Magyar Kereskedők Lapja, 1921. július-december (41. évfolyam, 53-104. szám)
1921-07-03 / 53. szám
11 \\ Az árukészletek vagyon i — A törvényjavaslat ismertetése és bírálata. — A vagyonváltságról szóló II. törvényjavaslat, amely a nemzetgyűlés előtt fekszik, hatodik fejezetében szabályozza a kereskedelmi árumktárak (árukészletek) vagyonváltságát. A törvényjavaslathoz fűzött részletes indokolás kifejti, hogy ezen a címen a kereskedőnek nem az egész vagyona, hanem csak áruraktára kerül váltság alá. A kereskedőnek a kereskedelmi vállalatban fekvő egyéb vagyona nem esik az árukészletek váltsága, hanem a vagyonváltság egyéb falai alá. Ezen az elven csak a javaslatnak az az egy rendelkezése üt rész, amely szerint az áruraktárat terhelő súlyos tartozások esetén, az igazolt üzleti adósság levonható az árukészlet értékéből, de viszont a kereskedő kinnlévő követelései után is 10% vagyonváltságot köteles fizetni. Ettől az egy esettől eltekintve, e váltság alá csakis a tényleges áruraktár esik. A váltságköteles áruraktár. A vagyonváltság alá esik minden kereskedőnek fél kereskedelmi vállalatnak Magyarország területén lévő áruraktára, a vállalat berendezési és ingó felszerelési tárgyaival együtt. Az áruraktár fogalma alatt olyan ingó dolgok összességét kell érteni, amelyek a kereskedelmi forgalomban rendes adás-verés tárgyai. (Eszerint értékpapír, pénzváltó, adóslevél nem esik az árukészletek vagyonváltsága alá). A javaslat kifejezetten megállapítja, hogy a bizományi árukészlet is vagyonváltság alá esik. Az is közömbös, hogy az áruraktár csak átmenetileg, avagy állandóan van-e a tulajdonosánál és hogy az áru közraktár, raktárvállalkozó, vasút, szállítmányozó vagy fuvarozási vállalkozónál van-e. Ennek a szakasznak a fogalmazása nem egészen világos, mert kétséget hagy fenn az iránt, váljon az árutulajdonos raktárkészletébe sorozandó-e vasútnál, közraktárnál, szállítmányozónál stb. raktáron lévő áru avagy pedig, hogy ez a tároló áru az utóbbi vállalatraktárkészletébe sorozandó-e. Előbbi esetben az áru tulajdonosa, utóbbi esetben a raktár, vagy szállítási vállalat fizetné közvetlenül a vagyonváltságot. A 122. szakasz II. bekezdése tehát feltétlenül precízebb formulázásra szorul. A bizományi áru megváltságolásánál nem tesz különbséget a javaslat aközött, váljon a megbízó belföldi vagy külföldi cége. Minthogy pedig a javaslat a bizományos által megfizetett vagyonváltság erejéig követelési, sőt törvényes zálogjogot is biztosít a bizományosnak a megbízóval szemben, külföldi megbízó esetén a törvényjavaslat külföldi alattvaló kereskedőre vagyonváltságot hárít, ami esetleg nemzetközi jogvitákra szolgáltathat okot. Általában véve a bizományi áru váltság alá vonása a bizományosnál nem mondható szerencsésnek, mert sokkal egyszerűbb lett volna a megbízót az árukészlet vagyonváltságával megterhelni. A bizományi áru nem képezi a bizományos tulajdonú , nem tartozik ennek vagyontömegéhez és sorsa egészen bizonytalan, mert hiszen az eladás nem sikerülte esetében a bizományoshoz kerülhet vissza a bizományi áru. Minthogy pedig a vagyonváltság a bizományi áru értéke kétharmadának 10%-a, könnyen megeshetik, hogy a bizományosnak nagyobb vagyonváltságot kell fizetni a bizományi árukészlet után, mint amennyi a bizományi eladás szokásos jutaléka. Igyz akárhány kereskedelmi szakmában a bizományos 6% jutalék ellenében veszi át a bizományi árut bizományi eladásra, az általa fizetendő vagyonváltság pedig 6,66%, tehát több, mint a bizományi áron elért haszon. Igaz ugyan, hogy a javaslat 142. szakasza értelmében a megbízó a bizományosnak az előlegezett