Magyar Kereskedők Lapja, 1921. január-június (41. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-05 / 36. szám

3CLI. évfolyam Budapest, 1921. május 5. 36. szám. Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. Egyes szám ára 4 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, V., Sas­ utca 13. FELELŐS SZERKESZTŐ: KORMOS PÁL. TELEFON: Szerkesztőség: 11-28, kiadóhivatal 7—99, felelős szerkesztő: 127—79. ELŐFIZETÉSI ÁR a vasárnap megjelenő Magyar Kereskedők Lapjára és a csütörtökön megjelenő Magyar Pénzügyre együtt: Belföldön: egész évre 300 K, félévre 155 K, negyedévre 50 K. Külföldön: egész évre 400 K, félévre 210 K, negyedévre 105 K. Egyes számok az Általános beszerzési utcai újságárusító kioszkjaiban és a pályaudvarokon is kaphatók 4 koronáért. Jugoszláviában fizetési hely: Belgrádi hitelbank (Belgrád), horvát első takarékpénztár (Zágráb), és az Angol-magyar bank fiókja (Szabadka). Németausztriában fizetési hely • Britisch-Unga­rische Bank (Wien, I., Herrengasse 2.). Csak a két lapra együtt lehet előfizetni, tehát a Magyar Pénzügy előfizetői ingyen kapják a Magyar Kereskedők Lapjá­t és viszont a Magyar Kereskedők Lapja előfizetői ingyen kapják a Magyar Pénzügy­et. HIRDETÉSI ÁRAK: 1 hasáb (80 m­m széles) millimeter soronkint . 15 K „ szövegold. v. nyilttér mill. soronk. . 20 K „ címlapon (első oldal) „ „ . 28 K A vasárnapi számra (Magyar Kereskedők Lapja) feladott hirdetésekért 20°/a felpénz jár. Első kézből! Kérjen minden viszontelárusitó a 147/5. § legújabb árajánlatot! király? udvari^linga^rgff^ár^ I­IRákoczi-ut 60|­sa^^pa^tájában ^ BankóBirs^rjísiV’lifpris. A pénzügyminiszter beváltotta azt az ígé­retét, hogy március hónapban végleg megál­lítja a bankóprést, ami annyit jelent, hogy a papírpénz mennyiségét továbbra szaporítani nem fogjuk. Az osztrák-magyar bank magyar­­országi bankjegyforgalma március hó 23-án 16,7 milliárdd­al elérte a maximumát; az azóta megjelent két kimutatás szerint a magyar bankjegyforgalom március utolsó hetében 357 millióval, április első hetében pedig 383 mil­lióval, két hét folyamán tehát 740 millióval csökkent. A magyar koronának külföldi erő­teljes javulása legelsősorban a bankjegyforga­lom e csökkenésének tulajdonítandó, mert eb­ből a külföld világosan látja, hogy Magyar­­ország komolyan szakít az inflációs politiká­val és az állami pénzügyek rendezéséhez szi­lárd akarattal hozzáfog. A papírpénzforgalom terén tehát eljutottunk a deflációhoz, amiben a pénzcsere után Hegedűs előre bejelentett ter­véhez képest annyiban fog változás beállani, hogy az ország közgazdaságának a becserélt pénzmennyiségen felül bankszerű fedezet elle­nében két milliárdig terjedő hitelt fog rendel­kezésre bocsátani, vagyis hogy az államje­­gyekből, a becserélt papírmennyiségen felül (tehát 1514 milliárd bankjegyen és 134 mil­liárd postapénzen, összesen 17 milliárdon fe­lül) még 2 milliárdnyit hoz majd forgalomba. Ez államjegytöbblet inflácionisztikus jellegét azonban ellensúlyozza e többlet bankszerűen fedezett volta, úgyhogy ez új papírpénz-pro­­dukció a korona javulási processzusát hátrá­nyosan nem fogja befolyásolni. A papírpénz-produkció terén tehát szakí­tottunk az inflációs gazdálkodással, a bankó­prés megállóit és tovább nem működik. Felen­­ben a részvény produkció még mindig javában folyik. Nap-nap után alakulnak újabb rész­vényvállalatok és a meglevők is alaptőkéjüket új részvények kibocsátásával folyton szaporít­ják. A budapesti tőzsdén jegyzett papírokból egyedül már a folyó esztendőben, tehát a tőzsdei depresszió folyamán eddig több mint egy és egynegyed millió darab új részvény bo­­csáttatott ki. A háború kitörése óta csak a tőzsdén jegyzett részvények száma megötszö­röződött. E nagy részvénypro­dukció veszedel­meire e lapok, hasábjain több ízben rámuta­tom és m­ár egy évnél régebben figyelmeztet­tem arra, hogy a túlzott részvényemisszió vé­gül részvényinfláció jellegét fogja ölteni. A Magyar Pénzügy 1920 április 15-iki számában ,, Részvény infláció" című cikkemben e kérdés­ről a következők foglaltatnak: „A részvényinfláció alatt értendő