Magyar Kereskedők Lapja, 1921. július-december (41. évfolyam, 53-104. szám)
1921-07-24 / 59. szám
Egyes szám ára 4 korona, XLI. évfolyamBudapest, 1921. Julius 24. SB.szám, Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. Egyes szárfi ára 4 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Sas utca 13. FELELŐS SZERKESZTŐ: KORMOS PÁL. TELEFON: Szerkesztőség: 11—28, kiadóhivatal 7—99, felelős szerkesztő: 127—79. Hirdetési árak: 1 hasáb (80%. széles) millimeter soronkint . 15 K „ szövegold. v. nyilttér mill. soronk. . 20 K „ címlapon (első oldal) „ „ . 28 K A vasárnapi számra (Magyar Kereskedők Lapja) feladott hirdetésekért 20°,a fejpénz jár. árakon ERDÓ JÓZSEF kereskedő I 242 Brul&gest, VI., Vilmos császár út 43. szám. Z A FÍR SOIWJ " KEFE- és LEPRŐGYÁRA BUDAPEST, V., KIRÁLY UTC/t 16. 4ról- A hangszergyár Rákoczi rttiui ÍUj-t Ht 60. sí, siWUiälotaijiBD.Diilspesien. | Cplyam. ) ii'jIM Sajár Mrlonóca gépüzemre! Báronj Uuijöill ■»latosan olcsó engros-árak!m.» Félre a pratikolonizmussal. Nem vagyunk barátai a sérelmi politikának, mert nem sokat használ mindig hátrafelé nézni és a múltban megtörtént hibákat felpanaszolni. Amikor azonban a múlt hibái a jelenben is folyton megismétlődnek, sőt a hibásnak felismert módszerekhez csökönyösen ragaszkodnak , úgy ezzel veszélyeztetik a jövőt is és hátráltatják a helyzet megjavítását. Másfél esztendeje nem tesz egyebet a magyar közgazdasági sajtó, mint felpanaszolja a gazdasági élet fejlődését, a kereskedelmi forgalom élénkülését, az ipar boldogulását gátló kormányintézkedések hibáit és kártételét. Hogy igazságosak legyünk, el kell ismernünk, hogy e hosszú idő alatt több irányban sikeres volt a felszólalás és a panasz és hogy számos helytelen gazdaságpolitikai intézkedés fokozatosan megszűnt, hogy szóval a helyzet kétségtelenül javult. Mindazonáltal még mindig azt kell látnunk, hogy a kereskedelmi forgalom és az ipari termelés kifejlődését gátló számos kormányintézkedéshez és főként egyes szervezetekhez az illetékes tényezők változatlanul csökönyösen ragaszkodnak. Légióként pedig a hatóságok bürokratikus szűkkeblűsége, a mindenbe való beavatkozás ösztöne, szinte kiirthatatlannak látszik A közgazdasági sajtó segítőtársául beállott a nemzetgyűlés is, amelyen egyre több és több felszólalás történik a gazdasági élet gúzsbakötése ellen és a kormány gazdaságpolitikájának egyre több kritikusa akad. A legutóbbi napokban is hallhattuk Szterényi József, Gaál Gaszton és Ereky Károly alapos bírálatát a kormány gazdaságpolitikájáról. Valamennyi kritikán vörös fonalként húzódik végig az állami beavatkozás, dek telepítése, a gazdasági forgalom agyonszabályozásának hibáztatása és főleg annak a bürokratikus szellemnek a megrovása, amely hovatovább gazdasági életünknek állandó akadályává nőtte ki magát. Egészen sajátságos jelenség, hogy a kormány a szabad gazdasági forgalom alapelvén áll, de a gyakorlatban ennek nem tud érvényt szerezni, mert nap-nap után, óráról-órára a praktikus keresztülvitelben nem a kormány gazdaságpolitikai alapelve, hanem az úgynevezett ..Referenten-Wirtschaft“ érvényesül, ami nem egyéb, mint a bürokrácia folytonos akadékoskodása. Készséggel elhisszük, hogy a hivatal szobák légkörében jóakarat