Magyar Kereskedők Lapja, 1916. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-01 / 1. szám
’Harminchatodik évfolyam Budapest, 1916. január 1. ,31. szám MEGJELEPiK KIKSEH SZOMBATON Előfizetési ar, Vállalkozók és Iparosok Lapjival együtt: Jugéss évre 20.— kor. Félévre 10.— kor. Negyedévre 11.— kor. Főszerkesztői KORMOS ALFRÉD Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. SaS-u. 13, Stolyi IlDJSi K.terurhén telefon 11-23 és 7 -99. Magyar Kereskedők Lapja MAGYAR LLOYD Politika lap. A Kereskedelem, nagyipar, vállalkozás és szállitás Közlönye. VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA rendes ingyen-melléklettel Lapunk mai száma — Vállalkozók és iparosok Lapja rendes ingyen melléklapunkkal — 32 oldal. Előfizetési felhívás: 1916 január elsejével új előfizetést nyitottunk a Magyar Kereskedők Lapjára. Felkérjük azokat az előfizetőinket, akiknek előfizetése lejárt, vagy akik a folyó évi előfizetési díjjal hátralékban vannak, hogy előfizetésüket újítsák meg, vagy arra résztörlesztést teljesítsenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be. A Magyar Kereskedők Lapja előfizetési ára, a Vállalkozók és IparosokLapja melléklettel együtt, Magyartrszág, Ausztria és Bosznia részére. Egy évre . . . 20 . Félévre . . . . 10 ,, Negyedévre . . 6 ,,MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA kiadóhivatala Budapest, V., Sas utca 13. Az év végin. Megnyugodva, bár nem egy fájó emlékkel vehetünk búcsút az évtől, mely visszajöhetlenül távozik elődeihez. A világháború legnagyobb és legsúlyosabb küzdelmeit szenvedtük el ebben az esztendőben, amelynek elejét és végét egyaránt a háború véres határköve jelzi. És mégis megnyugodva, lelkünkben bizalommal élterve a jövő iránt, tekintünk vissza az örökre távozóra és mindvégig felejthetetlenre. Mert az iszonyatban, a gyászban és apusztulásban, amit okozott, meghiúsultak egyúttal ellenfeleinkösszes tervei és az év végén sokszorosanmegerősödve kerültünk ki a küzdelemből, amelybe ellenfeleink belekényszentettek. Az év elején magunkra hagyatva, a kétségbeesés elszántságával védekeztünk sokmilliónyi ellenség ádáz támadásai ellen, azév végén hű barátoktól körülvéve állapodtunk meg messze bent az ellenséges országok szívében. De bennünket nem a hódítási és leigázási vágy, hanem a nemzetek felszabadítása vezérel és amidőn fennállásunk okat biztosítva láttuk, első dolgunk volt ellenfeleinknek békejobbot nyújtani és a kultúra útjait egyengetni a háború kietlen földjén. Ellenfeleink belátása és megfontolása van hivatva a háború befejezését siettetni. Makacsságuk végzetes lehet az egész emberiségre nézve, mert a háború lángoló csóvája ellenállhatlan sietséggel rohan tovább kelet felé, hogy új földrészeketlángra gyújtson és egészen új nemzeti aspirációkat vigyen bele a háborúba. Az évforduló igen könnyen az igazi világháború előtestéje lehet. Reánk nézve még ez a rettenetes fordulat sem idézhet elő nagyobb változást, mert azzal a hajthatatlansággal, amelyet eddig tanúsítottunk, fogunk a hábopp folyamán , továbbra is kitartani az ellenséges országokban épített új határainkon. Bizodalmunkat pedig csak fokozhatja, hogy katonai erőnk mellett gazdasági erőink is csodálatosan ellenállóknak bizonyultak ebben a most lefolyt hábos esztendőben. Mezőgazdasági termelésünk és iparunk ma már teljesen alkalmazkodott a háborús viszonyokhoz és egészben véve egészségesnek és erősnek bizonyult még az egészen átalakult viszonyok közepette is. A háborús konjunktúra ezekre a termelési ágakra nézve meglehetősen állandónak bizonyult és a második háborútó esztendő mérlegei egészben véve igen kedvezőeknek mondhatók. Az annyira hangoztatott kereskedői nyereségekkel szemben azonban rá kell mutatnunk arra, hogy a kereskedelemben még a háborús konjunktúra is igen gyakran meglepő és előre nem látható változásoknak volt alávetve. Csak a rézgálic és petróleum hatósági árszabására kell utalnunk, hogy mindenkinek kézzelfoghatóvá tegyük, hogy a kereskedelem a háborúban nem egyszer jelentékeny veszteségeket is volt kénytelen elszenvedni. Veszteségeket, amelyeknek más termelési ágak és pedig különösen a mezőgazdaság a hatósági árszabások következtében nem volt és nem is lehetett kitéve. A kereskedejere érezte meg a legerősebben az árahiányyt, tehát úgyszólván éltető elemét volt kénytelen nélkülözni és az árszabások, rekvirálások, a forgalom-nak központi szervekbe való terelése mind a kereskedelem tevékenységét bénították. Ily körülmények között kétségtelen, hogy a kereskedelmi üzletkörnek a háború következtében számos nehézséggel kellett megküzdenie, amelyekben a többi leemelési ágnak vagy egyáltalában nem, vagy csupán sokkalta csekélyebb mértékben volt része. Közgazdasági életünknek a háború alatt