Magyar Kereskedők Lapja, 1921. július-december (41. évfolyam, 53-104. szám)

1921-11-26 / 95. szám

..~3 ., MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1921 november 26. — I ■ ■— fi ■ ■ ' —I—..- ■ ff»■ ■■■ --------— — - - ..........................................................................................................._ ........ . ___- Exportunk a távoli Keletre. — Javaslat a keleti valuták jegyzésére. — Egy magyar exportőr közli velünk a következő megszívlelendő jorokat: Cégem már több mint egy éve a legnagyobb erőfeszítéssel azon dolgozik, hogy a magyar iparter­mékeknek a kelet-balkáni, valamint a kisázsiai pia­cokon vevőkört szerezzen, amely törekvésünk több­kevesebb sikerrel is járt. Azonban­­az üzletek le­­bonyolításánál a legnagyobb nehézségeket az okozza, hogy a magyar koronát az ottani piacokon nemcsak hogy nem jegyzik, de nem is ismerik és összetévesz­tik az ottani piacokon jegyzett osztrák koronával. Vonatkozik ez nemcsak a távol keleti és kisázsiai piacokra, de még az oly nagyforgalmú pénzpiacok, mint a konstantinápolyi és athéni piacok sem isme­rik koronánkat Legyen Szabad ennek illusztrálására egy athéni üzletferemnek (ki egyébként a Magyar kir. kereske­delmi múzeum levelezője) következő levelét, idézni: „A nekünk ajánlott cikk ára igen magas és ön nem közli, vájjon magyar, avagy bécsi koronáról van-e Szó ! Magyar korona a m­i bankjainknál nin­csen. Mindenfelé kérdezősködtünk, de m­­i tudtunk találni. Ezzel szemben könnyen lehet bécsi koronát találni és ha az ajánlott cikk ára ilyenben fizethető, úgy azt hisszük, könnyű volna dolgoznunk. Ezenkívül értesítjük­ Önöket, hogy több bécsi gyár elfogadja koronaértékű számlájuk kifizetését megfelelő összegű drachmában, drachmáját 80 koronával számítva. Ha­­azt hiszi, hogy az ön gyárosa így megtalálná szám­adását, szíveskedjék ezt velünk tudatni, amely eset­­ben igen tekintélyes megrendeléseket juttatunk Önök­­nek.'*"Kénytelen volnék így, hogy az üzleteket egyálta­­­­lában megköthessem ,a magyar iparcikkeket osztrák koronaértékre átszámítva ajánlani és így nem is szól­­a kereskedelmi ,és spekulatív nehézségekről, az, osz­­­trák korona keresletét mozdítom elő ezen a piacokon, ahelyett, hogy kényszeríthetném a magyar korona keresletére. Ez azonban lehetetlen, mert a magyar ko­rona ezeken a piacokon ismeretlen. Az itteni nagybankok, úgy látszik, nem tartják még időszerűnek, hogy a keleti piacokkal a háború­­előtti nexusaikat felelevenítik és bár kiterjedt leve­lezésünkből megállapíthatjuk, hogy a Kelet-balkánon és , Kisázsiában nemcsak az ententebeli, de az osztrák, német és csehszlovák ipar is teljes erővel tért hódít, a mi bankjaink arra az álláspontra helyezkednek, ho­gy őrájuk nézve csak akkor lesz aktuális ez a kér­­­­dés, ha a magyar export teljes intenzivitással meg­indul. Ez kétségtelenül egy olyan circulus-vitiosust, amelynél az első lökést a bankoknak kellene meg­­adniuk. Nekünk magyar exportőröknek elsőrendű fon­tosságú volna az is, hogy a közeli valuták közül leg­alább is a jelentékenyebbek Budapesten