Magyar Kereskedők Lapja, 1922. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1922-01-28 / 9. szám
Ára€sA korona 42-ik évfolyam Budapest, 1922. január 23. 6« szám. PWMBaMMIMWUMai»lwaatU«»MJj^,mHiiUM!ijargvCTiiaes!a.ek»w'.'M.«ed.jae.TM cs TELEFON: SZERKESZTŐSÉG 11-28. cr KIADÓHIVATAL 7-09. SZERKESZTŐ 1ST—79. KUBBBK5HESacrrraE®nStS5Ftí! A kereskedelem, nagyipar, pénzügy, vállalkozás és szállítás közlönye. Megjelenik hetenként kétszer, szerdán „Magyar Pénzügy“ cím alatt. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, V., Sas utca 13. SZERKESZTI: KORMOS GYULA ELŐFIZETÉSI ÁR: a szombaton megjelenti Magyar Kereskedők Lapjára a szerdán megjelenő Magyar Pénzüggyel és a Sorsolási Értesütővel együtt: Belföldön: Egész évre 480 K, Félévre 250 K, Negyedévre 130 K. Külföldön: Egész évre 680 K, Félévre 350 K, Negyedévre 180 K. HIRDETÉSI ÁRAK: 1 hasáb milliméter soronkint.................. . 15 K * szövegoldal mithin. soronktat ... 20 K „ címlapon (első oldal) mill....................23 K A csak a szombati számra feladott hirdetésekért 20% fejpénz jár. MTieOVVi 312&st r**st I 9 Pt&gát 1 M 8Q-82, 104-16, 112-79, 164-00. 462 | la fehér superior zacskó zis | la kék kraft zacskó la barna kraft zacskó minden egyéb csomagoló papiros a legolcsóbb napi árban I Stemn Béla VI, Bajnok utca 17. Telefonhívó 52-37. I Export Intportg Rézgáll aussigi és la. belföldi áruk Raffia mayunga, 128® és 120%-os marónákon 1 Kénpor olasz ,Floristella kristályszóda, ammoniákszóda, gyanta, paraffin, carbid, calc, glaubersó, rézkénpor stb. stb. vagyon- és kisebb tételekben szállít. WEINBERGER KORNÉL! vegyíternék nagykereskedő Budapest Wien Vörösmarty utca 48. szám. Nordbahnstrasse 26. M Interurban telefon 116-33. 4S2 Távirati cím: „Unicom'. § Irw real mallemi és ipari célokra bajutányosab- M Cí?K- ban szállit Fleiner Jenő és' Tsa «JJtAtitulj budapest, V., Percel Mór utca 4. szám, ____________' Telefon: 119-76. _______45. cím-‘ ELSŐ KÉZBŐL 'Ott QTERWBERG ‘'‘S® ^-^Budapest, Rákóczi-út 60- szám, saját palotájában, vásárdíjat minden viszontelárasító, ács i kereskedelmi kamara és a pénzkérdés. 1. A lüU.o,o>:i Keivck;':'.!n:l !:• ,.,;.ü-a gazdasági és pénzügyi politikánk irányelveiről részletesen kidolgozott emlékiratot terjeszt a rv. kormányhoz, amely alapos tanácskozások eredményét és a tárgyalások folyamán kialakult nézeteket foglalja össze igen szakszerű és világos okfejtésben. Az emlékirat, mely dr. Gyulay Tibor ügyvezető titkár munkálata, kitűnő és mindenben találó fejtegetéseket tartalmaz különösen a valuta, a pénzszűke és a hitelhiány kérdéseiben, amelyeket e problémákhoz fűződő nagy érdekekre való tekintettel az alábbiakban közlünk : Pénzünk értékállandósága. Elkerülendő volna valutánknak olyan emelkedése, melynek gazdasági életünkben természetes alapjai hiányoznak, s így annak visszaesésétül tartani lehetne, mert a föl- és lefelé hullámzó valuta a gazdasági élet megbénítója. Éppen ezért a termelés és a forgalom akadálytalan lebonyolítása érdekében pénzünket addig is, míg a szabadforgalom teljes helyreállta annak egy fokozottabb állandóságot biztosít, nagyobb értékhullámzásoktól lehetőleg megóvni kell. A magyar korona értékének lassú, egyenletes emelkedése gazdasági életünknek feltétlenül óhajlandó jelensége, nemcsak azért, mert gazdasági konszolidálódásunk külföldi megítélésének hű tükre, hanem azért is, mert a korona javulásával párhuzamosan állami