Magyar Kereskedők Lapja, 1922. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1922-01-28 / 9. szám

Ára€sA korona 42-ik évfolyam Budapest, 1922. január 23. 6« szám. PWMBaMMIMWUMai»lwaatU«»MJj^,mHiiUM!ijargvCTii­aes!a.ek»w'.'M.«ed.jae.TM cs TELEFON: SZERKESZTŐSÉG 11-28. cr KIADÓHIVATAL 7-09. SZERKESZTŐ 1ST—79. KUBBBK5HESacrrraE®nStS5Ftí! A kereskedelem, nagyipar, pénzügy, vállalkozás és szállítás közlönye. Megjelenik hetenként kétszer, szerdán „Magyar Pénzügy“ cím alatt. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS SZOMBATON.­­ Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, V., Sas­ utca 13. SZERKESZTI: KORMOS GYULA ELŐFIZETÉSI ÁR: a szombaton megjelenti Magyar Kereskedők Lapjára a szerdán megjelenő Magyar Pénzüg­­gyel és a Sorsolási Értesütő­vel együtt: Belföldön: Egész évre 480 K, Félévre 250 K, Negyedévre 130 K. Külföldön: Egész évre 680 K, Félévre 350 K, Negyedévre 180 K. HIRDETÉSI ÁRAK: 1 hasáb milliméter soronkint.................. . 15 K * szövegoldal mithin. soronktat ... 20 K „ címlapon (első oldal) mill....................23 K A csak a szombati számra feladott hirdetésekért 20% fejpénz jár. MTieOVVi 312&­st r**st I 9 Pt&gát 1 M 8Q-82, 104-16, 112-79, 164-00. 462 | la fehér superior zacskó zi­s | la kék kraft zacskó la barna kraft zacskó­­ minden egyéb csomagoló papiros a legolcsóbb napi árban I Stemn Béla VI, Bajnok­ utca 17. Telefonhívó 52-37. I Export Intportg Rézgáll­ aussigi és la. belföldi áruk Raffia mayunga, 128® és 120%-os marónák­on 1 Kénpor olasz ,Floristella­ kristályszóda, am­­­moniákszóda, gyanta, paraffin, carbid, calc,­­ glaubersó, rézkénpor stb. stb. vagyon-­ és kisebb tételekben szállít. WEINBERGER KORNÉL! vegyíternék nagykereskedő Budapest Wien Vörösmarty­ utca 48. szám. Nordbahnstrasse 26. M Interurban telefon 116-33. 4S2 Távirati cím: „Unicom'. § Irw re­al mallemi és ipari célokra b­ajutányosab- M Cí?­K- ban szállit Fleiner Jenő és' Tsa «JJtAtitulj bud­apest, V., Percel Mór­ utca 4. szám, ____________' Telefon: 119-76. _______45. c­ím-‘ ELSŐ KÉZBŐL 'Ott QTERWBERG ‘'‘S® ^-^Budapest, Rákóczi-út 60- szám, saját palo­tájában, vásárdíjat minden viszontelárasító, ács­ i kereskedelmi kamara és a pénzkérdés. 1. A lüU.o,o>:i Keivck;':'.!n:l !:• ,.,;.ü-a gazdasági és pénzügyi politikánk irányelveiről részletesen kidolgozott emlékiratot terjeszt a rv. kormányhoz, amely alapos tanácskozások ered­ményét és a tárgyalások folyamán kialakult nézeteket foglalja össze igen szakszerű és vi­lágos okfejtésben. Az emlékirat, mely dr. Gyulay Tibor ügyvezető titkár munkálata, ki­tűnő és mindenben találó fejtegetéseket tartal­maz különösen a valuta, a pénzszűke és a hitelhiány kérdéseiben, amelyeket e problé­mákhoz fűződő nagy érdekekre való tekintet­tel az alábbiakban közlünk : Pénzünk értékállandósága.­­ Elkerülendő volna valutánknak olyan emelke­dése, melynek gazdasági életünkben természetes alapjai hiányoznak, s így annak visszaesésétül tar­tani lehetne, mert a föl- és lefelé hullámzó valuta a gazdasági élet m­egbénítója. Éppen ezért a termelés és a forgalom akadálytalan lebonyolítása érdekében pénzünket addig is, míg a szabadforgalom teljes helyreállta annak egy fokozottabb állandóságot bizto­sít, nagyobb értékhullámzásoktól lehetőleg megóvni kell. A magyar korona értékének lassú, egyenletes emelkedése gazdasági életünknek feltétlenül óhaj­landó jelensége, nemcsak azért, mert gazdasági kon­szolidálódásunk külföldi megítélésének hű tükre, ha­nem azért