is egészséges fejlődése és egyes termelési ágaknak nagy keresete kétségkívül a kerekedelemre is élénkítően hatottak, de, sajnos, ez az élénkülés szakmák szerint rendkívül változó volt, sőt neip egy kereskedelmi ágazatiban a visszaesés szomorú tünetei jelentkeztek. A kereskedelem azonban, eltekintve a háborúval közvetlen összefüggésben levő ágazataitól, túlnyomó részben csak abból élhetett, amit más termelési és kereseti ágak nagy keresete neki juttatott. Ott, ahol tulajdonképpeni feladatát betölthette volna, állami intézkedések korlátozták szabad mozgásában, a megmaradt üzleti ágakban pedig az áruhiány nem engedte, hogy oly módon szolgálhassa a gazdasági érdekeket, amint ezt a saját szempontjából is óhajtotta. Hozzá nyugodt lélekkel állíthattuk, hogy aránylag a kereskedelem veszítette a alkalmazottjai legnagyobb részét a katonai szolgálat következtében, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy tevékenységében drágább és gyöngébb munkaerőkkel volt kénytelen megelégedni. De a magyar kereskedői kar is változitkán kitartással folytatni kész a küzdelmeket, amelyeket a háború parancsolóan reá ró. Felhasznál minden alkalmat, ahol tevékenységével a gazdasági élet segítségére siethet és azonnal a gazdasági életbe igyekszik vonni azokat a területeket, ahonnan a háború pusztításai tovább vonult. A magyar kereskedelem szintén erősnek bizonyult a háborúban, nemcsak a küzdelemben, de a kitartásban és a lemondásban is és ez a tudat bizalommal tölti el a jövőre nézve. Kereskedelempontilla a háború után. Irta: FÖLDES BÉLA, egyetemi tanár. Egy francia nemzetgazdász azt a túlzást vegyi a harci kiáltásba, hogy a központi hatalmak elleni gazdasági háborút mindörökké folytatni kell. Az mindenesetre megállapítható, hogy a gazdasági iiercumus mágnás a hadviselő államok között nem egyhamar fog helyreállani. önkéntelenül is mosolyognunk kell, ha arra gondolunk, hogy éppen az angol nemzetgazdászok — köztük olyan gondolkodó, mint Stuart Mill — hirdették azt, hogy a külkereskedelem a legbiztosabb garanciája a népek békéjének. Ezzel szemben tény, hogy a háborúk eme legborzalmasabbját éppen Anglia exportparoxizmusa idézte elő. Hogy a háború után a békés kereskedelmi összeköttetések nem lesznek egyhamar helyreállíthatók, azt a legvérmesebb optimistának is el kell ismernie. Mindazonáltal az arisztotelpsi antarkia, a Fichte-féle zárt kereskedelmi állam és a Liszt Frigyes agrikultur-manufaktur kertkedelmi állama, a ,,die in sich vollkommenn Hon“ nem fognak ezentúl se .valósággá Azonban a külföldtől, főképp pedig az e».ges külföldtől való függetlenités óhaja mm«» inkább a lelkükbe vésődik. Az az érzés kerekedett felül, hogy a saját sorsát intéző és függetlenségére és ak--jóképességére független állam katonai felszétéléseS lakossága szükségleti cikkei tekintetében nem függhet egy másik rivális vagy ellenséges államtól. Ezt az elvet vallotta a szabad kereskedelem ősapja, Smith Állam is, aki Anglia tengeri helyzetére való tekintettel a hajózás állami segélyezését és az az angol hajózás legerőteljesebb fejlesztését hirdette. Ugyanezt mondotta Bismarck a mezőgazdaságról- Nem akarta Németországnak kenyérrel való ellátását a külföldtől függővé tenni. Ez a szempont már a Ricardo és Malthus közti gabonavám-vitában is főszerepet játszotta. Azt pedig senki sem tagadhatja, hogy ami a mezőgazdaságra és hajózásra áll, az a hadviselés mai állapotában a többi termelési ágra nézve is érvénynyel bír. Bár az egyes államok termelésének önállósítása legszélsőbb konzekvenciáiban nem vihető keresztül, mégis állítható, hogy a jövőben főképp a rivalizáló vagy harcban állott államcsoportok interdependenciája bizonyos időtartamon át csökkenni fog, viszont a dependencia az egymással barátságos viszonyban levő államok csoportjában növekedni fog. Az illető konföderációk tehát kell, hogy majd megfeleljenek az olyan érzésből fakadó gazdasági követelménynek is, mely békében és háborúban a legfontosabb szükségletek fedezését kívánja biztosítani. Az izolálásra való hajlandóságot még más momentumok is támogatni fogják. A kolosszális hadiadósságok a vásárlási erőt mindenütt csökkenteni fogják. Az ügyes munkaerők egy részének eltűnése, a mindenesetre nem gyorsan enyhülő drágaság és a háború alatt felhajtó munkabérek az ipari termelést drágítani, selyenként megakasztani fogják. Tekintetbe kell venni itt azt a körülményt is, hogy Anglia a háború után valószínűleg a védvám felé fog hajlani és hogy a fuvardíj-drágulás, valamint a valutána irregularitások a külkereskedelemnek jó időre útját fogják állani. Az angol és francia piac domináló szerepe megszűnt, az angol, tengeri monopólium megrendült: mindezek olyan momentu----*--------w 4------------------f‘v -, - «A ?.*»•*£»** .