Magyar Kereskedők Lapja, 1903. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)
1903-01-04 / 1. szám
1. szám. Budapest, 1903. január 4. ££ XXIII. évfolyam. a kereskedelem, nagyipar, vállalkozás és szállítás közlönye VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA, MAGYAR LLOYD ÉS HITELES SORSOLÁSI ÉRTESÍTŐ ingyenmellékletekkel. Előfizetési ár (két melléklettel együtt): egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 5 kor. Felelős szerkesztő: KORMOS ALFRÉD. Megjelen minden vasárnap. — Egyes szám 32 fillér. Szerkesztőség és kiadóhiv.: Bpest, Vll. Almássy tér 2. Tartalom a főlapon : Az újévi ajándék. — A kereskedők helyzete. Kereskedelmi joggyakorlatunk 1902-ben. — Könyvkövetelések leszámítolása. — Tőzsdei segélyegylet. — A kereskedelem feladatai. — A vasárnapi munkaszünet. — Nyilttér. — Kereskedelmi hirek. — Pénzügyi és tőzsdei hirek. — Közlekedési és tarifaügyek. — Külkereskedelmi hirek. — Angol kétszersült. — Beszerzési források. — Szerkesztői üzenetek. — A múltak emléke. — Törvénykezés. — Különféle. — Forgalmi rovat. — Hirdetések. Vállalkozók és Iparosok Lapja állandó mellékletünk tartalma: Iparvállalataink 1902-ben. Gyári kémények. — A Bremer-lámpa. — Iparügyek. — Ipari hirek. — Vállalkozási és építési hirek. — Versenytárgyalások. -- Ingatlan-forgalom a fővárosban. — Ingatlanok árverése. — Hirdetések. Magyar Lloyd állandó mellékletünk tartalma : Bukás és fizetésképtelenség. — Ingók árverése. — Áru- és értéküzleti hirek. — A gabonaüzlet 1902-ben. — A malomipar 1902-ben. — A magyar selyemüzlet. — Országos vásárok. — Vásár-változások. — Uj czégek és czégváltozások. — Helyeszközlő rovat. A MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA előfizetést ér a Vállalkozók és Iparosok Lapja, Magyar Lloyd és Hiteles Sorsolási Értesítő ingyen-mellékleteivel együtt, egész évre ............................... ... 16 korona félévre _ __ ... ....................... 8 negyedévre __ ... ....................... 5 » A Magyar Kereskedők Lapja szerkesztősége és kiadóhivatala. Az újévi ajándék. Az 1902-ik év végén a nemzet az aggodalmak, tűnődések és a nagyfokú bizonytalanság napjait élte át. Bécsből az egymást kergető hírek kedvezőtlen tudósításokat hoztak a kiegyezési tárgyalások meneteléről, sőt az év utolsó napján a tárgyalások teljes meghiúsulásának híre hatott nyomasztólag a kedélyekre. Végre, a szó valódi értelmében a tizenkettedik órában, december 31-én este a magyar és az osztrák miniszterelnök megállapodásra jutottak, a kiegyezést létrehozták, vagyis, a politikusok nyelvén szólva, elhárították a kereskedelmi és vámszövetség megkötésének útjában állott akadályokat. És az 1903. év első napjának reggelén szertefutott a két országban a kiegyezés létrejöttének örvendetes hite, az aggodalmak eloszlottak s hat évi bizonytalanság után a nemzet végre annak a tudatában köszönthette az uj esztendőt, hogy gazdasági helyzetünk bizonytalansága megszűnt és most már a bilincseiből felszabadult erő és tettvágy biztos czélpont felé irányíthatja gazdasági tevékenységünket. Ez az az újévi ajándék, amelyet az 1903. január elsején kaptunk. De a mai praktikus gondolkodás, amely már gyermekeinknél is nyilvánul, amidőn a kapott ajándékok becsét mérlegelik — nyomban ezt a kérdést veti fel, hogy mi az értéke