kiadásaink is automatikusan csökkennek. Azon feladatok között, melyek pénzünket nagyobb hullámzásoktól mentesíteni hivatva vannak, első helyen említhetjük a megbízható és gyors gazdasági hírszolgálatot, mely legalkalmasabb a külföldi gazdasági életbe való szerves bekapcsolásra, s az érdekeltség összességének jó értesültsége folytán a spekuláció ama túlkapásainak letörésére, amelyek koronánkat bizonytalan ingadozásoknak tehetik ki. Ugyancsak jelentős mértékben segítené elő a magyar korona értékállandóságát, ha fizetési mérlegünk egyes tételeinek egyenletesebb alakulása biztosíttatnék. E téren célraveztő volna a szabadforgalom helyreálltáig az engedélyhez kötött behozatal és kivitel egyenletesebb irányítása, az állam külföldi fizetéseinek és bevételeinek megfelelő időközök alatt való célirányos elosztása, valamint a szükséghez és lehetőséghez képest valutánk ingadozásának intervenciós vásárlásokkal vagy eladásokkal való kiegyensúlyozása. Ha talán ez utóbbi módon tartós tendenciák hatásai nem is foghatók fel, mégis a spekuláció okozta időleges és mindig nyugtalanságot előidéző hullámzások közömbösítésére igen alkalmasak lehetnek. A valuta értékállandóságát előnyösen befolyásolná a hazai valutába vetett, bizalomnak kül- és belföldön való lehető biztosítása. A társadalmi és gazdasági osztályok egymást megértő és kiegészítő munkája, az állam tekintélyének megszilárdulása, a jogállapot régi alapjainak kiépítése, a külföldnek az ott tendenciózusan terjesztett tévültekkel szemben rendszeres objektív tájékoztatása azon eszközök, melyek időbenn és künn, a megingott bizalom helyreállítására alkalmasak. Infáció. A valuta leromlásának legfontosabb oka és jelensége az infláció. Mert az inflációt nyomon kíséri a pénz vásárlóerejének csökkenése, ez viszont újabb jegykibocsátást feltételez. Az államháztartásban mutatkozó hiányoknak a pénzjegyek szaporítása útján való fedezése a lehetőséghez képest kerülendő, nemcsak azért, mert a nemzeti vagyon felhígítása folytán annak tervszerűtlen eltolódását idézi elő, szociális szempontból tehát igazságtalan, hanem azért is, mert a pénzjegyek mértéknélküli szaporítása egy általános elértéktelenedéshez vezet és végső következményeiben az egész gazdasági élet alapjait aláássa. Valutánk lényeges és visszaeséstől mentes javulása addig el nem képzelhető, míg az állam az inflációnak gátát nem szab és annak előfeltételeit az államháztartás egyensúlyának helyreállítása kapcsán egy fedezettel bíró jegybank felállításával meg nem teremti. Pénzszűke. Megállapítható, hogy, a pénzjegyek szaporítása nem jár azzal az eredménnyel, melyet attól a közvélemény a pénzszűkének" .enyhítése tékéletében vár. Ha ugyanis pénzszűke liláit az államjegyek hiányát értjük, úgy ennek oka rendszeresen nem a jegyintézet által kibocsátott, hanem a forgalomban lévő pénzjegyek mennyiségeinek elégtelensége. A hiba a pénz körforgamában vall, amelynek folyamán a pénzjegyek helyenkint megrekednek és így a forgalomból kikerülve, rendeltetésüknek meg nem felelhetnek. Az erre illetékes állami tényezők feladata a pénzcirkuláció zavartalan menete fölött őrködni, és az abban esetleg mutatkozó zavarokat kiküszöbölni. A forgalomtól elvont pénzjegyek nagy mennyisége szabadulna fel a föld szabadforgalmának visszaállításával, mely a mezőgazdasági érdekeltség földvásárlása útján, a nála tezaurált pénzjegyek forgalomba kerülését tenné lehetővé. Úgyszintén