Magyar Kereskedők Lapja, 1906. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1906-01-06 / 1. szám
s következményei az egész éven át érezhetők voltak. Csak jelentékeny import útján, mely Északamerikából, Bulgáriából, sőt Indiából hozott be nagymennyiségű tengerit, lehetett a szükségletet magas árak mellett szűken fedezni. Az árak ritkán tapasztalt magasságba emelkedtek s nem egyszer a buza-árakat is meghaladták. Repcze tekintetében az aratás igen gyenge volt, mert mindössze alig 200.000 méter mázsa repcze termett. Mindazonáltal a román repcze behozatal következtében az árak nem mentek túl 23—25 koronán s csak októberben emelkedtek 28 koronáig. Ezen áremelkedést a szeptemberi esőzés elmaradása következtében a repczevetések nagy részének elpusztulása, valamint a romániai és indiai termésjelentések kedvezőtlen volta idézte elő. A. Egy év az O. M. K. E. életéből. Az alkotmányválsággal együtt járó politikai izgalmak természetszerűleg jobban lefoglalják az érdeklődést, mint a gazdasági élet ügyes bajos dolgai. Nemcsak nálunk, de olyan országokban is, ahol a mienknél erősebben kifejlett gazdasági világnézet uralkodik, szívesebben fordulnak a polgárok a küzdők felé. A gazdasági gépezet ezenközben egy darabig még végzi megszokott mozgásait, mint a kilendített inga, de senki sem tudja, mikor, mely pillanatban szűnik meg a mozgató erő hatása s mikor áll meg az egész szerkezet. A gazdasági érdekképviseleteknek ilyenkor nehéz és hálátlan feladatuk van. Az államhataloménál ezerszer kisebb erejükkel nekik kell egyet-egyetlendíteniök a megakadó szerkezeten s az általános harcz óráiban, nekik kell vállalniok a béke művein való munkálkodást. A kereskedők országos egyesülése helyesen fogta föl nehéz feladatát és sikerrel állott meg abban a nehéz helyzetben, amelybe keletkezése után a politikai élet hullámai sodorták. Sőt többet kell megállapítanunk. Azt, hogy e nehéz helyzet dacára nagy és értékes eredményeket tudott elérni. Ez eredmények közt elsősorban kell megjelölnünk azt, hogy amit alig egy évvel ezelőtt még szinte képtelenségnek mondtak, ez az egyesülés megteremtette a kereskedők igazi szolidaritását és véget vetett annak a legendának, hogy a kereskedő alkalmatlan a szociális együttműködésre. Kereskedőink az O. M. K. E. megteremtésével és fejlesztésével megmutatták, hogy a nagy állami közösségbe együvétartozásuk érzésével tudnak belleilleszkedni, hogy nagy erőt tudnak kifejteni, hogy elismertetést, megbecsülést és tekintélyt tudnak szerezni foglalkozásuknak és hivatásuknak. Lerontották azt az érvelést, hogy a kereskedő csak az egyéni haszonnak él, csak azért tud hevülni s félredob mindent, amivel a közös gazdasági érdekek kielégítéséhez hozzájárulhat. Ma csodálkozva nézik a magyar kereskedelem ellenségei, hogy a szociális együttműködés terén is első a kereskedő. Látniok kell, hogy az a 44 vidéki szervezet, amelybe Magyarország kereskedői tömörültek, egy egységes központi vezetés alatt derék munkát tudott végezni olyan időben is, amikor a védekezésre kellett fordítania minden erejét a nemzetnek. S mialatt az egyes kereskedő becsülettel kivette részét polgári kötelességeiből, országos szervezete őrt állott a kereskedelem és gazdasági élet érdekei mellett. Nagy a száma a már szervezett magyar kereskedőknek. Nagy szám és tekintélyes erő. De még nem elég. Az ország kereskedőinek szervezése még korántsem mondható befejezettnek, mert hisz ez a szám csak egy töredékét jelenti a kereskedők táborának s amíg egyetlen kereskedő van, aki kívül áll ezen a szövetségen, addig az O. M. K. E. szervezete teljesnek nem mondható és evvel együtt nem mondható teljesnek a kereskedők összetartása sem. A gazdasági élet minden ágára kiterjedt az egyesülés figyelme. Mialatt egyrészt kifelé iparkodott elismertetést szerezni a magyar kereskedelemnek és e czélból összeköttetést létesített a külföld kereskedelmi egyesületeivel, másrészt a belkereskedelemben fölmerülő panaszok orvoslására is mindent megtett s iparkodott előkészíteni olyan kérdéseket, amelyeknek megoldását hosszú idők óta sürgetik a kereskedők. A külfölddel való kontaktus megteremtéséhez nagyban hozzájárult, hogy az Egyesülés mindjárt megalakulása után érintkezésbe lépett a német, franczia, angol, osztrák, stb. gazdasági egyesületekkel. Ez érintkezésből eredt az a megtisztelő fölhívás, melyet a berlini Handelsvertragsverein intézett a magyar kereskedők szervezetéhez, fölszólítva az O. M. K. E.