váltságösszeget 60 nap alatt köteles megtéríteni, mindazonáltal kétségtelen, hogy a bizományi üzletben a váltságfizetésnek a bizományosra való hárítása zavarokat és torzsalkodásokat fog okozni, anélkül, hogy erre szükség lenne, mert hiszen sokkal egyszerűbb volna, ha a váltság fizetésére mindjárt az árutulajdonos megbízót kötelezné a törvény. Mentesség: Kiemelnek vagyonváltság alá az állam, a törvényhatóságok és a községek által űzött saját kereskedelmi vállalatoknak áruraktárai, ha a vállalatot maguk folytatják kizárólag. Ez a váltságmentesség azonban csak az úgynevezett monopolisztikus vállalatokra térjed ki, de nem azok ára - vállalatokra, amelyet az állam a magángazdasági tevékenység mellett versenyvállalatként űz. A belföldi kereskedelmi részvénytársaságok és szövetkezetek áruraktára nem esik e vagyonváltság alá, ha azok a kereskedelmi cégjegyzésbe 1921. évi március hó 1-ig bezárólag már be voltak vezetve. Ezeket azért kellett mentesíteni, mert egész vagyonuk után már megfizették a váltságot a részvényváltságban. Azok a részvénytársaságok ellenben, amelyek a kereskedelmi cégjegyzésbe 1921. évi március 1-ét követő időben jegyeztettek be, ha kereskedelmi ügyletekkel foglalkoznak, árukészletük után fizetni kötelesek ezt a vagyonváltságot. Tekintet nélkül a bejegyzés idejére, fizetik az árukészletek vagyonváltságát a belföldi részvénytársaságok és szövetkezetek, a bizományi ügyletből kredő áruraktárak, valamint a náluk ideraktározott tárolt áruk után. (Ez a rendelkezés is tápot nyújt annak a feltevésnek, amelyet fentebb hangoztattunk, hogy t. i. a beraktározott, vagy szállítás végett átadott árukészlet váltságát nem az árutulajdonos, hanem a leraktározó, vagy szállítási vállalat köteles fizetni, na ez a feltevés megáll, úgy a 122. szakasz általunk kívánt precízebb fogalmazása még inkább szükséges. A javaslat indokolása nem magyarázza meg bővebben, hogy részvénytársaságok és szövetkezetek a náluk bizományban lévő, vagy beraktározott áruk után miért köteleztetnek közvetlenül a váltság fizetésére, hanem csak annyit mond, hogy az ilyen árukészleteket „nem, illetheti meg ez a mentesség“. Mentes végül a vagyonváltság alól általában az az árukészlet, amelynek 1921. évi április hó 1-én mutatkozó értéke 50.000 K-nál kisebb volt és amelyet azindokolás szerint szociális szempontból kellett mentesíteni. A javaslatnak ez a rendelkezése is kételyre szolgáltathat okot. Ugyanis a generális szabály szerint a vagyonváltság meghatározásánál az 1920 dec. 31-én fennálló biztosítási összeg szolgái alapul. Lehet, hogy egy áruraktár 1920-ban mondjuk 100.000 K-ra volt biztosítva, úgy, hogy ez esetben az általános szabály szerint 6666. K vagyonváltságot kellene utána fizetni ; már most kérdés, hogy az esetben, ha ez az áruraktár akár eladás, akár értékcsökkenés folytán 1921 április 1-én már csak 29.500 K-t ért, általában vagyonváltság alá esik-e a 30.000 K-n aluli árukészlet mentessége folytán ?" Ezt is tehát precízebben kell megformulázni a törvénynek. A váltság alapja. A vagyonváltság alapja az áruraktár 1951. évi április 1-én mutatkozó állaga é, értéke. Erre nézve a pénzügyminiszter - rendeletileg -már meghagyta a kereskedelmi vállalatok árukészleteinek 1921 április 1-én mutatkozó állaguk szerinti összeírását, amely összeírás április 1-től 30-ig meg is történt. Ennek ellenére a törvényjavaslat, számbaveszi azt, hogy a legtöbb kereskedő áruraktárát biztosítani szokta tűzkár ellen , az indokolás szerint feltehető, hogy a tűzbiztosítás összege az esetek túlnyomó részében megközelítőleg egyezik az árukészletek értékével. Azonban a tűzbiztosítási