Magyar Kereskedők Lapja, 1910. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-01 / 1. szám

XXX. évfolyam. Budapest 1910. január 1­­1. szám Magyar Kereskedők Lapja MAGYAR LLOYD Politikai lap. A Kereskedelem, nagyipar, vállalkozás és szállítás Közlönye. VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA ÉS HITELES SORSOLÁSI ÉRTESÍTŐ ingyen-mellékletekkel. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Illefizetési ár, ingyen-mellékleteivel együ­tt: Egész évre I0.— kor. Félévre 6.— kor. Negyedévre 5.— kor. Felelős szerkesztő: KORMOS ALFRÉD Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Sas­ u. 13. Postatakarékpénztár­ számla: 23410. — Telefon 799. Zűrzavaros ujév. Ha most, az 1909. év utolsó órájában, Ma­gyarország belpolitikai helyzetét egy varázs-­ vessző kedvezőbbé át nem alakít­ja, úgy az új esztendőt igen szánalmas események nyit­ják meg. Az országnak nincs parlamentáris kormánya, sőt egyáltalán nincs kormány, amely intézkedéseiért felelősségre vonható lenne; a parlament bizonytalan időre elna­polta magát és pedig a nélkül, hogy akár a lemondásban lévő, akár az eljövendő kor­­­mánynak az indemnitást megadta volna. Ekként 1910. január elsején beáll az exlex és a Wekerle-kabinet, mely az országot 1906-ban az exlex-ből kivezette, most ma­ga is exlex-be jut. Hogy mit jelent az ef­fer-állapot, arról bő tapasztalataink vannak. Semmi jót és minden rosszat. Csak a könnyelmű, gondat­lan emberek örülnek annak, hogy az exlex tartama alatt nem muszáj az esedékes adót befizetni, de az, aki az exlex elmúlta után megkóstolta már egyszer-kétszer az adóprés keserveit és tudja, hogy a felgyülemlett adó­hátralékok egyszerre, vagy a legjobb eset­ben rövid időközökben való befizetése meny­nyire felforgatja minden egyes adózó büd­zséjét, az nem üdvözli az exlex­et ho­zsannával. De ettől eltekintve, törvényes föl­hatalmazás hiányában úgy a mostani, vala­mint az ezt követő kormány csak a folyó kiadásokat utalványozhatja ki, sőt strikre véve, ehhez sem volna joga,­­ de nem utal­ványozhatja a beruházások céljára szüksé­ges költségeket úgy, hogy állami munkála­tokra és szállításokra a pályázatok ki nem írhatók vagy ha már kiírattak, el nem intéz­hetők. De más irányban is alig kipótolható ká­rokat okoz a beköszöntött zűrzavaros álla­pot. A Romániával megkötött kereskedelmi szerződést most már a román törvényhozás is ratifikálta, minél fogva azt január 1-én életbe kellene léptetni. Az osztrák parlament meg is adta kormányának az életbeléptetésre vonatkozó felhatalmazást, de mivel Magyar­­országon nincs kormány, mely ilyen felha­talmazást kérhessen és kaphasson, a szerző­dés életbeléptetése, mely természetesen mind­két államra nézve csak egyszerre történhetik, késedelmet szenved. Pedig néhány magyar iparvállalat, melyeknek Romániában jó ösz­­szeköttetéseik vannak, m­ár nagyon várja a szerződés életbeléptetését és ezek a késedelem miatt nagy kárt szenvednek. De várja az életbeléptetést a húsfogyasztó közönség is. Románia a szerződés szerint az első évben tízezer darab vágómarhát és 50.000 darab sertést hozhat be a monarkia területére. Ez ugyan nem nagy kvantum, de mégis nyo­mást gyakorolna a magas húsárakra. A külügyi kormány már megkezdte Bel­grádiján a Szerbiával megkötendő kereske­delmi szerződés alapvető tárgyalásait, de mert Magyarországon csak lemondásban levő s hozzá még leszavazott kormány van, az előzetes tárgyalásokon a mi érdekeinket senki sem képviseli s igy attól lehet félni, hogy Magyarország iparára és kereskedel­mére nézve hátrányos megállapodások jön­nek létre. Ha most már a várható új alakulá­sokra, a zűrzavarosból való kibontakozás esélyeire gondolunk, ezek tekintetében sem tárul elénk vigasztaló kép. Bármely új kor­mány váltja ugyanis fel a Wekerle-kabine­­tet, a miniszteri tárcák új tulajdonosainak időre — és nem is rövid időre — van szük­ségük, hogy a fontosabb folyóügyek miben­­állásával megismerkedhessenek és munka­­programmot állíthassanak fel. Természete­sen revízió alá veszik a már kész törvényja­vaslatokat és azokat egyéni nézeteiknek meg­felelően módosítják vagy egészen el is vetik. Mindaddig tehát, míg az új kormány tagjai és azok államtitkárai ez előmunkálatokon át nem esnek, csak a halasztást egyáltalán nem tűrő ügyekben fognak intézkedni, arról pedig, hogy a parlamentet új törvényjavas­latok tárgyaltatásával foglalkoztassák, hosz­­szabb ideig szó sem lehet. Sőt a már kész,­­ de még életbe nem l­éptet­t törvények vég­rehajtása is nagy késedelmet szenved. Ezek az i­j adótörvények, melyek közül csak a házadó-törvény és a földadó-kataszter