is folyton ismeretesek legyenek. Szerintem nem okozna különös nehézséget, ha a Magyar Tantrázi Iroda legalább he­tenként egyszer a török font, (Konstantinápoly), a drachma (Athén) és az angol font (Alexandria) jegy­zését közölné. Ezzel nemcsak a magyar exportőrök­nek, ha mindazoknak is szolgálatot tenne,­ akik a magyar valuta javulását őszintén óhajtják. Kereskedelmi hírek. Káros vámpolitika. — A zsákok és ponyvák vámja. — A kormány november 23-tól kezdődőleg megint jelentékenyen fölemelte a behozatali vámtételeket azzal a megokolással, hogy az eddig érvényben volt 1100, 1900 és 5900%-os fejpénz nincs arányban az aranynak a tényleges forgalomban kialakult ázsiójá­val. Amik­or ezt az indokolást olvassuk, önkéntelenül a kisgazdára kell gondolnunk, aki a búza árát a csizmáé szerint szeretné minél magasabbra meg­szabni, minden más mezőgazdasági terményre pedig azt mondja, miért legyen olcsó, amikor a búza drága. A magángazdaságnak bizonyos fokig az önfen­­n­tartás ösztöne parancsolja, hogy termékeiért vagy teljesítményeiért olyan ellenszolgáltatást igyekezzék elérni, amely az általános átalakulással összhangban van. De az az ország, amelynek vámpolitikája kizá­rólag, vagy túlnyomó részben fiskális szempontok után igazodik, eltéveszti a célt, sőt éppen az ellenke­zőjét éri el annak, amit szándékozik. Lehet, hogy a vámbevételek a túlságosan magas tételek alapján emelkednek, de az államkincstár egyéb bevételei csökkennek, mert a fiskális vámpolitika árt az or­szág egész gazdasági életének, az állampolgárok vá­sárlóképességét csökkenti, a megélhetést megnehezíti. Ha az olyan árucikkek után szednek magas véd­­vámjellegű tételeket, amelyek az országban kielégítő mennyiségben készülnek és amelyek tekintetében az állam a hazai ipart meg akarja védeni az erősebb külföldi versennyel szemben, az gazdaságilag indo­kolt lehet. Ha a könnyen nélkülözhető, csupán a nagyobb jövedelműek által fogyasztott fényűzési cik­kek importját nehezítik meg magas vámtételekkel, az ellen sem lehet komolyan kifogásoktat tenni. De ha az olyan áruk után, amilyenek a zsákok és a ponyvák, szednek túlcsigázottan magas vámot, az el­len nem lehet elég hangosan, elég erélyesen tilta­­­­kozni.A behozatal kérdésében lefolytatott tanácskozá­sokon az érdekeltségek minden ága, a mezőgazdák, a malmok és számos más iparág, mint fogyasztók, a szakmabeli kereskedelmen kívül a gabona-r mag­­■ kereskedők és sokan mások rámutattak arra, hogy a magyar, m­­agyarak egyáltalán nem­ szorultak vám­védelemre. Ha a zsákok és ponyvák­­ vámmentesen vagy minimális vámmal terhelten jöhetnének be az országba, a hazai gyárak akkor is kielégítő árakon könnyen tudnák egész termelésüket itthon elhelyezni. A# *rtér*£i§» többe» lá®ut3tl«.fc éy a eyakorlatfelA is beigazolódott, hogy a magyar gyárak termelése a hazai szükségletnek egyharmadát sem képes fedezni. Még ha nagyon messzemenő túlzással a kormány elfogadja a gyárak álláspontját és ezekre a nagyon fontos, nélkülözhetetlen cikkekre vámvédelmet tart helyénvalónak, akkor sem lehetnek indokoltak a