog esetben azonban épp a budapesti kir. Ítélőtábla látszólag más álláspontra helyezkedett s egy eset alkalmából a következő határozatot alkotta: A budapesti kir. Ítélőtábla: az elsőbiróság végzésének . . . azt a részét, mely által az alapszabályok módosításának bejegyzését megtagadta, megváltoztatja, az alapszabályok módosításának bejegyzését megtagadhatónak nem találja és az első bíróságot a megfelelő további eljárásra utasítja. Indokok : A kereskedelmi törvény 223. §-ának azt a rendelkezését, mely szerint a szövetkezet czélját tagjai hitelének, keresetének és gazdálkodásának előmozdítása képezi, nem lehet akként értelmezni, hogy a szövetkezet ezen czéljának elérése végett idegen érdekekben egyáltalán, tehát még abban az esetben sem járhatna el, ha a főczél, tudniillik saját tagjai gazdálkodásának előmozdítása, hatósági intézkedésnél fogva anélkül el nem érhető, mert az ilyen értelmezés a szövetkezetet a törvény által megengedett czéljai megvalósításától zárná el. Mégpedig az alapszabálymódosítás bejegyzésének abból az okból történt megtagadása, hogy a szövetkezet idegenek áruinak értékesítésével nem foglalkozhatik, a fen forgó esetben valósággal erre az eredményre vezetne. Ez a határozat azonban, mely még 1897-ben keletkezett, tehát jóval régibb a fentebb közölt felső bírósági határozatnál, a keresk. törvény 223. §-ába befoglalt elvvel mégsem áll ellentétben, mivel a jelen esetben egy oly speciális körülmény forog fenn, amely kivételes helyzetet állapít meg. A kérdéses szövetkezet ugyanis tagjai termelvényeinek a budapesti vásárcsarnokokban elárusítására vállalkozott. Ámde a vásárcsarnok szabályzat 15. pontja értelmében az ilyen közvetítő köteles a hozzá beküldött vagy hatóságilag hozzáutalt árukat, tehát az idegért személyektől érkezetteket is értékesíteni, mit ha tenni nem akarna vagy nem tehetne, a hatóság által reáruházott elárusítási, illetve közvetítési jogot elveszíti. Nagyon természetes ennélfogva, hogy ezen esetben a felsőbb bíróságnak el kell tekinteni a törvény intencziójától, mert ha ehhez szigorúan ragaszkodik és a szövetkezet alapszabályainak bejegyzését elutasítja, egyszerűen ama szövetkezetét kitűzött hasznos czéljának feladására kényszerítette volna. A fogyasztási szövetkezetek és más értékesítő szövetkezetek működése azonban eféle megszorító hatósági intézkedéshez nincs kötve, minélfogva ezekkel szemben semmi ok sem forog fenn, mely a törvény világosan kifejezett szándékának érvényre emelését gátolná. Helyesen tennék tehát az összes cégbíróságok, ha különösen a fogyasztási szövetkezetekkel szemben a keresk.törvény 223. § ának megfelelő eljárást követnének és megkövetelnék, hogy ezen szövetkezetek alapszabályaiba világosan befoglalva legyen, hogy a szövetkezeti árutárból árukat csak a szövetkezet tagjai vásárolhatnak. Ennek törvényszerű megkövetelésével részben eloszlatnák a kereskedők jogos panaszait, anélkül, hogy a szövetkezeti eszmének ártanának. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1902. január 5. A vaskartel. •— Inter jur Kestranekkel. — A karteltárgyalások. — Kestranek Vilmos,a Prager Eisenindustrie- Gesellschaft vezérigazgatója, közelebb az osztrák és magyar vasipar közt folyamatban levő versenyháborúra és a közös kartelre vonatkozólag a következőkép nyilatkozott : Mindenekelőtt hangsúlyoznom kell, hogy a versenyharcz és a nagy vasműveknek a többkövetelések ellenében való állásfoglalása vitális érdekeink szempontjából szükséges, hogy végre leleplezhessük azt a politikát, amely presszió útján igyekszik különös előnyöket kivívni s eddig több ízben eredményt ért el. Az ilyen harcz sok vérbe kerül, de ez a vérveszteség czélszerűbb, mint a krónikus sorvadás. Ezt a harczot nem kerülhettük el, mivel különben minden kötelék alakulásakor, mindazoknak, akik az egyetértést megzavarni igyekeznek, prémiumot biztosítottunk volna. Azonban a harcz — véleményem szerint — végre is a legjobb eredményeket fogja szülni s azt sok évig tartó béke fogja követni. Az ilyen harczoktól való visszariadás az egyenetlenkedést megörökítené és mi a jobb jövő reményében magunkra veszszük az