Magyar Kereskedők Lapja, 1910. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1910-12-24 / 52. szám
1910 december 24. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA Li zin-csontzsir 76.50—77.50, természetes csontzsir 81—82 K 100 kg.-ként, helyt Budapest, Kicsinyben 2—3 K-val drágább. Külföldi vajüzlet. Bécs. Az ünnepek miatt a kereslet nagyobb. Rendes hozatal mellett, árak változatlanok. London. Az ünnepek közeledtével sok áru érkezik s igy a készleten lehetőleg túl akarnak adni. A külföld nagyobb arányban vásárol. Boroszló. Lanyha idő folytán az árakalacsonyak. Az üzlet, változatlanul csendes. Árak (50 kg-ként): la centrifugai áru 1,18—120, Ila 105—108, főzni való vaj 93—98, liptói túró, hordókban brutto 5 kg. 6.20 6.50 M. Fészer, gyarmatáru és termények. A kávé-üzlet 1910—11-ben. Irta: LIEBERMANN JENŐ. Körülbelül 15 év kellett ahhoz, hogy a kávé olyan általános figyelem és érdeklődés tárgyává legyen, mint amilyené jelenleg. Nemcsak az ezzel a termékkel kereskedő faktorok, hanem a fogyasztó közönség maga is behatóan foglalkozik az utóbbi időben a kávénak áremelkedésével és ez jellemző bizonyítéka annak, hogy a kávé ma már nálunk Magyarországon sem tartozik úgy, mint évekkel ezelőtt, a luxuscikkek közé, hanem már nélkülözhetetlen konzum-cikké lett. A kávéárak körülbelül 15 év óta csekély különbözetekkel ugyanabban a mederben mozogtak, sőt voltak ebben az időszakban oly időpontok is, amikor a kávéárak, s különösen a brazíliai Santos- és Rio-fajok, amelyállamban a fnanciális viszonyok is hozzájárultak ehhez, olyan alacsony áron jegyeztettek, hogy mi, akik földrajzilag is nagyon távol állunk ettől a termelő állam-tól, sokszor hangoztattuk, hogy majdnem lehetetlen, hogy az ilyen alacsony árak melllett a termelők a megmivelés költségeit megkereshessék. Hogy ez a kombináció helyes volt, legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy a brazíliai állam is belátta a helyzet tarthatatlan voltát és minden igyekezetét latba vetve, a szakkörökben ismert valoriizáció létrehozásán fáradozott, ami az 1908. évben sikerült is. Ettől az időponttól kezdve a kávéüzlet valamivel rendezettebb viszonyok között mozgott és mintegy szokássá vált, hogy kereskedőink jó pörkölő szemes Lantos-kávét 50 kg.-ként elvámolatlanul 50—56 K-val hoztak forgalomba. Az idén májusban is lehetett még ezeken az árakon brazíliai fajokat vásárolni. Ámde azóta sokat és nagyot változott a helyzet. A brazíliai állam termelőivel együtt a valorizációs kölcsön által és az utolsó évek jó kaucsuk-termései folytán teljesen rendezett pénzügyi viszonyok közé került és így tudatára ébredt annak is, hogy bármilyen árakon és bármely körülmények között is a kávét, ha a világpiacok vásárolni akarnak, elsősorban csak tőlük szerezhetik be a szükségletüket, mert az egyéb fajoknak termelt összmennyisége statisztikailag csupán 4 millió zsák, míg a világnak utolsó évi szükséglete 1V2 millió zsákra rúgott. A szükséglet nagy részét, mintegy I-IV2 millió zsákot, Brazíliának egyedül kell termelnie és a világpiacra hoznia. Az eddig beérkezett statisztikai jelentések szerint a folyó 1910—11 kampányra ez a mennyiség meglesz, de vannak híre, hogy még több is lesz, ámde a világ szükséglete természetszerűleg folyton növekszik, és így bekövetkezhetik az is, hogy a kampány végén felesleges készletek kávéban úgy, mint ez most sok éveken keresztül volt, nem lesz. De bárhogyan és bármiként alakuljanak is a viszonyok, egy tényt le kell szögeznünk és ez az, hogy ma, nem a kávékereskedők, sőt, talán nem is a termelők maguk irányítják a piacot, hanem a brazíliai állam és vele egyetemben egyes pénzcsoportok és bankok. Ma ezek a diktátorok. A brazíliai állam azért, mert a kikötőkben hatalmas tárházak felállítása által lehetővé tette a termelőknek a produktumok elhelyezését, míg a pénzcsoportok 5*6%-os kamatláb mellett lombardírozzák ezeket a készleteket. Ezelőtt a beraktározás 150 kt/c-ba került, úgy hogy amióta a valorizációs kölcsönt élvezik, a brazíliai állam termelőivel együtt rendezett pénzügyi viszonyok között élnek és vigyáznak arra, hogy produktumuk a világpiacokon lényegesen magasabb nívón mozogjon, mint eddig. A kávé ez év május havában Hamburgban 34 pfenniggel jegyeztetett V. kg.