Magyar Kereskedők Lapja, 1902. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-05 / 1. szám

2 országot sújtotta, 70—75 millió koronára tehető s nem igényel magyarázatot, hogy a bevétel ily nagymérvű csökkenését főleg a kereskedelem érezte meg. Az árak a következőleg alakultak: A legjobb minő­ségű búza legalacsonyabb ára 50 kilón­ként 7.70 k. volt, míg a legmagasabb ár az év végén 9­32 k.-val jegyeztetett és az egy év előtti árhoz képest 1.60 k. árjavu­lást mutat. A rozs legalsó ára 6.75 k. volt, az év végén az ár 7.50 k. ig ment fel, az árjavulás tehát 75 fillér Az árpa ára alig érdemel felemlítést, mivel exportképes sör­árpa igen kevés termett, a takarmány­­árpa pedig a múlt év végén jegyzett árát alig haladta meg. Annál nagyobb mérvű a zab árjavulása, mely az 1900. év végén 5.70 k. legmagasabb árt jegyzett és ez év végén 7.60—7.70 k.-val fizettetett, vagyis 2 koronával ment fel. Tengeri­ termésünk­höz, mely mintegy 2 millió koronával magasabb volt az előző évinél, az ame­rikai rossz tengeri­ termés miatt nagy reményeket fűztünk, de ezek eddigelé alig teljesültek. A tengeri ára az 1900. év vé­gén jegyzett 4.75 k.-ról ez év végéig — gyakori visszaesések mellett — 5.20 k.-ig ment fel, de az export-üzlet nem akar ki­fejlődni és ahhoz, hogy nagyobb arányokat öltsön, már alig van kilátásunk. Ami a belkereskedelmi forgalmat illeti, köztudomású tényt jegyzünk fel annak konstatálásával, hogy a forgalom minden szakmában visszaesést mutat. Nagy- és kiskereskedők egyképp megérezték a de­pressziót és főleg az új vállalatok keletke­zésének hiányát. Ehhez járult a fogyasztási szövetkezetek folytonos szaporodása, mond­hatnék erőszakolt, a szükség által nem indokolt terjesztése, a házalás szabályo­zatlan volta és azon törvény mindinkább érezhetővé váló hiánya, amely a szabad­versenyt is kellő tisztesség határai közzé szorítaná. Mindezen jelenségek még­ inkább leapasztották a detail-kereskedők forgalmát és sok képzett kereskedőt visszariasztot­­­­tak új üzlet alapításától. Szövetkezetek üzleti viszonya nem tagokkal szemben. □ Ismeretes dolog, hogy számos fo­gyasztási szövetkezet nyílt áruüzletet tart fenn és árukat bárkinek, tehát oly vevők­nek is elárusít, akik a szövetkezetnek népi tagjai. Ebben rejlik a kereske­dők által a fogyasztási szövetkezetek ellen emelt panasz főoka, mert az még sem járja, hogy a nyílt üzletet tartó fogyasz­tási szövetkezetek adó- és illeték­kedvez­ményeket élveznek és egyenlőtlen versenyt folytatnak a sokféle közteherrel megrótt ke­reskedőkkel szemben. Többször felmerült ennélfogva az a kérdés, hogy váljon a fogyasztási szövetkezeteknek jogukban áll-e árukat nem tagoknak is eladni. A keresk.­törvény 223. §-a arra utal, hogy ezt a fogyasztási szövetkezetek nem tehetik, mert a törvény eme határozmánya értel­mében szövetkezetnek azon társaság te­kintetik, mely tagjai hitelének, keresetének vagy gazdálkodásának közös üzletkezelés mellett, illetőleg a kölcsönösség alapján előmozdítására alakul. Ennélfogva a fo­gyasztási szövetkezetek is csak a tagok gazdasági érdekeit szolgálhatják, nem ta­­goknak árukat el nem adhatnak, vagyis nyílt áru­üzletet nem tarthatnak fenn. Úgy látszik, hogy utóbbi időben a bíró­ságok is erre az elvi álláspontra helyez­kedtek és érvényt igyekeznek szerezni a törvény azon intenc­iójának, mely a nem tagokat a szövetkezet által nyújtható elő­nyök és kedvezmények élvezéséből kizárja. Erre mutat a többek közt egy tejszövetkezet módosított alapszabályainak a c­égjegyzékbe be­vezetése tárgyában felmerült azon kérdés el­döntése, hogy a szövetkezet kiterjesztheti-e üzleti működését a szövetkezeten kívül állók tejtermékeinek eladására is. A budapesti keresk. és váltótörvényszék, valamint a budapesti khr. tábla ezt a kérdést tagadólag oldották meg s elutasí­tották a szövetkezetet azon kérelmével, hogy a módosított alapszabályok, amelyek megengedik, hogy a szövetkezet nem tagok tejtermékeit is elárusíthassa, a czégjegyzékbe bevezettessenek. A vonatkozó határozatok a következők: A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörv­ényszék: A módosított alapszabályok bejegyzése iránt elő­terjesztett kérelem nem teljesíthető, mert a módosított alapszabály 3. §-ába felvett az az intézkedés, hogy a szövetkezet vállalatának tárgya kiterjesztetett a szövetkezeten kívül állók tej­termékeinek és ezzel összefüggő egyéb élelmi cikkek árusítására, ellentétben van a szövet­kezetnek a kereskedelmi törvény 223 íjában megírt céljával, mely szerint a szövetkezet csak saját tagjai hitelének, keresetének vagy gazdál­kodásának előmozdítására alakulhat. Miről stb. (1901. évi 59,700. sz.