Magyar Kereskedők Lapja, 1910. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1910-01-01 / 1. szám
2 balkáni helyzetben neki jutó szerep okosa''") betöltését. Mikor Románia, Szerbia, Bulga Görögország új állami és közgazdaság megindult, Magyarország maga ismérösen el volt maradva és mi is modern közgazdasági berendezésünk első nehéz munkáival voltunk elfoglalva. Az új Törökországgal szemben azonban más a helyzetünk. Az őszszel nálunk járt török társaság legkomolyabb és legtanultabb tagjainak nyilatkozatai szerint sok munkára és sok milliárdnyi befektetésre van a törököknek szükségük, míg a közgazdasági haladásnak nálunk elért fokára juthatnak. És mivel a török birodalom mezőgazdasági ország, elsősorban mezőgazdaságunk regenerációjára kell gondolnunk, amiben mintául és beszerzési forrásul már csak a területi közelség miatt is Magyarországot választhatják a legkönnyebben. Ez az állapot igen nagy perspektívát nyújt úgy kereskedelmi, mint hitelügyi világunk előtt. A török földmivelés regenerációjához temérdek gazdasági gépre, vetőmagra, facsemetére, szőlővesszőre, tenyészállatra, tanszerekre s egyéb effélére lesz szükség. Mindezeket a dolgokat milliárdok árán kell a jövő évtizedekben beszereznie és e beszerzésekben a magyar kereskedelemnek elsőrangú szerepet kell játszania. Nem primitív balkáni szükségletek beszerzésének közvetítése van itt kérdésben, hanem egy hai népnek föltétlenül sokfélébb és fejletb szükségleteiről. Már most kellene arra indulni nagyobb tőkéjű pénzintézeteinknek, hogy a török birodalom fontosabb gócpontjain fióktelepeket nyissanak, amelyek a kereskedelmi múzeum kirendeltségeinek munkáját gyakorlati irányban kiegészítsék s a magyar kereskedő és vállakozó világ támpontjai legyenek. Az itt járt török politikusok egyhangú nézete szerint az új Törökország közgazdasági regenerációjában a kormány támogatásának és közvetítésének éppen úgy vezérszerepet kell vinnie, mint nálunk történt. Amint nálunk a kormány közvetítésével történt, a tömegesebb tenyészállat- és vetőmag-import, úgy Törökországban sem lehet ezt az egyes kis földmivelők erszényére és vállalkozó kedvére bízni. A szóban levő ügylet tehát ideálisan biztosnak és hasznothajtónak látszik. A fődolog, hogy ne fészkelje be magát a bécsi közvetítés ebbe az üzletbe és a magyar kereskedelmet ne szorítsa a beszerző ügynök alárendelt pozíciójára, mint a sok fontos üzleti ágban a Nyugat felé való kivitel terén történik. A török kormánynak és politikai világnak, amely már most át van hatva a közgazdasági regeneráló munka sürgősségétől, hamarosan látnia kell, hogy Magyarország komolyan készül az ottani szükségletek megfelelő kielégítésére. Arra is vigyáznunk kell, hogy gyenge és nem teljesen kifogástalan lelkiismeretességű elemek mindjárt az első időben ne rontsák meg a magyarországi beszerzési források hitelét. Egy szóval, hogy a barátságos közgazdasági érintkezésnek az az útja meg ne szakadjon, melyre a nálunk tett tanulmányút olyan szép kilátásokat nyitott. Ami a Törökország által közgazdasági regenerációjához szükséges (gazdasági gépeket, tenyészállatokat, vetőmagvakat és a többi efféléket illeti, Magyarország versenyen kívül áll. A fejlettebb nyugati országok részint sokkal távolabb esnek, részint pedig olyan nagy különbség van az ő haladott és Törökország primitív gazdasági viszonyai között, hogy termékeik megfelelő sikerrel a regenerációra nem használhatók. Ennek a körülménynek is buzdítania kell üzleti világunkat az említett irányban való készülődésre és intenzívebb munkálkodásra. Ma még sok tekintetben olyanfajta ez a vállalkozás, mint mikor az amerikai vállalkozók sivatagokra építettek vasutakat. De látjuk, hogy ezek a vasúti vállakozók rövid idő múlva milliárdosokká lettek és évekig nem gyümölcsöző befektetéseik szinte elképzelhetetlen nagy haszonnal