Magyar Kereskedők Lapja, 1921. július-december (41. évfolyam, 53-104. szám)

1921-07-24 / 59. szám

Egyes szám ára 4 korona, XLI. évfolyamBudapest, 1921. Julius 24. SB.szám, Megjelenik minden csü­törtökön és vasárnap. Egyes szárfi ára 4 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Sas­ utca 13. FELELŐS SZERKESZTŐ: KORMOS PÁL. TELEFON: Szerkesztőség: 11—28, kiadóhivatal 7—99, felelős szerkesztő: 127—79. Hirdetési árak: 1 hasáb (80%. széles) millimeter soronkint . 15 K „ szövegold. v. nyilttér mill. soronk. . 20 K „ címlapon (első oldal) „ „ . 28 K A vasárnapi számra (Magyar Kereskedők Lapja) feladott hirdetésekért 20°,a fejpénz jár. árakon ERDÓ JÓZSEF kereskedő I­­ 242 Brul&gest, VI., Vilmos császár út 43. szám. Z A FÍR SOIWJ " KEFE- és LEPRŐGYÁRA BUDAPEST, V­., KIRÁLY­ UTC/t 16. 4ról- A hangszer­gyár Rákoczi­ rttiui ÍUj-t Ht 60. sí, siWUiälotaijiBD.Diilspesien. | Cplyam. ) ii'jIM Sajár Mrlonóca gépü­zemre! Báron­­j Uuijöill ■»­­­latosan olcsó engros-árak!­m.»­­ Félre a pratikolonizmussal. Nem vagyunk barátai a sérelmi politikának, mert nem sokat használ mindig hátrafelé nézni és a múltban megtörtént hibákat felpanaszolni. Ami­kor azonban a múlt hibái a jelenben is folyton megismétlődnek, sőt a hibásnak felismert módsze­rekhez csökönyösen ragaszkodnak , úgy ezzel ve­szélyeztetik a jövőt is és hátráltatják a helyzet megjavítását. Másfél esztendeje nem tesz egyebet a magyar közgazdasági sajtó, mint felpanaszolja a gazdasági élet fejlődését, a kereskedelmi forga­­­­lom élénkülését, az ipar boldogulását gátló kor­mányintézkedések hibáit és kártételét. Hogy igaz­ságosak legyünk, el kell ismernünk, hogy e hosszú idő alatt több irányban sikeres volt a felszólalás és a panasz és hogy számos helytelen gazdaság­­politikai intézkedés fokozatosan megszűnt, hogy szóval a helyzet kétségtelenül javult. Mindazonál­tal még mindig azt kell látnunk, hogy a kereske­delmi forgalom és az ipari termelés kifejlődését gátló számos kormányintézkedéshez és főként egyes szervezetekhez az illetékes tényezők válto­zatlanul csökönyösen ragaszkodnak. Légióként pedig a hatóságok bürokratikus szűkkeblűsége, a mindenbe való beavatkozás ösztöne, szinte kiirt­­hatatlannak látszik A közgazdasági sajtó segítő­társául beállott a nemzetgyűlés is, amelyen egyre több és több felszólalás történik a gazdasági élet gúzsbakötése ellen és a kormány gazdaságpoliti­kájának egyre több kritikusa akad. A legutóbbi napokban is hallhattuk Szterényi József, Gaál Gaszton és Ereky Károly alapos bírálatát a kor­mány gazdaságpolitikájáról. Valamennyi kritikán vörös fonalként húzódik végig az állami beavat­kozás, dek telepítése, a gazdasági forgalom agyon­szabályozásának hibáztatása és főleg annak a bürokratikus szellemnek a megrovása, amely hovatovább gazdasági életünknek állandó akadá­lyává nőtte ki magát. Egészen sajátságos jelenség, hogy a kormány a szabad gazdasági forgalom alapelvén áll, de a gyakorlatban ennek nem tud érvényt szerezni, mert nap-nap után, óráról-órára a praktikus ke­resztülvitelben nem a kormány gazdaságpolitikai alapelve, hanem az úgynevezett ..Referenten-Wirt­schaft“ érvényesül, ami nem egyéb, mint a bü­rokrácia folytonos akadékoskodása. Készséggel el­hisszük, hogy a hivatal­ szobák légkörében jóaka­rat