Magyar Kereskedők Lapja, 1907. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1907-07-20 / 29. szám
1907. julius 20. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA hétköznapokon a székesfővárosban reggeli 8 órától déli 12 óráig, délután 2 órától esti 6 óráig, egyebütt reggeli 8 órától esti 6 óráig tartoznak teljesíteni. 7. A pénzügyi hatóságok rendelkezései a dohányárusokkal kivétel nélkül írásban közlendők. 8. A dohánygyártmányok eladására vonatkozó szabályok 16. §-a második bekezdését olykér változtatom meg, hogy a dohányáruk beszerzési helyén levő dohányárus hetenként kétszer, a többiek pedig hetenként egyszer tehetnek megrendeléseket. Ezen szakasznak egyéb rendelkezései továbbra is változatlanul fenmaradnak. II. A nagybani dohányárusokra és különlegességi árusokra vonatkozólag : 1. Ha a nagybani kizárólagos dohányárus és a kizárólagos különlegességi árus, árudásának tizenöt évi kifogástalan kezelése után munkaképtelenné válik, vagy meghal, avagy családi körülmények vagy egyéb fontos indokok következtében az áruda további kezelésével felhagyni kénytelen, az áruda kezeléséhez megkívánt előfeltételek mellett, ezen árudák kezelésének újbóli biztosításánál, a régi árus által megnevezett jogutód, vagy az elhalt árus örököse veendő figyelembe s ha ezen alkalommal vagy bármely más alkalommal az áruda eladási jutalékának leszállítása válnék szükségessé, hasonló feltételek mellett ezeknek az elsőbbség biztosítandó. 2. Ily kedvezményes átruházás esetében a régi árus új árudára többé igényt nem tarthat. 3. A nem kizárólagos nagybani dohányárusok és nem kizárólagos dohány és szivar különlegességi árusok, jogosítványaiknak átruházása tekintetében, 15 évi kifogástalan kezelés után ugyanezen elbánás alá esnek, mint az alábbiak szerint a nem kizárólagos dohánykisárusok Az eladási jutalék megállapítására nézve a II. 1. pontban foglalt rendelkezések mérvadók és itt is érvényesítendő az az elv, hogy ily kedvezményes átruházás esetében a régi árus új árudára többé igényt nem tarthat. III. A dohánykisárusokra vonatkozólag . A dohánykisárudával kapcsolatos főüzlet tulajdonosának személyében történő változás esetére, a dohánykisárudának átruházása iránti kérelem, ha az egyébként a jövedék érdekeibe nem ütközik és tiltott üzérkedés esete nem forog fenn, az új árudákat kérelmező folyamodókkal szemben előnyben részesítendő. Ugyanily elbírálás alá veendők a dohánykisárudák áthelyezése iránti kérelmek is. 2. A kizárólagos dohánykisárusok, amennyiben a jogosítványt öt éven át kifogástalanul gyakorolták, az árudát, ha csak valamely különös gátló ok fenn nem forog, az általuk kijelölt és a pénzügyi hatóság által alkalmasnak talált egyénre átruházhatják. Öt éven belül is akadálytalanul teljesítendő ezen átruházás a jogosított elhalálozása esetén, a törvényes jogutódok közül annak javára, aki a megüresedett kizárólagos dohánykisáruda kezelésére megfelelő képességgel bír és a jogosított életében is a családtagok és közeli rokoni kötelékben állók javára akkor, ha az átruházást a családi élet viszonyai kellően indokolják. 3. Ily kedvezményes átruházás esetében a régi árus új árudára többé igényt nem tarthat. 4. A székesfőváros területén fennálló kizárólagos dohánykisárusok megélhetésének megkönnyebbítése czéljából, átmenetileg és mind-g addig, amíg a fővárosban fennálló dohánykis- árudák túl nagy létszáma kellőleg rendezve nem lesz, ezeknek egy százalékban megállapított haszonbéreit, 1908. év január 1-től számítva egy fél 1 (0'5°/p) százalékban állapítom meg. Ezen kedvezményre csakis azok a fővárosi dohánykisárusok tarthatnak igényt, akiknek haszonbére 1906. évben egyszázalékos mérv alapul vételével állapíttatott meg. Budapest, 1907. évi julius hó 1-én. Habár a rendelet kétségkívül sok sérel-met orvosol, de egyszersmind uj sérelmeiket is teremt azáltal, hogy a dohányárusokat két csoportra: kizárólagosokra , nem kizárólagosokra osztva, az igazságot mindkét csoportnak más-más mértékkel méri. A vasárnapi munkaszünet ügyében ugyanis a kizárólagos és nem kizáról igős dohányárudák közt az a különbség létetett, hogy míg az előbbiek csak vasárnap délután 3 órakor tartoznak üzleteiket bezárni, utóbbiak attól a perctő kezdve, melyben üzletükre nézve a kötelező vasárnapi munkaszünet beáll, dohányárukat sem adhatnak el. Ebből az következik, hogy vasárnap a közönség dohányáru-szükségleteit csakis a kizárólagos