Magyar Kereskedők Lapja, 1906. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)
1906-07-07 / 27. szám
Budapest, 1906. julius 7 XXVI. évfolyam ,1.szám. a kereskedelem, nagyipar, vállalkozás és szállítás közlönye VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA, MAGYAR LLOYD ÉS HITELES SORSOLÁSI ÉRTESITŐ ingyenmellékletekkel. Előfizetési ár (három melléklettel együtt): egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 8 kor. Felelős szerkesztő: KORMOS ALFRÉD. Megjelen minden szombaton. — Egyes szám 32 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V-, Sas utuza 13. Kérjük azokat a tisztelt előfizetőinket, akiknek előfizetésük július 1-én lejár, hogy előfizetésük megújításáról idejekorán gondoskodni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Hadjárat Szerbia ellen. A XX. század nemcsak fegyverrel vív háborút, hanem a gazdasági érdekek kölcsönös tönkretételére irányuló, sokszor igen érzékeny károkat okozó diplomácziai fogásokkal is. Ilyen vértelen, de egyeseknek tömérdek kárt okozó háborúskodás folyik néhány hónap óta a kis Szerbia és a nagy Ausztria-Magyarország között. Ez a háborúskodás most érte el tetőfokát. Míg pár hét előtt magyarok és szerbek testvéri csókokat váltottak Belgrádban egymással, most elzárjuk a magyar határt a szerb szarvasmarha behozatala elől, ezzel dokumentálva, hogy a népek testvériesülésének vajmi kevés gyakorlati értéke van, mert a békét és a háborút nem a népek, hanem a diplomaták csinálják. A dolog állása a következő: A külügyminiszter, a két kormány nevében, néhány nap előtt kategorikus rövidséggel tudatta a szerb kormánynyal, hogy ha Szerbia az Ausztria és Magyarország által felállított feltételeket változatlanul el nem fogadja, a szerződési tárgyalások megszakíttatnak és a szerb szarvasmarhabehozatalra nézve a határzár automaticze életbe lép. E feltételek két csoportot képeznek. Az első csoportban 71 árura nézve követeli Ausztria-Magyarország a szerb autonóm vámtarifa vonatkozó vámtételeinek velünk szemben való leszállítását. A jelentékenyebb áruk, amelyekre nézve vámmérsékléseket kívánunk: czukor, ólom, szén, fehérnemű, női és úri konfekció-czikkek, más textiláruk, mezőgazdasági gépek és eszközök, némely vasáruk, stb. Ez helyes, ez ellen nem lehet szólani; minden szerződő félnek joga van efféle engedményeknek a kereskedelmi szerződés megkötésének feltételeiként való kikötéséhez, hiszen a kereskedelmi szerződés tulajdonképen kölcsönös engedmények és kedvezmények nyújtásából áll. Van azonban a követelményeknek egy másik csoportja. E csoportokban azok az állami szükségletek vannak felsorolva, melyeknek kizárólag Ausztriában és Magyarországon való beszerzésére a szerb kormánynak kötelezettséget kell vállalni, ha azt akarja, hogy Ausztria-Magyarország és Szerbia között kereskedelmi szerződés létesüljön. A szállítmányok, melyeket Szerbia Ausztriából és Magyarországból lenne köteles megrendelni, a következők: ágyúk és fegyverek az azokhoz szükséges lövegekkel, a szerb állam só- és petróleum- szükséglete, vasúti sínek, vasúti felszerelések, mozdonyok és vaggonok. Minthogy pedig Ausztria-Magyarország és Szerbia közt egyelőre csak provizórius szerződés köttetnék, a külügyi kormány követelése az volt, hogy Szerbia a 71 árura nézve a vámkedvezményeket azonnal léptesse életbe, az állami szállítások tekintetében pedig 1. évi október 1-ig, a végleges szerződés megkötéséig, ne tegyen semmi intézkedést, azaz ezeket a szükségleteket más országból ne rendelje meg. Ezen, a második csoportba tartozó kikötések szerintünk nem lojálisak és nem illenek bele az államok egymással való szerződéskötésének keretébe. Az osztrák iparra jellemző rabló tempó ez; olyan, mintha a kést ráhelyeznék Szerbia torkára: pénzt vagy életedet! A szerb kormány válasza a kitűzött határidőn belül megérkezett. E szerint a kívánt vámmérsékléseket a provizórium tartamára, melyet 1906. végéig kíván kiterjeszteni, megadja, kötelezi magát arra, hogy Ausztriában és Magyarországon 26 millió frank erejéig tesz állami megrendeléseket, sőt, ha a szerb államvasutak hálózata nagyobb mértékben kiterjesztetik, a megrendelések is többet fognak kitenni; csupán az ágyúk és tüzérségi felszerelések tekintetében kíván magának szabad kezet fentartani. Kívánja azonban, hogy a szerb szarvasmarha-behozatal, mely most esetről-esetre engedélyeztetik, a provizórium tartamára biztosítva legyen. Közbevetőleg megemlítjük, hogy belgrádi hírek szerint a szerb kormány hajlandó lenne ipari szükségleteinek nagy részét Magyarországon beszerezni, de a telhetetlen osztrák ipar vazallusává nem szívesen aljasítja magát. Épp ez nem tetszik Ausztriának és az osztrák érdekek főfő protektorának, Goluchorvskinak, és így, ha a magyar kormány erélyesen fel nem lép, a diplomácia intrikái hosszú tartamú vámháborúba kevernek bennünket Szerbiával, osztrák érdek miatt. Hogy e fontos kérdésben nem a gazdasági érdekek, hanem a külpolitikai intrika játsza a főszerepet, az kitűnik abból is, hogy a külügyminiszter Sylvester osztrák képviselő interpellácziójára adott válaszában azt állította, hogy Szerbia a 71 áru vámtételének leszállítása kérdésében kitérőleg nyilatkozott, holott Belgrádból a leghitelesebben írják, hogy a szerb kormány a lvánt vámkedvezményeket feltétlenül engedélyezte. Goluhowskinak úgy látszik nem tetszik a szerb-magyar barátkozás, ezért akar Szerbiára végzetes csapást mérni. Egyébként a szerb kormány csattanós választ adott Goluhowski erőszakoskodására, amennyiben a választ be sem várva, elrendelte, hogy az Ausztriából és Magyarországból Szerbiába érkező áruk már a mai naptól az autonóm vámtarifa szerint vámoltassanak el. Ezzel tehát az osztrák-magyar-szerb vámháború tényleg kitört és az a 20.000 darab szarvasmarha, amely a szerb határon exportálásra vár, ott reked. Kiszámíthatatlan károkat okoz Szerbiának, de nekünk is ez a vámháború és jogosult a kérdés, hogy meddig tűri a magyar kormány Golubowski annyiszor kudarcot vallott külpolitikai intrikáinak a kereskedelmi érdekek terén való érvényesülését. ? Az ország már torkig van vele.