Magyar Kereskedők Lapja, 1912. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-06 / 1. szám

■ MAGYAR LLOYD Politikai lap. A Kereskedelem, nagyipar, vállalkozás és szállítás Közlönye. VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA rendes ingyen-melléklettel EGJELEKIE MINDEN SZOMBATON F.169*ütési ár:­­ Vállalkozók és Iparosok Lapj­á­val együ­tt: Egész évre 18.— kor. Félévre 9.— kor. Negyedévre 5.— kor. Fetesti :Hiesitai FARMOS ALFRÉD Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. Sas-u. 13. Helyi és interurbán telefon­szám: 799. Magyar merkantitizmus. Ha beszéddel és írással fel lehetne len­­díteni az ipart és a kereskedelmet, úgy a magyar ipar és kereskedelem volna az első a világon. Sajnos, sem ékes szavakkal, sem tintával és nyomdafestékkel gazdasági fej­lődést előidézni nem lehet. Egy pillantás az Ausztriával való kereskedelmi forgalom mérlegére megdöbbentően bizonyítja, hogy ipari termelésünk az osztrák versenynyel szemben nemhogy javítani tudná helyzetét, hanem ellenkezőleg évről-évre egyre inferio­­risabb pozícióba jut. És hiába akarjuk en­nek a folyton növekvő osztrák behozatali többletnek a jelentőségét lekicsinyelni, el­vitathatatlan tény, hogy az ország erőforrá­sait a rengeteg import egyre sorvasztja, mert mi folyton szállítjuk ki a magunk földjének termékeit és cserébe importáljuk az ipari termékeket, amelyeknek árában óriási mun­kabéreket és vállalkozói hasznot fizetünk Ausztriának, egészen eltekintve a nekünk nyújtott áruhitel óriási kamatjaitól. Az állam közgazdasági politikája pedig egyáltalán nem alkalmas arra, hogy iparunk és kereskedelmünk állapotát megjavítsa, mert hiszen a vámközösség nem egyéb, mint az osztrák iparnak nyújtott vámmentesség a magyar mezőgazdaság javára. És amilyen káros az állam egész közgazdasági politi­kája az ipar és kereskedelem érdekeire nézve, ugyanolyan hatástalan e két nagy gazdasági ágazatunk társadalmi szervez­kedése. A merkantilis érdekképviseletek műkö­dése teljesen meddő. A kereskedelmi és iparkamarákról nem is szólunk, mert hi­szen a tapasztalat megmutatja, hogy ezek élettelen szervek, melyek bürokratikus akta­gyártásban és jegyzékváltásban merítik ki teljes erejüket. De semmivel sem eredmé­nyesebb azoknak az ipari és kereskedelmi érdekképviseleteknek a működése sem, ame­lyek hivatva volnának arra, hogy az érde­keltek együttes, szervezett fellépésével ki­­kényszerítsék a maguk jogos igényeinek tel­jesülését. Az ipari alakulatok sorában nem látunk egyebet, mint versengést, személyes torzsalkodást és kicsinyes féltékenykedést. A Gyáriparosok országos szövetsége céltalan rivalizással tölti idejét az Országos ipar­­egyesülettel szemben, amely az ellenszerve­zetet gyáripari szakosztályában teremtette meg. Az előbbi túlságos hódolattal viseltetik a mindenkori kormányok iránt és a poli­tikai szolidaritás ólomsúlyként nehezedik minden akciójára, az utóbbi pedig egyenesen kicsinyes, aprólékos dolgokra fecsérli erejét. És ugyanígy vagyunk a kereskedelmi jellegű szervezetekkel. Az OMKE­ kellő ve­zetőség híján szintén bürokratikus hivatallá sülyedt, a Magyar kereskedelmi csarnok pusztán kaszinó­létet folytat, azok a kisebb alakulatok pedig, amelyek a létüket tisz­tára csak egyes ambiciózus személyiségek érvényesülési törekvéseinek köszönhetik, egyáltalán nem jöhetnek számításba. A Pest­ Lloyd-társaság előkelő tétlenségét semmiféle hangosabb megnyilvánulás meg nem zavarja. Arról pedig szó sincsen, hogy mindezek a merkantilis jellegű szervezetek egy hatalmas egységes tényezővé forrjanak egybe, amely hivatott és képes volna az ország egész ipara és kereskedelme nevében fellépni, amint ezt például a német Hansa­­bundnál látjuk. Hiszen még a legszűkebb szakmák körében is mindenütt széthúzás és torzsalkodás ütötte fel tanyáját. A pénz­intézeteknek két szervezete néz farkassze­met egymással és sokkal jobban küzdenek egymás, mint a közös elem­ség ellen­. És így van ez minden téren. Partikularizmus, egyéni szempontok, stréberkedés lehetetlenné te­szik, hogy az összes merkantilis érdekkép­viseleteket egyetlen hatalmas táborba lehes­sen összefoglalni és ennek a széthúzásnak az ipar és kereskedelem adja meg az árát, mely összetartás hijján szabad prédája az agráriu­sok túlzó és egyoldalú prepotenciájának. Lássuk be hát végre, hogy iparunk és kereskedelmünk mostoha