Magyar Kereskedők Lapja, 1919. szeptember-december (39. évfolyam, 14-36. szám)

1919-09-22 / 14. szám

4 nagykereskedelmi ára 15 K, kiskereskedelmi ára 18 K, s a 200 grammnál súlyosabb dobozok ará­nyosan drágábban, a könnyebbek arányosan olcsóbban számítandók. Az itt felsorolt összes árak, — a szardíniáét kivéve, amely dobozonként állapíttatott meg — ligaként értendők. Nem maximális, hanem tájékoztató árakat határozott meg az ármegállapító bizottság a kö­­vetkező cikkekre: Bors, fekete vagy fehér, törött vagy egész nagykereskedelmi ára 85 K, kiskereskedelmi ára 120 K. Kakaópor, tiszta, hajmeszes nagykereske­delmi ára 100 K,­­kiskereskedelmi ára 120 K. Tea, összesen legfeljebb 5% törmelék- és portartalommal nagykereskedelmi ára 120 K, kiskereskedelmi ára 150 K, ugyancsak kg.-ként. A nagykereskedői árak számíthatók tovább­és árusítóknak történő, a kiskereskedelmi árak pedig a kötetlen fogyasztóknak­ való eladásnál, tekintet nélkül a mennyiségre. A szappan tájékoztató árai. Az Országos központi árvizsgáló bizott­ság szeptember 11-én kelt 9450/1919. O. K. Á. B. számú rendeletével a különféle szap­­panfajtákra eddig érvényben volt árakat szeptember 10-én kezdődő hatálylyal lénye­gesen fölemelte. • Ugyanez a rendelet újra állapította meg a lenolaj kence árát is. A jelenleg érvényben levő árak a kö­vetkezők: Szappanipari termékek tájékoztató árai: A gitár részéről történő eladásnál: Hadiszappan: 30—36%­ zsírsav tarta­lommal 636.— nátrium konoszappan 40% zsírsav tar­talommal 672.— nátrium szinszappan 62% zsírsav tar­talommal 1038.— kálium kenőszappan 40% zsírsav tar­talommal 820.— borotvaszappan 1806.—­Ezeket­ a tájékoztató árakat a gyár telepén való átvételi mellett 100 kg. tiszta súlyra, csoma­golással együtt, levonás nélkül kell érteni. A fenti áraik magaskban foglalják az Olaj- és zsira­­dékügyi bizottság szappanelosztó irodájának az elosztási­­költségek fedezésére szolgáló jutalékát is, a­mely 100 kg.-ként 5 K-t tesz ki. Közvetlenül a fagyasztó részére történő eladásnál: K 100 kg. hadiszappan 30—36% zsirsav tartalommal 704.— 1 drb eredetileg 250 gr. (V4 kg.) súlyú hadiszappan 1­­76 100 kg. nátrium kenőszappan 40% zsirsav tartalommal 768.— 1 drb 250 gr. (VI kg.) súilyu nátrium kenőszappan 1.92 100 kg. nátrium szinszappan 62% zsir­sav tartalommal 1120.— 1 dirb eredetileg 125 gr. (db kg.) súlyú nátrium szinszappan 1.40 100 kg. kálium kenőszappan 40% zsír­sav tartalommal 920.— 1 dib 250 gr. (14 kg.) súlyú kálium kenőszappan 2.30 100 kg. borotvaszappan 2000.— 1 dib 100 gr. súlyú borotvaszappan 2.— Pipereszappanok tájékoztató árai: A gyár részéről történő eladásnál: K Finom pipereszappan legalább 70% zsirsav tartalommal és elsőrangú illatosítással tucatonként 80.80 Hadi pipereszappan tucatonként 15.— A fogyasztó részére történő eladásnál: K Finom pipereszappan legalább 70% zsirsav tartalommal és elsőrangú illatosítással tucatonként 100.80­­ drb eredetileg 100 gr. súlyú finom pi­pereszappan 6.40 Hadi pipereszappan ára tucatonként 18.0­1 drb hadi pipereszappan ára 1.50 Mosóporok tájékoztató árai: K Zsákárunál: a gyár részéről történő eladás esetén 2.50 részl­eteladásban, közvetlenül a fo­gyasztó részére történő forgalomban 2,80 Az előállító vá­lalat eredeti dobo­z bor forgalmának szabaddá tétele iránt intézkedik a kormány 3986/1919. sz. rendelete, amely a Népgazdasági tanácsnak a bor forga­lomba hozatalát korlátozó rendeletét, valamint a népköztársasági kormány idevágó rendelkezé­seit hatályon kívül helyezi. Azok a szőlősgazdák azonban, akik a tanácskormánytól üzemi kiadá­saik fedezésére előlegeket vettek föl, á­i előleg biztosítására további intézkedésig megfelelő mennyiséget tartoznak visszatartani és megfele­lően kezelni. Vendéglőkben, kávéházakban és más hasonló helyeken, valamint a kimérésekben a helyszínen való fogyasztásra egy fél liter bor­­nál többet nem szabad kiszolgáltatni. Az adózás, valamint a rendelet megszegésére vonatkozó büntető rendelkezések tekintetében a régebbi in­tézkedések érvényben maradnak. A kormány 4375/1919. M. E. számú ren­delete az 1919 