Magyar Kereskedők Lapja, 1910. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1910-12-24 / 52. szám

so MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1910 december 24- gyenge sertésfelhajíások, a tekintélyes szükséglettel karöltve, biztosították az állandó szilárdságot. Majd ismét jelentékenyebbek lettek a sertésfelhajtások, mindamellett a fokozottabb zsír- és szalonna-szükségletet alig tudták kielégíteni. Szeptember vége felé a kereslet valamivel gyengült és minthogy ekkor kezdték piacra hozni a kiadósabb érett, kövér sertéseket, az árak hanyatlottak. Ez időtől fogva több, mint egy hónapon át tartó, nyugodt áresés volt észlelhető; szalonna — élénkebb kereslet mellett — időnként tartott volt. November elején megkezdődött a nagyvágásos szalámigyártás, természetesen sok zsír és szalonna is kináltatott, de jelentékeny keresletnek is örvendett. A fogyasztás kb. összhangban állott az előállítással, az üzlet normális keretek közt, mozgott és éppenséggel csak az egyik napról a másikra való mérsékeltebb felhajtás vagy kereslet szerint emelkedtek és csökkentek az árak, de nívójukat megtartották. November közepe táján határozottan óriási mérveket öltött a zsírfogyasztás, nemkülönben szalonna is igen keresett volt. A jelenlegi nagyvágás, tekintettel arra, hogy a szalámigyárak az enyhe időjárás folytán mérsékelten dolgoznak, szűk keretek közt mozog, mindamellett jóval nagyobb a termelés cikkeinkben, mint amennyi az ez idő szerinti valóságos fogyasztás bőséges fedezésére elegendő. Ennélfogva természetesen áresésnek kellett volna beállnia, de éppenséggel az ellenkezőjéről számolhatunk be. Egyes, a zöiradéküzlettől különben Károlyié spekulánsok, a szakama-árakat a magas sertésárakhoz képest alacsonyaknak tartván, igen jelentékeny mennyiségben vásárolják a szalonnát beraktározásra és előreláthatólag az egész nagyvágó-kampány alatt tovább is vásárolni szándékoznak, számolva azzal, hogy a szalámigyártás megszűntével bekövetkező csekély előállítás visszatartott árujuk értékét emelni fogja, mikor is azt a szükséglet diktálta magas árakon eladják.* Ha az ország ez időszerinti zsír- és szalonnakészlete, valamint sertésállománya alapján alkotunk képet a közeljövő áralakulásairól, úgy ezek a véleményvásárlások tökéletesen indokoltaknak mondhatók. E mellett szól, hogy a hizlalásra beállított sertések létszáma minimális és egyelőre nem is fokoztatik nem mintha a hizlalás ki nem fizetődnék, hanem egyszerűen azért, mert jelenleg beállításra, alkalmas fiatal soványsertésekben az ország szűkölködik. E körülmények összevetése tényleg azt a következtetést eredményezheti, hogy még eddig nem volt magas áraknak kell felszínre kerülni, melyek eszerint tartanák magukat, sőt folyton csak tovább emelkednének a jövő év őszéig, vagyis azon időpontig, mikor a jövő esztendőben beállítandó sertések megérvén, vágásra kerületnek. Nem szabad azonban egy ép a múlt hetekben feltűnt ellentétes hatású, rendkívül fontos tényezőről megfeledkezni, mely igen nagy befolyással lehet, sőt a fentvázolt kombinációkat halomra döntheti. Felütötte ugyanis fejét az amerikai disznózsír, mely a 100 kg.-kénti 45 koronás vám dacára kezd ismét importképes lenni, sőt Ausztriába nagyobb tételek már el is adattak belőle. Nagyon természetes, hogy ennek a Trieszt vagy a csehországi határállomásokon jegyzett ára és a pest városi disznózsír itteni ára közt jelenleg már mutatkozó nem lényegtelen különbözet mellett — melyet a kisebb távolság folytán jóval olcsóbb osztrák fuvarral szemben, a Budapestről való nagyobb ,szállítási költség is terhel — a mi árunkat el fogják hanyagolni, annál is inkább, mert míg mi a fennálló sertéshiányra való tekintettel, későbbi terminusra csak szilárdak lehetünk, Amerika, éppen ellenkezőleg, későbbre lanyha. Odaát májusra, amikor az idei óriási tengeri hozam folytán az érett sertések roppant tömegű felhajtása várható, további lényeges áresést remélnek és terminusra ma már lényegesen olcsóbbak a kínálatok. Egész májusig hónapról-hónapra