lényegesen apasztaná a forgalomban lévő pénzjegyek iránti szükségletet a csekk- éslearing-forgalomnak az ipari és kereskedelmi életben való elterjedése. Tőke-, hitelhiány. Megállapítható azonban, hogy azok a panaszok, melyek a gazdasági cigiben a pénzszűkével kapcsolatban kifejezést nyernek, általában tőke-, illetve hitelhiányra vezethetők vissza.Magyarország a békében is tőkeszegény volt, ma pedig, midőn a békebeli értékek oly nagymértékben csökkentek, kézenfekvő, hogy a tőkehiány termelésünkben még súlyosabban érezteti bénító hatását. Ma, midőn a szomszédos államokkal gazdasági szerződéseket készülünk kötni, szükséges, hogy az ennek nyomában megnyíló kiviteli lehetőségeink kihasználása céljából a termelésnek kellő tőke álljon rendelkezésére. A feltétlen követelmény, hogy a termelés ezen hiteligényeinek kielégítése akadályokba ne ütközzék. Törekedni kell a hazai tőke tartózkodásának megszüntetésére, a vállalkozási kedv felkeltésére és törekedni kell — még fokozottabban, mint a békeévekben — a külföldi tőke érdeklődésének felkeltésére és bizalmának megnyerésére. Mindaddig azonban, mig a jogrend iránt a forradalmak alatt és óta megrendült hit és bizalom helyre nem áll; mig állami konszolidálódásunk azt a fokot el nem éri, mely politikai és gazdasági rázkódtatásoktól mentesít ; mig az egyéni és polgári jogok objektív alapon való teljes megszilárdulását a bel- és külföldi közvélemény kétségbe vonja ; míg a pénzügyi intézkedésekben nem kristályosodik ki egy állandó tervszerűség, mely a közelmúlt pénzügyi bizonytalanságait megszüntetné és e téren is jogbiztonságot teremt, mindaddig sem a bel-, sem a külföldi tőke megnyerésére számítanunk nem lehet. Nem jelentéktelen része van a tőkének a termelésünktől való elvonásában továbbá annak az újabban tapasztalható jelenségnek is, hogy rosszabb valutájú államok (pl. Ausztria) vállalkozásait pillanatnyi jobb rentabilitás kilátásával magyar tőke financirozza. Olyan jelenség ez, melynek erélyesen elejét kell venni, mert ugyanakkor, mikor más államok gazdasági életét erősíti, a sajátunkét gyöngíti. A félwiszési táraink és a* általános forgalmi adó. I ■ t^'^T^t'ro"'áamu"' bu!áapM?r'v^v?tfr**1 Lapunk folyó hó 21. és 25-iki számában közölt legújabb 1900/1922. Vili. számú pénzügyminiszteri körrendelet nem csupán több új tárgyra terjeszttete ki a fényűzési adót, hanem egynémely tárgyra elrendelte, hogy ezek a gyártás (keresetszerű előállítás helyén), illetve a vámkülföldről való behozatalkor adóztatandók meg. Ilyenek például: némely fajta szeszes italok, valódi jamaikai rum, csemegesajtok stb. Mit csináljon már most ez a kereskedő, aki ilyen, de egyúttal más fajta szeszes italokat is, valódi jamaika és brazíliai rumot is, csemege- és keménysajtot is árul ? Mindegyik fajta eladásából származó bevételét más-más könyvbe jegyezze-e be az általános forgalmi adó szempontjából ? Mert az egyik fajtából való bevétele után nem jár általános forgalmi adó, a másik után meg jár. Az általános forgalmi adóról szóló 1921 : XXXIX. tc. 37. §-a így szól : „Nem esnek általános forgalmi adó alá : 10. az 1920: XVI. tc. alapján fényűzési forgalmi adó alá eső bevételek.