kiiga­zításáról szóló törvény lép már 1910. január 1-én hatályba, mig a többi uj adótörvény csak 1911. január 1-én lépnek életbe. De ezek végrehajtási utasításai még nem készek s ha vannak is erre vonatkozó munkálatok, azokat az uj kormány bizonyosan megros­tálja s igy valószínű, hogy a végrehajtási utasítások — az adózók nagy hátrányára — oly későn adatnak ki, hogy azok az érdekel­teket készületlenül találják. De vajjon lesz-e abban a helyzetben a törvényhozás, hogy bármiféle törvényjavas­latokat tárgyalhasson? Tudvalevőleg az új kormány munkaprogramjának az uralkodó által feltétlenül megkövetelt első pontját az új választási törvény megalkotása fogja képezni, addig, d­­e munkálaton a kormány és a törvényhozás­­át nem esik, a költségve­tésen és a delegácionális tárgyalásokon kívül más teendőket elővenni nem lehet. Aki ismeri a választási jog kiterjesztése és a választás módozatai tekintetében fennforgó, rendkívül eltérő nézeteket, az tudja azt, hogy a válasz­tásra vonatkozó 2­3 új törvény megalko­tása legalább két esztendőt igénybe vesz. E hosszú idő alatt tehát a parlament alig fog­­lalkozhatik egyébbel, gazdasági és szociál­politikai törvények alkotásával pedig épen nem. De ennél még sokkal rosszabb fejle­mény fenyeget. Lukács László dezignált mi­­niszterelnnöknek a kormányalakítás terén tett első kísérlete az év utolsóelőtti napján megbukott és alig tehető fel, hogy további kí­sérletei sikerre vezetnek. El kell tehát ké­szülve lennünk egy parlamenten kívüli át­meneti kormány kinevezésére, mely az or­szággyűlést feloszlatja, új választásokat tart és rendeletekkel kormányoz. Nagyon termé­szetes, hogy ez esetben még inkább megnö­vekszik az alkotó munkát lehetetlenné tevő zűrzavar, így állunk s ezeknek nézünk eléje az év első napján. A legfőbb ideje volna annak, hogy gazdasági tevékenységünket a po­litikai élet nyomasztó befolyása alól, a­mennyire lehet, emancipáljuk? Gazdasági érdekképviseleteink kiépültek és, ha­ a kor­mány és a törvényhozás nem dolgozik, dol­gozzanak ezek, adjanak irányt a társadalmi tevékenységnek és gyámolítsanak minden egyest közérdekű törekvéseiben. Ha így kezdjük megszokni a saját lábainkon a járást és nem várunk minden kezdemény­zést a kormánytól és törvényhozástól, akkor a politikai zűrzavarok nem fogják annyira elhomályosítani a horizont, mint most. A Balkán. írta: NÉMETH JÓZSEF. Magyarország minden politikai és társa­dalmi tényezőjének számolni kell azzal, hogy a török birodalom újjászületése teljesen új helyzetet teremtett a Balkánon, melyben a magyar közgazdaságnak és kulturális élet­nek új, nagyon jelentékeny szerepe jut és melynek hasznos betöltéséhez most már minden erővel hozzá kell fognunk. Ha visszagondolunk arra, hogy micsoda munkát kellett elvégezni Magyarországnak egy fél századon át, amióta a modern állami és közgazdasági élet útjára lépett, körülbelül magunk előtt láthatjuk azt az utat is, amit az új török birodalomnak meg kell tennie. Hasonló helyzetben voltak a többi Balkán­államok, Görögország, Szerbia, Bulgária és Románia is és ezeket az országokat már csak azért sem hagyhatjuk e fejtegetésünk során említés nélkül, mert hiszen újabb közgazdasági fejlődésük története nagyon fontos tanulságokkal szolgál nekünk. Min­denekelőtt azzal, hogy a magyar tőke és vál­lalkozás nagyon kevés szerepet játszott e kis országok újjáalakulásában. A francia, angol és német tőkének és vállalkozásnak e kisebb országok mindenikében elsőrangú exponensei vannak. A kisebb iparvállalatok­tól kezdve a tekintélyes tőkéjű bankokig sok­féle pont áll a francia, német, angol vállal­kozás rendelkezésére, amibe belekapaszkod­­h­atik, ha akár Romániában, akár Bulgáriá­ban, akár Szerbiában dolgozni akar. Szer­biának egyetlen igazán nagy vállalatát, a belgrádi nagy vágóhidat francia tőkével alapították és Bécsből dirigálják. Nekünk csupán a kereskedelmi múzeum balkáni ki­rendeltségei állanak rendelkezésünkre és a kereskedelmi bank két balkáni fiókja. Szer­bia évtizedeken át a mi piacainkra szállí­totta nyers terményeinek több mint négy­ötödrészét, de a neki szükséges iparcikkeket legnagyobbrészt Ausztriából kapta s ha van igazi erősebb közgazdasági összeköttetés a Habsburgok monarkiája és Szerbia között, úgy ezt osztrák-szerb összeköttetésnek kell neveznünk. Ez mindenesetre olyan állapot, amelyet az új török birodalommal szemben ki kell kerülnünk. Magyarorslágra nézve Török­országnak úgy belső­*szükségletei, mint hoz­zánk való közeli fekvése, de különösen a magyar közgazdaságnak mostani aránylag erősen fejlett állapota megkönnyítik az­­uj

Next