is, mert a korona javulásával párhuzamo­san állami kiadásaink is automatikusan csökkennek. Azon feladatok között, melyek pénzünket nagyobb hullámzásoktól mentesíteni hivatva vannak, első he­lyen említhetjük a megbízható és gyors gazdasági hír­szolgálatot, mely legalkalmasabb a külföldi gazdasági életbe való szerves bekapcsolásra, s az érdekeltség összességének jó értesültsége folytán a spekuláció ama túlkapásainak letörésére, amelyek koronánkat bizonytalan ingadozásoknak tehetik ki. Ugyancsak­­ jelentős mértékben segítené elő a magyar korona értékállandóságát, ha fizetési mérlegünk egyes téte­leinek egyenletesebb alakulása biztosíttatnék. E té­­­­ren célraveztő volna a szabadforgalom helyreálltáig az engedélyhez kötött behozatal és kivitel egyenlete­sebb irányítása, az állam külföldi fizetéseinek és be­vételeinek megfelelő időközök alatt való célirányos elosztása, valamint a szükséghez és lehetőséghez ké­pest valutánk ingadozásának intervenciós vásárlá­sokkal vagy eladásokkal való kiegyensúlyozása. Ha talán ez utóbbi módon tartós tendenciák hatásai nem is foghatók fel, mégis­ a spekuláció okozta időleges és mindig nyugtalanságot előidéző hullámzások kö­zömbösítésére igen alkalmasak lehetnek. A valuta értékállandóságát előnyösen befolyá­solná a hazai valutába vetett, bizalomnak kül- és bel­földön való lehető biztosítása. A társadalmi és gaz­dasági osztályok egymást megértő és kiegészítő mun­kája, az állam tekintélyének megszilárdulása, a jog­­állapot régi alapjainak kiépítése, a külföldnek az ott tendenciózusan terjesztett tévü­ltekkel szemben rend­szeres objektív tájékoztatása azon eszközök, melyek időbenn és künn, a megingott bizalom helyreállítá­sára alkalmasak. Infáció. A valuta leromlásának legfontosabb oka és jelen­sége az infláció. Mert az inflációt nyomon kíséri a pénz vásárlóerejének csökkenése, ez viszont újabb jegykibocsátást feltételez. Az államháztartásban mu­tatkozó hiányoknak a pénzjegyek szaporítása útján való fedezése a lehetőséghez képest kerülendő, nem­csak azért, mert a nemzeti vagyon felhígítása folytán annak tervszerűtlen eltolódását idézi elő, szociális szempontból tehát igazságtalan, hanem azért is, mert a pénzjegyek mértéknélküli­ szaporítása egy általános elértéktelenedéshez vezet és végső következményeiben az egész gazdasági élet alapjait aláássa. Valutánk lényeges és visszaeséstől mentes javu­lása addig el nem képzelhető, míg az állam az inflá­ciónak gátát nem szab és annak előfeltételeit az ál­lamháztartás egyensúlyának helyreáll­í­tása kapcsán egy fedezettel bíró jegybank felállításával meg nem­ teremti. Pénzszűke. Megállapítható, hogy,­ a pénzjegyek szaporítása nem jár azzal az eredménnyel, melyet attól a köz­vélemény­ a pénzszűkének"­ .enyhítése tékéletében vár. Ha ugyanis pénzszűke liláit az államjegyek hiányát értjük, úgy ennek oka rendszeresen nem a jegyintézet által kibocsátott, hanem a forgalomban lévő pénz­jegyek mennyiségeinek elégtelensége. A hiba a pénz körforg­amában vall, amelynek folyamán a pénz­jegyek helyenkint megrekednek és így a forgalomból kikerülve, rendeltetésüknek meg nem felelhetnek. Az erre illetékes állami tényezők feladata a pénzcirku­­láció zavartalan menete fölött őrködni, és az abban esetleg mutatkozó zavarokat kiküszöbölni. A forga­lomtól elvont pénzjegyek nagy mennyisége szaba­dulna fel a föld szabadforgalmának visszaállításával, mely a mezőgazdasági érdekeltség földvásárlása út­ján, a nála t­ezaurált pénzjegyek forgalomba kerü­lését tenné lehetővé. Úgyszintén lényegesen apasz­taná a forgalomban lévő pénzjegyek iránti szükség­letet a csekk- és­­learing-forgalomnak az ipari és kereskedelmi életben való elterjedése. Tőke-, hitelhiány. Megállapítható azonban, hogy azok a panaszok, melyek a gazdasági cigiben a pénzszűkével kapcso­latban kifejezést nyernek, általában tőke-, illetve hi­telhiányra vezethetők vissza.