-t, hogy a május havában tartott nemzetközi közgazdasági értekezleten vegyen részt. Az egyesülés részt vett az értekezleten, Fürst Bertalan alelnök és Lévy Béla dr. főtitkár által és a kereskedelmi utazók megadóztatásának, valamint a külföldön való perlés kérdésében az egyesülés álláspontját juttatta diadalra. A külfölddel való érintkezést erősítette a liégei kiállítás rendezésében való részvétel, a liégei kongresszuson való képviselet is és bizonyára eredményesek lesznek e szempontból a bukaresti kiállítás előkészítésében folyó munkálatok. A belkereskedelem terén elsősorban az egyesülésnek a vámkérdés terén az elfoglalt álláspontja és ez irányban kifejtett munkássága érdemel említést. Az egyesülés határozottan az önálló vámterület elvi alapjára helyezkedett, de feladatát nem abban látta, hogy az amúgy is kialakult közvéleményt befolyásolja, hanem abban, hogy a kérdést tanulmányozza s annak szakirodalmát megteremtse. Így jött létre az egyesülés megbizásából Papp Dávid dr. kiváló munkája, amely a vámkérdésben szinte új irodalomnak teremtette meg alapját s impulzust adott közgazdasági íróinknak, hogy a kérdéssel foglalkozzanak. Emellett az egyesülés szorgalmasan gyűjtötte a kereskedelem egyes ágainak szempontjából a vámkérdésre vonatkozó adatokat és véleményeket. A kereskedelmi szerződési tárgyalásokat megelőzőleg kifejtette a magyar kereskedelem érdekeit s állandóan informálta az illetékes tényezőket azokról az óhajtásokról, melyeket a kereskedők kifejeztek. A bolgár utazótörvény sérelmes intézkedéseire fölhívta a kormány figyelmét és iparkodott orvoslást szerezni a sérelmek ellen. Ha még megemlítjük, hogy a külföldi vámtarifák ismertetését külön kiadványok útján eszközölte az egyesülés, elismerjük, hogy az adott viszonyok közt mindent megtett, ami e téren tehető volt. Ugyanez áll az adóügyek terén, ahol az egyesülés mindenekelőtt sikerrel küzdött az ellen az anomália ellen, hogy az adókivető és adófölszólamlási bizottságokban éppen a kereskedők nem voltak kellő számban képviselve. Az egyesülésnek köszönhető, hogy e téren a helyzet kedvezőbben alakult s ma már az ország minden vidékén megvan a kereskedők kellő képviselete a bizottságokban. A III. osztályú kereseti adó tekintetében uralkodó tájékozatlanság megszüntetésére az egyesülés brosúrákat adott ki s ily módon oktatta ki tagjait a szükséges tudnivalókra. A szövetkezeti ügy terén támogatta és eljárt azon kereskedők ügyeiben, akik a szövetkezetek által sérelmeket szenvedtek és a kérdés törvényhozási rendezésének előkészítésébe is befolyt. A tarifális ügyek dolgában mindenekelőtt a takarmányszállítási díjkedvezmények ügyében járt el s a kormánynál kieszközölte, hogy díjkedvezményt szerzett a kereskedőknek a szálas takarmány tekintetében, amivel megtörtént az első és lényeges lépés azon út felé, hogy a takarmányszállítási díjkedvezmények terén az egyenlőség elve érvényesüljön. A szőlőkarók szállítási díjkedvezménye tekintetében, a fakereskedők javára sikerült nagyobb eredményt elérni az O. M. K. E.-nek s ugyanilyen eredményt mutathat föl a műtrágya díjkedvezmény dolgában. A bérletjegyrendszer reformját hosszú évekig sikertelenül kérték az országos gazdasági érdekképviseletek, mígnem az O. M K. E. kitartó munkával megszerezte azt a leginkább érdekelt kereskedők számára. Ugyancsak sikerült elérnie e tekintetben a kassa-oderbergi vasútnál. A Duna gőzhajózási társaság hajóin is kedvezmények birtokába juttatta az egyesülés tagjait, fölterjesztést intézett a kormányhoz a gyorsvonatoknak III. osztályú kocsikkal való ellátása érdekében, állandóan szemmel kísérte a vasúti menetrend módosítására irányuló kereskedelmi óhajtásokat, érvényt iparkodva szerezni e kívánalmaknak. Végül elsőnek sürgette meg a vagyonhiányból származó hátrányok orvoslását. A posta, telefon, távirda terén mindenekelőtt a nagyobb szabású postatakarékpénztári reformok sürgetése emelendő ki, majd elismeréssel kell fogadnunk azokat a kisebb jelentőségű, de nagyon praktikus eredményeket, melyeket a levélbélyegek, sürgönyblanketták, csomagolások stb. dolgában elért. Ez agilis munkásság közben az egyesülés komoly szorgalommal készítette elő azokat a MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1906. január 6.