Magyar Kereskedők Lapja, 1916. július-december (36. évfolyam, 27-53. szám)
1916-07-01 / 27. szám
Harminchatod»!* évfolyam Budapest, 1916. julius 1., 27. szám UEfimSSIE HISSEL SZOMBATON Elifixetési ár, Vállalkozók és Iparosok Lapja .11 együtt: Eges» érre 20.— kor. Félívre 10.— kor. Kegyertévre «_- kor. Főszerkesztől KORMOS ALFRÉD szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. Sas u. 13, Helyi «a . _ __ int.turbin telefon 11-28 et 7°fi9, MAGYAR LLOYD Politikai lap. A Kereskedelem, nagyipar, vállalkozás és szállítás közlönye. VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA rendes ingyen melléklettel Lapunk mai száma — Vállalkozók és Iparosok Lapja rendes ingyen melléklapunkkal — 28 oldal. Előfizetési felhívás. Július 1-én új előfizetést nyitunk a Magyar Kereskedők Lapjára. Felkérjük azokat az előfizetőinket, akiknek előfizetése lejárt, vagy akik előfizetési díjjal hátralékban vannak, hogy előfizetésüket újítsák meg, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be. A Magyar Kereskedők Lapja előfizetési ára, a Vállalkozók és Iparosok Lapja melléklettel együtt, Magyarország, Ausztria és Bosznia részére Egy évre . . . . 20 K Félévre . . . , 10 K Negyedévre . . . 6 K Társaskörök, kávéházak, egyesületek, stb. • részére, egész évre. 40 K, félévre 20 K. Németország részére egy évre 22.60 K, félévre 11.30 K, negyedévre 6.50 K. A többi külföldi államok részére egy évre 25.20 K, félévre 12.60 K, negyedévre 7.-0 K. A MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA kiadóhivatala Budapest, V. kerület, Sas utca 13. sz. Az adójavaslatok módosítása. Az új adójavaslatokkal szemben eleve arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy azok, mint a ránk kényszerített háború el nem kerülhető pénzügyi konzekvenciái jelentkeznek, minélfogva a javaslatok ügyében való állásfoglalásnál, bármennyire súlyosan érintik is az új terhek különösen az ipart és kereskedelmet, a rendkívüli helyzetre való tekintettel az iparosoknak és kereskedőknek az adójavaslatokat mégis főként abból a szempontból kell vizsgálat alá venniük, vajjon az új terítek igazságosan oszlanak-e meg a különböző foglalkozási csoportok között. A másik, mindenképpen jogos általános követelés, hogy a megalkotandó törvényeknél egyrészt magának a törvénynek félre nem magyarázható szövege, másrészt a kiadásra kerülő végrehajtási utasítások megállapítása kellő biztosítékot nyújtsanak aziránt, hogy a tömény tényleges intenciója a gyakorlati alkalmazásnál minél precízebben fog érvényesülni. Mindenképpen megkívánhatja továbbá az adófizető közönség, hogy az új törvények az államkincstár érdekeinek megóvása végett az adatgyűjtés, ellenőrzés tekintetében szükséges intézkedéseknél ne menjenek túl azon a határon, ahol ezek az eljárások már feleslegesen zaklató, a polgárságot kellő megokoltság nélkül állandóanizgalomban tartó rendelkezéseknek volnának minősíthetők. Arról pedig az új adótörvények életbeléptetésével kapcsolatban feltétlenül gondoskodni szükséges, hogy a jóhiszemű adózók a meghurcoltatás minden eshetőségével szemben, a jövedéki kihágásokra vonatkozó eljárás megfelelő reformja útján kellő oltalmat nyerjenek. A képviselőház a jövő héten fog bele az új adójavaslatok tárgyalóiába, így tehát nagyon is időszerű arról szólnunk, hogy az egyes javaslatoknál milyen módosítások volnának az ipar és kereskedelem szempontjából szükségesek, illetve kívánatosak. A hadi nyereségadónál mindenekelőtt a 20. §. módosítása volna nagy mértékben fontos. Ez a szakasz a könyvvizsgálatról intézkedik, melyet a pénzügyminiszter felhatalmazása alapján a pénzügyigazgató rendelhet el. A vizsgálatot pénzügyi tisztviselő teljesíti. Ezzel szemben a szakasz módosításával fenn kellene tartani az 1909 : X. ívcikknek azt az intézkedését, hogy a könyvvizsgálatot csak az adókivető és adófelszólamlási bizottság rendelheti el stb. De a 20. §-nak egyébként való fentartása mellett is meg kellene engedni azt, hogy amennyiben a fél úgy kívánja, a könyvvizsgálatot ne a pénzügyi tisztviselő, hanem az illetékes kereskedelmi és iparkamara által kijelölt szakértők teljesítsék. A félnek minden esetben joga legyen arra, hogy ellenőrző szakértőt alkalmazhasson, akinek észrevételeit a jegyzőkönyvhöz kell csatolni. Aggályok merültek fel továbbá a hadi nyereségadónál a 9. abbeli intézkedése ellen, hogy amenyiben a jövedelemadó kivetésénél megállapított jövedelem a tényleges jövedelemnek nem felelne meg, a pénzügyi hatóság a jövedelemnek újból való megállapítását követelheti. A 14. §. kimondja, hogy a