­­Magyarország a béké­ben is tőkeszegény volt, ma pedig, midőn a békebeli értékek oly nagymértékben csökkentek, kézenfekvő, hogy a tőkehiány termelésünkben még súlyosabban érezteti bénító hatását. Ma, midőn a szomszédos ál­lamokkal gazdasági szerződéseket készülünk kötni, szükséges, hogy az ennek nyomában megnyíló kivi­teli lehetőségeink kihasználása­ céljából a termelés­nek kellő tőke álljon rendelkezésére. A feltétlen kö­vetelmény, hogy a termelés ezen hiteligényeinek ki­elégítése akadályokba ne ütközzék. Törekedni kell a hazai tőke tartózkodásának megszüntetésére, a vál­lalkozási kedv felkeltésére és törekedni kell — még fokozottabban, mint a békeévekben — a külföldi tőke érdeklődésének felkeltésére és bizalmának meg­nyerésére. Mindaddig azonban, mig a jogrend iránt a forradalmak alatt és óta megrendült hit és bizalom helyre nem áll; mig állami konszolidálódásunk azt a fokot el nem éri, mely politikai és gazdasági ráz­­k­ód­tatásoktól mentesít ; mig az egyéni és polgári jo­gok objektív alapon való teljes megszilárdulását a bel- és külföldi közvélemény kétségbe vonja ; míg a pénzügyi intézkedésekben nem kristályosodik ki egy állandó tervszerűség, mely a közelmúlt pénzügyi bi­zonytalanságait megszüntetné és e téren is jogbizton­ságot teremt, mindaddig sem a bel-, sem a külföldi tőke megnyerésére számítanunk nem lehet. Nem jelentéktelen része van a tőkének a terme­lésünktől való elvonásában továbbá annak az újab­ban tapasztalható jelenségnek is, hogy rosszabb va­lutájú államok (pl. Ausztria) vállalkozásait pillanat­nyi jobb rentabilitás kilátásával magyar tőke finan­­cirozza. Olyan jelenség ez, melynek erélyesen elejét kell venni, mert ugyanakkor, mikor más államok gazdasági életét erősíti, a sajátunkét gyöngíti. A félwiszési táraink és a* általános forgalmi adó. I ■ t^'^T^t'ro"'áamu"' bu!áapM?r'v^v?tfr**1 Lapunk folyó hó 21. és 25-iki számában közölt leg­újabb 1900/1922. Vili. számú pénzügyminiszteri kör­rendelet nem csupán több új tárgyra terjeszttete ki a fényűzési adót, hanem egynémely tárgyra elrendelte, hogy ezek a gyártás (keresetszerű előállítás helyén), illetve a vámkülföldről való behozatalkor adóztatan­­dók meg. Ilyenek például: némely fajta szeszes italok, valódi jamaikai rum, csemegesajtok stb. Mit csináljon már most ez a kereskedő, aki ilyen, de egyúttal más fajta szeszes italokat is, valódi jamaika és brazíliai rumot is, csemege- és keménysajtot is árul ? Mindegyik fajta eladásából származó bevételét más-más könyvbe jegyezze-e be az általános forgalmi adó szempontjából ? Mert az egyik fajtából való be­vétele után nem jár általános forgalmi adó, a má­sik után meg jár. Az általános forgalmi adóról szóló 1921 : XXXIX. tc. 37. §-a így szól : „Nem esnek általános forgalmi adó alá : 10. az 1920: XVI. tc. alapján fényűzési forgalmi adó alá eső bevételek.