mostani, túlságosan magas, egyenesen prohibitív jel­legű vámtételek. Bizonyításra nem szorul, hogy a zsákokat főleg az olyan agrárország, mint Magyarország, nem nél­külözheti. Hiszen zsákok nélkül nem lehet betakarí­tani, elszállítani a gabonát, a magvakat, a burgonyát és szántós más mezőgazdasági terményt. Zsák nélkül nem szállítóképes a liszt, dara, korpa, stb. Zsák nél­kül nem lehetnek el a cukor-, cementgyárak és sok más ága az iparnak. Zsákok nélkül nem lehetséges a gyapjú-, toll-, mag-, gabonakereskedés­ Kétségtelen az is, hogy, ha a zsákok drágák, szükségképen meg­drágítják azokat a mezőgazdasági terményeket és ipari termékeket, amelyek forgalombahozatalánál a zsák nélkülözhetetlen. Pedig ebbe a kategóriába szinte kizárólag az elsőrendű életszükséglet kielégítésére hivatott árucikkek tartották. Végzetes hiba volt eddig is a zsákok behozatala elé akadályokat gördíteni, hiszen eleget hallottuk, hogy megnehezítette a zsákhiány a közélelmezés el­látását Ezt a hibát folytatni vagy éppen tetézni semmi körülmények között sem szabad. Ha már a kormány nem tudja magát rászánni arra, ami­ egye­dül helyes volna: a zsákok vámmentes behozatalá­nak megengedésére, még akkor sem szabad a mos­tani túlságosan magas vámtételt érvényben hagyni, hanem azt a minimumra kell redukálni. Ezenkívül pedig elengedhetetlenül szükséges, hogy a zsákok behozatalát megkönnyebbítsük. A zsákok tekinteté­ben meg kell szüntetni a behozatali engedélyek je­lenlegi nehézkes, időt rabló rendszerét; a zsákokat szabadlistára kell tenni, hogy mindenki minden for­maság nélkül korlátlan mennyiségben hozhasson be zsákokat. Freiner Jenő: Az Országos szénkormánybiztos­ság megszüntetését követelik a kereskedelmi és ipari érdekképviseletek. Az Országos Iparegyesületben a szénkérdésről lefolyt beható tanácskozáson megállapítást nyert, hogy az ország szénellátásának szempontjából a helyzet ma nagyjában ugyanaz, mint volt békében és mint ami­lyenre a jövőben egyáltalában számíthatunk. Nem le­het ugyanis figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy az orsz­ág minden időben rá volt szorulva a szobafütési és a mezőgazdasági szénnek külföldről való behozatalára. Ez a helyzet ma­ is fennáll és fenn fog mindenkor állani, mert egyrészt bizonyos, hogy a hazai bányák a béketermelést elérték, azonban oly mennyiségű szobafütési és mezőgazdasági célokra al­kalmas szénnek termelése soha sem várható, mint amely mennyiségre e két címen az országnak szüksége van és szüksége lesz. A pillanatnyi helyzet tehát az, hogy a hazai bányák széntermelése elérte a béke­­termelés nívóját és így minden háborús megkötöttség elvesztette jogosultságát. Az ügyben egyébként részletes indokolt előterjesztések érkeztek a napokban a kor­mányhoz és reméljük, hogy ez a háborúból fen­­maradt megkötöttség az ország jól megfontolt érdeké­ben sürgősen meg fog szűnni annál is inkább, mivel az állami széngazdálkodás Ausztriában is, ahol pedig a viszonyok nálunknál sokkalta rosszabbak, ez év dec. Il-vel megszűnik. Az érdekeltség álláspontjával szemben a szén­­kormánybiztos egy intervjúban természetesen ragaszko­dik az állami széngazdálkodás fentartásához, mert sze­rinte a hazai széntermelés csökkenésére kell számítani, és azonkívül nagy szénimportra vagyunk utalva, amelynek beszerzésére a kormánybiztos úr — úgy látszik — önmagát tartja alkalmasnak. Mindenesetre tiltakozik ama feltevés ellen, mintha a szénkormány­­biztosság fentartása „személyi tekintetekből!