Magyar Kereskedők Lapja, 1916. július-december (36. évfolyam, 27-53. szám)

1916-07-01 / 27. szám

Harminchatod»!* évfolyam Budapest, 1916. julius 1., 27. szám UEfimSSIE HISSEL SZOMBATON Elifixetési ár, Vállalkozók és Iparosok Lapja .11 együtt: Eges» érre 20.— kor. Félívre 10.— kor. Kegyertévre «_- kor. Fő­szer­kesztől KORMOS ALFRÉD szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. Sas­ u. 13, Helyi «a . _ __ int.turbin telefon­­ 11-28 et 7°fi9, MAGYAR LLOYD Politikai lap. A Kereskedelem, nagyipar, vállalkozás és szállítás közlönye. VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA rendes ingyen­ melléklettel Lapunk mai száma — Vállalkozók és Iparosok Lapja rendes ingyen mellék­­lapunkkal — 28 oldal. Előfizetési felhívás. Július 1-én új előfizetést nyitunk a Magyar Kereskedők Lapjára. Felkér­jük azokat az előfizetőinket, akiknek előfizetése lejárt, vagy akik előfizetési díjjal hátralékban vannak, hogy elő­fizetésüket újítsák meg, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be. A Magyar Kereskedők Lapja elő­fizetési ára, a Vállalkozók és Iparosok Lapja melléklettel együtt, Magyar­­ország, Ausztria és Bosznia részére Egy évre . . . . 20 K Félévre . . . , 10 K Negyedévre . . . 6 K Társaskörök, kávéházak, egyesületek, stb. • részére, egész évre. 40 K, félévre 20 K. Németország részére egy évre 22.60 K, félévre 11.30 K, negyedévre 6.50 K. A többi külföldi államok részére egy évre 25.20 K, félévre 12.60 K, negyedévre 7.-0 K. A MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA kiadóhivatala Budapest, V. kerület, Sas­ utca 13. sz. Az adójavaslatok módo­sítása. Az új adójavaslatokkal szemben eleve arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy azok, mint a ránk kényszerített háború el nem kerülhető pénzügyi konzekvenciái je­lentkeznek, minélfogva a javaslatok ügyé­ben való állásfoglalásnál, bármennyire sú­lyosan érintik is az új terhek különösen az ipart és kereskedelmet, a rendkívüli helyzetre való tekintettel az iparosoknak és kereskedőknek az adójavaslatokat mé­gis főként abból a szempontból kell vizs­gálat alá venniük, vajjon az új terítek igazságosan oszlanak-e meg a különböző foglalkozási csoportok között. A másik, mindenképpen jogos általános követelés, hogy a megalkotandó törvényeknél egy­részt magának a törvénynek félre nem magyarázható szövege, másrészt a kia­dásra kerülő végrehajtási utasítások meg­ál­la­pítása kellő biztosítékot nyújtsanak aziránt, hogy a tömény tényleges inten­ciója a gyakorlati alkalmazásnál minél precízebben fog érvényesülni. Mindenkép­pen megkívánhatja továbbá az adófizető közönség, hogy az új törvények az állam­kincstár érdekeinek megóvása végett az adatgyűjtés, ellenőrzés tekintetében szük­séges intézkedéseknél ne menjenek túl azon a határon, ahol ezek az eljárások már feleslegesen zaklató, a polgárságot kellő megokoltság nélkül állandóan­­izga­lomban tartó rendelkezéseknek volnának minősíthetők. Arról pedig az új adótör­vények életbeléptetésével kapcsolatban fel­tétlenül gondoskodni szükséges, hogy a jóhiszemű adózók a meghurcoltatás min­den eshetőségével szemben, a jövedéki ki­hágásokra vonatkozó eljárás megfelelő reformja útján kellő oltalmat nyerjenek. A képviselőház a jövő héten fog bele az új adójavaslatok tárgyalóiába, így te­hát nagyon is időszerű arról szólnunk, hogy az egyes javaslatoknál milyen mó­dosítások volnának az ipar és kereskede­lem szempontjából szükségesek, illetve kí­vánatosak. A hadi nyereségadónál mindenekelőtt a 20. §. módosítása volna nagy mértékben fontos. Ez a szakasz a könyvvizsgálatról intézkedik, melyet a pénzügyminiszter fel­hatalmazása alapján a pénzügyigazgató rendelhet el. A vizsgálatot pénzügyi tiszt­viselő teljesíti. Ezzel szem­ben a szakasz módosításával fenn kellene tartani az 1909 : X. ívcikknek azt az intézkedését, hogy a könyvvizsgálatot csak az adóki­vető és adófelszólamlási bizottság rendel­heti el stb. De a 20. §-nak egyébként való fentartása mellett is meg kellene en­gedni azt, h­ogy amennyiben a fél úgy kí­vánja, a könyvvizsgálatot ne a pénzügyi tisztviselő, hanem az illetékes kereske­delmi és iparkamara által kijelölt szak­értők teljesítsék. A félnek minden esetben joga legyen arra, hogy ellenőrző szakértőt alkalmazhasson, akinek észrevételeit a jegyzőkönyvhöz kell csatolni. Aggályok merültek fel továbbá a hadi nyereségadónál a 9. abbeli intéz­kedése ellen, hogy amenyiben a jövede­lemadó kivetésénél megállapított jövedelem a tényleges jövedelemnek nem felelne meg, a pénzügyi hatóság a jövedelemnek újból való megállapítását követelheti. A 14. §. kimondja, hogy a hadi nyere­ségadó