Magyar Kereskedők Lapja, 1914. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1914-01-03 / 1. szám
1914. január 1. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA rendszer alapján való felvételét, az egyes intézkedésekre vonatkozó szerződési szöveg átdolgozását és javítását abból a célból, hogy kételyek, félreértések, ellentmondások ne állítassanak elő. Számos kérdés kikapcsolható egyúttal a kereskedelmi szerződésekből és együttes nemzetközi szerződésekben nyerhetne egyöntetű szabályozást. Az egyenlő elbánás szempontjából a mai kereskedelmi szerződések csupán arra szorítkoznak, hogy a szerződő állam polgárainak ugyanazt a jogi helyzetet biztosítják, mint a belföldi állampolgároknak. Ez a szabályozás elégtelennek mutatkozott és a forgalom szabadsága szempontjából előnyösnek látszik, hogy a szerződő állam polgáranak jogállása pontosabban meghatároztassék. Az idetartozó számos részletkérdés közül sokat ér praktikus szempontból a jelenlegi kereskedelmi szerződéseknek megfelelő kiegészítésére irányuló törekvés. Ezek közül csupán kettőt említünk meg; azt a követelést, hogy az egyik állam hivatalos vagy tudományos intézetei részéről kiállított bizonyítványokat a másik államban is elfogadják és az árukat ilyen esetekben újabb vizsgálatnak ne vessék alá. Továbbá, hogy a másik állam vámhatóságai a vámtarifákra vonatkozólag a szerződő állam polgárának ugyanazon a módon legyenek kötelesek felvilágosításokat adni, mint a saját államának vámhatóságai. Sokat jelentenek a középeurópai államok nemzetközi forgalma szempontjából a vasúti áruszállítási feltételek egyszerűsítésére és egyöntetűségére irányuló tanácskozások, amelyek a legkülönfélébb részletkérdésekre, a direkt tarifák elősegítésére, a maximális szállítási határidők leszállítására, a csatlakozó állomásokon való gyors továbbításra stb. terjedjenek ki. A vasúti tarifák tekintetében igen jelentős szerepe lesz a tanácskozásokban a paritás és a legtöbb kedvezés kérdésének, két rendkívül kényes és az egyöntetűség szempontjából gyakorlatilag nehezen megoldható kérdésnek, mert mind a két elv önmagától esetleg messzemenő konzekvenciákra adhat alkalmat. Nagy érdeklődéssel fognak találkozni a kereseti társaságokra vonatkozó törvényhozási intézkedések egyöntetűségét célzó tárgyalások is, főleg a részvénytársulati jog, valamint a korlátolt felelősségű társaságok szabályozására vonatkozólag. A részvényjog tekintetében az egységesítést a konferencia a német, részvényjog alapján kívánja megvalósítva látni, de egyúttal az alapítás és üzletvitel ellenőrzése és felügyelete, valamint a részvényesek kisebbsége érdekében modernebb intézkedéseket és a szabályozásnak fejlesztését tartja szükségesnek. A korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozólag a már megvalósított német és osztrák törvény szolgálna az egyöntetű szabályozás alapjául,, ami mellett az egyes országokban fennálló speciális viszonyokat is figyelembe lehetne venni. Az értekezlet azonban egyúttal azokat az irányokat is meg fogja jelölni, amelyekben ezt a társasági alakzatot egyöntetűen tovább fejleszteni kívánatosnak tartja. Az utolsó csoportba a tisztességtelen verseny ellen irányuló törvényhozási intézkedések tartoznak, amelyekre vonatkozólag a konferencia nyomatékosan sürgetni fogja a fennálló nemzetközi egyezményeknek megfelelő törvényhozási szabályozást az egyes államokban és egyúttal meg fogja jelölni azokat az elveket, amelyek alapján ezt az egyöntetű szabályozást lehetségesnek tartja. Külkereskesdelmimk. A statisztikai hivatalnak most közzétett adatai szerint külkereskedelmünk a múlt év január-novemberi időszakában a következőleg alakult: 1913. 1912. millió koronákban Behozatal .... 1832.0 1944.4 Kivitel..........................1771.8 1711.7 Passzívum . . 