és dicséretes törekvés honol, hogy a Gaál Gaszton által „bürokrata-fejedelmeknek“ nevezett funkcionáriusok legjobb akarattal eltelve végzik fáradságos tisztüket. De e jóakarat és jóhiszeműség elismerése mellett sem lehet kétségbe vonni, hogy a hivatali észjárás a gyakorlatban nélkülözi azt a kelléket, amit az üzleti életben kereskedőszellemnek és expeditív eljárásnak neveznek. A hivatalnok számára minden egyes kérdés egy ügyszámmal ellátott akta, amelynek elintézése először is nem sürgős, másodszor tisztára a paragrafusok szerint, harmadszor pedig a hatósági, rendészeti, hivatali szempontok kizárólagos érvényesülése szerint megy végbe. És éppen ezért mentül több oldala a gazdasági életnek kerül hatósági elbánás és beavatkozás alá, annál inkább távolodik el a gyakorlati gazdaságpolitika a való élettől és annál nagyobb a veszedelem, hogy a gazdasági forgalom az aktagyártás útvesztőjében ügydarabokká töredezik szét. Nem ellenséges érzület, nem rosszakarat, nem hozzá nem értés, vagy a szakszerűség hiánya okozza, hogy a gazdasági forgalom az állami beavatkozás következtében sokszor fennakad és kárt szenved, hanem maga az a tény, hogy gazdasági erők érvényesülésébe, az üzleti viszonylatok kialakulásába, a kereslet és a kínálat forgalmat élénkítő működésébe egy felsőbb rendelkezőkéz egyáltalán belenyúl, amelynek közreműködése nem gazdasági, hanem jogi és rendészeti szempontok után igazodik. Ez általános elvi aggály mellett azután egyenesen veszedelemmé fajul a pártpolitikai szempontoknak érvényesülése a gazdasági élet irányításában. Különböző jelszavak és ürügyek alatt államhatalmi szózattal egyes forgalmi aktusok leszokhatnak a szabadforgalom útjáról, hogy egynémely privilegizált, mesterségesen tenyésztett szervezetek vagy vállalatok üzletkörébe utaltassanak, gyakran szerzett jogok sérelmével, de mindig a szabadforgalom elvének letiprásával. Érdekes, hogy illetékes kormánykörök részéről csak a legritkább esetekben hangzik el védekező szó e monopóliumok és privilégiumok indokolására, avagy a megbírált mesterséges üzleti alakulatok tevékenységének igazolására. Úgy látszik, e részben az a szabály irányadó, hogy ,,a kutya ugat, a karaván pedig halad". Még egyetlen esetet sem hallottunk, hogy a konkrét, felpanaszolt privilegizálás megszűnt volna. Ily körülmények közt nem csoda, ha egyre sűrűbben hangoztatják a nemzetgyűlésen, hogy gazdasági életünk mai állapotában minden az öszszeküttetésen és a jóviszonyon alapszik. Behozatal és kivitel nem alakulhat ki a termelésnek, az üzleti összeköttetésnek, az elhelyezés lehetőségének, a fogyasztás igényeinek megfelelően, hanem csak ama bizonyos, főleg pártpolitikai összeköttetések szerint. Ereky Károly nemzetgyűlési képviselő, akit senki sem vádolhat meg azzal, hogy a faji jelleggel megáldott kereskedőknek rajongó híveolna, lerántotta a leplet egy ilyen privilegizált vállalat óriási üzletéről, nyilván abból a helyes megfontolásból indulván ki, hogy az ilyen protekcionisztikus gazdaságpolitika nem csupán a zsidó kereskedőknek, hanem általában az egész magyar kereskedelemnek és iparnak is nagy ártalmára válik. Ugyancsak a politikai kurzusnak több híve nyilatkozott elítélően például az Árvizsgáló Bizottság