Magyar Kereskedők Lapja, 1916. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-01 / 1. szám
* MAGYAR KERESReuuh, eai-na (Vállalkozók és iparosok Kapja, 1916. január 1. mái, melyek a nemzeti gazdaságok önállósításának egyengetik az útját. Kedvezőbb helyzetűik lesz a semleges államoknak, különösen Amerikának. A hadviselő államok által szenvedett óriási érték pusztulásával ellentétben a semleges államok a háborúval járó veszteségeket elkerülték, sőt magából a háborúból szép hasznot húztak. Úgy látszik, hogy a világtörténelem Európát a jólét létráján Amerika javára lejbb akarja csúsztatni. Amerika eme föllendülésében Délamerika, elsősorban Argentína is részt fog venni. Lehet, hogy ezek a momentumok és a károk helyreállítását célzó intenzívebb termelés az izolálási tendenciát egy kissé gyengíteni fogják. Hogy gazdaságunknak az ellenséges államokkal szemben való izolálása milyen jelentőséggel bír, azt az alábbi számot-: igazolják. Ami mindenekelőtt a közös vámterületet illeti, ennek kiviteléből és behozatalából (1913-ban) az ellenséges államokra jutott. Eszerint az ellenséges államok a közös vámterület behozatalában 21.91%-kal, a kivitelben 27.12%-kal részesednek. Ezek mindenesetre nem jelentéktelen számok. De ha ezekkel a számokkal szembeállítjuk azt, hogy az összbehozatalból 78,09% és az összkivitelből 72,88% a többi állagokra jut és hogy az importban és exportban " Németország 40%-kal részesedik, akkor más következményei nem fognak bennünk alomba ejteni, annál kevésbbé, minthátságos államok csoportján belül idenciák fognak érvényre jutni, ebb jelentősége volna az izolálásnakra nézve, mint azt az alábbi számk. , jutott (1913-ban) behozatalunkból kivitelünkből százalékban Az ellenséges államokkal való forgalom korlátozása Magyarországra nézve tehát még sokkal kisebb jelentőséggel bír. Emellett még azt is tekintetbe kell venni, hogy Magyarország éppen most abban a stádiumban van, amidőn a mezőgazdasági termékek kivitele csökkenő irányzatot vesz, míg a hazai ipar fejlődése a behozatali lehetőségek korlátozására fog vezetni. Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy igen jelentős érdekek forognának kockán, ha az antarkia utáni törekvés a végleteikbe csapna át. Ettől talán nem kell tartani. És amíg az egyik irányban az izolálás után való törekvés fog érvényre jutni, addig másrészről a központi hatalmak csoportján belül mind energikusabbb árucsere fog beállani. A középeurópai hatalmak meridiánja körül egy egyesülés fog támadni, mely északról dél felé húzódva, különböző fejlődési fokozatokat és fejlődési lehetőségeket fog magába ölelni. A forgalom nagyobb szabadsága, a gazdasági kultúrfokozat különbözősége, a továbbfejlődésnek mindenesetre nagyobb energiája: mindezek a 150 millió és esetleg több embert magába ölelő territóriumnak meg fogják adni mindazt, ami az antant-hatalmak elzárkózása, illetve kizárása következtében elmarad. A mondottak után a gazdasági világforgalomnak és az izolálásnak a problémáját matematikailag így oldhatjuk meg: differenciáció kifelé, itegráció befelé. A szabadkereskedelmi mámor már rég eltűnt. Az, amit az angolok az ő szokott hypokrízisükkel „the kiss of nations“, „charter of nations“ jelszavakkal illettek, már rég nem létezik. Ezzel szemben meg fog valósuti a szűkebb alapokon felépített szabad intercursus, melyet gazdasági és politikai érdektöszösség fog megszilárdítani Bevitel Kivitel százalékban Angliára---------- 6-38 9.74 Franciaországra------ 3.33 2.89 Belgiumra---------1-24 0.99 Olaszországra — -— 4.96 7.79 Oroszországra------ 5.89 3.70 Szerbiára —----0.07 1.92 Montenegróra------ 0.04 009 összesen 21.91 27.12 1.9 3.5 országra 1.2 1.1 arra 0.3 0.2 országra 1.4 2.1 7 országra 0.5 0.6 rbiára 0.5 1.0 összesen 5.5 8.5 Gabona és őrlemények. A malomipar 1915-ben. A magyar gőzmalmok üzemének zavartalan fentartása az 1915. év folyamán nagy gondokat okozott, aminek oka abban keresendő, hogy mezőgazdasági termelésünk az utolsó évtizedekben nem tartott lépést Magyarország és Ausztria fogyasztásának növekedésével. A termelésnek ez a stabilitása, amely