00.2 232.7 Eszerint a kereskedelmi kivitel mérleg ismét javulást mutat, ami azonban nem annyira a kivitel emelkedésének, mint inkább a behozatal csökkenésének tulajdonítandó. Ez utóbbi körülmény pedig azt bizonyítja, hogy az ország lakosságának a fogyasztási, illetve vásárlási képessége csökkent. Ugyancsak most tette közzé az osztrák kereskedelmi minisztérium a közös vámterület külkereskedelmére vonatkozó adatokat. Ezek szerint a monarchia behozatala a múlt év január-decemberi időszakában 3067.7 (— 179.9) millió koronát, a kivitel pedig 2537 (-163.5) millió koronát tett. A passzívum erre az időszakra tehát 530.1 millió, vagyis 243.4 millióval kevesebb, mint az előző évben. Csak Ausztriával szemben: 1913. 1912. millió koronákban Behozatal . . . . 1315.8 1425.0 Kivitel . v . . . . 1298.0 1278.1 Passzívum . . ■ 17.S 116.9 Á fizetésképtelenségeti publikálása. Irta: NÉMETH ANDOR mázolómester. A fizetésképtelenségeknek a nyilvánosság szine előtt, a sajtóban való kezelése olyan fontos kérdés, amely megérdemli minden kereskedő és iparos figyelmét. Dán Leónak a Marmat Kereskedők l.apaiban megjelent cikkével tehát nem értek egyet. A magam részéről a fizetésképtelenségi eseteknek a legszélesebb körben való publikálását tartom kívánatosnak, mert nem éppen ritka eset, hogy a megszorult, már fizetni nem tudó adós, aki addigi összeköttetéseinél már nem kap hitelt, gyakran azért, mert a nagyobb kereskedők és iparosok a szaklapokból megtudták az illető inszolvenciáját, kisiparosokkal keres összeköttetést és azokat sikerül is megkárosítania. Igaz ugyan, hogy a modern kisiparosnak is kellene már legalább az olyan szaklapokat olvasnia, amelyek az ilyen károsodástól megóvhatják, mégis fölös számmal akadnak olyan kisemberek, akik akár, nembánomságból, akár más okból nem olvassák még a nekik leghasznosabb, nélkülözhetetlen újságokat sem. Az ilyeneket csak a legszélesebb publicitás mentheti meg a károsodástól, sőt néha még az is mert a humanitás követeli meg, hogy mindig a gyöngébbet igyekezzünk megvédeni. úgy vélem, hogy a fizetésképtelenségek közlését nem hogy szőkébbre kellene szorítani, hanem amennyire csak lehet, ki kellene terjeszteni. A fizetésképtelen kereskedőnek a legtöbb esetben nem használ a kímélet, mert hiszen hitelét már lerontotta maga az inszolvencia ténye, és ha ki is tud egyezni, hosszú időbe kerül, ami újra meg tudja az eljátszott bizalmat, szerezni. Ellenben a jóhiszemű hitelezőtől nem szabad a legmesszebb menő védelmet sem sajnálnunk, mert éppen az ilyen idejében meg nem tudott fizetésképtelenségek révén rendesen károsodni szokott kisiparost érinti a veszteség érzékenyen, sőt megesik, hogy létalapjában támadja meg. Ne mondja senki, hogy a már inszolvens cégnek való hitelezés mindig csak a hitelező könnyelműségének a jele. Tetszett volna informálódni. Igen ám, de a mai nehéz viszonyok között, amikor olyan kevés a munkaalkalom és olyan nagy a megbízásokért való tülekedés, még azt is el tudom képzelni, hogy a kisiparos elvégzi a nála megrendelt imanélkül, hogy szegről-végre tudakozódott volna a megrendelő viszonyairól. Köztudomású, hogy rendesen a gyönge hitelű embereknél annyira sürgős minden munka, hogy a mesterembernek még ideje sem marad a tudakozódásra. Azután meg a kereset sem szokott olyan busás lenni, hogy abból még információkra meg mi egyebekre is lehessen költeni. De ha a kisiparos már óvatos akar is lenni, hányszor megesik, hogy a tudakozó iroda az adós iránt való ,,szivesség“-ből — tudva valótlant mond. Hiszen rajtam is megesett, hogy egy iroda embere hozzám állított be magamról informálódni és magyarán megmondta, hogy kéz kezet mos. Ahol ilyen irodák is vannak, — tudom, vannak kifogástalanul tisztességesek is, de mi kisiparosok nem vagyunk annyira jártasok, hogy még a tudakozó iroda felől is informálódni tudjunk. — ott a fizetésképtelenségeket, ha rajtam állna, még utcai falragaszokon is, hirdetném, hogy mindenki megtudja, akit illethet és senki se károsodhassák. De ha már plakatírozni nem lehet, ám jelenjék meg az inszolvencia minél