Magyar Kereskedők Lapja, 1921. január-június (41. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-08 / 37. szám
2__________ -IT- stb. Ezért nagyon csinyyán kell bánni a foglalkozási statisztikából levont következtetésekkel. Még tévesebben mutat, a statisztikai tükör, ha benne nem ismerünk fel egyebet, mint azt, hogy az ország lakosságának túlnyomó része „termelő“ érdekénél fogva károsodik a korona javulásával. Mert hiszen ez a termelő egyúttalfogyasztói minőségben viszont élvezi az olcsóbbodás hasznát. És ezért nem lehet a kérdést a közérdek szempontjából úgy eldönteni, hogy a„csakis fogyasztók“ számát lebecsülve, az olcsóbbodást kevesebbek érdekének állítjuk be. Még a magángazdasági szempontból is a lakosságnak legalább fele: az egész mezőgazdasági és ipari munkásság, a szabad foglalkozásúak, a tisztviselők és egyéb alkalmazottak, a nyugdíjasok, járadékosok nyernek a korona javulásán, a lakosság másik fele pedig részben veszít, részben nyer az olcsóbbodáson, egyedül a kereskedő osztály az, amely túlnyomórészt veszteséget szenved a korona javulásától, tehát már a túlnyomó magángazdasági érdek szempontjából is kívánatos a korona javulása. Az egyetemes közgazdasági érdek pedig minden vitán fölül sürgősen követeli. A magángazdasági érdekében kétségtelenül megkárosított kereskedelemnek meg kell barátkoznia a deflációs politikával azért is, mert egészen kétségtelen, hogy a pénzérték stabilizálása nélkül minden kereskedelmi tevékenység közönséges szerencsejátékká válik és tehát az üzlet folytatása a valuta örökös ingadozása következtében lehetetlenné válik. A kereskedelem feltétlen érdeke pénzünk értékének mihamaráb való stabilitása, amely nélkül minden kereskedelmi számítás lehetetlen. Ámde azzal legyen tisztában mindenki, hogy valutánkat stabilizálni annak lényeges javítása előtt egyáltalán nem lehetséges. Tegyük fel, hogy a magyar korona 1 centumon állana Zürichben és hogy valamely magyar pénzügyminiszter ezen a ponton akarná stabilizálni. Egészen bizonyos, hogy a békeérték egy századrészére lecsökkent korona értékegységének abszolút csekélysége folytán oly érzékenyen reagálna minden legcsekélyebb befolyásra, hogy folytonos eltérések kiküszöbölése nem sikerülhetne. Azonkívül nem szabad szem elől téveszteni, hogy a nullához közeljáró csekélyértékre csökkent valuta abszolúte véve is oly ,kis értékű, hogy annak teljes elértéktelenedése, tehát a külföld szemében minden értékének megszűnése közelfekvő és nagy veszedelmet jelentene állandóan. Stabilizálni valutánkat csak egy bizonyos határon túl lehet, vagyis olyan ponton, amely már a külföld appreciálásában bizonyos megfogható mennyiséget képvisel, egy olyan értékelést, amelyet apró-cseprő napi események pillanatnyilag felfelé és lefelé már többé nem befolyásolhatnak... (Miképen a kis facsemetét a legkisebb szellő is ide-oda hajlítja, míg a nagyobb fa már ellentáll a hevesebb szélrohamtnak.) Hogy ez a pont hol van, várjon három vagy öt vagy még töb centimnál, azt előre elméletileg eldönteni nem lehet. Bizonyos azonban, hogy teljesen elértéktelenedett valutát stabilizálni nem lehet. Ezért szükséges minden stabilizálási kísérletet megelőzőleg az illető pénzértéknek erőteljes feljavítása. Csakis javult valuta lesz állandó, és ezért a jövő szempontjából még a kerskedelemnek is feltélen érdeke a koronajavulás, amely pedig magángazdaságilag és pillanatnyilag senkinek annyi