Magyar Kereskedők Lapja, 1906. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-06 / 1. szám

s következményei az egész éven át érezhetők voltak. Csak jelentékeny import útján, mely Északamerikából, Bulgáriából, sőt Indiából ho­zott be nagymennyiségű tengerit, lehetett a szükségletet magas árak mellett szűken fedezni. Az árak ritkán tapasztalt magasságba emel­kedtek s nem egyszer a buza-árakat is meg­haladták. Repcze tekintetében az aratás igen gyenge volt, mert mindössze alig 200.000 méter mázsa repcze termett. Mindazonáltal a román repcze behozatal következtében az árak nem mentek túl 23—25 koronán s csak októberben emel­kedtek 28 koronáig. Ezen áremelkedést a szep­temberi esőzés elmaradása következtében a repczevetések nagy részének elpusztulása, vala­mint a romániai és indiai termés­jelentések kedvezőtlen volta idézte elő. A. Egy év az O. M. K. E. életéből. Az alkotmányválsággal együtt járó politikai izgalmak természetszerűleg job­ban lefoglalják az érdeklődést, mint a gazdasági élet ügyes bajos dolgai. Nem­csak nálunk, de olyan országokban is, ahol a mienknél erősebben kifejlett gaz­dasági világnézet uralkodik, szívesebben fordulnak a polgárok a küzdők felé. A gazdasági gépezet ezenközben egy darabig még végzi megszokott mozgásait, mint a kilendített inga, de senki sem tudja, mikor, mely pillanatban szűnik meg a mozgató erő hatása s mikor áll meg az egész szerkezet. A gazdasági érdekképviseletek­nek ilyenkor nehéz és hálátlan feladatuk van. Az államhataloménál ezerszer kisebb erejükkel nekik kell egyet-egyetlendíteniök a megakadó szerkezeten s az általános harcz óráiban, nekik kell vállalniok a béke művein való munkálkodást. A kereskedők országos egyesülése helye­sen fogta föl nehéz feladatát és sikerrel állott meg abban a nehéz helyzetben, amelybe keletkezése után a politikai élet hullámai sodorták. Sőt többet kell meg­állapítanunk. Azt, hogy e nehéz helyzet dac­ára nagy és értékes eredményeket tudott elérni. Ez eredmények közt első­sorban kell megjelölnünk azt, hogy amit alig egy évvel ezelőtt még szinte kép­telenségnek mondtak, ez az egyesülés megteremtette a kereskedők igazi szoli­daritását és véget vetett annak a legen­dának, hogy a kereskedő alkalmatlan a szoc­iális együttműködésre. Kereskedőink az O. M. K. E. megteremtésével és fej­lesztésével megmutatták, hogy a nagy állami közösségbe együvétartozásuk érzé­sével tudnak belleilleszkedni, hogy nagy erőt tudnak kifejteni, hogy elismertetést, megbecsülést és tekintélyt tudnak szerezni foglalkozásuknak és hivatásuknak. Leron­tották azt az érvelést, hogy a kereskedő csak az egyéni haszonnak él, csak azért tud hevülni s félredob mindent, amivel a közös gazdasági érdekek kielégítéséhez hozzájárulhat. Ma csodálkozva nézik a magyar kereskedelem ellenségei, hogy a szoc­iális együttműködés terén is első a kereskedő. Látniok kell, hogy az a 44 vidéki szervezet, amelybe Magyarország kereskedői tömörültek, egy egységes köz­ponti vezetés alatt derék munkát tudott végezni olyan időben is, amikor a véde­kezésre kellett fordítania minden erejét a nemzetnek. S mialatt az egyes kereskedő becsülettel kivette részét polgári köteles­ségeiből, országos szervezete őrt állott a kereskedelem és gazdasági élet érdekei mellett. Nagy a száma a már szervezett magyar kereskedőknek. Nagy szám és tekintélyes erő. De még nem elég. Az ország kereskedőinek szervezése még ko­rántsem mondható befejezettnek, mert hisz ez a szám csak egy töredékét jelenti a kereskedők táborának s amíg egyetlen kereskedő van, aki kívül áll ezen a szö­vetségen, addig az O. M. K. E. szerve­zete teljesnek nem mondható és evvel együtt nem mondható teljesnek a keres­kedők összetartása sem. A gazdasági élet minden ágára kiter­jedt az egyesülés figyelme. Mialatt egy­részt kifelé iparkodott elismertetést sze­rezni a magyar kereskedelemnek és e czélból összeköttetést létesített a külföld kereskedelmi egyesületeivel, másrészt a belkereskedelemben fölmerülő panaszok orvoslására is mindent megtett s iparkodott előkészíteni olyan kérdéseket, amelyeknek megoldását hosszú idők óta sürgetik a kereskedők. A külfölddel való kontaktus megteremtésé­hez nagyban hozzájárult, hogy az Egyesülés mindjárt megalakulása után érintkezésbe lépett a német, franczia, angol, osztrák, stb. gazda­sági egyesületekkel. Ez érintkezésből eredt az a megtisztelő fölhívás, melyet a berlini Handels­vertragsverein intézett a magyar kereskedők szervezetéhez, fölszólítva az O. M. K. E.