-ként; ma 56—57 pfennig az árjegyzés, tehát cca. 70—75%-os az áremelkedés. De az árak emelkedése nem a beérkezett statisztikai adatok vagy rossz termések következtében alakult ki, — mert hiszen ezek a körülmények nem adtak elegendő okot ilyen óriási drágulásra — hanem tisztán az erős kezek, úgy hírlik, főleg a valorizációs bizottság vásárlásainak következménye. Ma Brazília maga és érdekcsoportjai a haussick s így a termésbecslések, készletek kimutatása, fogyasztás aránya stb. mind háttérbe szorulnak mindaddig, amíg e faktorok diktálnak. És minden jel arra vall, hogy ez most beláthatatlan időkig így marad. Ne számítsunk arra, hogy a közeljövőben olyan árakon fogunk kávét vásárolni, mint az utolsó években, sőt meg kell barátkoznunk azzal, hogy még a mostaninál is sokkal magasabb árat kell majd fizetnünk, de nemcsak a brazíliai fajokért, hanem természetszerűleg ezzel párhuzamosan a többi fajták is mind lényegesen drágábbak lesznek. Nem lehetetlen azonban az sem, hogy valamely előre nem látott körülmény a brazíliai kormány és a valorizációs bizottság üzleti politikáját tönkre fogja silányítani és a kávépiacon ennek olyan krach lesz a következménye, amilyenre még nem volt példa. Bizonyos az, hogy nagy események nélkül a kávé ára a legrosszabb esetben stabilizálódni fog, ha ugyan nem emelkedik még továbbra is egyelőre beláthatatlan magasságra. A kávé fogyasztása nemcsak a külföldön öltött igazán nagy arányokat, hanem nálunk is annyira föllendült, hogy ez lehetővé tette, hogy ebben a cikkben meglehetősen függetlenítsük magunkat az osztrák és német közvetítő kereskedelemtől. A budapesti nagyobb kávékereskedőcégek az összes piacra kerülő fajtákat ma már közvetlenül a termelőországokból, tehát az első kezekből importálják. Ennélfogva természetesen abban a helyzetben vannak, hogy a vidéki nagy- és kiskereskedőket ugyanolyan feltételek és árak mellett, sőt nem ritkán előnyösebben is szolgálhatják ki, mint bármelyik külföldi cég, már csak igen csekély mennyiségű ám van eladatlanul. Szilvasz. Az év kezdetén a múlt évi termésből még kb. 40 kocsirakomány maradt vissza. A fogyasztás igen gyenge volt és a készletek folyton csökkenő árak mellett 22—15 K-ért adattak el 50 kg.-onként, brekai paritáson. Az 1910-iki szilvaiztermelés kb. 280. kocsirakományt tesz ki. Áprilismájus hónapokban néhány kocsirakomány 1910-es szilvaiz 15—18 K-ért adatott el őszi szállításra. Miután a terméskilátások mindinkább rosszabbodtak, szilvaizben is hiányzott jó ideig minden kínálat. Csak júliusauugusztus hónapokban adattak el nagyobb mennyiségek 21.------18.50 K-s árak mellett. A készáruüzlet kezdetével a kereslet élénk volt és a készletek fokozatosan emelkedő árak mellett gyorsan akadtak vevőre. Az ár 50 kg.-onként 24 K-ig emelkedett. Jelenleg néhány korai rakomány kivételével Boszniában az összes áru elkelt. Az 1910. évi boszniai szilva- és szilvaiz-termelés. WINTERSTEIN P. és FIAI cég jelentése: Szilva. Az év elején e cikkből néhány kocsi rakomány merkantil-szilván kívül, mely igen sokáig nem volt értékesíthető, nem volt készlet, Boszniában a szilvafák virágzása általában jól indult, csupán kb. 10%-a a fáknak nem virágzott. Májusban a terméskilátások középszerűek voltak, május végén azonban a termés hullani kezdett, mely mind nagyobb mérveket öltött és a terméskilátások annyira rosszabbodtak, hogy június végén mindenki tisztában volt azzal ,hogy az idei termés igen gyenge lesz. Azonkívül a termést nagyban csökkentette a gyakori nagymérvű jégeső. Az 1910. évi boszniai szilvatermelés összmennyisége kb. 680—700 kocsi rakományt tett ki, a 10.000 kilogramm. Április-május hónapokban, mikor a terméskilátások még meglehetősen jók voltak, garnitúrák (egy-egy kocsirakomány 80/85-ös, 90/100-as és 110/20-as szilva) 14.75—16.