kárt, mint a kereskedőnek nem okoz. A magángazdaság pillanatnyilag beálló károsodásával szemben, amely károsodás úgyszólván kizárólag az árukészletbirtokosra, tehát csakis a kereskedőkre szorítkozik, a valuta javulása nélkülözhetetlen előfeltétele a gazdasági kibontakozásnak. Nemcsak az állampénzügyi szempont követeli elodázhatatlanul pénzértékünk fokozatos és folytatólagos javulását, hanem az általános közgazdasági érdek is, amely abban áll, hogy az ország lakossága ismét hozzálásson a termelő munkához, hogy a fokozatosan lecsökkentett pénzmennyiség mögött mind több és több gazdasági jószág („javak“) álljon, ami csakis céltudatos defláció mellett lehetséges. A valutárius defetizmus, amely anynyira elharapódzott a lelkekben, csak romlásra vezethetne, mert állandósítaná az általános munkaiszonyt, a munkával szerzett keresmény helyett a nyereségek kergetését, az egyre fogyó valódi gazdasági értékek ide-oda tologatását és a vagyon és jövedelem helytelen és véletlen eloszlása következtében nyomorba döntené a nép legszélesebb rétegeit. Az inflációs pénzpolitika narkotikum, amely végül is megöli egy ország gazdasági szervezetét. Az egyetemes közgazdasági érdek igenis a korona további javulását követeli, de minden eszközzel oda kell hatni, hogy ez a javulás ne legyen hirtelen, hanem i enyhe, és fokozatos. 1 v | Dr. Bari Ágost, j ) Tényleg megállott a bankóprés. Hegedűs pénzügyminiszter programmjának egyik legfőbb céljául a bankóprés működésének beszüntetését vallotta. Számos nyilatkozatában kijelentette, hogy a bankóprést március hóban meg fogja állítani. A pénzügyminiszter ezt az ígéretét, mint az osztrák-magyar bank heti kimutatásainak adatai világosan mutatják, tényleg beváltotta. A bankjegyforgalom maximuma március hó 23-án volt 16.007 milliárddal. Ez a szám március hó 31-én 16.650, április hó 7-én 15.267 és április közepén ,14.530 milliárdra apadt. Három hét alatt tehát a magyarországi jegyforgalom 1463 millióval, vagyis csaknem másfél milliárd-val lett kisebb. Ugyanebben a háromheti időszakban az osztrák jegyforgalom 38.774 milliárdról állandó emelkedéssel 42.394 milliárdra szökött fel, vagyis három hét alatt 3,62 milliárddal lett nagyobb, és jelenleg közel háromszorosa a magyar jegyforgalomnak. Az osztrák és a magyar koronaérték közötti különbözet már a pénzforgalom ez eltérő mennyiségében is magyarázatát leli. A külföld már a külön magyar jegykibocsátó intézet fölállítása előtt, abban meglátta a magyar és osztrák pénzérték lényeges szétválását, hogy a jegybank nyomdáját magyar számlára már nem foglalkoztatják, mig Ausztria még mindig bőven ad neki munkát. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJa, 1921. május & Ciiiisiií válság? -írta : Dr. Kremer József, ügyvéd. Lépten-nyomon a gazdasági válság foglalkoztatja az embereket. Nem tagadható, hogy burkolt, válság tényleg fennforog, mely ez idő szerint külső jelenségekben még meg nem nyilvánul. Igaz ugyan, hogy a bécsi lapok hitelezői védegylet rovatában itt-ott találkoznak magyar cégek fizetésképtelenségével is, ám viszonyítva az osztrák és részben a cseh inzolvenciákhoz is, mi sokkalta kisebb számban jelentkezünk e rovatban. A válság nálunk leginkább abban jelentkezik, hogy a kereskedőknél az üzlet, a hogy kereskedői nyelven fejezzem ki magamat — megállott. Az emberek nem tudják megérteni, hogy miben találja indokát az a szokatlan jelenség, hogy február óta az