fenntartása és működése ellen. Végre is felülkerekedik az a belátás, hogy az ország gazdasági boldogulását nem szabad állami eszközökkel megakadályozni csak azért, hogy a magyar kereskedelemben nagy szerepet játszó zsidó kereskedőkön egyet ülhessünk. De a magyar középosztálynak gazdasági pályákra nevelése és a gazdasági életbe mentői nagyobb számban való oly kívánatos bevonulása nem következhetik be akkor, ha magát a kereskedelmet és az ipart gyengítjük, a vele foglalkozó, belőle élő személyek számát egyre csökkentjük éppen a gazdasági életre reárakott béklyókkal. Tanuljuk meg végre, hogy mindaz, ami a kereskedelmet és az ipart gyengíti, az egyúttal ártalmára van a mezőgazdaságnak is, és lehetetlenné teszi azt, hogy a magyar középosztály fiait átvezessük a gazdasági pályákra, ami nélkül pedig a középosztály e legfontosabb szociális problémája megoldhatatlan marad. Lássuk be, hogy az a néhány hivatalos szerv és privilégiumos vállalat, amelynek mesterséges megteremtése és fenntartása csak kevésszámú magyar középosztálybeli egyénnek juttat foglalkoztatást, a gazdasági élet megbénításával ezernyi és ezernyi ugyanilyen magyar középosztálybelinek vágja el útját a kereskedői és ipari érvényesüléstől, egyszerűen azért, mert sorvasztja a gazdasági életet, csökkenti az ipari és kereskedelmi munkaalkalmakat és ekként útjában áll a magyar középosztály gazdasági érvényesülésének. Szabad utat minden arra való erőnek és tehetségnek ! Ez az egyetlen módja a közgazdaság felvirágoztatásának és a többtermelésnek. A protekcionisztikus gazdaságpolitika, az állami rendezés és hatósági beavatkozás magát az ország gazdasági boldogulását veszélyezteti, amely nélkül nemzetünk súlyos nagy kérdései megoldást nem nyerhetnek. Ártiszusi hírek. Gabonanensűek irányzata szilárd. A tőzsdén elterjedt hírek szerint a malomkartel most már véglegesen megalakulónak tekinthető, bár abban egyelőre csak a budapesti malmok és az érdekeltségükhöz tartozó vidéki vállalatok tömörültek. Ennek a jele , hogy a malmok a bevásárlásnál eligé járnak amennyiben egyelőre abszolútelenkeznek a zsákáitól. Ennek dacára az árak bár nem valami gyors tempóban egyre emelkedtek, aminek az oka főleg abban keresendő, hogy a kínálat feltűnően csekély. Úgy látszik a rendelők arra számítanak, hogy később terményeikért jobb árakat érhetnek majd el és azért az értékesítéssel nem sietnek. Új búzáért ma a budapesti árutőzsdén 11.30—11.40 K-t értek el, de minimálisan kevés kötés létesült. Nem volt nagyobb arányú forgalom rozsban sem. Ára 8.35—8.50 K között váltakozott. Valamivel jobb az érdeklődés és a kínálat is árpában. Új takarmányárát 10—10.5 K-ért, sörárpát 11—12.50 K-ért kötöttek. Volt néhány kötés ó árpában is. Az őszi takarmányárpa ára 9.50—10 K között ingadozott. Uj zabban 11.50 K-val volt kínálat ab Budapest és 11 K-val az állomás. Tengeri majdnem teljesen üzlettelen. Ó áru csak elvétve fordul elő, új áru pedig magától értetődőleg még nincsen. Egy nagyobb tételt 11 K-ért adtak el ab Miskolc. Köles kereslete élénk, ára 8—3.50 K között mozog, fehér kölesért 10 K-t fizettek az állomás. Lisztben az utolsó két-három napon létesült néhány kötés, bár a vevők nem igen hajlandók a malmok által igényelt árakat