dohányárusoknál szerzi be és ez a nem kizárólagosaknak jelentékeny kárt okoz. Joggal kívánják ennélfogva, hogy a két csoport egyenlő elbánásban részesíttessék, vagyis, hogy a kizárólagos dohányárusok is köteleztessenek Budapesten délelőtt 10, a vidéken déli 12 órakor a bezárásra. Még nagyobb sérelmet látnak a nem kizárólagos dohányárusok abban, hogy a dohányárudának öt év eltelte után való átruházását és öt éven belül és a családtagok egyike által való örökölhetését a rendelet csak a kizárólagosakra terjeszti ki, míg a nem kizárólagosakra nézve csak annyit koncredál, hogy a főüzlet más kézre átszállása esetén a jogutód előnyben részesül. Ez a feltételektől függővé tett előny azonban nem sokat ér, minélfogva a nem kizárólagosak az átruházás és öröklés tekintetében is egyenlő elbánás életbeléptetését kívánják. Végül a fővárosi nem kizárólagosak zokon veszik azt is, hogy míg a rendelet a fővárosi kizárólagos elárusítók tőzsde-haszonbérét 1908-tól kezdve 1%-ról 1/2°/o-ra szállítja le, addig a nem kizárólagosak bérösszegét érintetlenül fentartja. Mindezen sérelmek orvoslása, illetve egységes rendelet kibocsátása ügyében a budapesti nem kizárólagos dohányelárusítók köreiben mozgalom indult meg és nemsokára a jelzett okból újabb memorandum kerül a pénzügyminiszter elé. A szénhiány. Amint előrehaladunk a hideg nyárban, mely a tél korai beköszöntésével fenyeget és amint egyre bizonyosabbá válik, hogy a Máv ebben az évben egyáltalán képtelen a rögtönös intézkedés elmulasztása miatt a vagyonhiányon segíteni, annál nagyobbra nő az aggodalom az iparosvilág körében a bekövetkezendő és szinte elháríthatatlannak látszó szénhiány miatt. Több olyan gyár, melyek berendezése a csekélyebb kalóriát fejlesztő hazai szénnel való tüzelésre nem alkalmas, máris szénhiányban szenved, mert a porosz kőszén szállítása egyre nagyobb késedelemmel megy végbe, minélfogva egyes gyárak már eddig is kénytelenek voltak üzemüket — kizárólag szénhiány miatt — 8—14 napra beszüntetni. Csak mellesleg említjük fel, hogy a vagyonhiány nemcsak a szénszállítás, de a nyersanyag és áruszállítás okából is egyre nyomasztóbbá válik. Számos gyár, amely a nyersanyagot külföldről kénytelen szállítani, az idejében történt megrendelés, a szorgalmazások és sürgönyzések daczára, csak igen késedelmesen jut az anyag birtokába és ez okból a megrendeléseknek kellő időben nem tehet eleget. Még nagyobb baj az, hogy a hazai gyárak kezdik külföldi megrendelőiket elveszíteni, mert kivált a vidéki vasúti állomásokon feladott áruk, vagyonhiány miatt, melyek elküldését az állomásfőnök hasztalan szorgalmazza, napokig, sőt hetekig hevernek és nem egy esetben a külföldi megrendelő visszavonta a kellő időben meg nem érkezett árura vonatkozó megrendelést. A külföldön érthetetlennek tartják, hogy Magyarországon, hol a vasúti vonalak jelentékeny része az állam tulajdonát képezi, ennyire nem törődnek az ipar és a kereskedelem érdekével. Megváltjuk, hogy ez előttünk, bennszülöttek előtt is megfoghatatlan. Több nagy iparvállalat a szénhiány miatt máris üzeme korlátozásával, esetleg teljes beszüntetésével fenyeget; ilyenek a Grab M. és fai-féle győri bőr- és viaszkosvászon-gyár, a Szegedi kenderfonógyár rt., Fiedler János lenfonó-gyára Komáromban, stb., míg a Hermaneczi papírgyár üzemét szénhiány miatt már eddig is több ízben kénytelen volt korlátozni, sőt ideiglenesen be is szüntetni. Harmatta János villamos forrasztások gyára Szepesvár alján a szénhiány miatt már 19 napja szünetel; Schiel testvérek gépgyára Brassóban már április óta nem képes kazánszenet beszerezni; a Bartelmus és társa rt. kisgarami vas- és zománczozó gyára kénytelen volt kőszénhiány miatt üzemét redukálni, végül a diósgyőri állami vasgyár is már négy napja üzemen kívül van a szénhiány miatt. A külföldi kőszén hiányából származó bajokat fokozza az a körülmény, hogy a hazai kőszén ára egyre emelkedik, az üzemköltség tehát napról-napra magasabb lesz, holott a szaporulatot már nem lehet a megtörtént megrendelések áraiba belekalkulálni. Például a tatai kőszénbánya eddig métermázsánként 124 filléres árát 205 fillérre szöktette fel. Hogy miként lehetne a kőszénhiányon segíteni, arra nézve ahány az ember, annyi a gondolat. Érdekes e tekintetben egy felvidéki gyáros felfogása, aki nem hisz a vagyonhiányban, hanem azt véli, hogy Oderbergen át azért nem eresztenek be Magyarországba elégséges köszenet, hogy •3