összeget csak olyan biztosítási kötvények alapján lehet irányadóul venni, amelyek legkésőbb 1920 dec. 31-ig köttettek, úgy hogy ilyen biztosítás fennállása esetén általában nem az 1921-iki állag és érték, hanem az 1920 végéig létrejött tűzbiztosítási szerződés összege szolgál a vagyonváltság alapjául. Ha ellenben az áruraktár 1920 december végéig tűzkár ellen biztosítva egyáltalán nem, vagy csak részben volt, de van az 1920 üzleti évről áruleltár, úgy az árukészlet nagyságának és értékének a legutolsó 1920. évi rendes mérlegkészítés alkalmával felvett leltárban foglalt állag és összérték veendő. Végül, csak ha 1920 végéig sem tűzbiztosítás, sem áruleltár nem volt, úgy az 1921 április 1-én mutatkozott állapot szerint kell megállapítani az árukészlet nagyságátés értékét. Azonban még tűzbiztosítás és leltár fennforgása esettén is elrendelheti a pénzügyigazgatóság az áruraktár 1921 április 1-i állagának és értékének megállapítását akkor, ha akár a biztosítási kötvényeknek, akár az áruleltárnak adatait a kincstár szempontjából aggályosnak tartja. A pénzügyminiszter erre nézve kijelenti az indokolásban, hogy az ilyen összeírást kivételesnek kívánja tekinteni:’ . , , „ . • A váltság kulcsa, A vagyonváltság kulcsa az áruraktár fentiek szerint megállapított összértéke kétharmadának 10%-a. Elvileg a pénzügyminiszter az 1920 dec. 31-iki értékét tekinti a vagyonváltság alapjául, azonban az indokolásban foglaltak szerint az azóta bekövetkezett valutajavulás folytán olyan olcsóbbodás állott be, amely az áruk mértékét csökkentette , ezért veszi az árukészlet vagyonváltságának alapjául a december végi érték kétharmadát. A fenti módokon megállapított értékből levonásnak helye nincsen, kivéve, ha az áruraktárt súlyos tartozások terhelik, mely esetben az igazolt üzleti adósságokat le lehet vonni az árukészlet értékének és a kinnlévő követelések együttes összegéből. Azonban a követelések után az egész fennálló összeg 10%-a, nem pedig a követelések kétharmadának 10%-a fizetendő vagyonváltságként. Ilyen esetekben tehát a vagyonváltság a következőkép számíttatik ki : megállapíttatik először az árukészlet értéke az előírt három mód egyike szerint. Ehhez az összeghez hozzáadjuk a kinnlévő követelések összegét. A végösszegből levonatik az árukészletet terhelő tartozási összeg. A maradvány képezi a váltságköteles értéket. Ez értékből az összes követelések összege után 10%, a fenntaaradóösszeg kétharmada után 10% fizetendő a vagyonváltság fejében. Mindkét tételt egyidejűleg kell kivetni és befizetni. «• ............. ' ■ v ‘ '; ■ . . .., A váltság kivetése. A vagyonváltság kivetése a kereskedők által már kiállított és a pénzügyigazgatóság által összegyűjtött vagyonváltság-összeírási ívek alapján fog történni, tehát újabb általános bevallási kötelezettség nem áll fenn. Bevallást csak az lesz köteles adni, akit erre a pénzügyigazgatóság (adófelügyelőség) külön felhív. Ilyen felhívást feltétlenül kap az, aki 1921 április 1-étől 30-ig vagyonváltság-összeírási ívet nem állított ki, vagy aki ezt hiányosan, hézagosan, avagy aggályos módon állította ki. Aki a felhívásra 30 nap alatt a vallomási ívet be nem adja, vagy a hiányokat nem pótolja, az elsőfokúlag megállapított vagyonváltság 25%-át köteles fizetni pótlék fejében, ha csak nem igazolja, hogy bevallását vétlen mulasztásból nem adhatta be. Ez igazolásnak a jogorvoslati eljárás során is helye van. ________ A törvényjavaslat feljogosítja a pénzügyigazgatóságot arra, hogy kiküldöttjével a vállalatoknál ezek üzlethelyiségeikben megjelenhessen, az üzleti könyveket, levelezéseket megtekinthesse