fokozatosan olcsóbbodó ajánlatok vannak előttünk, éppen ellenkezőleg az itt követett irányzattal. A belföldi árunak terminusra való eladásánál nem lévén kilátás, hogy tavaszra nagyobbak lesznek a felhajtások, sőt éppen illénkezűleg — a kalkuláció egyedüli alapja az eladások azonnali fedezése lehet, tehát a promptárakhoz az áru tartásának és kezelésének a szállítás idejéig való különböző költségeit kell hozzáütni. Budapestre ezideig, tudtunkkal, még nem jött amerikai zsír, de nyilvánvaló, hogy ha az amerikai zsír továbbra is olcsó ma- srád, ami nagyon valószínű, és ennek folytán beözönlenék, a belföldi disznózsír magas árát feltétlenül letöri és öszetartozandóságánál fogva szalonna-árainkra is ugyanilyen hatással lenne az állandó nagy amerikai zsírisport. Felsoroltuk itt mindegyik álláspont érveit, mindkét véleménynek megvannak a hívei, hogy melyiknek lesz igaza, azt csak a jövő fogja megmutatni. Ez idő szerint még az á la hausse irányzat van fölül, mi sem könnyebb azonban, mint hogy az amerikai kínálat, a jelenlegi csekély fogyasztástól támogatva, rövidesen viszaesést idéz elő. Ily körülmények között tagadhatatlanul nehéz véleményt alkotni és e két áramlat hatásának tárgyilagos megvizsgálása után, egyik vagy másik irányban határozott állást foglalni. A tanácsadással járó morális felelősséget annál kevésbbé merjük magunkra vállalni, mert volt alkalmunk már tapasztalni, hogy ez üzletnél néha a legváratlanabb fordulatok állnak be, amelyeknek legtöbbször nem lehet eredendő okát adni. Csak nagyon természetes, hogy cikkeink, tőzsdei forgalom tárgyát képezvén, felette érzékenyek a helyzetnek minden alakulása iránt. A szalámi-ipar helyzete 1910-ben. Irta: PICK JENŐ szegedi szalámigyáros. Mostoha gazdasági helyzetünkben és intéző közegeinknek az iparfejlesztés igazi eszközei iránti érzéketlensége és a terhes igazságtalan húsfogyasztási adók mellett, szalámi-iparunk nem fejlődhetik eléggé, pedig a magyar szalámi kiváló tulajdonságai, finom íze, szép színe és főleg tartóssága minden más konzerv fölé helyezik. A németországi piacokat 1903-ban a „Fleischbeschaugesetz“ életbeléptekor veszítettük el, két év óta pedig a túl magas húsárak folytán a többi exportpiacok is veszélyeztetve vannak. A franciaországi kis kivitel stagnál, szintúgy a Svájcba, Belgiumba, Angliába irányuló export, sőt kivándorlottjaink az északamerikai Egyesült Államokban sem vesznek szalámit, minthogy a cikk drágaságát az amerikai védvámok még öregbítik. Az 1909—10-iki gyártási idényben (a szalámi ugyanis csak a téli hónapokban, novembertől február, márciusig készül) az üzlet normálisan indult, amennyiben a téli hónapokban és a tavasz elején a kereslet megfelelő volt, ám április végén és májusban már általános volt a panasz, hogy a fogyasztás meg sem közelíti a más évekét. A drágaság káros hatásának intézésére, rossz időjárás következett be , ez egész nyáron át sokat ártott. A kerthelyiségekben, turistatelepeken, kirándulóhelyeken, közöttük a legfontosabb fogyasztóhelyen, a bécsi Práterben az esős vásár- és ünnepnapok olyan kedvezőtlenül befolyásolták az üzletet, hogy még ma is, ha nem is jelentékeny, de számottevő régikészletek nyomják az új szalámi piacait. De térjünk vissza a nyersanyagra, mivel elsősorban a húsüzlettől függ a szalámifogyasztás emelkedése vagy hanyatlása. Az utolsó húsz évben a hús az országban állandóan drágult, 1890-től 1900-ig a sertéshús ára 84 és 100 fillér között, ingadozott. 