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság vég­zését a benne felhozott indokok alapján hely­benhagyja. (1901. évi 3072. sz.) Más analog esetben azonban épp a budapesti kir. Ítélőtábla látszólag más álláspontra helyez­kedett s egy eset alkalmából a következő határo­zatot alkotta: A budapesti kir. Ítélőtábla: az elsőbiróság vég­zésének . . . azt a részét, mely által az alap­szabályok módosításának bejegyzését megtagadta, megváltoztatja, az alapszabályok módosításának bejegyzését megtagadhatónak nem találja és az első bíróságot­ a megfelelő további eljárásra uta­sítja. Indokok : A kereskedelmi törvény 223. §-ának azt a rendelkezését, mely szerint a szövetkezet czélját tagjai hitelének, keresetének és gazdál­kodásának előmozdítása képezi, nem lehet akként értelmezni, hogy a szövetkezet ezen czéljának elérése végett idegen érdekekben egyáltalán, tehát még abban az esetben sem járhatna el, ha a főczél, tudniillik saját tagjai gazdálkodásá­nak előmozdítása, hatósági intézkedésnél fogva anélkül el nem érhető, mert az ilyen értelmezés a szövetkezetet a törvény által megengedett czéljai megvalósításától zárná el. Még­pedig az alapszabálymódosítás bejegyzésének abból az okból történt megtagadása, hogy a szövetkezet idegenek áruinak értékesítésével nem foglalkoz­­hatik, a fen forgó esetben valósággal erre az eredményre vezetne. Ez a határozat azonban, mely még 1897-ben­ keletkezett, tehát jóval régibb a fentebb közölt felső bírósági határozatnál, a keresk. törvény 223. §-ába befoglalt elvvel mégsem áll ellentét­ben, mivel a jelen esetben egy oly spec­iális körülmény forog fenn, amely kivételes helyzetet állapít meg. A kérdéses szövetkezet ugyanis tagjai termelvényeinek a budapesti vásárcsarno­kokban elárusítására vállalkozott. Ámde a vásár­­csarnok szabályzat 15. pontja értelmében az ilyen közvetítő köteles a hozzá beküldött vagy ható­ságilag hozzáutalt árukat, tehát az idegért személyektől érkezetteket is értékesíteni, mit ha tenni nem akarna vagy nem tehetne, a hatóság által reáruházott elárusítási, illetve közvetítési jogot elveszíti. Nagyon természetes ennélfogva, hogy ezen esetben a felsőbb bíróságnak el kell­ tekinteni a törvény intencziójától, mert ha ehhez szigorúan ragaszkodik és a szövetkezet alapszabályainak bejegyzését elutasítja, egyszerűen ama szövet­kezetét kitűzött hasznos czéljának feladására kényszerítette volna. A fogyasztási szövetkeze­tek és más értékesítő szövetkezetek működése azonban eféle megszorító hatósági intézkedéshez nincs kötve, minélfogva ezekkel szemben semmi ok sem forog fenn, mely a törvény világosan kifejezett szándékának érvényre emelését gá­tolná. Helyesen tennék tehát az összes c­ég­­bíróságok, ha különösen a fogyasztási szövetke­zetekkel szemben a keresk.­törvén­y 223. § ának megfelelő eljárást követnének és megkövetelnék, hogy ezen szövetkezetek alapszabályaiba világo­san befoglalva legyen, hogy a szövetkezeti árutár­ból árukat csak a szövetkezet tagjai vásárolhatnak. Ennek törvényszerű megkövetelésével részben eloszlatnák a kereskedők jogos panaszait, anél­kül, hogy a szövetkezeti eszmének ártanának. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1902. január 5. A vaskartel. •— Inter jur Kestranekkel. — A karteltárgyalások. — Kestranek Vilmos,a Prager Eisenindustrie- Gesellschaft vezérigazgatója, közelebb az osztrák és magyar vasipar közt folyamat­ban levő versenyháborúra és a közös kartelre vonatkozólag a következőkép nyi­latkozott : Mindenekelőtt hangsúlyoznom kell, hogy a versenyharcz és a nagy vasműveknek a több­követelések ellenében való állásfoglalása vitális érdekeink szempontjából szükséges, hogy végre leleplezhessük azt a politikát, amely presszió útján igyekszik különös előnyöket kivívni s eddig több ízben eredményt ért el. Az ilyen harcz sok vérbe kerül, de ez a vérveszteség czélszerűbb, mint a krónikus sorvadás. Ezt a harczot nem kerülhettük el, mivel különben min­den kötelék alakulásakor, mindazoknak, akik az egyetértést megzavarni igyekeznek, prémiumot biztosítottunk volna. Azonban a harcz — véle­ményem szerint — végre is a legjobb ered­ményeket fogja szülni s azt sok évig tartó béke fogja követni. Az ilyen harczoktól való vissza­­riadás az egyenetlenkedést megörökítené és mi a jobb jövő reményében magunkra veszszük az

Next