Magyar Kereskedők Lapja, 1914. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-03 / 1. szám

1914. január 1. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA rendszer alapján való felvételét, az egyes intézkedésekre vonatkozó szerződési szöveg átdolgozását és javítását abból a célból, hogy­ kételyek, félreértések, ellentmondások ne állítassanak elő. Számos kérdés kikap­csolható egyúttal a kereskedelmi szerződé­sekből és együttes nemzetközi szerződések­ben nyerhetne egyöntetű szabályozást. Az egyenlő elbánás szempontjából a mai keres­kedelmi szerződések csupán arra szorít­koznak, hogy a szerződő állam polgárai­nak ugyanazt a jogi helyzetet biztosítják, mint a belföldi állampolgároknak. Ez a szabályozás elégtelennek mutatkozott és a forgalom szabadsága szempontjából elő­nyösnek látszik, hogy a szerződő állam polgára­nak jogállása pontosabban meg­­határoztassék. Az idetartozó számos rész­letkérdés közül sokat ér praktikus szem­pontból a jelenlegi kereskedelmi szerződé­seknek megfelelő kiegészítésére irányuló törekvés. Ezek közül csupán kettőt emlí­tünk meg; azt a követelést, hogy az egyik állam hivatalos vagy tudományos intézetei részéről kiállított bizonyítványokat a másik államban is elfogadják és az árukat ilyen esetekben újabb vizsgálatnak ne vessék alá. Továbbá, hogy a másik állam vám­hatóságai a vámtarifákra vonatkozólag a szerződő állam polgárának ugyanazon a módon legyenek kötelesek felvilágosításo­kat adni, mint a saját államának vám­hatóságai. Sokat jelentenek a középeurópai álla­mok nemzetközi forgalma szempontjából a vasúti áruszállítási feltételek egyszerűsí­­tésére és egyöntetűségére irányuló tanács­kozások, amelyek a legkülönfélébb részlet­­kérdésekre, a direkt tarifák elősegítésére, a maximális szállítási határidők leszállí­tására, a csatlakozó állomásokon való gyors továbbításra stb. terjedjenek ki. A vasúti tarifák tekintetében igen jelentős szerepe lesz a tanácskozásokban a paritás és a legtöbb kedvezés kérdésének, két rend­kívül kényes és az egyöntetűség szempont­jából gyakorlatilag nehezen megoldható kérdésnek, mert mind a két elv önmagától esetleg messzemenő konzekvenciákra ad­hat alkalmat. Nagy érdeklődéssel fognak találkozni a kereseti társaságokra vonatkozó tör­vényhozási intézkedések egyöntetűségét célzó tárgyalások is, főleg a részvény­társulati jog, valamint a korlátolt felelős­ségű társaságok szabályozására vonatkozó­lag. A részvé­nyjog tekintetében az egysé­gesítést a konferencia a német, részvényjog alapján kívánja megvalósítva látni, de egy­úttal az alapítás és üzletvitel ellenőrzése és felügyelete, valamint a részvényesek ki­sebbsége érdekében modernebb intézkedé­seket és a szabályozásnak fejlesztését tartja szükségesnek. A korlátolt felelősségű tár­saságokra vonatkozólag a már megvalósí­tott német és osztrák törvény szolgálna az egyöntetű szabályozás alapjául,, ami mel­lett az egyes országokban fennálló speciális viszonyokat is figyelembe lehetne venni. Az értekezlet azonban egyúttal azokat az irányokat is meg fogja jelölni, amelyekben ezt a társasági alakzatot egyöntetűen to­vább fejleszteni kívánatosnak tartja. Az utolsó csoportba a tisztességtelen verseny ellen irányuló törvényhozási intézkedések tartoznak, amelyekre vonatkozólag a kon­ferencia nyomatékosan sürgetni fogja a fennálló nemzetközi egyezményeknek meg­felelő törvényhozási szabályozást az egyes államokban és egyúttal meg fogja jelölni azokat az elveket, amelyek alapján ezt az egyöntetű szabályozást lehetségesnek tartja. Külkereskesdelmimk. A statisztikai hivatalnak most közzétett adatai szerint külkereskedelmünk a múlt év január-novemberi időszakában a következőleg alakult: 1913. 1912. millió koronákban Behozatal .... 1832.0 1944.4 Kivitel..........................1771.8 1711.7 Passzívum . . 