1900-ban 88—90 fillérért, 1904-ben már 110—115 fillérért, 1906-ban 140—145 fillérért vásároltunk, sőt 1909-ben 158—164 fillért kellett fizetnünk. Tavaly tehát oly drága volt a sertéshús, mint még soha a szalámigyárak fennállása óta. Ehhez képest a szalámit is csak magas áron lehetett áruba bocsátani. A fogyasztók egy része elfogadta a magasabb árakat, de egy másik jelentékeny hányad mérsékelte szükségletét, így azután — noha az elmúlt gyártási idényben kevesebb készült, mint 2 év előtt — az áru még el sem fogyott egészen. Ez idén a húsárak még magasabbak, mint tavaly és az 1911-iki év még kedvezőtlenebbnek ígérkezik s így előreláthatólag még kevesebb fog készülni. A rossz fogyasztás arra késztette a gyárosokat, hogy az idén később kezdjék meg az előállítást; tavaly október elején fogtak a gyártásihoz, ez idén csak november elején, kizárólag azért, hogy a meglevő régi készleteket apaszszák. Nagy előnynyel bírna a szalámiiparra, melynek fontossága közgazdasági életünkben elvitathatlan, — hiszen a múlt télen 10,75 millió korona, két éve 100 milliókorona értékű húst dolgozott fel — ha a belföldi fogyasztás megcsappanásának hasonló eseteiben, a külföldi piacokon a gyártmány könnyű elhelyezést nyerhetne. Exportképessé kell tehát tennünk e csemege-különlegességünket. Egy mód volna erre: a Balkán-államokból a sertéshús korlátlan behozatalának engedélyezése. Ha ez elháríthatlan akadályokba ütközik, úgy ajánlatos volna a Balkán-államoknak engedélyezett kontingens menynyiségen felüli sertéshús korlátlan behozatalát megengedni, oly kötelezettséggel, hogy az szalámi- vagy más húsgyártmány alakjában a külföldre vitessék, a vám és húsfogyasztási adó viszszatérítése mellett. Ezzel új perspektívát nyitnánk a magyar szalámiiparnak és elejét vennék annak, hogy a külföldön, főképp Szerbiában és Romániában, a mi iparunk exisztenciáját veszélyeztető új gyárak létesüljenek. Monarchiánk német mintára, védő vámpolitikát folytat, de a német politikának mi csak a fonákságait vettük át. Németország számol a nagy húshiánynyal, szigorú állategészségügyi rendelkezései dacára megengedte az élő állatok importját; a mi monarchiánk megtiltja azt. Németország részben a német húsipar érdekében is, megtiltja a húsnak és húsáruknak 4 kg.-nál kisebb darabokban való bővítését, hurka, kolbásznemű, szalámi, szelencéshús ilykép Németországba be nem vihető, nálunk épp ellenkezőleg a nyers hús kontingensét megkötik, a feldolgozott hue pedig szabadon behozható. Németországban a szakképzett és igen alapos munkát végző állategészségügyi közegekben nem bíznak meg, vagdalt, felaprított (4 kg. súlynál kisebb, mennyiség) be nem vihető; mi a román és szerb állatorvosokban nem bízunk meg akkor, ha egész állatot vizsgálnak és kikötjük, hogy magyar állatorvosok is ellenőrizzék. Ellenben, ha feldolgozott állapotban hozzák be a monarchiába esetleg romlott szelemcedus vagy szalámi formájában, akkor szabadon importálható. Németország a kontingenst mindegyre emeli, mi ezzel szemben Szerbiának az eddig engedélyezett 70.000 dirib sertés kontingensét meg akarjuk nyirbálni 50.000-re, ellenben Romániának felemeltük a kontingenst, mert tudjuk, hogy belátható időn belül saját szükségletét sem képes fedezni. Legelemibb nemzetgazdasági sarktétel, hogy a nyersanyag és félgyártmány behozatala megkönnyítendő, míg a kész gyártmány importját meg kell akadályozni. A magyar parlament előtt fekvő szerb szerződés épp ellenkező politikát követ. Nálunk nemcsak a húsiparosok teljes mellőzésével, hanem a húsiparosok ellen kötnek kereskedelmi szerződéseket. Az illetékes körök jobb belátására van szükség! Kell, hogy az agrárérdekeken kiről az ipari szempontok nálunk is számba vétessenek. Addig nem beszélhetünk az ipar haladásáról, addig csak frázis számba megy az „iparpártolás“ fennen hangoztatott elve! Disznózsír és szalonna. Mint rendesen az ünnepek előtt, a forgalom kisarányú volt. A sertések igen drágák, mert a száj- és körömfájás nagy pusztításokat végez. Az ajánlott tételek spekulánsoknál könnyen találnak elhelyezést. Zárul disznózsír 85, szalonna 3/100-as lK-n 50 kg.-ként. Vaj. Az állandóan kevés termelés és a kereslet növekvése szükségessé tette Dániából nagyobb mennyiségek behozatalát, ami az árakat nyomta. la teavaj 350, főzővaj 210, falusi vaj 190 K 100 kg.-ként. Kókuszzsír kereslete erősen gyengült az enyhe időjárás és a sertésvágások következtében. Prompt áru barrelban 123 K, későbbi szállításra 120 K-val lehet kötni. Csontzsírban állandóan élénk a kereslet, aminek folytán az irányzat megszilárdult. Ben