ennek a nagynehezen megszerzett ajándéknak? Erre a kérdésre ma senki sem tud felelni. Megóvattak-e összes gazdasági érdekeink ; biztosítva van-e iparunk és kereskedelmünk szabad fejlődése ; nem ejtettek-e el oly nagy kérdések, amelyeknek megoldását évek óta sürgetjük ; hogy néz ki az autonóm vámtarifa s lehet-e reményünk ahhoz, hogy annak alapján Magyarország speciális érdekeinek megfelelő külkereskedelmi szerződéseket köthetünk. Ezt mind nem tudjuk és habár a sajtó igyekezik a nagy titkot leleplezni, a kiegyezés lényegét csak akkor ismerjük meg, ha az országgyűlés újból való összeillése után Széll Kálmán miniszterelnök a kiegyezési törvényjavaslatokat a ház asztalára teszi. Az ismeretlen becsű ajándéknak tehát nagyon örülni és a hozsánát elzengeni ma még korai volna, de korai azért is, mert még csak homályos sejtelmünk sem lehet arról, hogy miként fogadja a kiegyezési projektumot a két parlament, különösen az osztrák birodalmi tanács, amelynek szíves jóindulatában nagy okunk van kételkedni. Márpedig a 14. §. segélyül vételével nem köthetünk Ausztriával kereskedelmi és vámszövetséget, mert ennek a szövetségnek Ausztria bármikor nyakát szegheti, a bizonytalanság tehát továbbra is fenmaradna. Azt sem tudjuk, hogy hány évre köttetett meg a szövetség, de bizonyos, hogy 1907. éven túli időre. Ennélfogva a kereskedők, az iparosok és a kamarák kongresszusainak azon kijelentései, hogy 1907-ben az önálló vámterületre való átlépés képezi a kereskedők és iparosok közéhajtását, teljesedésbe nem mehet s az önálló vámterülethez fűződő reményeket egyelőre el kell raktározni. Egy dolog van csupán, aminek már a kiegyezés létrejöttének puszta hírére is örvendhetünk és ez az, hogy új külkereskedelmi szerződések kötése végett a tárgyalásokat most már meg lehet kezdeni s az 1907. éven túli időre is köthetők hosszabb tartamú szerződések. Ez kétségkívül nagy előny és nagy vigasztalás kiviteli kereskedelmünkre nézve, amely joggal félt attól, hogy a kiegyezés létre nem jötte esetén hosszabb időtartamú kereskedelmi szerződéseket nem köthetünk, a külállamok pedig rövid tartamú kereskedelmi szerződések kötésére nem lesznek hajlandók. Az ez iránt való kétség most már megszűnik s ez eddigelé az újévi «ajándék» egyetlen látható haszna. A kereskedők helyzete. Egészséges, jó esztendőt kivánok kereskedő kartársaimnak. Betegebb állapotban alig zárult még év, mint e század második esztendeje. Nem kutatok részletes statisztikai adatokat, csak kezembe veszem a Magyar Kereskedők Lapja 1902. évi 52-ik számát, mely megdöbbentő adatokat nyújt arról, hogy mily rohamosan mennek tönkre hazánk kereskedői. Hallgassátok meg kortársaim e szomorú statisztika adatait. Egy héten 7 csőd, 25 fizetésképtelenség, 111 megszűnt ezég és új ezég 23. Tehát 143 tönkrement és megszűnt ezég ellenében 23 új ezég keletkezett egy héten Magyarországon. Ha tekintetbe veszszük még azt, hogy kevés ezég szűnik meg a tulajdonos megvagyonosodása és önkéntes visszavonulása folytán, akkor méltán megdöbbenést kell, hogy keltsen ez a rettenetes statisztika. Korhadt állapotok ezek, melyekkel szemben nevetségesnek kell tartanom a nagy pénzbőséget, pénzintézeteink folyton növekedő betéti állományait. Mi az oka e természetellenes visszafejlődésnek, mely valóságos krízisnek mondható ?