00.2 232.7 Eszerint a kereskedelmi kivitel mérleg is­mét javulást mutat, ami azonban nem annyira a kivitel emelkedésének, mint inkább a beho­zatal csökkenésének tulajdonítandó. Ez utóbbi körülmény pedig azt bizonyítja, hogy az ország lakosságának a fogyasztási, illetve vásárlási képessége csökkent. Ugyancsak most tette közzé az osztrák kereskedelmi minisztérium a közös vámterület külkereskedelmére vonatkozó adatokat. Ezek szerint a monarchia behozatala a múlt év ja­nuár-decemberi időszakában 3067.7 (— 179.9) millió koronát, a kivitel pedig 2537 (-1­63.5) millió koronát tett. A passzívum erre az idő­szakra tehát 530.1 millió, vagyis 243.4 millióval kevesebb, mint az előző évben. Csak Ausztriával szemben: 1913. 1912. millió koronákban Behozatal . . . . 1315.8 1425.0 Kivitel . v . . . . 1298.0 1278.1 Passzívum . . ■ 17.S 116.9 Á fizetésképtelenségeti publikálása. Irta: NÉMETH ANDOR mázolómester. A fizetésképtelenségeknek a nyilvánosság­­ szine előtt, a sajtóban való kezelése olyan fon­­­­tos kérdés, amely megérdemli minden keres­kedő és iparos figyelmét. Dán Leónak a Marm­at Kereskedők l.apai­ban megjelent cikkével tehát nem értek egyet. A magam részéről a fizetés­képtelenségi eseteknek a legszélesebb körben való publikálását tartom kívánatosnak, mert nem éppen ritka eset, hogy a megszorult, már fizetni nem tudó adós, aki addigi összekötteté­seinél már nem kap hitelt, gyakran azért, mert a nagyobb kereskedők és iparosok a szaklapok­ból megtudták az illető inszolvenciáját, kisipa­rosokkal keres összeköttetést és azokat sikerül is megkárosítania. Igaz ugyan, hogy a modern kisiparosnak is kellene már legalább az olyan szaklapokat olvasnia, amelyek az ilyen káro­sodástól megóvhatják, mégis fölös számmal akadnak olyan kisemberek, akik akár, nem­­bánomságból, akár más okból nem olvassák még a nekik leghasznosabb, nélkülözhetetlen újságokat sem. Az ilyeneket csak a legszélesebb publicitás mentheti meg a károsodástól, sőt néha még az is mert a humanitás követeli meg, hogy mindig a gyöngébbet igyekezzünk meg­védeni. úgy vélem, hogy a fizetésképtelenségek­­ közlését nem hogy szőkébbre kellene szorítani, hanem amennyire csak lehet, ki kellene terjesz­teni. A fizetésképtelen kereskedőnek a legtöbb esetben nem használ a kímélet, mert hiszen hi­telét már lerontotta maga az inszolvencia ténye, és ha ki is tud egyezni, hosszú időbe kerül, am­i újra meg tudja az eljátszott bizalmat, szerezni. Ellenben a jóhiszemű hitelezőtől nem szabad a legmesszebb menő védelmet sem sajnálnunk, mert éppen az ilyen idejében meg nem tudott fizetésképtelenségek révén rendesen károsodni szokott kisiparost érinti a veszteség érzékenyen, sőt megesik, hogy létalapjában támadja meg. Ne mondja senki, hogy a már inszolvens cégnek való hitelezés mindig csak a hitelező könnyelműségének a jele. Tetszett volna infor­málódni. Igen ám, de a mai nehéz viszonyok között, amikor olyan kevés a munkaalkalom és olyan nagy a megbízásokért való tülekedés, még azt is el tudom képzelni, hogy a kisiparos elvégzi a nála megrendelt im­­­anélkül, hogy szegről-végre tudakozódott volna a megrendelő viszonyairól. Köztudomású, hogy rendesen a gyönge hitelű embereknél annyira sürgős min­den munka, hogy a mesterembernek még ideje sem marad a tudakozódásra. Azután meg a ke­reset sem szokott olyan busás lenni, hogy abból még információkra meg mi egyebekre is lehes­sen költeni. De ha a kisiparos már óvatos akar is lenni, hányszor megesik, hogy a tudakozó iroda az adós iránt való ,,szivesség“-ből — tudva valótlant mond. Hiszen rajtam is megesett, hogy egy iroda embere hozzám állított be magamról informálódni és magyarán megmondta, hogy kéz kezet mos. Ahol ilyen irodák is vannak, — tudom, vannak kifogástalanul tisztességesek is, de mi kisiparosok nem vagyunk annyira jártasok, hogy még a tudakozó iroda felől is informálódni tudjunk. — ott a fizetésképtelenségeket,­ ha raj­tam állna, még utcai falragaszokon is, hirdetném, hogy mindenki megtudja, akit illethet és senki­­­ ­ se károsodhassák. De ha már plakatírozni nem lehet, ám jelenjék meg az inszolvencia minél több újságban. Ha