—EK-ért adattak el. A terméskilátások rosszabbodása után jó ideig minden kínálat hiányzott és csak július-augusztus hónapokban köttetett néhány üzlet garnitúrákban 19—21 K árak mellett. A hozatalok kezdetével a készáru-üzlet igen élénk volt és a piacra kerülő áruk folytonosan emelkedő árak mellett azonnali keretnek örvendtek. Jelenlegi jegyzések Boszniában első kézből a következők: 70/75 80/85 90/100 110/20 K 32.50 31.50 29.50 27.50 50 kg.-onként, brekai paritáson. Boszniában Csokoládé- és cukorka-áruk. Irta: GELLNER SZIGFRID. A csokoládé- és cukorka-áruk fogyasztásának fejlődése a most záruló évben sem maradt az előző évek fejlődési aránya mögött, sőt meg lehet állapítani, hogy ezeket felül is múlja. Ez a körülmény azonban semmi esetre sem jelenti egyszersmind a cukoráruk gyártásával foglalkozó vállalatok helyzetének kedvezőbb alakulását, mert a gyártmányok eladásánál uralkodó viszonyoknak bizony sokat kellene javulnia, hogy azokat kielégítőknek nevezhetnék. Míg a minden vonalon érvényesülő drágaság, amely ennél az iparágnál elsősorban a munkabérek emelkedése, aztán az összes anyagok, házbérek, vasúti díjtételek stb. stb. drágulásában jut érvényre, a gyártási költségeket nagyon is érezhetően fokozzák, addig az eladásnál a kiélesedett verseny következtében, — dacára a folyton emelkedő szükségletnek, — az eladási árak folytonos csökkenése válik érezhetővé és ez a körülmény a szakma jövedelmezőségét nagyon is kérdésessé teszi. Az elmúlt év szokatlan cukor-konjunktúrája a cukorka-áruk gyártási viszonyaira szintén nem gyakorolt kedvező hatást. Az olcsó cukorral nem rendelkező cukorárugyáros a nyersanyagnak kb. 13 K-t tevő emelkedését érezte meg, az olcsó kötésekkel rendelkező konkurrencia pedig természetesen gondoskodott róla, hogy az eladásoknál ennek az áremelkedésnek alig a fele juthasson érvényesülésre. A gyárosoknak az eladásoknál tanúsított az az előzékenysége, — amelyre különben az elfajult verseny is kényszerítette, — hogy a konjunktúrát egyáltalában nem, vagy csak igen kis részben használták ki, a vevőknél nem talált sem elismerésre, sem méltánylásra. Az idei kampány kezdetén a cukorárugyárosok sokkal kedvezőtlenebb körülmények között tudták csak cukorszükségletüketfedezni,mint az előző években. Az 1909—10. évi kampány kezdő árainál 2% koronával magasabb árakat kellett fizetniük. A vevők pedig olyan mértékben kívánják az árat leszállíttatni, mint amily mértékben a nyersanyag ára a múlt kampány vége óta mostanáig esett. Ezt a gyámsok nem teljesíthetik, mert egyrészt, — amint már említettük, — a nyersanyag teljes áremelkedése a gyártmányok eladásánál soha nem juthatott kifejezésre, másrészt pedig az anyagbeszerzés ma a múlt kampányénál jóval magasabb árakon történik. A vevők nagy része nem veszi tekintetbe azt, hogy a gyártáshoz szükséges cukorfajok, miután a kivitelre alkalmasabbak, élénkebb keresletnek örvendenek, mint a süvegcukor és emezzel ár tekintetében kedvezőtlen arányban állanak, sőt sokszor megtörténik, hogy a süvegcukornál beálló árhanyatlás itt nyomot sem hagy. A fogyasztásnak igen nagy hányadát elveszíti hazánknak ez az iparága kereskedőinknek az idegen gyártmányok iránti előszeretete következtében. Pedig ez indokolatlan, mert a magyar cukorkagyárosok mindent elkövetnek, hogy készítményeik úgy