** történ­nék. Baromfi és libamáj kivitele tárgyában a Közélel­mezési Tanács úgy határozott, hogy baromfi (különö­sen pulyka és csirke) kivitelének megengedését ajánlja a kormánynak azzal a feltétellel, hogy az exportőr megfelelő mennyiséget tartozik megszabott olcsó áron a fővárosi fogyasztásnak rendelkezésére bocsátani. Ugyancsak megengedendőnek vélelmezi a Tanács a libamáj kivitelét nyers és feldolgozott állapotban, ajánlatosnak tartja azonban, hogy a lehető legma­gasabb kiviteli illetéket szedjék utána. Iparpártolás szempontjából azonban ajánlatosnak tartja, hogy a libamájkonzervet kisebb kiviteli illeték terhelje, mint a nyers libamájat. Vámfelpénz felemelése Jugoszláviában. A vámfel­­pénzt, amely ezidőszerint a díjszabásszerű­ névérték 300%-kiban van megállapítva, legközelebb 500%-ra emelik fel. Talpfakivitel Romániából. A román kormány 2 millió talpfa kivitelét engedélyezte az erdélyi, buko­vinai és bánáti bükkfától­ tüdőknek és exportőröknek. Derecske­ kereskedelmi és mezőgazdasági rl. alakult Derecskén (Hajdú m.) 600.000 K alaptőkével (500 drb 1000 K n. é. részvény). Az igazgatóság tagjai: dr. Baltazár Dezső, László Lipót, Bartha Ferenc, Fülöp Géza, Fülöp Sándor és Lázár Adolf. Kommerela kereskedelmi rl. cég alatt Szabadkán 250.000 K alaptőkével új vállalat létesült. Janekovics testvérek fakereskedelmi és giszfü­­rész rt. cég­ alatt Zágrábban az ottani Braca Janeko­­vic fakereskedő cég 8 millió­s alaptőkével rész­vénytársasággá alakult át. Orient nemzetközi kereskedelmi, szállítm­ányo- zási és raktározásé­rt. (Orient medjanatodno trgo­­vacko, spedicijsko­­ skljidisno akdisko drustvo) cég alatt Idarburaban 1 millió dinár alaptőkével Új Vál­lalat van alakulóban.­­­ Színház tízem rt. alak­ult Budapesten (V., Lipót­­körút 12.), 1 millió K alaptőkével (1000 drb. 1000 K­ft. é. részvény). Az igazgatóság tagjai: dr. Bírtő Mór­a* Vigeki nagyereskegött tínyglmfilie!­j| valódi SCHN­ARI .-fele 1 FEKETE-CI US I CIGARETTAPARIROS SAMUM. SAVOY. SIESTA II hüvelyek állandó nagyraktára a SCHNARI-cég budapesti képviselőjénél 111­­zw. Reiner Kéretné Busdapest, m nn., Hajós-utca 9. 29. || i Kérjen árajánlatot! L ■ t 11 t !* • ■ • 1 6 ’ * 1 * ‘ ~ .......... *4 GUTMANN és JÓNÁS Budapest, VII-, AgáSslGSíl-ütcsa. i,j>. 445" i n—niMH'wmi i »MrrniMi m '»■■nwxi«BxiBaaj»CT!ttn.-nCTi«Mzwr-imagiui , o oeÓZOKaxj (kereskedelmi, disk- és hullámdobozt) gyárt Dr. La 1­0 és Társa Budapest, V., Jiks.f-ter 12.