a részvények számának oly nagymérvű felduzzadása, hogy a nominális részvénytőke végül meghaladja a rész­­vénytársivalt összvagyon-tömegek­ tényleges össz­értékét. Ez a folyamat teljesen analóg a bankjegy­­inflációval. Itt is, ott is oly nagyszámú értékrepre­zentáló papírutalvány szerepel, amely mögött nem áll megfelelő gazdasági javak tömege. A bankjegy­infláció lerontotta a korona-bankjegy értékét és vásárlóképességét, a részvényinfláció pedig le­rontja a részvények piaci értékét és ami ennél is fontosabb, azoknak forgalmi képességét. Elképzel­hető a részvényinflációnak akkora mértéke, hogy a részvények lombardképessége, sőt eladhatósága teljesen megszűnik. A normális gazdasági élet helyreállítása után, amikor a gazdasági munka és termelés megindul és az infláció a nézetünk sze­rint elmaradhatatlan papír pénzkontrakció után megszűnik, az ország itt fog állani egy olyan óriási részvénytömeggel, amely szükség esetén nem mo­bilizálható, mert nem értékesíthető annálfogva, hogy e részvénytömeg sokszorosan meghaladja az általa inkorporált majdani tényleges vagyon­értéket.“ A részvényinfláció veszedelmeiről a hivatko­zott cikkben a következők olvashatók: „A túlságos mértékű részvényemisszió inflációs hatása pilla­natnyilag csupán az árfolyamok csökkenésében nyilvánul meg, ami önmagában a nemzetgazdaság szempontjából egyelőre közömbös lehetne. Azon­ban nemzetgazdasági veszedelemmé válhat a rész­vényinfláció akkor, amikor majd likvidálni kell a háború és a forradalmak közgazdaságát, amikor a gazdasági élet megindul, a valuta javul és az érté­kek ismét visszavezetődnek a reális színvonalukra, akkor majd egy részvénytársaság, amelynek va­gyontömege 30 millió K-nak felel meg, itt fog ál­­lani 150 millió K névleges tőkével, részvényének belső és valószínűleg piaci értéke is a névérték egyharmada lesz. Ugyanazok a jelenségek, amelyek m­a a bankjegyinflációval kapcsolatosak, fogják éreztetni káros hatásukat a részvénypiacon és az­zal kapcsolatosan a gazdasági élet egész területén. A nemzeti vagyonnak az a része, amely részvé­nyekben van inkorporálva, tényleg csak egy töre­déke lesz a részvények által névlegesen kifejezett vagyonértéknek és minthogy a részvény nem első­rendű életszükségleti cikk, amelynek megszerzése a vevőre okvetlenül szükséges, a részvénypiac tel­jesen dezorganizálódik és még arra a­ jó részvényre is, amely nem volt részese az inflációs részvény szaporításának, nem lesz vevő annak belértékéhez képest. Ez a jóslat, amely múlt év tavaszán, a nagy hausse idején merészkedett a tollunkra, —­ sajnos, — azóta beigazolódott és valónak bizonyult a kér­déses cikknek a következő rezüméje is : „Az ország egész gazdaságát nem lehet részvénytársulati alapra fektetni. A részvény jelenti a benne megtes­tesülő vagyonrész mobilizálhatóságát a mindenkori piaci értéknek megfelelő árban. Mihelyest ez a kel­lék fenn nem forog, mihelyest a részvény nem ga­rantálja az általa inkorporált társulati vagyon­rész megfelelő külső appreciálását: nemcsak a ma­gángazdaságra, hanem a nemzetgazdaságra nézve is károsodás áll be. A részvényinfláció e fenyegető veszedelmét nem jósoljuk, mint biztosan bekövet­­kezőt, még csak azt sem állítjuk, hogy a részvény­emisszió mértéke már elérte azt a fokot, amely mellett bekövetkezett inflációról kell beszélnünk. De a veszedelem fennáll, a fejlődés irányzata ilyen részvényinfláció felé visz, ami nem kerülheti el azoknak a figyelmét, akik minden konjunkturális és­ spekulációs nyereségen keresztül fürkésző szem­mel néznek a jövőbe.“ E fejtegetések megjelenése óta eltelt több mint egy év alatt a részvényprodukció óriási mértékben tovább folyt. 