egy-egy nevet ilyenformán több helyen is befeketít a nyomdafesték, ha egy-egy fizetésképtelen kereskedő neve ilyenfor­mán esetleg hetekig marad forgalomban, az nem baj, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a név­ megragad a kisiparos emlékezetében és nem fog károsodni. A veszni indult exiszten­­ciának ne nyújtsuk az eltitkolás szaknaszálát, az úgy sem fogja már megmenthetni. A fizetésképtelen cég megrohanását sem tar­tom olyan veszedelmesnek, de még csak elke­rülhetőnek sem. Hiszen az természetes, hogy minden hitelező igyekszik követeléséből meg­menteni, ami még menthető és, ugyancsak ter­mészetes, hogy olyan eszközökkel él, amelyekről azt véli, hogy talán mégis célra vezethetnek. Ha azt valahogyan törvénybe lehetne iktatni, hogy senki se­ vehessen a maga anyagi erejét meg­haladó hitelt igénybe és az egyezkedési eljárást úgy lehetne szabályozni, hogy az költségmente­sen legyen lefolytathat­ó és a fizetésképtelenné vált adós egész vagyona a hitelezőké legyen, amit minden követelés az utolsó fillérig ki nincs fizetve, akkor el lehetnénk az inszolvenciák n­yil­vánosságra hozása nélkül, vagy eleg v­olna, ha csak az érdekeltek vennének róla tudomást. De amíg a mostani törvények vannak érvényben, a mai állapotok állanak fönn, a legszélesebb, a korlátlan nyilvánosság az egyedül helyes és igaz­ságos. — Prognózis 1914-re. Most jelent meg Londonban a Reynolds-féle közgazdasági évkönyv, amely a maga nemében az első a világon. Ebben a könyvben a jövő évre a következő prognózis van felállítva: Az év elején a pénz olcsóbb lesz és áprilisra a bankráta 4%-ra fog leszállni. Az ipari de­presszió még erősebb lesz mint most és a szén­iparra is ki fog terjedni. Minden szakmában nagy munkanélküliséggel kell számolni. A gazdasági depresszió tehát, amely 1912. májusában kezdődött, amikor a londoni sas­­piacon a vas ára 68 shillingről hirtelen 55 shil­lingre szállott alá, a jövő évre is át fog húzódni és a tavaszszal fogja a mélypontot elérni. Ra­dikálisabb javulás csak a jövő év vége felé várható. — Kereskedelmi viszonyunk Bulgáriával. A hivatalos lap mai száma a kormány rende­letét közli, melyben az 1914. évi II. törvény­cikkben nyert felhatalmazás alapján és a Bul­gáriával e tárgyban létrejött megállapodáshoz képest elerendeli, hogy kereskedelmi és forgalmi viszonyaink Bulgária irányában további intéz­kedésig, legkésőbb azonban az 1914. év decem­ber 31-éig a kölcsönös lex/nacn/obb kedvezmény elve szerint kezelendők. — A görög moratóriumot 1914. január 8-ig meghosszabbították. — Áruink kezelése az uj bolgár területe­ken. Szófiából írják nekünk, hogy a bolgár ki­rály egyik legutóbb kibocsátott ukáza szerint a bolgár királyság újonnan elfoglalt és­ bekebe­lezett területein is, az oda beérkező vagy onnan kivitt áruk után a bolgár királyságban eddig ér­vényben volt vámtarifa díjtételei, valamint a megállapított egyéb illetékek szedetnek be. A külföldi államokkal kötött szerződések az új területeken is érvényesek lesznek.­­ Az amerikai hajókon Am­er kubai bevitt áruk. Az új amerikai vámtarifa IV. cikke, tud­valevőleg, azt a határozmányt is tartalmazza, hogy az Egyesült­ Államokban az amerikai köz­­társaság­ hajóin bevitt minden áru 5 százalékos vámkedvezményben részesül. Az éredkelt hatal­mak állásfoglalásának eredményeként az ame­rikai kormány a vámtarifatörvény e rendelke­zését hatályon kívül helyezte. Pénzügyi és tőzsdei hírek. A pénz- és értékpapírpiacról. A pénzpiacon nagyfontosságú események nem játszódtak le a lefolyt héten, amelynek az egyik fele a régi, a másik az új esztendőbe esik. Londonban a magánkamatláb még mindig 40 Wie%, napi pénzért 4­/2%-ot szívesen fizet­tek. Párosban változás abszolúte nem volt, a for­dulat csak a nagy kölcsönök megkötése után vár­ható, ellenben Berlinben automatikusan olcsób­bodott a pénz ára, minek következtében a magán­­kamatláb már 3% százalékig csökkent. Nálunk e héten változás nem volt, a nyílt piacon a kivákit

Next