és dicséretes törekvés honol, hogy a Gaál Gaszton által „bürokrata-fejedelmeknek“ nevezett funkcionáriusok legjobb akarattal eltelve végzik fáradságos tisztüket. De e jóakarat és jóhiszemű­ség elismerése mellett sem lehet kétségbe vonni, hogy a hivatali észjárás a gyakorlatban nélkülözi azt a kelléket, amit az üzleti életben kereskedő­­szellemnek és expeditív eljárásnak neveznek. A hivatalnok számára minden egyes kérdés egy ügy­számmal ellátott akta, amelynek elintézése először is nem sürgős, másodszor tisztára a paragrafusok szerint, harmadszor pedig a hatósági, rendészeti, hivatali szempontok kizárólagos érvényesülése szerint megy végbe. És éppen ezért mentül több oldala a gazdasági életnek kerül hatósági elbánás és beavatkozás alá, annál inkább távolodik el a gyakorlati gazdaságpolitika a való élettől és annál nagyobb a veszedelem, hogy a gazdasági forgalom az aktagyártás útvesztőjében ügydarabokká töre­dezik szét. Nem ellenséges érzület, nem rosszaka­rat, nem hozzá nem értés, vagy a szakszerűség hiánya okozza, hogy a gazdasági forgalom az ál­lami beavatkozás következtében sokszor fennakad és kárt szenved, hanem maga az a tény, hogy gazdasági erők érvényesülésébe, az üzleti viszony­latok kialakulásába, a kereslet és a kínálat forgal­mat élénkítő működésébe egy felsőbb rendelkező­­kéz egyáltalán belenyúl, amelynek közreműködése nem gazdasági, hanem jogi és rendészeti szempon­tok után igazodik. Ez általános elvi aggály mellett azután egye­nesen veszedelemmé fajul a pártpolitikai szempon­toknak érvényesülése a gazdasági élet irányításá­ban. Különböző jelszavak és ürügyek alatt állam­­hatalmi szózattal egyes forgalmi aktusok leszok­h­­­atnak a szabadforgalom útjáról, hogy egynémely privilegizált, mesterségesen tenyésztett szervezetek vagy vállalatok üzletkörébe utaltassanak, gyakran szerzett jogok sérelmével, de mindig a szabadfor­galom elvének letiprásával. Érdekes, hogy illetékes kormánykörök részéről csak­ a legritkább esetek­ben hangzik el védekező szó e monopóliumok és privilégiumok indokolására, avagy a megbírált mesterséges üzleti alakulatok tevékenységének igazolására. Úgy látszik, e részben az a szabály irányadó, hogy ,,a kutya ugat, a karaván pedig halad". Még egyetlen esetet sem hallottunk, hogy a konkrét, felpanaszolt privilegizálás megszűnt volna. Ily körülmények közt nem csoda, ha egyre sűrűbben hangoztatják a nemzetgyűlésen, hogy gazdasági életünk mai állapotában minden az ösz­­szeküttetésen és a jóviszonyon alapszik. Behozatal és kivitel nem alakulhat ki a termelésnek, az üz­leti összeköttetésnek, az elhelyezés lehetőségének, a fogyasztás igényeinek megfelelően, hanem csak ama bizonyos, főleg pártpolitikai összeköttetések szerint. Ereky Károly nemzetgyűlési képviselő, akit senki sem­ vádolhat meg azzal, hogy a faji jel­leggel megáldott kereskedőknek rajongó híve­­­olna, lerántotta a leplet egy ilyen privilegizált vállalat óriási üzletéről, nyilván­ abból a helyes megfontolásból indulván ki, hogy az ilyen protek­­cionisztikus gazdaságpolitika nem csupán a zsidó kereskedőknek, hanem általában az egész magyar kereskedelemnek és iparnak is nagy ártalmára vá­lik. Ugyancsak a politikai kurzusnak több híve nyilatkozott elítélően például az Árvizsgáló Bizott­ság