­­ ____________t­elefrmh vő­­. lOt-ül. ~________mse­­ „Fontana“ ásványvizforgalmi rt. cégre változtatta cégét a Csillaghegyi forrás és ásványvízforgalmi rt. Kanizsai József gabonakereskedelmi rt (Tárcai, Zempléni m.) cégre változtatta cégét a Malomipar és mezőgazdasági rt. Fizetésképtelenségek. Budapest. Garai Dezső (VI., Andrássy­ út 87.) el­len 1912 július 9-én nyitott csődöt a csődvagyon fel­osztása folytán a kir. törvényszék megszüntette. Budapest—Józsefvárosi tőpénztár mint szövetke­zet csődügyében a törvényszék az elhalt dr. Dingha Béla ügyvéd csődtömeggondnok helyett dr. Subert Zol­tán budapesti (József­ utca 12.) ügyvédet nevezte ki. Ifj. Kotzó Pál csődügyében a Budapest szfőváros pesti részének 14968. Számú tkvi betétében 1. sor 5333/b hrszám alatti ingatlanának a csődtömeg tulaj­donát képező ,1/s részének eladásához való hozzá­járulás végett a hitelezők meghallgatására a törvény­szék nov. 29. napjának d. é. 10 óráját tűzte ki dr. Or­bán József bíró­ hivatalos helyiségébe. Müller Rezső bankbizományos cég (V. Nádor­ u. . 28.) s annak egyedüli tulajdonosa Müller Rexső, jelen­leg szökésben levő volt budapesti (VI., Sziv­uk­a 69.) lakos ellen a törvényszék nov. 19-én csődöt nyitott. Tömeggondnok dr. Sztankovits Viktor ügyvéd. Köve­telések bejelentése dec. 31., felszámolási tárgyalás 1922 január 24. d. e. 10­6. dr. Orbán József biró csődbiztos hivatalos helyiségében (V., Alkotmány-u. 14. III. e. 52.). Menyhárt Imre (V., Tátra-u. 3.) bej. cég egyedüli birtokosa, Menyhárt Imre vaskereskedő (VI., Podma­­niczky-u. 13.) kényszeregyességi ügyében a tárgyalás folytatása nov. 29-én d. e. 9­­. (V., Alkotmány­ u. 14. II­em. 1/b.) Fried Armin kérelmére megindított kényszeregyes­­ségi ügyben hozott, az eljárást meszüntető végzés jog­erőre emelkedett Kenderes­ Klein Jakab kereskedő (Horthy Ist­­ván­ utca) kérelmére a szolnoki törvényszék novem­ber 12-iki joghatállyal a kényszeregyességi eljárást megindította. Követelések bejelentése dec. 12-ig, az egy­ességi tárgyalás dec. 15-én d. e. 9­6. Pintér Jó­zsef törvényszéki biró előtt (Szolnok, kir. törvény­­.t-’h. emelet 62.). Kaposvár. Move fogyasztási és értékesítő szövet­kezett ellen a törvényszék nov. 21-én csődöt nyitott. Követelések bejelentése dec. 31. ; felszámolási tárgya­lás 1922 január 10. d. e. 9 ó. ; csődválasztmány meg­választása 1922 január 12. d. e. 9 ó. dr. Barabás Ernő biró helyiségében (Kaposvár, törvényszék, i. e. 23.). Szikszó, Fleischmann Jenő bőrkereskedő kérel­mére a miskolci törvényszék nov. 16-án a kényszer­egyességi eljárást megindította. Vagyonfelügyelő Glat­ter Ármin volt bőr­kereskedő szikszói lakos. Követelé­sek bejelentése dec. 10-ig ; egyességi tárgyalás dec. 15. d. e. 9 ó. dr. Kalocsay Kálmán miskolci törvényszéki tanácselnök hív.­helyiségében. A magyar ko­ona árfolyamcsökkenése dacára eddig még nem emelte fel­ az árakat Brernb­urg királyi udvari szállító zon­goraterme (Rákóczi-út 60), a TM "Valódi gyümölcspálinkák “ közvetlenül központi szeszfőzdéktől szálli V3, Hnoraitott vagy nyersszes* Ipffló’csóbban beszerezhetők Crá^eF « a Cégfzéi, B$‘io*strVll. Akácfa-Utca 43. Telefon: József 100-30. TáVirali rimi Orttnersm »»dán-;-!....„ , , r,,. ..^L. 'l'aCSAK, PONTVA, ZSINEG, RAFFIA­­ FISCHER I. BÉ32?. TASS. B­ulapest, Nádor-I. 31. 359

Next