1920 január 1-je óta a budapesti tőzsdén 27 új részvényt vezettek be, úgyhogy a tőzsdei jegyzésre került újabb részvények darabszáma a tőkeemelésekkel együtt legalább is öt millióra rúg. Ezt a nagy részvénytömeget az ország nem tudta meg­emészteni. A múlt év utolsó negyedében lezaj­lott nagy hausse folyamán a külföld részéről történtek ugyan vásárlások, ezek azonban az új produkciónak legfeljebb egy hatodát vezet­hették le. Több mint négy millió darab ú­j rész­vény telíti a piacot és ez a tömeg, amint most már biztosan megállapítható, igenis részvény­inflációt idézett fel. Abban a pillanatban, ami­dőn a papírpénz további szaporítása megszűnt, a részvényprodukció inflációs jellege adva volt. A folytonos újabb és újabb részvénykreációval szemben nem áll megfelelő újabb papírpénz­­kreáció, a részvénypiac hanyatlásának tehát már csak ez okból is be kellett következnie. A­ bankóprés megállóit, de a részvényprés szor­galmasan működik tovább. Hétről-hétre újabb százezer fiatal részvény kerül a piacra. Ugyan­abban a néhány heti legutóbbi periódusban,­­amelyben a bankjegyforgalom terén céltuda­tos defláció ment végbe, a részvényforgalom legalább is egy félmillió darabbal szaporodott. Ez a magyarázata annak, hogy részvényeink mai árfolyama egyáltalán aránytalanul ala­csonyabb a magyar korona csekély javulásá­nak megfelelő színvonalnál. A részvények ár­alakulásával a részvényinflációnak mint igen fontos tényezőnek érvényesülését egyes részvé­nyeken külön-külön ki lehet mutatni. Nem véletlen az, hogy azok a régi jól fundált rész­vények szenvedtek relatíve csekélyebb árha­nyatlást, amelyekben a részvényszaporítás el­maradt vagy csak csekély méretű volt, szem­ben azokkal a részvényekkel, amelyel­ek száma megsokszorozódott új emissziók révén. Teljes joggal felállítható tehát az a tétel, hogy szünetelő bankóprés mellett a serényen dol­gozó részvényprés feltétlenül árzuh­anást okoz. Papírpénzdefláció idején újabb részvény pro­dukció nemcsak magángazdaságilag, hanem nemzetgazdaságilag is káros és veszedelmes. Ez elméletileg megdönthetetlen megállapí­tás gyakorlati foganatosítása jelenleg nem le­hetséges, mert a pénzügyminiszter által a rész­­vényvagyon egyszerű megadóztatására nézve választott, vagy hogy Hegedűs kifejezésével él­jünk, „feltalált“ rendszer újabb 15%-nyi rész­vényprodukciót a gyakorlatban mellőzhetet­­le­nné tesz. Csak igen kevés részvényvállalat lesz, amely részvényemisszió nélkül a tartalé­kokból fogja fizetni a vagyonváltságot. És még kevesebb azoknak a részvényvállalatoknak a száma, amelyek a készpénzzel visszaváltott új részvényeket nem fogják piacra hozni, még­pedig egy tágabb tőkeemelési tranzakció kere­tében. A részvényprés szorgalmas működését tehát a vagyonváltság-politika is szinte ki­kényszeríti. Csonka-Magyarország részvény­­állománya már egymagában ezen a réven 15%-kal megszaporodik. Az állami felvizezési kényszer ekként kétségtelenül hozzájárul a már amúgy is aggályos részvényinfláció növelésé­hez. Dr. Bari Ágost: Pénzügyi hírek. , ) A hadikölcsönök rendezése. Hírt adtunk róla,­hölgy a magyar államadósságok­­ról szóló törvényjavaslatban a pénzügyminiszter az összes államadóssági címleteknek kamatait 3%-ra kí­vánta leszállítani. Ez a redukció a legérzékenyebben a hadikölcsön-birtokosokat érintette volna. Az az ellen­állás, amellyel a javaslat a közvéleményben találkozott, s amelynek a Hadikölcsön Érdekeltek Szövetsége is kifejezést adott, a pénzügyminisztert arra bírta, hogy a javaslat tárgyalását elhalassza s a kérdést újabb megfontolás tárgyává tegye. Most a kérdésben újabb fordulat állott be. A jövő évi költségvetés tárgyalása előtt tisztázni kell a bud­­getbe beállítandó állami kamatteher nagyságát s ezért, amint értesülünk, a nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága a javaslatot mégis tárgyalni fogja. Az időközben esz­közölt módosításokról a miniszter tegnap nyilatkozott a Hadikölcsön Érdekeltek Szövetségének vezetősége előtt. E nyilatkozatból kitűnik, hogy az eredeti javas­lat ellen felsorakoztatott érvek nem találtak süket fülekre s igy az a hadikölcsönök kérdésében gyökeres átdolgozást nyert. A legújabb terv szerint az eredeti jegyzésű nosztrifikált hadikölcsönök kétharmadát 5%-os, egyharmadát 3%-os kötvényekre fogja a kincs­tár konvertálni, akként, hogy a kötvények átlagos kamathozadéka 4,3%-ot fog kitenni. A kötvények azonban 5 évig zárolva tartandók, de azok lombardi-. A Magyar Pénzügyet a Magyar Kereskedők Lapja összes előfizetői ingyen megkapják.

Next