üzleti forgalom körülbelül a negyedére leapadt. Kétségtelen, hogy ezt elsősorban a vásárlóközönség fogyasztási képességének csökkenése okozza. De fokozza a vevőközönség tartózkodását az a tervszerű hajsza is, melyet bizonyos körök a kereskedők ellen állandóan és rendszeresen folytatnak, mely legutóbb abban is észlelhető, hogy dobszóval is, a szószékről is arra ösztökélik a közönséget, hogy tartózkodjék a vásárlástól, mert a kereskedők ilymódon abba a kényszerhelyzetbe jutnak, hogy az árakat folyton lejebb és lejebb szállítsák. Szóval a fogyasztók bojkottjával állunk szemben, melyre Magyarország gazdasági életében még alig volt példa. A jelzett okokból az üzleti bevételek a képzelhető minimumra apadván, ennek az a következménye, hogy a nem eléggé tőkeerős cégek bizony csak nagy erőfeszítéssel tudnak eleget tenni fizetési kötelezettségeiknek. Még ennél is súlyosabban hat azonban a gazdasági helyzetre az, hogy kereskedőink a korábban vásárolt árucikkeknek túlnyomó részét külföldről szerezvén be, a vételárat a külföldi valuták árhanyatlása folytán átlag kétszerre magasabb áron fizették ki. Ily módon nagykereskedő és kiskereskedő egyaránt hihetetlen veszteségeket szenved a koronánk hirtelen beállott javulása folytán, ammely veszteséget pótolnia azonban annál nehezebb lesz, mert koronánk árfolyamának remélhető további emelkedése folytán józan észszel senki sem mer belemenni nagyobbtranzakciókba, amiért is a kereskedők az üzleti élet teljes stagnálása folytán új keresetre alig tudnak szert tenni. A legnagyobb bajt kétségkívül az okozta, hogy jóformán összes vállalataink nagyobb árutömegeket szereztek be abban a reményben, hogy a határok kelet, nemkülönben az elszakadt részek felé tavasszal ismét megnyílnak s így módjukban lesz a nemzetközi összeköttetéseket újra fölvenni. Minthogy azonban ez a feltevés nem vált be, az exportra szánt árutömegek itt rekedtek, melyeket a belföldi fogyasztóközönség éppenséggel nem tud felszívni. Ha mindezeken felül figyelembe vesszük azt, hogy az adóterhek hihetetlen mérvben épp a kereskedőkkel szemben érvényesülnek, hogy az üzlethelyiségek bérének a végletekig való fölemelhetését a kormány ugyancsak szabadjára hagyta, hogy pénzintézeteink újabban rendkívül tartózkodók a hitelnyújtásban, úgy előttünk áll az a sötét kép, melyen csak úgy lehetne változtatni, ha a kormány és minden illetékes alsóbb hatóság egyaránt nem gördít mesterséges akadályokat a lappangó válság eliminálása elé. A kereskedők sohasem kértek és most sem kérnek a kormánytól segélyt. Talpra fognak állani saját erejükből, ha ebben őket nem akadályozzuk. Ilova-tovább rá kell eszmélnie a kormánynak is, hogy új és új alakulatok létesítésével, azoknak közpénzből való támogatásával és az ügyleteknek ok és cél nélkül az ő kezükre való juttatásával az ország gazdaságát előbbre vinni nemcsak lehetet- len, hanem ellenkezőleg, ezzel oly válságot idézhe- tünk elő, mely még Hegedűs nagyszabású pénz- s ügyi tervének sikerét is veszélyezteti ■' 1 Mi nagyMei» ügyelnie! te valód; SCHNABL-féle 1 FEKETE-CLUB 1 CIGARETTAPAPIROS SAMUM, SAVOY, SIESTA H hüvelyek állandó nagyraktára a SCHNABL-cég budapesti képviselőjénél Hzv. Reine? 8€á?©81 né B&sdlapett, 11 Vi., firatós-Mfca 9. 295 11 Az állami jegyintézet. A felállítandó állami jegyintézet működéséről és programmjáról kérdést intéztünk a hivatalelnökéhez, dr. Popovics Sándor v. b. t. tanácsoshoz, aki a következőkben volt szíves nyilatkozni: Az államijegykibocsátó intézet ügykörét az 1921 : XIV. t.