március 21. előtt bor adás-vétele tárgyában létrejött ügyleteket, amennyiben azok az áru átadásával még teljesítve nem vol­­nának, hatálytalanoknak nyilvánítja. A borkivitel megkönnyítése tárgyában a pénzügyminiszter­ 1919. évi R162/P. M. sz. alatt rendeletet adott ki, melylyel — oly célból, hogy az idei bortermésnek kivitele megkön­nyíttessék — egyelőre 1919. október 31-éig terjedő időtar­tamra megengedte, hogy bor az ország területei­ről pénzügyminiszteri kiviteli engedély nélkül kiszállítható legyen, abban az esetben, ha a bor­küldemény feladója az osztrák-magyar bank alább felsorolt fiókintézeteinél, illetve mellék­­helyénél kötelezettséget vállal arra nézve, hogy a kivitelből eredő külföldi követelést az Osztrák­­magyar banknak a központi állampénztárnak ott vezetett számlája javára rendelkezésre bocsátja. Ezek a bankfiókok a következők: Eger, Mis­K MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1919. szeptember 22. zában vagy papiros csomagolásban, legalább 10% zsírsav tartalommal: a gyár részéről való eladás esetén a vevő választása szerint láda nélkül 4.a ládával 4.20 a részleteladásban, 'közvetlenül a fo­gyasztó részére történő forgalomban" 4.80 A mosóporárakat 1 kilogramm tiszta súlyra kell érteni. Lenolajkence tájékoztató árai: K 100 kg, vagy ennél nagyobb mennyi­ségben való vétel esetében 100 kg. lenolajkence ára 2300.— 100 kg.-nál kisebb mennyiségiben való­­kimérés eset­ében 100 kg. Ilenolaj­­kenice ára 2450.— Ha a kereskedő nem a gyáros telephelyért lakik, fuvarköltségeinek megtérítése fejében 100 kg.-ként 12 K-val magasabb árat számíthat fel­ A bőr­üzlet szabaddá tétele . A kereskedelmi miniszter szeptember 3-án kelt és azonnal hatályba lépett 71.972/1919. számú rendeletével a nyers­ és kikészített bőrök, az azokból készült áruk, valamint a cserzőanyagok forgalmát sza­­baddá tette. A rendelet szövege a következő: 1. §. A jelen rendelet életbelépésének napjá­tól kezdve minden a nyersbőrök, cserzőanyagok, kikészített bőrök és bőrből készült konfekcio­nált áruk (lábbeliek, gépszálak stb.) felhaszná­lásának és forgalombahozatalának korlátozására vonatkozó rendelet hatályát veszti Ennek meg­felelően ezek az áruk a­­jelen rendelet leletbe­ lépésének napjától kezdve, amennyiben magáno­sok vagy nem állami felügyelet alatt álló cégek és szervezetek (központok, bizottságok) tulajdo­­nában vannak, a belföldön minden korlátozás nélkül felhasználhatók és forgalomba hozhatók. Az árak tekintetében az Országos központi árvizsgáló bizottság idevonatkozó rendelkezései mértékadók. 2. 1. Ama készletek tekintetében, amelyek az ezen áruk forgalombahozatalát eddig irányító szervek (Bőripari­­központ rt. és Magyar bőrbe­szerzési rt.) birtokában vannak, továbbá ama készletek tekintetében, amelyeket a Népruházati bizottság bőripari osztálya vagy a volt Ruházati hivatal bőripari osztálya utalt ki megszabott feltételek mellett az egyes iparosokhoz és cégek­­hez, a kereskedelemügyi miniszter rendelkezik. Az ily árukészletek tehát további intézkedésig nem tekinthetők az azokat őrző, illetve feldol­gozó cég tulajdonának. 3. §. A jelen rendelet életbelépésének nap­ján hatályukat vesztő rendeletek a következők: A 31/1917. M. E. számú, a kereskedelemügyi mi­­niszter 31.863/1918, 43.796/1919. és 43.797/1919. számú rendeletei, továbbá a kereskedelemügyi miniszter 106.805/1918. számú rendelete. Kol­cz, Sopron, Nagykanizsa, Székesfehérvár, Kaposvár, végül a gyöngyösi Takarék* és Hitel* intézet mint az Osztrák-magyar bank mellék­­helye. A vasúti és hajózási vállalatok kötelesek tehát október 31-éig a külföldre szánt borkőrdez­ményeket pénzügyminiszteri kiviteli engedély nélkül szállításra elfogadni, abban az esetben, ha az Osztrák*magyar bank fent megjelölt fiók­­intézeteinek­, illetve mellékhelyének a szállítási okmányokra (fuvarlevél stb.) vezetett záradéká­val a külföldi­­követelés átengedésre vonatkozó egyezség megtörténte igazolva van. Bornak ten­gelyen való szállításánál ez a záradék az osz­­trák-magyar bank illető fiókintézeteinek, illetve mellékhelyének külön tanúsítványa