fenntartása és működése ellen. Végre is felül­kerekedik az a belátás, hogy az ország gazdasági boldogulását nem szabad állami eszközökkel meg­akadályozni csak azért, hogy a magyar kereske­delemben nagy szerepet játszó zsidó kereskedőkön egyet ülhessünk. De a magyar középosztálynak gazdasági pályákra nevelése és a gazdasági életbe mentői nagyobb számban való oly kívánatos bevo­nulása nem következhetik be akkor, ha magát a kereskedelmet és az ipart gyengítjük, a vele fog­lalkozó, belőle élő személyek számát egyre csök­kentjük éppen a gazdasági életre reárakott bék­lyókkal. Tanuljuk meg végre, hogy mindaz, ami a kereskedelmet és az ipart gyengíti, az egyúttal ártalmára van a mezőgazdaságnak is, és lehetet­lenné teszi azt, hogy­ a magyar középosztály fiait átvezessük a gazdasági pályákra, ami nélkül pedig a középosztály e legfontosabb szociális problé­mája megoldhatatlan marad. Lássuk be, hogy az a néhány hivatalos szerv és privilégiumos vállalat, amelynek mesterséges megteremtése és fenntar­tása csak kevésszámú magyar középosztálybeli egyénnek juttat foglalkoztatást, a gazdasági élet megbénításával ezernyi és ezernyi ugyanilyen ma­gyar középosztálybelinek vágja el útját a kereske­dői és ipari érvényesüléstől, egyszerűen azért, mert sorvasztja a gazdasági életet, csökkenti az ipari és kereskedelmi munkaalkalmakat és ekként útjában áll a magyar középosztály gazdasági érvényesülé­sének. Szabad utat minden arra való erőnek és te­hetségnek ! Ez az egyetlen módja a közgazdaság felvirágoztatásának és a többtermelésnek. A pro­­tekcionisztikus gazdaságpolitika, az állami rende­zés és hatósági beavatkozás magát az ország gaz­dasági boldogulását veszélyezteti, amely nélkül nemzetünk súlyos nagy kérdései megoldást nem nyerhetnek. Ártiszu­si hírek. Gabonanensűek irányzata szilárd. A tőzsdén elter­jedt hírek szerint a malomkartel most már véglege­sen megalakulónak tekinthető, bár abban egyelőre csak a budapesti malmok és az érdekeltségükhöz tar­tozó vidéki vállalatok tömörültek. E­nnek a jele , hogy a malmok a bevásárlásnál el­­ig­é járnak amennyiben egyelőre abszolúte­lenk­eznek a z­­sák­áitól. Ennek dacára az árak bár nem valami gyors tempóban egyre emelkedtek, aminek az oka főleg ab­ban keresendő, hogy a kínálat feltűnően csekély. Úgy látszik a rendelők arra számítanak, hogy később ter­ményeikért jobb árakat érhetnek majd el és azért az értékesítéssel nem sietnek. Új búzáért ma a budapesti árutőzsdén 11.30—11.40 K-t értek el, de minimálisan kevés kötés létesült. Nem volt nagyobb arányú for­galom rozsban sem. Ára 8.35—8.50 K között váltako­zott. Valamivel jobb az érdeklődés és a kínálat is árpában. Új takarmányárát 10—10.5 K-ért, sörárpát 11—12.50 K-ért kötöttek. Volt néhány kötés ó­ árpában is. Az őszi takarmányárpa ára 9.50—10 K között in­gadozott. Uj zabban 11.50 K-val volt kínálat ab Buda­pest és 11 K-val az állomás. Tengeri majdnem telje­sen üzlettelen. Ó áru csak elvétve fordul elő, új áru pedig magától értetődőleg még nincsen. Egy nagyobb tételt 11 K-ért adtak el ab Miskolc. Köles kereslete élénk, ára 8—3.50 K között mozog, fehér kölesért 10 K-t fizettek az állomás. Lisztben az utolsó két-három napon létesült né­hány kötés, bár a vevők nem igen hajlandók a mal­mok által igényelt