több újságban. Ha egy-egy nevet ilyenformán több helyen is befeketít a nyomdafesték, ha egy-egy fizetésképtelen kereskedő neve ilyenformán esetleg hetekig marad forgalomban, az nem baj, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a név megragad a kisiparos emlékezetében és nem fog károsodni. A veszni indult exisztenciának ne nyújtsuk az eltitkolás szaknaszálát, az úgy sem fogja már megmenthetni. A fizetésképtelen cég megrohanását sem tartom olyan veszedelmesnek, de még csak elkerülhetőnek sem. Hiszen az természetes, hogy minden hitelező igyekszik követeléséből megmenteni, ami még menthető és, ugyancsak természetes, hogy olyan eszközökkel él, amelyekről azt véli, hogy talán mégis célra vezethetnek. Ha azt valahogyan törvénybe lehetne iktatni, hogy senki se vehessen a maga anyagi erejét meghaladó hitelt igénybe és az egyezkedési eljárást úgy lehetne szabályozni, hogy az költségmentesen legyen lefolytatható és a fizetésképtelenné vált adós egész vagyona a hitelezőké legyen, amit minden követelés az utolsó fillérig ki nincs fizetve, akkor el lehetnénk az inszolvenciák nyilvánosságra hozása nélkül, vagy eleg volna, ha csak az érdekeltek vennének róla tudomást. De amíg a mostani törvények vannak érvényben, a mai állapotok állanak fönn, a legszélesebb, a korlátlan nyilvánosság az egyedül helyes és igazságos. — Prognózis 1914-re. Most jelent meg Londonban a Reynolds-féle közgazdasági évkönyv, amely a maga nemében az első a világon. Ebben a könyvben a jövő évre a következő prognózis van felállítva: Az év elején a pénz olcsóbb lesz és áprilisra a bankráta 4%-ra fog leszállni. Az ipari depresszió még erősebb lesz mint most és a széniparra is ki fog terjedni. Minden szakmában nagy munkanélküliséggel kell számolni. A gazdasági depresszió tehát, amely 1912. májusában kezdődött, amikor a londoni saspiacon a vas ára 68 shillingről hirtelen 55 shillingre szállott alá, a jövő évre is át fog húzódni és a tavaszszal fogja a mélypontot elérni. Radikálisabb javulás csak a jövő év vége felé várható. — Kereskedelmi viszonyunk Bulgáriával. A hivatalos lap mai száma a kormány rendeletét közli, melyben az 1914. évi II. törvénycikkben nyert felhatalmazás alapján és a Bulgáriával e tárgyban létrejött megállapodáshoz képest elerendeli, hogy kereskedelmi és forgalmi viszonyaink Bulgária irányában további intézkedésig, legkésőbb azonban az 1914. év december 31-éig a kölcsönös lex/nacn/obb kedvezmény elve szerint kezelendők. — A görög moratóriumot 1914. január 8-ig meghosszabbították. — Áruink kezelése az uj bolgár területeken. Szófiából írják nekünk, hogy a bolgár király egyik legutóbb kibocsátott ukáza szerint a bolgár királyság újonnan elfoglalt és bekebelezett területein is, az oda beérkező vagy onnan kivitt áruk után a bolgár királyságban eddig érvényben volt vámtarifa díjtételei, valamint a megállapított egyéb illetékek szedetnek be. A külföldi államokkal kötött szerződések az új területeken is érvényesek lesznek. Az amerikai hajókon Amer kubai bevitt áruk. Az új amerikai vámtarifa IV. cikke, tudvalevőleg, azt a határozmányt is tartalmazza, hogy az Egyesült Államokban az amerikai köztársaság hajóin bevitt minden áru 5 százalékos vámkedvezményben részesül. Az éredkelt hatalmak állásfoglalásának eredményeként az amerikai kormány a vámtarifatörvény e rendelkezését hatályon kívül helyezte. Pénzügyi és tőzsdei hírek. A pénz- és értékpapírpiacról. A pénzpiacon nagyfontosságú események nem játszódtak le a lefolyt héten, amelynek az egyik fele a régi, a másik az új esztendőbe esik. Londonban a magánkamatláb még mindig 40 Wie%, napi pénzért 4/2%-ot szívesen fizettek. Párosban változás abszolúte nem volt, a fordulat csak a nagy kölcsönök megkötése után várható, ellenben Berlinben automatikusan olcsóbbodott a pénz ára, minek következtében a magánkamatláb már 3% százalékig csökkent. Nálunk e héten változás nem volt, a nyílt piacon a kivákit