helyzetének okát elsősorban magunkban kell keresnünk. A­helyett, hogy okulnánk ■■■z agráriusok pél­dáján, akik kitűnő szervezettel, nagy össze­tartással a közélet min­den terén nagyszerű sikereket érnek el, a ny­­­ajlékunkban egye­netlenkedés és versengés ii, amely fel­emészti a széthúzó erőket lehetetlenné teszi azt, hogy hazánkban igazi merkantiliz­mus kialakuljon Ne beszéljünk tehát magyar merkanti­lizmusról. Ilyennek csak a karikatúrája van meg. Csupa kapacitás, csupa korifeus mász­kál ebben az országban, aki nem tesz mást, mint gyűjti a címeket és kitüntetéseket, csi­nálja magának a reklámot, egyengeti egyéni érvényesülésének útjait, cikkezik, szónokol, szaktanácskozik és meginterjúvoltatja ma­gát. Ilyen táborkarral diadalmas csatákat megvívni nem lehet és ezért kerül mindig alul a magyar ipar és kereskedelem. Arról a merkantilizmusról, amelyik nincs, igazán nem érdemes beszélni­­ futásának folytonos meggátlását. Haladt erőben, nagyságban, mennyiségben. Alábbi kimutatásunk világos képet nyújt kereske­delmünk, illetve kereskedelmi cégeink ala­kulatairól, keletkezéséről, változásairól, megszűnéseiről, csődbejutásairól, fizetéskép­telenségeiről, csődmegszüntetéseiről s vég­eredménybeli fejlődéséről. Ez az összeállítás, mely a lapunknak minden számában pontosan és részletesen megjelenő kimutatás alapján készült, ha­vonkénti csoportosításban állítja az olvasó elé azt, hogy a magyar szent korona terüle­tén hány kereskedő, illetőleg cég lett fizetés­­képtelen, hány ellen rendelték, illetőleg szüntették meg a csődöt, hány új cég kelet­kezett, szűnt meg és változott. Külön veszi tárgyalás és vizsgálat alá, hogy ugyanezek hogy oszlottak meg Budapest és a vidék közt. Fontos ez azért, mert egyrészt Buda­pesten futnak össze az egész ország keres­kedelmi életének szálai, másrészt hogy lás­suk a kereskedelem megoszlását a főváros és a vidék között. Csődelrendelések 1911-ben: Az egyes esetek a következőkép oszol­tak meg: Az 1911. évben tehát összesen 547 keres­kedő ellen rendeltek el csődöt, melyből 62, tehát kb. egykilencede esett Budapestre, a maximum júliusban, a minimum augusztusban volt. 485 vidéki eset volt. Fizetésképtelenségek 1911-ben: Fizetésképtelenség volt az év folyamán 1782, melynek kb. egynegyede esett Budapestre. Nem lesz érdekesség nélküli annak az egy­bevetése, hogy hány cég ellen rendeltek el cső­döt, viszonyítva a fizetésképtelen cégek szá­mához. Budapesten Vidéken összesem Fizetésképtelenség 424 1358 1782 cs­őd e­lr­end­elés 62 485 547 Az 1782 fizetésképtelenség közül tehát a csődöt 547 ellen rendelték el. A többi 1235-nek sikerült kiegyeznie, vagy más után elkerülnie a csődbejutást. A csődöt 1911-ben összesen 387 esetben szüntették meg. Új cégek 1911-ben: Budapesten Vidéken Összesen Január 5 49 54 Február 3 54 57 Március 8 48 56 Április 1 46 47 Május 3 29 32 Június 9 39 48 Július 10 47 57 Augusztus 2 21 23 Szeptember 4 40 44 Október 7 31 38 November 5 37 42 December 5 44 49 összesen 62 485 547 Budapesten Vidéken összesen Január 49 135 184 Február 41 138 179 Március 32 139 171 Április 41 128 169 Május 36 115 151 Junius 48 97 145 Július 39 101 140 Augusztus 33 73 106 Szeptember 34 91 125 Október 28 94 122 November 17 117 134 December 26 30 156 összesem 424 1358 1782 Budapesten Vidéken Összesen Január 84 244 328 Február 97 252 348 Márczius 86 263 349 Április 118 2267 385 Május 77 117 194 Junius 91 125 216 Julius 108 123 201 Az 1911. év fizetésképtelenségei és cégmozgalmai számokban. Kétségtelen, hogy minden téren a meny­­nyiségben való gyarapodás mutatja a hala­dás fő s talán legfőbb jelét. Leginkább áll ez a kereskedelemre és első­sorban a ma­gyar kereskedelemre. Az elmúlt kereske­delmi év viharral teli esztendő volt. Elég, ha a politikai eseményekre, rossz pénzviszo­nyokra, a rendelkezésre álló kevés tőkére, újabb kedvezőtlen törvényekre, váratlan vi­lágeseményekre és fontos személyi változá­sokra, mint általánosan ható okokra muta­tunk rá. A részletesen ható okok sokfélesé­gük miatt részint kimeríthetetlenek, részint kevésbbé fontosak, részint az általánosak okozatai. Ilyen nehéz helyzet közt is az egész év folyamán jól megállta helyét keres­kedelmünk, sőt haladt is. Mert ha maga a foglalkozás is oly sok bajjal, küzdelemmel, gonddal jár, mennyivel gyötrőbb látni, érezni az egész nehéz foglalkozási ág előre­

Next