árakat megfizetni. Budapesti mal­mok nullás lisztért 23—24 K-t kérnek, de 22.50 K-nál magasabb árat senki sem akar adni, különösen, mert vidéki malmok néhány fillérrel olcsóbb ajánlatokkal jelentkeznek. Főzőlisztet 18.50 K-ért kínáltak és né­hány nem éppen jelentékeny kötés 18 K áron létesült Kenyérlisztből kétféle minőség volt kínálva: a jobb­fajta 14 K-ért, a barnább 12 K-ért. Korpáért a malmok egyöntetűen 6.50 K-t kérnek, amivel szemben 6 K a pénz. Vetőmagvakban elenyészően kevés kötés létesült ezen a héten. Az egyedüli cikk, amely iránt élénk a kereslet és amelyből nagyobb arányú üzletek is jöt­tek létre, a biborheremag. Új áruért minőség szerint 19—22 K között mozgó árakat értek el nagyon szilárd irányzat mellett, míg a­árut, amelyből még szintén meglehetősen nagy mennyiségek vannak, 10—12 K között mozgó árakon adtak és vettek. Heremag félékben a komoly üzletkötésnek még nincs meg a megbízható bázisa. Állítólag az idei termés gyenge és mert a spekuláció ennek alapján jobb vételkedvet ta­núsít, az irányzat szilárd, de nagyobb üzlet már csak azért sem létesülhetett, mert új áru még nincs a pia­con, a tavalyról visszamaradt készletek pedig minimá­lisak. Nyers lucernamag névleges ára 50—60 K ,fehér harcával ólomzárolté 100—110 K, véresen plombálté 90—95 K. Ezeken az árakon azonban csak egészen kis tételek cseréltek gazdát. Nyers lóheremag ára 70 K körül van, plombált áru teljesen hiányzik. Tavalyi tavaszi bükkönyben volt néhány kötés 6—7 K áron, zabos bükkönyért kb. 8 K-t, vető bükkönyért 10—11 K-s szöszös bükkönyért 14—15 K-t fizettek. Körülbelül ugyanilyen árakon létesültek kötések új áruban is. Cukorcirokmag ára 7—8 IC, sárgáé 5—6 K. Muharmag 7.5505—9 K között ingadozik minőség és az állomás fekvése szerint. Olajosmagvak közül még mindig repce áll az ér­deklődés előterében. Ez iránt a cikk iránt az olaj­gyárak i­s meglehetősen jó keresletet tanúsítanak, ami­nek következtében irányzata szilárd és az árak e hé­ten is elég lényegesen emelkedtek. Repcemagért a mai tőzsdén 14—15 K között váltakozó árakat értek el. A többi olajosmagfélék árai inkább csak névlegesek, még pedig tökmag 11—14 K, napraforgómag 7.88 K, kendermag 13—15 K, lenmag 15—16 K, fekete mustár 26—30 K, új sárga mustármag 25—28 K. Hüvelyesek közül különösen nagy a kínálat borsóban 14—15 K között mozgó árakon. Ezzel szemben a vevők 10—12 K-nál magasabb árakat nem hajlandók koncedálni. Bab, különösen régi áru nagyon keresett és szilárd irányzatot követ. Fehér babért vidéki állomásokon minőség szerint 9—10 K-t, Budapesten fekvő áruért 11 K-t kérnek. Új áruban kötés még nem létezik. Lencse iránt sem kereslet nem nyilvánul, sem kínálat nincsen, mert a tavalyi készletek teljesen elfogytak, új termésű lencse pedig még nem került a piacra. Már rendkívül élénk kereslet tartva. Régi áru egyáltalában már nincsen. Új áruban is csak papi­­roskínálat van 40—42 K között mozgó árakon. Paprika irányzata szilárd, az árak ezen a héten is emelkedtek. A szegedi árjegyzések a következők : extra szegedi édesnemes 150 K, édesnemes 140—145 K, félédes 100—110 K, elsőrendű rózsa 75—80 K, má­sodrendű 55—60 K, harmadrendű 30—35 K, selejtes 15—20 K. A Magyar Kereskedők Llapját a Magyar Pénzüsy összes előfizetői ingyen megkapják.

Next