alakjában adandó meg, melynek egyúttal az illető bork­ül­­deményre vonatkozó közelebbi adatokat (meny­­nyiség, súly stb.) is tartalmaznia kell. Az oly­­tengelyen szállított borküldeményeket tehát, amelyeket a most említett tanúsítvány kísér, a­­határrendőrség közegei a határon fel nem tar­­­tóztathatják s annak kiszállítását akadálytalanul megengedni tartoznak. Azok, akik a külföldi kö­­vetelés átengedésére vonatkozó s a fentiekben is­mertetett kötelezettséget az osztrák-magyar bankkal szemben elvállalni nem hajlandók, illetve a kötelezettség elvállalása reájuk nézve lehetetlen, ennek kellő megindokolása mellett a borkiviteli engedély megadása iránt továbbra is a pénzügyminiszterhez tartoznak folyamodni. A fémpiac. A bolseviki uralom a kereske­delem­­és ipar egyetlen ágát sem kímélte ugyan meg, mégis talán a legjobban a fémkereskedel­met és fémipart nyomorította meg. Nem azért, mintha a tanácsikormány valami különös animo­­zitással lett volna ezzel a szakmával szemben, h hanem­ csak azért, mert végrehajtó közegének, a vámhivatalnak, élén olyan emberek állottak, akik hozzá nem értésük és személyeskedésük miatt az általában dívó üldözést még fokozták. Persze, ennél az eljárásuknál nem törődtek megbízóik érdekeivel, mert hiszen a békét fürdető, de har­cot folytató,­­hadseregben tartó és így lőszerekre rászoruló tanácskormánynak az lett volna az ér­deke, hogy mennél több fém jöjjön be hozzánk. A Fémh­ivatal azonban a behozatalt teljesen meg­akasztotta és így a fémeket földolgozó egyéb iparágak mellett a municiógyártást is megnehe­­zítette. Aki azonban azt hiszi,­­hogy a forgalom és termelés gúzsba kötése „ellenforradalmi“ cél­zattal történt, az­ nagyot téved. Mert ha a Fém* hivatal vezetői ellenforradalmárok lettek volna, nem kutatták volna ki olyan buzgalommal az egyes „burzsoák“ birtokában- volt mindenféle fémeket és nem foglalták volna le, gyűjtötték volna halomra, és igyekeztek volna a legjobban értékesíteni a meglevő készleteket, amelyek együttvéve elég tekintélyes mennyiséget adtak. Most ott tartunk, hogy a fémkereskedelem és fém­ipar tökéletesen megbénult. Az országban kész­letek egyáltalában nincsenek, fémkohászatra itt­hon nem lehet reményünk és így az egész szük­séglet csak behozatallal lesz fedezhető. A só árát a kormány szept. 15-iki érvény­nyel újra szabályozta. Az étkezésre használatos konyhasó (főttsó, darabos só, vagy őröltsó) ára papírzacskóval együtt kgként 3 K, a Lucullus kristálysóé 750 grmot tartalmazó dobozonként 5 K, a denaturált marhasóé sajtolva vagy por alakban papírzacskóval együtt kgként 2 IK 20 f, a denaturált iparsó ára az igényjogosult ipari üzemek részére kgként 1 IK. Oly üzemeknek, melyeknél a só nyersanyagként­­kerül feldolgo­zásra, a pénzügyminiszter a sóelosztó bizottság javaslatára az iparsó árából engedményt adhat. Ezek az árak közvetlenül a fogyasztók (állat­­tulajdonos, ipartelep stb.) részére történő eladás esetére az elosztó szerv telepén, üzlethelyiségé­ben vagy raktárában átvéve értesődők. Az átadás­­hoz szükséges zsákról az átvevő köteles gondos­kodni. Ha a zsákot kivételesen az eladó szolgál­­tatja s adja használatba a vevőnek, k lopásdíjat, ha pedig a zsák elvész, kártérítést is számíthat fel. Az e címen felszámítható tételeket a Zsák­­bizottsággal egyetértőleg a Sóelosztó bizottság állapít­ja meg. A sóelosztó bizottság hatáskörét, a­­közélelme­zési miniszter 73.542/1919. sz. rendeletével úgy állapította meg, hogy a bizottság a sóellátás biz­­tosításáról és a sónak minden irányú felhaszná­­lásáról az ország egész területére kiterjedő hatás­­körrel intézkedik. A sóra, mint állami jövedék tárgyára vonatkozó összes kérdések — ideértve a sóbehozatalt és a sótermelő és sóeladó hivatalok üzemi és igazgatási ügyeit is — továbbra is a magyar pénzügyminsztérium hatáskörébe tar­­toznak. Az ecet tájékoztató árát az árvizsgáló bi­zottság országos érvénnyel, szept. 19-től kezdődő­sig, így állapította meg: Az ecet gyári tájékoz­tató ára tovább elárusító vagy nagyfog­yaszt­ó részére történő eladás esetéb­en, az adott hordás

Next