sem ennek az adónak kivetésénél, sem a kereseti adó és az egyéb egyenes adók kivetésénél nem vonható le az adóalapból. Itt teljes megokoltsággal támasztható az a kívánság, hogy a hadi nyereségadó magánál a hadi nyereségadónál ugyan nem, de a ke­reseti-­és a jövedelemadónál az adóalapból igenis le legyen vonható. A javaslat 9. §-ának negyedik bekez­dése kiegészítésre szorul. Itt még ki kellene mondani, hogy nincs adókivetésnek helye abban az évben, melyben a jövedelemtöbb­let 3000 koronát meg nem halad. Ezt ugyanis, úgy látszik, a magyar javaslatból, amely egyébként az osztrák rendelet nyo­­pján készült, kifelejtették. Ennek folytán most az a helyzet, hogy az az osztrák kis­iparos vagy kiskereskedő, akinek a háború előtt 11.000­­ jövedelme volt és akinek jövedelme a három háborús év mindegyiké­ben 14.000 koronára rúgott, a 9000 koronás háborús jövedelemtöbblet után nem fizet hadi nyereségadót. A hasonló körülmények között levő magyar kisiparosnak és kis­kereskedőnek azonban, ha a­­magyar javas­lat mostani szövege megmaradna, irgalmat­lanul meg kell fizetnie az adott esetben a 450 koronát kitevő hadi nyereségadót. A magyar javaslat ugyanis csak azokat része­síli abban a kedvezményben, hogy reájuk évi 3000 koronát meg nem haladó jövede­lemtöbbletnél hadi nyereségadó ki nem vet­hető, akiknek jövedelme a háborús évben a 13.000 koronát meg nem haladja, az osztrák rendelet azonban a kedvezményt általánosságban mindenkinek megadja. A jövedelemadó tekin­tetében azt tar­tanók helyesnek, ha ezt az adónemet 199­7 re csupán a 1­0/­()() koronát meghaladó össz­jövedelmekre terjesztenénk ki. A kormány ebből az adófajtából a 10.000 koronát meg­haladó jövedelmekre való kiterjesztés mel­lett 35 millió bevételt remél. Az 1915 ben az 1914. évi jövedelmek alapján kivetett jö­vedelemadó kivetésénél 27 millió volt az eredmény. Figyelembe veendő azonban, hogy az 1914. esztendőben a háború kitö­rése után az ipar és kereskedelem sokat szenvedett, a forgalom egy ideig teljesen megakadt, az 1914-iki termés pedig ínséges volt, 1915-ben azonban az általános gazda­sági viszonyok lényegesen javultak és a ja­vulás 1916-ban is állandó maradt. Teljesen bizonyos ennélfogva, hogy az 1917-ben (az 1916- iki jövedelmek alapján) kivetésre ke­r­ü­lő jövedelemadó abban az esetben is meg­hozná a prof­imnált, 35 milliót, Via csupán a 15.000 koronát meghaladó összjövedelmekre terjedne ki.­­Amennyiben a kormány ragaszkodik a 10.000 koronát meghaladó összjövedel­mekre való kiterjesztéshez, módosítást igé­nyel a javaslat 14. §-a, amelyben a magán­­alkalmazottak szolgálati illet­mény­eik­ 20.000 koronáig adómenteseknek kellene nyilvánít­ tanú Ez­ elöl a kormány, illetve a törvém-­ hozás annál kevésbbé zárkózhatik el, mert az 1914 : XLVI. kc. megalkotásánál a kor­mánynak eredetileg az volt az álláspontja,­ hogy a törvény a szolgálati illetményekre egyáltalában ne is terjedjen ki. Arra az esetre, ha a 10.000 koronás­ alaphatár a jöv­edelemadónak 1917 re való kivetése tekintetében megmarad, ki kellene­ terjeszteni a megváltozott viszonyokhoz ké­pezi az adózók nagyobb körére az 1906.-X. tc. 25-ik §-ában a kiskorú gyermekekre vo­natkozó kedvezményt is. A ///. osztályú kereseti adóról szóló­­ törvényjavaslat újabb szövege tagadhatatla­nul arra vall, hogy a kormány teljes jóaka­rattal igyekszik annak tanúsítására, hogy a II­. osztályú kereseti adó eddigi hozamát nem kívánja fokozni, hanem a régi adó­tételek részleges helyesbíthetésével nyilván csak egy bizonyos összegű „Ausfallsgaran­­tie“-r­a akar szert tenni. A magunk részéről ismételten hang­súlyozzuk, hogy a helyes megoldásnak elő­feltételét mindenekelőtt abban látjuk, hogy­ a III. osztályú kereseti adónál az átmeneti állapot három évről egy esztendőre redukál­­tassék, vagyis csak az 1917. éven át tartson. A másik irányadó szempont a most tárgya­lás előtt álló törvény intézkedéseinél az le­gyen, hogy minden egyes adófizető a tör­vény betűje nyomán teljes határozottsággal állapíthassa meg, várjon helyesbíthetik-e 1917- re kereseti adóját és mennyivel. A tör­vényjavaslat módosított szövegének tör­vényre emelkedésével azonban az adófizetők ez irányban három éven át állandó bizony­talanságban élnének. Mert hiszen annak megítélése, hogy változott-e a foglalkozás terjedelme, hogy a háború folytán emelke­­dett-e az 1914—16. években a kereset vagy a háborútól függetlenül, első­sorban a pénz­ügyi hatóságra van bízva, ennek elbírálásá­nál pedig minden túlbuzgóság nélkül és a­ kellő objektivitásra való minden törekvés mellett is végzetes tévedések, nagy igazság­talanságok eshetnek meg. Nem hiszszük.

Next