“ Mit jelent ez a szó : „bevételek“ ? Mindenekelőtt tisztában kell lennünk a forgalmi adóról szóló törvény technikájával. Ez nem tárgyakat adóztat meg, hanem az árusítást és a munkateljesítményt , az ezekért befolyó fizetéseket veszi az adó alapjául. Ezért a törvény sehol sem beszél tárgyakról, hanem mindig csak bevételekről. Ahhól tehát, hogy a most idézett pontban „bevételek“ és nem „tárgyak“ szó áll , nem következtethető, hogy ez megkülönböztetés akar lenni maguktól a fényűzési tárgyaktól. A „bevételek“ szó egyszerűen a fényűzési tárgyak eladásából befolyó bevételeket jelenti. A nemzetgyűléshez benyújtott törvényjavaslatban ez a 10. pont így szólt: „A fényűzési forgalmi adóról szóló 1920 : XVI. tc. rendelkezései alá tartozó bevételek.“ Ehhez a miniszter a következő indokolást fűzte : „A szakasz 5—13. pontjai tulajdonképen nem mentességet adnak. Mindazok a bevételek ugyanis, melyek ezekben a pontokban foglaltatnak, kivétel nélkül olyanok, melyek a forgalmi adónak, vagy az eddig meglevő különböző formáival, vagy magával ezzel a törvénnyel már másként érintve vannak. Azok a forgalmi adók, melyek a kérdéses forgalmakat terhelik, csaknem kivétel nélkül terhesebbek, mint az ebben a javaslatban tervezett 1% adókulcs. Ezért is, mert a megadóztatásnak azok a formái, melyek ezeket a forgalmakat sújtják, sokkal tökéletesebbek, mint a javaslat szerinti forgalmi adó, nem azokat a már meglevő adóztatási formákat szüntetem meg, hanem a kettős megadóztatás elkerülése céljából ezeket a forgalmakat mentem fel az általános forgalmi adó alól.“ A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága a törvényjavaslat idézett pontját módosította ; a „rendelkezései alá tartozó“ szavakat törölte és e pontot így szövegezte : „az 1920: XVI. te. alapján fényűzési forgalmi adó alá eső bevételek.“ A nemzetgyűléshez benyújtott jelentésében erről a következőket mondotta : „Az adómentességekre vonatkozó szakaszhoz a bizottság a következő pótlásokat tartotta szükségesnek : a 10. pontot átszövegezte, hogy világosan kitűnjék, hogy csupán a fényűzési forgalmi adóval valóban megrótt bevétel nem esik általános forgalmi adó alá.“ A nemzetgyűlésen e szakaszhoz hozzászólás nem történt. És a pénzügyi bizottság által átszövegezett alakjában lett belőle törvény. Ha a pénzügyi bizottság jelentésének különös törvénymagyarázó erőt tulajdonítanánk és ezt betű szerinti értelmében vennék, akkor a törvénynek az volna az értelme, hogy minden olyan tárgy forgalma után, mely után fényűzési adó nem lett leróva, általános forgalmi adót kell fizetni. Például, ha az iparos, az általa készített fényűzési tárgyat kereskedőnek adja el, vagy ha a kereskedő fényűzési tárgyat kereskedőnek, vagy az ilyen tárgyat feldolgozó iparosnak ad el, (mely eladások tudvalevőleg fényűzési adótól mentesen elismervény ellenében történhetnek) az ilyen eladások után kellene általános forgalmi adót fizetni. Mert hiszen az iparos és kereskedő közti forgalom nem kiskereskedelmi, nem a közvetlen eladó számára való eladás, s így az akkor kézhez kapott bevétel még nem lett fényűzési adóval valóban megróva. Itt közbevetőleg megjegyzem, hogy a törvénynek még ezen szó szerinti értelmezése szerint is nyilvánvaló, hogy az 1900/1922. VIII. számú pénzügyminiszteri rendeletben felsorolt tárgyak (kárpitok, látszerészeti készülékek, fényképészeti kézi készülékek, üvegtárgyak, parcellán játékártyák, keksz, cukorkák, külföldi szeszesitalok, valódi jamaikai rum, bizonyos likőrök, csemegesajtok, bizonyos déligyümölcsök és gyarmatáruk stb.) forgalma után, akárhány kézen mennek is keres. A Magyar Kereskedők Lapjai a Magyar Pénzügy összes előfizetői megkapják.