hadi nyereségadó sem ennek az adónak kivetésénél, sem a kereseti adó és az egyéb egyenes adók kivetésénél nem vonható le az adóalapból. Itt teljes megokoltsággal támasztható az a kívánság, hogy a hadi nyereségadó magánál a hadi nyereségadónál ugyan nem, de a kereseti-és a jövedelemadónál az adóalapból igenis le legyen vonható. A javaslat 9. §-ának negyedik bekezdése kiegészítésre szorul. Itt még ki kellene mondani, hogy nincs adókivetésnek helye abban az évben, melyben a jövedelemtöbblet 3000 koronát meg nem halad. Ezt ugyanis, úgy látszik, a magyar javaslatból, amely egyébként az osztrák rendelet nyopján készült, kifelejtették. Ennek folytán most az a helyzet, hogy az az osztrák kisiparos vagy kiskereskedő, akinek a háború előtt 11.000 jövedelme volt és akinek jövedelme a három háborús év mindegyikében 14.000 koronára rúgott, a 9000 koronás háborús jövedelemtöbblet után nem fizet hadi nyereségadót. A hasonló körülmények között levő magyar kisiparosnak és kiskereskedőnek azonban, ha amagyar javaslat mostani szövege megmaradna, irgalmatlanul meg kell fizetnie az adott esetben a 450 koronát kitevő hadi nyereségadót. A magyar javaslat ugyanis csak azokat részesíli abban a kedvezményben, hogy reájuk évi 3000 koronát meg nem haladó jövedelemtöbbletnél hadi nyereségadó ki nem vethető, akiknek jövedelme a háborús évben a 13.000 koronát meg nem haladja, az osztrák rendelet azonban a kedvezményt általánosságban mindenkinek megadja. A jövedelemadó tekintetében azt tartanók helyesnek, ha ezt az adónemet 1997 re csupán a 10/()() koronát meghaladó összjövedelmekre terjesztenénk ki. A kormány ebből az adófajtából a 10.000 koronát meghaladó jövedelmekre való kiterjesztés mellett 35 millió bevételt remél. Az 1915 ben az 1914. évi jövedelmek alapján kivetett jövedelemadó kivetésénél 27 millió volt az eredmény. Figyelembe veendő azonban, hogy az 1914. esztendőben a háború kitörése után az ipar és kereskedelem sokat szenvedett, a forgalom egy ideig teljesen megakadt, az 1914-iki termés pedig ínséges volt, 1915-ben azonban az általános gazdasági viszonyok lényegesen javultak és a javulás 1916-ban is állandó maradt. Teljesen bizonyos ennélfogva, hogy az 1917-ben (az 1916- iki jövedelmek alapján) kivetésre kerülő jövedelemadó abban az esetben is meghozná a profimnált, 35 milliót, Via csupán a 15.000 koronát meghaladó összjövedelmekre terjedne ki.Amennyiben a kormány ragaszkodik a 10.000 koronát meghaladó összjövedelmekre való kiterjesztéshez, módosítást igényel a javaslat 14. §-a, amelyben a magánalkalmazottak szolgálati illetményeik 20.000 koronáig adómenteseknek kellene nyilvánít tanú Ez elöl a kormány, illetve a törvém- hozás annál kevésbbé zárkózhatik el, mert az 1914 : XLVI. kc. megalkotásánál a kormánynak eredetileg az volt az álláspontja, hogy a törvény a szolgálati illetményekre egyáltalában ne is terjedjen ki. Arra az esetre, ha a 10.000 koronás alaphatár a jövedelemadónak 1917 re való kivetése tekintetében megmarad, ki kellene terjeszteni a megváltozott viszonyokhoz képezi az adózók nagyobb körére az 1906.-X. tc. 25-ik §-ában a kiskorú gyermekekre vonatkozó kedvezményt is. A ///. osztályú kereseti adóról szóló törvényjavaslat újabb szövege tagadhatatlanul arra vall, hogy a kormány teljes jóakarattal igyekszik annak tanúsítására, hogy a II. osztályú kereseti adó eddigi hozamát nem kívánja fokozni, hanem a régi adótételek részleges helyesbíthetésével nyilván csak egy bizonyos összegű „Ausfallsgarantie“-ra akar szert tenni. A magunk részéről ismételten hangsúlyozzuk, hogy a helyes megoldásnak előfeltételét mindenekelőtt abban látjuk, hogy a III. osztályú kereseti adónál az átmeneti állapot három évről egy esztendőre redukáltassék, vagyis csak az 1917. éven át tartson. A másik irányadó szempont a most tárgyalás előtt álló törvény intézkedéseinél az legyen, hogy minden egyes adófizető a törvény betűje nyomán teljes határozottsággal állapíthassa meg, várjon helyesbíthetik-e 1917- re kereseti adóját és mennyivel. A törvényjavaslat módosított szövegének törvényre emelkedésével azonban az adófizetők ez irányban három éven át állandó bizonytalanságban élnének. Mert hiszen annak megítélése, hogy változott-e a foglalkozás terjedelme, hogy a háború folytán emelkedett-e az 1914—16. években a kereset vagy a háborútól függetlenül, elsősorban a pénzügyi hatóságra van bízva, ennek elbírálásánál pedig minden túlbuzgóság nélkül és a kellő objektivitásra való minden törekvés mellett is végzetes tévedések, nagy igazságtalanságok eshetnek meg. Nem hiszszük.