mezőgazdasági üzemeink hozamának jelentékeny növekedését eddigelé meggátolta, azzal a következménynyel járt, hogy normális időben is olyan esztendőkben, amikor jó termés volt, éppen hogy ki tudtuk elégíteni a közös vámterület szükségletét; közepes, vagy gyenge termések esztendeiben pedig már gabonabehozatalra voltunk utalva. A gabonaimportnak ez a kikerülhetetlen volta okozta éppen a háború kitörése után következő első hetekben azokat az ellentéteket, amelyek a régebbi kötések lebonyolítása körül a malmok és a kereskedelem egyes rétegei között támadtak, mert a malmok nem tudván hozzájutni a külföldről, többnyire tengerentúlról vásárolt búzamennyiségekhez, nem állott módjukban azt a lisztmennyiséget előállítani, s amelyet előre eladtak volt és így a kötések le-bonyolítása is — legalább részben — lehetetlenné vált. Talán mondanunk sem kell, hogy ez az elmaradt behozatal már az 1914. évi szükséglet fedezésénél is éreztette hatását és hogy ha azóta komoly zavarok a monarchia mindkét államának ellátásában mégsem támadtak, ez a kibocsájtott kormányrendeleteknek, a gabonaneműek lefoglalásának, a maximális árak meghatározásának, a gabona egész forgalma központosításának eleinte az Országos gazdasági bizottságnál és 1915 július óta a Haditermény, rt.-nál stb. volt köszönhető. Az 1915. év első felében és különösen a közepén megvolt a kilátás arra, hogy úgy búzában, mint rozsban és árpában jó termésünk lesz és így nemcsak Magyarország és Ausztria lakossága lesz abból könnyen ellátható, hanem némi felesleget Németországnak is fogunk át-engedhetni. A jó terméshez fűzött remények azonban csak részben váltak be. Éppen az aratás és cséplés idején, amikor szép napos időre lett volna szükség, túlságosan bő esőzés-iben volt részünk, aminek folytán nemcsak a mezei munkálatok voltak lassabban elvégezheők, hanem a termés minősége és mennyisége gyengébb lett, mint amilyent vártunk. Ilyen körülmények között tökéletesen helyénvaló . volt, hogy a kormány több rendeletben is előre gondoskodott arról, hogy az uj termés értékesítésénél a pazarlást lehetőleg meggátolja és hogy a rendelkezésre álló mennyiségek meg-,Ki felelő takarékosság mellett arányosan oszoljanak meg nemcsak vidékenként, hanem idő te-kintetében is, az uj termésig még hátralevő időszakra. A lakosságnak egy nagy hányada, különnösen a gabonalemnő vidékeken élt a rendeletben adott azzal a jogával, hogy szükségletét 1916 augusztus közepéig előre fedezhesse. Ezeknek ellátásában tehát a legkisebb zökkenés sem volt eddig tapasztalható és a jövőben is simán fog lebonyolódni. A városi lakosság szükségletének fedezése, ha nem is ment ilyen könnyen, de azért nagyjából szintén nem okozott zavarokat és bizton remélhető, hogy a december 25-én megkezdődött rekvirálás olyan mennyiségeket fog felszínre hozni, hogy a január 10-én életbe lépő kenyérjegy-rendszer mellett a szükséglet továbbra is zavartalanul kielégíthető lesz. Érinti a fogyasztó közönséget a 3434/1915. M. E. sz. rendeletnek a kiőrlés hányadát megváltoztató intézkedése is. A kiőrlés fokozásának a haszna csak látszólagos, mert a rendelkezésre álló gabona nagy mennyisége a más évek átlagos minőségénél gyengébb, nyirkos, aminek következtében a nagyobb százalékos kiőrlés által a lisztbe több korpa kerül; ez pedig az emberi szervezetnek nincsen javára, de a liszt tartósságát is hátrányosan befolyásolja. Ha, mint az 1915—16-iki kampány kezdetén, a kiőrlés révén kevesebb korpa kerülne a lisztbe, a korpatöbblet azért nem veszne kárba, mert hiszen állatállományunktakarmányozását könnyítené meg és így indirekte, de gazdaságosabb módon, több húst és tejet szolgáltatván, az emberi táplálkozás ellátását könynyebbítené meg. Kétség nem fér hozzá, hogy a forgalom szabályozása céljából kibocsájtott rendeletek nemcsak a Haditermény rt.