fizettek. Nem hagyhatjuk említés nélkül azt sem, hogy a szóban levő téren Ausztriával szemben természetes túlsúlyúnk van. Az osztrák I A cég. Irta: SCHWARZ GUSZTÁV dr. egyetemi tanár. Két nézet van az irodalomban a kereskedelmi cég mivoltáról. Az egyik szerint: a cég a kereskedő neve, a másik szerint: az üzlet neve. Szerintem egyik sem felel meg a valóságnak. A cég nem a kereskedő neve. „Név volt szó, melyet valamely egyed megjelölésén használunk: ily értelemben beszélünk egy ember, egy állat, egy dolog (pl. „a normafa“ nevéről. Ily értelemben a mai kulturvilágban minden embernek megvan a maga neve még pedig nemcsak tényleges neve, azaz amelyen az emberek őt tényleg nevezik, hanem jogi neve is, azaz, amelyet a jog rendel számára. Ily neve, akár tényleges, aká jogi értelemben, egy embernek több is lehet tényleges névképpen szerepelhet pl. valakinek jogi neve mellett, vagy helyett valamelysyfnév, felvett név, törvénytelen név, irc név stb. is. Jogilag is több neve lehet valakinek, pl. ha a törvény megengedi, hogy a elvált nő családi neve mellett volt férje nevét is használhassa. A tétel, hogy a cég kereskedő neve, tehát vagy azt jelenti, hog a cég szót az emberek tényleg használják valamely konkrét kereskedő megjelölésén , vagy azt, hogy a jog parancsánál fogva ő . ezzel a cég szóvál kell megjelölni. Valójában ez érzelmek egyikében sel kereskedő neve a cég. Tegyünk próba . Nagy István megveszi Kis István üzletit a céggel együtt. Az üzletet ezentúl a K s István cég alatt fogja folytatni. De semt tényleg nem fogják az emberek ezenni . Nagy István urait Kis Istvánnak nevezik , sem a törvény nem rendeli, hogy így kellt nevezni. Nagy Istvánnak, noha kereskedő és noha „Kis István“ a cége, noha mégis Nagy István marad. Ha Nagy István az első üzleten felül a Vastag Péter üzlet is megveszi cégestül: két cége lesz, két üzlete is lesz, neve mégis csak egy lesz: Nagy István. Igen, mondják, de a cég nem egyszerűen a kereskedőnek, márhogy az emberek, aki kereskedő, hanem a kereskedőnek „mint olyannak“ a neve. Mit jelez ez a hozzátétel „mint olyan“? Jelenti a kétfélét: jelentheti az embert az ő kereskedői szereplésében, vagy jelentheti másodszor magát ezt a kereskedői szereplést. Első értelemben akkor beszélünk a kereskedőről „mint olyanról“, ha hangsúlyozni akarjuk, hogy az, amit róla mondunk, fontos vonatkozásban van a kereskedői mivoltával, hogy amit róla itt adunk, nem volna mondható, vagy így nem volna mondható, ha ő kereskedő nin volna.. Már most igaz-e, hogy ily értelemiben a kereskedőnek ..mint olyannak“me a cég? Ha Nagy Istvánnak, akinek cime Kis István, boltjába lépek és neki üzlti ajánlatot teszek, azt neki bizonyára „mi at kereskedőnek“ teszem, ha nem volt kereskedő, nem tenném. De azért ne Kis Istvánnak, hanem Nagy István unak fogok bemutatkozni, az alkuról fel jó egész tárgyalás alatt Nagy Istvánnakés nem Kis Istvánnak fogom szólítani és rá azt fogják kérdezni, hogy minek hiveik azt a kereskedőt, akinek a portékámat feladtam, azt fogom felelni, hogy „Sigy Istvánnak“, nem pedig „Kis Istvánnál Ha Nagy István engem valami ügyletien megcsal, ha üzletében adósságokat csinál, ha csődbe megy, akkor ő mindezt bizonyára „mint kereskedő“ tette. Mindezt nem tette volna, vagy így nem tehette volna, ha nem kereskedő. De e kérdésre: ki a csaló, az adósságcsináló, a vagyon bukott? a válasz az, hogy Nagy István, nem pedig Kis István. Ebben az értelemben tehát a cég nem neve a kereskedőnek „mint olyannak“. A „mint olyan“ hozzátétel, azt mondtam, magát a kereskedői szereplést is jelentheti. Ha I. Ferencz Józsefről „mint fejedelemről“ beszélünk, akkor őt „Ausztria császárja és Magyarország apostoli királya“ név illeti, „a pápa“ minden időben egy bizonyos embert jelent, kiről e kitétellel „mint“ az egyház fejéről akarunk szólni; és hasonlóképpen: „a képviselőház elnökének“ nevezzük X. urat, ha róla „mint elnökről“ akarunk beszélni, és ha Y.