megfizetni. Budapesti malmok nullás lisztért 23—24 K-t kérnek, de 22.50 K-nál magasabb árat senki sem akar adni, különösen, mert vidéki malmok néhány fillérrel olcsóbb ajánlatokkal jelentkeznek. Főzőlisztet 18.50 K-ért kínáltak és néhány nem éppen jelentékeny kötés 18 K áron létesült Kenyérlisztből kétféle minőség volt kínálva: a jobbfajta 14 K-ért, a barnább 12 K-ért. Korpáért a malmok egyöntetűen 6.50 K-t kérnek, amivel szemben 6 K a pénz. Vetőmagvakban elenyészően kevés kötés létesült ezen a héten. Az egyedüli cikk, amely iránt élénk a kereslet és amelyből nagyobb arányú üzletek is jöttek létre, a biborheremag. Új áruért minőség szerint 19—22 K között mozgó árakat értek el nagyon szilárd irányzat mellett, míg aárut, amelyből még szintén meglehetősen nagy mennyiségek vannak, 10—12 K között mozgó árakon adtak és vettek. Heremag félékben a komoly üzletkötésnek még nincs meg a megbízható bázisa. Állítólag az idei termés gyenge és mert a spekuláció ennek alapján jobb vételkedvet tanúsít, az irányzat szilárd, de nagyobb üzlet már csak azért sem létesülhetett, mert új áru még nincs a piacon, a tavalyról visszamaradt készletek pedig minimálisak. Nyers lucernamag névleges ára 50—60 K ,fehér harcával ólomzárolté 100—110 K, véresen plombálté 90—95 K. Ezeken az árakon azonban csak egészen kis tételek cseréltek gazdát. Nyers lóheremag ára 70 K körül van, plombált áru teljesen hiányzik. Tavalyi tavaszi bükkönyben volt néhány kötés 6—7 K áron, zabos bükkönyért kb. 8 K-t, vető bükkönyért 10—11 K-s szöszös bükkönyért 14—15 K-t fizettek. Körülbelül ugyanilyen árakon létesültek kötések új áruban is. Cukorcirokmag ára 7—8 IC, sárgáé 5—6 K. Muharmag 7.5505—9 K között ingadozik minőség és az állomás fekvése szerint. Olajosmagvak közül még mindig repce áll az érdeklődés előterében. Ez iránt a cikk iránt az olajgyárak is meglehetősen jó keresletet tanúsítanak, aminek következtében irányzata szilárd és az árak e héten is elég lényegesen emelkedtek. Repcemagért a mai tőzsdén 14—15 K között váltakozó árakat értek el. A többi olajosmagfélék árai inkább csak névlegesek, még pedig tökmag 11—14 K, napraforgómag 7.88 K, kendermag 13—15 K, lenmag 15—16 K, fekete mustár 26—30 K, új sárga mustármag 25—28 K. Hüvelyesek közül különösen nagy a kínálat borsóban 14—15 K között mozgó árakon. Ezzel szemben a vevők 10—12 K-nál magasabb árakat nem hajlandók koncedálni. Bab, különösen régi áru nagyon keresett és szilárd irányzatot követ. Fehér babért vidéki állomásokon minőség szerint 9—10 K-t, Budapesten fekvő áruért 11 K-t kérnek. Új áruban kötés még nem létezik. Lencse iránt sem kereslet nem nyilvánul, sem kínálat nincsen, mert a tavalyi készletek teljesen elfogytak, új termésű lencse pedig még nem került a piacra. Már rendkívül élénk kereslet tartva. Régi áru egyáltalában már nincsen. Új áruban is csak papiroskínálat van 40—42 K között mozgó árakon. Paprika irányzata szilárd, az árak ezen a héten is emelkedtek. A szegedi árjegyzések a következők : extra szegedi édesnemes 150 K, édesnemes 140—145 K, félédes 100—110 K, elsőrendű rózsa 75—80 K, másodrendű 55—60 K, harmadrendű 30—35 K, selejtes 15—20 K. A Magyar Kereskedők Llapját a Magyar Pénzüsy összes előfizetői ingyen megkapják.