“ Mit jelent ez a szó : „bevételek“ ? Mindenekelőtt tisztában kell lennünk a forgalmi adóról szóló törvény technikájával. Ez nem tárgyakat adóztat meg, hanem az árusítást és a munkateljesít­ményt , az ezekért befolyó fizetéseket veszi az adó alapjául. Ezért a törvény sehol sem beszél tárgyakról, hanem mindig csak bevételekről. Ahh­ól teh­át, hogy a most idézett pontban „bevéte­lek“ és nem „tárgyak“ szó áll , nem következtethető, hogy ez megkülönböztetés akar lenni maguktól a fény­űzési tárgyaktól. A „bevételek“ szó egyszerűen a fény­űzési tárgyak eladásából befolyó bevételeket jelenti. A nemzetgyűléshez benyújtott törvényjavaslatban ez a 10. pont így szólt: „A fényűzési forgalmi adóról szóló 1920 : XVI. tc. rendelkezései alá tartozó bevé­­telek.“ Ehhez a miniszter a következő indokolást fűzte : „A szakasz 5—13. pontjai tulajdonképen nem mentességet adnak. Mindazok a bevételek ugyanis, melyek ezekben a pontokban foglaltatnak, kivétel nélkül olyanok, melyek a forgalmi adónak, vagy az eddig­­ meglevő különböző formáival, vagy magával ezzel a törvénnyel már másként érintve vannak. Azok a for­galmi adók, melyek a kérdéses forgalmakat terhelik, csaknem kivétel nélkül terhesebbek, mint az ebben a javaslatban tervezett 1% adókulcs. Ezért is, mert a megadóztatásnak azok a formái, melyek ezeket a for­galmakat sújtják, sokkal tökéletesebbek, mint a javas­lat szerinti forgalmi adó, nem azokat a már meglevő adóztatási formákat szüntetem meg, hanem a kettős megadóztatás elkerülése céljából ezeket a forgalmakat mentem fel az általános forgalmi adó alól.“ A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága a törvényjavas­lat idézett pontját módosította ; a „rendelkezései alá tar­tozó“ szavakat törölte és e pontot így szövegezte : „az 1920: XVI. te. alapján fényűzési forgalmi adó alá eső bevételek.“ A nemzetgyűléshez benyújtott jelentésében erről a következőket mondotta : „Az adómentességekre vonat­kozó szakaszhoz a bizottság a következő pótlásokat tartotta szükségesnek : a 10. pontot átszövegezte, hogy világosan kitűnjék, hogy csupán a fényűzési for­galmi adóval valóban megrótt bevétel nem esik általá­nos forgalmi adó alá.“ A nemzetgyűlésen e szakaszhoz hozzászólás nem történt. És a pénzügyi bizottság által átszövegezett alak­jában lett belőle törvény. Ha a pénzügyi bizottság jelentésének különös tör­­vénymagyarázó erőt tulajdonítanánk és ezt betű sze­rinti értelmében vennék, akkor a törvénynek az volna az értelme, hogy minden olyan tárgy forgalma után, mely után fényűzési adó nem lett leróva, általános for­galmi adót kell fizetni. Például, ha az iparos, az általa készített fényűzési tárgyat kereskedőnek adja el, vagy h­a a kereskedő fényűzési tárgyat kereskedőnek, vagy az ilyen tárgyat feldolgozó iparosnak ad el, (mely el­adások tudvalevőleg fényűzési adótól mentesen elismer­vény ellenében történhetnek) az ilyen eladások után kellene általános forgalmi adót fizetni. Mert hiszen az iparos és kereskedő közti forgalom nem kiskereske­delmi, nem a közvetlen eladó számára való eladás, s így az akkor kézhez kapott bevétel még nem lett fény­űzési adóval valóban megróva. Itt közbevetőleg megjegyzem, hogy a törvénynek még ezen szó szerinti értelmezése szerint is nyilván­való, hogy az 1900/1922. VIII. számú pénzügyminiszteri rendeletben felsorolt tárgyak (kárpitok, látszerészeti készülékek, fényképészeti kézi készülékek, üvegtárgyak, parcellán játékártyák, keksz, cukorkák, külföldi sze­szesitalok, valódi jamaikai rum, bizonyos likőrök, cse­­megesajtok, bizonyos déligyümölcsök és gyarmatáruk stb.) forgalma után, akárhány kézen mennek is keres.­ A Magyar Kereskedők Lapjai a Magyar Pénzügy összes előfizetői megkapják.

Next