-t, hogy a május havában tartott nemzetközi köz­­gazdasági értekezleten vegyen részt. Az egyesü­lés részt vett az értekezleten, Fürst Bertalan alelnök és Lévy Béla dr. főtitkár által és a ke­reskedelmi utazók megadóztatásának, valamint a külföldön való perlés kérdésében az egyesü­lés álláspontját juttatta diadalra. A külfölddel való érintkezést erősítette a liégei kiállítás ren­dezésében való részvétel, a liégei kongresszu­son való képviselet is és bizonyára eredménye­sek lesznek e szempontból a bukaresti kiállí­tás előkészítésében folyó munkálatok. A belkereskedelem terén első­sorban az egyesülésnek a vámkérdés terén az elfoglalt álláspontja és ez irányban kifejtett munkássága érdemel említést. Az egyesülés határozottan az önálló vámterület elvi alapjára helyezkedett, de feladatát nem abban látta, hogy az amúgy is kialakult közvéleményt befolyásolja, ha­nem abban, hogy a kérdést tanulmányozza s annak szakirodalmát megteremtse. Így jött létre az egyesülés megbizásából Papp Dávid dr. ki­váló munkája, amely a vámkérdésben szinte új irodalomnak teremtette meg alapját s impul­zust adott közgazdasági íróinknak, hogy a kér­déssel foglalkozzanak. Emellett az egyesülés szorgalmasan gyűjtötte a kereskedelem egyes ágainak szempontjából a vámkérdésre vonat­kozó adatokat és véleményeket. A kereskedelmi szerződési tárgyalásokat megelőzőleg kifejtette a magyar kereskedelem érdekeit s állandóan informálta az illetékes tényezőket azokról az óhajtásokról, melyeket a kereskedők kifejeztek. A bolgár utazó­törvény sérelmes intézkedéseire fölhívta a kormány figyelmét és iparkodott orvoslást szerezni a sérelmek ellen. Ha még megemlítjük, hogy a külföldi vámtarifák ismer­tetését külön kiadványok útján eszközölte az egyesülés, elismerjük, hogy az adott viszonyok közt mindent megtett, ami e téren tehető volt. Ugyanez áll az adóügyek terén, ahol az egyesü­lés mindenekelőtt sikerrel küzdött az ellen az anomália ellen, hogy az adókivető és adóföl­­szólamlási bizottságokban éppen a kereskedők nem voltak kellő számban képviselve. Az egyesülésnek köszönhető, hogy e téren a hely­zet kedvezőbben alakult s ma már az ország minden vidékén megvan a kereskedők kellő képviselete a bizottságokban. A III. osztályú kereseti adó tekintetében uralkodó tájékozatlan­ság megszüntetésére az egyesülés brosúrákat adott ki s ily módon oktatta ki tagjait a szük­séges tudnivalókra. A szövetkezeti ügy terén­ támogatta és eljárt azon kereskedők ügyeiben, akik a szövetkezetek által sérelmeket szenved­tek és a kérdés törvényhozási rendezésének előkészítésébe is befolyt. A tarifális ügyek dolgában mindenekelőtt a takarmányszállítási díjkedvezmények ügyében járt el s a kormány­nál kieszközölte, hogy díjkedvezményt szerzett a kereskedőknek a szálas takarmány tekinte­tében, amivel megtörtént az első és lényeges lépés azon út felé, hogy a takarmányszállítási díjkedvezmények terén az egyenlőség elve ér­vényesüljön. A szőlőkarók szállítási díjkedvez­ménye tekintetében, a fakereskedők javára si­került nagyobb eredményt elérni az O. M. K. E.-nek s ugyanilyen eredményt mutathat föl a mű­trágya díjkedvezmény dolgában. A bérletjegy­rendszer reformját hosszú évekig sikertelenül kérték az országos gazdasági érdekképviseletek, mígnem az O. M K. E. kitartó munkával meg­szerezte azt a leginkább érdekelt kereskedők számára. Ugyancsak sikerült elérnie e tekintet­ben a kassa-oderbergi vasútnál. A Duna gőzhajózási társaság hajóin is ked­vezmények birtokába juttatta az egyesülés tag­jait, fölterjesztést intézett a kormányhoz a gyors­vonatoknak III. osztályú kocsikkal való ellátása érdekében, állandóan szemmel kísérte a vasúti menetrend módosítására irányuló kereskedelmi óhajtásokat, érvényt iparkodva szerezni e kí­vánalmaknak. Végül elsőnek sürgette meg a vagyonhiányból származó hátrányok orvoslását. A posta, telefon, távirda terén mindenekelőtt a nagyobb szabású postatakarékpénztári refor­mok sürgetése emelendő ki, majd elismeréssel kell fogadnunk azokat a kisebb jelentőségű, de nagyon praktikus eredményeket, melyeket a levélbélyegek, sü­rgönyblanketták, csomagolások stb. dolgában elért. Ez agilis munkásság közben az egyesülés komoly szorgalommal készítette elő azokat a MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1906. január 6.

Next