-néről, aki feleségünk édesanyja, „mint olyanról“ akarunk szólni, nem Y.-nénak, hanem „anyósunknak“ fogjuk nevezni. Mindezek a kifejezések is félreérthetetlenül egy bizonyos konkrét egyedre utalnak. De ezek a* egyedeknek nem neveik, hanem a róluk szóló valamely állítmány megjelölései: e szavak nem egy egyedet neveznek meg, hanem egy meg nem nevezett valakiről valami állítást mondanak ki, amely állítás persze — ha ez állítás, mint a fenti példákban, csak egy valakire áll — közvetve felismerhetővé teszi egyszersmind azt az egyet is, akire ez állítmány talál. Az ily állítmányjelöléseket, ha a hivatalos életben használatosak, az általuk megjelölteknek nem nevei, hanem címei. Ily értelemben mondhatjuk-e a céget a kereskedő „mint olyan“ nevének, helyesebben címének? Nem mondhatjuk. Mert ha címe volna a cég a kereskedőnek, akkor kellene, hogy a címet róla mint állítmányt lehessen kimondani, vagyis kellene, hogy valamint azt mondjuk: I. Ferencz József magyar király, X. a képviselőház elnöke, Y.-né az anyósom, úgy azt is mondhassuk: Nagy István úr Kis István — amit pedig nem lehet mondani. A cég tehát ebben az értelemben sem neve a kereskedőnek „mint olyannak“. Az előadott kifogások állanak a bírált tétel olyan változatairól is, amilyen pl. Nagy Ferencnél (Ker. jog 25. §.) olvasható: a cég „nem egyszerűen a kereskedő neve, hanem a kereskedőnek az üzletre vonatkozó neve“. Mert a cég kétségkívül az üzletre „vonatkozik“ ugyan, (csakhogy éppen az a kérdés, miféle vonatkozás van cég és üzlet között); kétségtelenaz is, hogy valamely név azonfelül, hogy valami egyedet megjelöl, neki egyúttal valamely bizonyos vonatkozást más valamihez is fejezheti ki, azaz róla egyúttal valami állítmányt is mondhat ki, így pl. a keresztnév csak a név szerepét végzi, mert csak megjelöl valamely egyedet, de a megjelöltről semmi állítmányt nem foglal magában; a családnév ellenben azonfelül hogy valakit egyedileg megjelöl, róla valamit ki is mond: t. i. hogy valamely hasonnevű családnak a tagja, egy hasonnevű apának gyermeke stb. A kereskedőnek „az üzletre vonatkozó neve“ e szerint a kereskedőnek olyan neve volna, mely azonfelül, hogy őt egyedileg megjelöli, róla valami vonatkozást is mondana ki ahhoz az üzlethez, amelyre a cég „vonatkozik“. Minthogy azonban — mint láttuk — a cég nem jelöli meg a kereskedőt, nem is lehet, hogy róla valamit kimondjon, minthogy a cég a kereskedőnek nem neve, nem lehet neki „az üzletre vonatkozó“ neve sem. Nem szól a cáfolt felfogás mellett a, K. T. 10. §-ának szövege sem. E §. szerint „a cég azon név, amely alatt a kereskedő üzletét folytatja“. Minthogy pedig — mondhatná valaki — a kereskedő a 3. §. szerint „saját nevében“ folytatja üzletét: következik, hogy az a név, amely „alatt“ a kereskedő üzletét folytatja, az ő „saját neve“. De ez az okoskodás téves. A „név“ szónak a „saját nevében“ kifejezésben más értelme van, mint ebben a kifejezésben „saját neve alatt“. Saját „nevemben“ kötök valamely ügyletet: ez azt jelenti, hogy én MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA tarnak versenyeznie kell a török piacokon angol, francia és német iparral, sőt a belső iparfejlesztési törekvésekkel is. Aezőgazdasági regenerációhoz szükséges kkrek azonban hasonló versenytől mentesek lesznek, amennyiben a Törökországhoz közelebb eső kisebb Balkán-államoknak mezőgazdasági termelése nem képes a mienkhez hasonló cikkeket szolgáltatni. Aligha csalódunk tehát, ha az említett viszonyokban a magyar mezőgazdaságra fektetett kereskedelmi és pénzügyi vállalkozásoknak uj, természetes fejlődési alapját látjuk s egyik biztos kilátású útját a magyar kereskedelmi és hitelügyleti világ önálló és nagy, saját erővel biró megizmosodásának, 2110. január 1.