-c. 20. §-a állapítja meg olyanformán, hogy az állami jegyintézet a jelzáloghitel kivételével mindazoknak az üzleteknek folytatására jogosult, amelyeket az osztrákmagyar bank alapszabályai szerint folytatott. A jegykibocsátó hivatal működése egyebekben is a jegybank alapszabályai után és azok keretében folytattatik. Ezek szerint a jegykibocsátó intézet működése tulajdonképpen két főágazatra oszlik : a pénzjegyek kibocsátására és az ország hiteléletének alimentálására. A hivatal a forgalomban lévő, az osztrák-magyar bank által kiadott bankjegyeket és a postatakarékpénztári jegyeket tudvalevőleg saját pénzjegyeire cseréli ki, mégpedig egyelőre a pénzügyminiszter május 5-én kelt 2534/1921. számú rendelete értelmében május 9-től május 25-ig bezárólag az ezer és tízezer koronás banikó jegyeket cseréli ki tízezer, ötezer, ötszáz és száz koronás államjegyekre. A többi bankjegyek és postatakarékpénztári jegyek bevonása későbbi, de semmiesetre sem távoli időpontban, valószínűleg több csoportra osztva történik majd. Egyelőre a kicserélést az osztrák-magyar bank régi apparátusa végzi, de biztosra vehető, hogy ez a művelet simán, minden fennakadás nélkül végrehajtható annyival is inkább, mert a tízezer és ezer koronás bankjegyek nagy része a forgalomból fölszívódott. A nagyobb budapesti pénzintézeteik, sőt számos vidéki intézet is már meglehetős ideje a pénztáraiba befolyt ilyen bankjegyek nagy részét nem adta ki újra, hanem az osztrák-magyar bank giroszámláján helyezte el, ami magától értetődőleg nagy mértékben megkönnyebbíti a kicserélést, mert a kicserélendő bankjegyek mennyiségét lényegesen csökkentette. Az állami jegyintézet foglalkozni fog bank-, szerv — három fizetőképes aláírással ellátott, kilencven papnál nem hosszabb lejáratú — váltók leszámítolásával, jegyzékbe foglalt bizonyos értékpapirosokra adandó lombardkölcsönök folyósításával, külföldi, elsősorban ércváltók adásvételével, az állam részére egyes bizományi üzleteket köt stb. Novum az és ebben a mi állami jegyintézetünk a cseh hasonló intézettől különbözik, hogy a magyar állami jegyintézet tulajdonképen független a kormányzattól. A mindenkori kormány és a nemzetgyűlés által kiküldött bizottság ellenőrzi ugyan a hivatal működését, elsősorban a forgalomban lévő pénzjegyek mennyiségét, de magát az ügyvezetést a jegyintézeti tanács egészen önállóan, minden idegen befolyástól menten végzi. Ennek folytán a jegykibocsátó hivatal olyan önálló közgazdasági tényező lesz, amely minden melléktekintet figyelmen kívül hagyásával állhat a magyar hitelélet szolgálatában. A m. tvr. állami jegyintézet tanácsába a pénzügyminiszter kinevezte : Heinrich Aladárt, Domonyi Móricot, Elischer Viktort, Josipovich Gézát, Pranger Józsefet, Bernáth Istvánt, Chorin Ferenc dr.-t, Egry Aurél dr.-t, Schmidt Józsefet, Schober Bélát, Somssich László grófot és Teleszky Jánost. A pénzjegyi becserélés. A hivatalos lap május 5-iki száma közli az 1921. évi XIV. törvénycikket a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról. Egyidejűleg megjelent a 3176/1921. számú rendelet, amely a törvényt máj. 5-én életbelépteti, az 1. §. kivételével, amely szakasz azt tartalmazza, hogy pénzjegyek kibocsátását a törvényhozás további intézkedéséig az állam kizárólag magának tartja fenn. E szakasz életbeléptetésének