-ra, valamint a gabona- és lisztforgalomban érdekelt ipari és kereskedelmi vállalatokra róttak a szokottnál nagyobb feladatokat, hanem a hatóságoknak is az irányítás és ellenőrzés alakjában sok munkát juttattak. Általában el lehet mondani, hogy az összes érdekeltek be tudtak hatolni a rendeletek szellemébe, azokhoz alkalmazkodtak, panaszok igazán csak elvétve fordultak elő. A malomipar helyzete nem volt az egész országban egységes, de általánosságban határozottan rosszabbodott. Különösen a nagyobb malomipari központokban és elsősorban Budapesten. A fővárosba a háborúval szükségképen együtt járó forgalmi zavarok miatt, lassabban volt a gabona felhozható és itt a készletek már, heteikkel ezelőtt kifogytak, a pótlás pedig csak hézagosan volt lehetséges. Ezért az ország legnagyobb termelőképességű gőzmalmai már huzamosabb ideje szüneteltetni kénytelenek üzemeiket, ami természetesen azzal a következménynyel jár, hogy a rendes időkben teljes üzemnél eredményezett őrlési díjak öszszegét nem lehetett elérni. Sok szó esett arról, hogy az említett hiánynak egyik fő oka abban keresendő, hogy a gazdák visszatartják a gabonát. Ezzel szemben azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy a magyar gazda normális viszonyok között sem igen szokott sietni termésének értékesítésével, azt nem hozza az aratást követő első 2—3 hónapban a piacra, hanem arányosan elosztva, több részletben szokta búzáját értékesíteni. Bizonyos, hogy legalább annyi búzát, mint más években, sőt jóval többet, az idén is eladott gazdaközönségünk. Hogy helyenként mégis hiány mutatkozik, annak oka inkább abban keresendő, hogy a fogyasztás igényei lényegesen nagyobbak és amint már, említettük, a járhatatlan utak, teherfogatok, vasúti kocsik hiánya, időközönként a hajózás nehezebb viszonyai és más forgalmi zavarok okozzák, hogy a rendelkezésre álló gabona nem oszolhálik meg a szükséges módon. A nagyobb malomüzemekkel szemben előnybe kerültek a vidéki nagy és kis, sőt legkisebb malmok, mert elég tág körzetben szabad bevásárlási joguk lévén, jókor és bőven láthatták el magukat hosszú időre nyersterménynyel. A budapesti malmok is kérelmezték a szabad vásárlás jogát és bár sem a kormány, sem a vidéki malomegyesület, amelylyel ebben a kérdésben a fővárosi malmok teljes egyetértéssel jártak el, nem ellenezték ennek a kívánságnak teljesítését, mégis a jog megadása megtört azon a felfogáson, hogy a vidéken közvetlen való vásárlás a vidéki malmoknak bevett szokása, míg a budapesti malmok eddig nagyrészt a kereskedelem közvetítésével szerezték be az őrlésre szánt gabonát. A kereskedők a beszerzett búzát előszeretettel a vidéken helyeznék el és ez is egyik oka annak, hogy a budapesti malmok búza nélkül maradtak. A gabonahiány okozta, hogy a napi, jelenleg körülbelül 36.000 métermázsa őrlőképességű fővárosi malmok vagyis augusztus 1-től december közepéig havonként átlag nem egészen 16 üzemnapot tudtak kihasználni és még ez az átlag is november és decemberben 9 napra csökkent. De még továbbra is sülyedni fog, ha a fővárosba való búzabehozatal nem fog növekedni. A szomorú foglalkoztatási viszonyokat súlyosbítja, hogy a malmok a tetemesen megdrágult háborús munkabéreket heti 6 napon át, tehát havi 26 üzemnapra kénytelenek fizetni. A budapesti malmok búzából és rozsból őröltek. A malomipar helyzetének jövő alakulásáról és elsősorban a lisztkivitel várható eshetőségeiről ma még nem lehet véleményt alkotni. Azt sem tudjuk, mikor lesz a háborúnak vége, a békekötés milyen területi eltolódásokat fog hozni, milyen változások lesznek majd a tarifa- és vámpolitikában, márpedig ezeken és más fontos körülményeken fordul meg a magyar malomipar további egészséges fejlődése. Annyi bizonyos, hogy a várható nagy gazdasági rendezéskor a magyar malomipar vitális érdekeinek érvényesítésére a hivatottak mindent meg fognak tenni és remélhető, hogy ezeket vezetőköreink sem fogják szem elől téveszteni ."Már most gondolnunk kell mindenesetre arra, hogy a küszöbön álló kiegyezésnél elejét vegyük annak, hogy Ausztria olyan tarifa-intézkedéseket léptethessen életbe, amelyek egy jelentő 1915. augusztusban csak 1714 üzemnapot „ szeptemberben „ 21“ „ ,, októberben „ 1814 „ „ novemberben „ 10 „ dec. 1—15-ig „ 4 ” 1915. augusztus havában 625.000 mm. „ szeptember „ 774.000 „ „ október „ 668.000 „ „ november „ 858.000 „ „ dec. 1—15-ig „ 143.000 „ )