és az egész ügyvitelt megvizsgálhassa. Az indokolás kiemeli, hogy ez a jog apénzügyigazgatóság ét csak az áruraktár állaga és értéke megállapításához szükséges adótól ellenőrzése tekintetében illeti meg. A törvényjavaslat szerint a pénzügyigazgatóság véleményező szerveként minden pénzügyigazgatóság székhelyén, a székesfővárosi adófelügyelő működési területén pedig ennek kerületi helyettesei mellett az illető szakmabeli érdekképviselet kiküldötteinek bevonásával egy becslőbizottságot kell alakítani, amelynek tagjait a kereskedelmi és iparkamara, kereskedelmi osztályának tagjai közül választja. Az árukészletek vagyonváltságát általában abban a községben vetik ki, ahol a váltságköteles áruraktár (készlet, üzlet) van. Több telep, üzlet és raktár esetén a vagyonváltságot külön-külön kell kivetni minden telep, üzlet, vagy raktár után. Ha azonban valamely kereskedő valamennyi telepének árukészlete egy öszszegben volt biztosítva, vagy együtt egy leltárban vétetett fel, úgy valamennyi árukészlet után a főtelep helyén együtt vétik ki a vagyonváltságot. A törvény külön kiemeli, hogy: a.. gyógyszertárak "után is az árukészletek vagyonváltságára vonatkozó rendelkezések szerint kell kivetni a váltságot. , Az árukészletek vagyonváltságát esőfokon a pénzügyigazgatóság veti ki. A kivetési határozat kézbesítését követő naptól számított 15 nap alatt birtokon kívül a vagyonadó másodfokú kivetésére illetékes jövedelemadó felszólamlási bizottsághoz lehet felebbezni. Egybehangzó két határozat ellen további felebbvitelnek Egyes szám ára 4 korona. XII évfolyam Budapest, 1921. julius 3. 53 szám. Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. Egyes szám ára 4 korona. DADMAC nnl TELEFON: Szerkesztőség : 11—28. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Sas-utca 13. FELELŐS SZERKESZTŐ: nUttJVlUS “flL.. kiadóhivatal 7—39, felelős szerkesztő: 127—79. Felhívás előfizetésre! Julius 1-én új előfizetést nyitottunk lapjainkra az alábbi feltételek mellett. Azokat a t. előfizetőinket, kittiek előfizetése 1921. június 30-án lejárt, kérjük, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében késedelem álljon be. ELŐFIZETÉSI ÁR a vasárnap megjelenő Magyar Kereskedők Lapjára és a csütörtökön megjelenő Magyar Pénzügyre együtt: Belföldön: egész évre 300 K, félévre 105 K, negyedévre 80 K. Külföldön: egész évre 400 K, félévre 210 K, negyedévre 105 Egyes számok az Általános beszerzési utcai újságárusító kioszkjaiban és a pályaudvarokon is kaphatók 4 koronáért. Jugoszláviában fizetési hely: Belgrádi hitelbank (Belgrád), Horvát első takarékpénztár (Zágráb), és az Angol-magyar bank fiókja (Szabadka). Németausztriában fizetési hely: Britisch-Ungarische Bank (Wien, 1., Herrengasse 2.). Csak a két lapra együtt lehet előfizetni, tehát a Magyar Pénzügy előfizetői ingyen kapják a Magyar Kereskedők Lapját és viszont a Magyar Kereskedők Lapja előfizetői ingyen kapják a Magyar Pénzügyet. HIRDETÉSI ÁRAK: 1 hasáb (80%, széles) millimeter soronkint . 15 K „ szövegold. v. nyilttér mill. soronk. . 20 K „ címlapon (első oldal) „ „ . 28 K A vasárnapi számra (Magyar Kereskedők Lapja) feladott hirdetésekért 20% fejpénz jár. DŰRSZANDÁL árakon HADfi JÓZSEFereskedő I 242 Budapest, VI., Vilmos császárút 43. szám. I f S a malomi és ipari célokra legjutányosabb M 8“ SS SS SB 1 6311 szállít Fleiner Jenő és Tsa, duda-I /.aOIIIiI v- Percel Mer~u-4-ZAFÍR SOMAIT—— KEFE- és LEPRŐGYÁRA ________ BUDAPEST, VI., KIRÁLY UTCA 76.1 w —wauMMeWi »MHB■—■Bonawb——au—a———wooi . #WW^^^^WVWWWVVWN^WWWVN £ Magyar i£ereskieüöii Lapját a Magyar Pénzügy összes eltilletői ingyen megkapják. t