Magyar Kereskedők Lapja, 1923. július-december (43. évfolyam, 53-104. szám)

1923-07-04 / 53. szám

2 MAGYAR PÉNZÜGY Budapest, 1923 július 4. PÉNZÜGYI HÍREK SZ állami jegyintézet június 30-iki kimuta­tása még nem jelent meg. Értesülésünk szerint június utolsó hetében az állam jegy­forgalom to­vábbi 16 milliárd K-val növekedett és június vé­gén 154 milliárd K-ra rúgott. Az osztrák nemzeti bank június 23-iki kimuta­tása szerint a bankjegyforgalom 3.48 milliárd K-val 5017.63 milliárd K-ra emelkedett. Az osztrák magán­­gazdaság már nem igen szorult a Jegybankra, sőt ott már a pénzbőség jelei kezdenek mutatkozni. Erre vall, hogy a Jegybank váltótárcája 31.49 millió K-val 815.16 milliárd K-ra csökkent, ellenben a girókövetelések állománya 208,8 milliárd K-val 579,62 milliárd K-ra emelkedett Az Osztrák-magyar bank legutóbbi igazgatótanácsi ülésén a felszámolásra vonatkozólag hozott határoza­tot. Eszerint a részvénycserét akként eszközük, hogy 4 Osztrák-magyar bank­részvényért az osztrák nem­zeti bank egy részvényét engedik át, amelynek jelen­legi értéke 1,4 millió osztrá­k. Azok a részvényesek, akik részvény helyett pénzt kivonnak, 365.000 osztrá­k-t kapnak. Újabb 2500 kg aranyat vásárolt a csehszlovák bankhivatal Londonban. Ezzel az új beszerzéssel a bank aranykészlete az 1 milliárd cseh K-t meghaladja. A Mercur váltóüzlet rt. jan. 30-án tartott rendkí­­vüli közgyűlésén elhatározta az alaptőkéjének 200 mil­lió K-ra való felemelését. Az elővételi jogot 2:1 arány­ban új részvényenként 1000 K lefizetése mellett július 3-tól 10-ig bezárólag kell gyakorolni. Az Általános bankbizományi rt. június 28-án tartott közgyűlésén alaptőkéjét 100 millió koronára emelte fel és egyúttal cégét Általános értékbankra változtatta át Ebben a tőkeemelésben részt vett na­gyobb részvénymennyiség átvételével Greiner Gyula, akinek az igazgatóság alelnökivé történt megválasztása egy nagyobb külföldi érdekeltség érdeklődésének elő­­futárja. A bank vezetése továbbra is dr. Pajor Emil, báró Sardayna Béla és Kalmár István igazgatók ke­zében marad, akik az intézetet rövid idő alatt nagy lépésekkel vitték előre. A Magyar általános hitelbank alaptőkeemelési művelete teljes sikerrel lebonyolíttatott. Az Általános forgalmi bank rt. (Debrecen) köz­gyűlése elhatározta az alaptőkének 150 millió A'-ra való■ felemelését úgy, hogy a tartalékalap 24 millió K összegű részének felhasználásával 80.000 db 300 K n. é. uj részvényt bocsát ki, amelyből a részvé­nyesek minden 2 db régi részvény után 1 db újat vehetnek díjmentesen. Kibocsát még az intéz­et 260.000 db 300 K n. é. uj részvényt, amelyekre a régi rész­vényesek 1 :1 arányban júl. 14-ig gyakorolhatják 750 K árfolyamon elővételi jogukat. A Szegedi hős- és vásárpénztár rt. (Szeged) az 1922. üzletévi mérlegében 3.680.000 K alaptőke mellett az előző évi 479.736 K-val szemben 718.854 K tiszta nyereséget mutat ki. az osztalék 20 K~10% lesz a tavalyi 14 K-val szemben. Az intézet alaptőkéjét 3.680.000 K-ról 19.100 db 200 K n. é. új részvény ki­bocsátásával 7­5 millió K-ra emeli fel. Az új részvé­nyekre a­ régi részvényesek 1 :1 arányban 600 K átvé-­­­teli áron jul 16-tól jul. 31-ig gyakorolhatják elővételi jogukat. A Miskolci kereskedelmi és gazdasági bank alap­tőkéjét 20 millió K-ról 100.000 drib 2000 K n. é. uj részvény kibocsátásával 40 millió K-ra emeli fel. Az I új részvényekre a régi részvényesek 1 :1 arányban gyakorolhatják elővételi jogukat. Békéscsabai leszámítoló- és pénzváltó bank rt. I cég alatt Békéscsabán 10 millió­s alaptőkénél a Ma­gyar leszámítoló- és pénzváltó bank (Budapest) és az­­ Aradi ipar és népbank (Arad) részvételével új intézet alakult Az igazgatóság tagjai: Biró Artur, Heris Béla, dr. Hári Géza, Kökényessy Gyula Zoltán, Purgly Já­nos és dr. Tagányi Sándor. A Debreceni ipar- és kereskedelmi bank (Deb­recen) jan. 25-én tartott rk. közgyűlésén elhatározta alaptőkéjének 12 millió K-ról 24 millió K-ra való fel­emelését. Minden darab régi részvény után 1 db új részvény vehető át 800 K árfolyamon. Az elővételi jog aug. 4-ig gyakorolható. A Mezőgazdasági takarék és hitelbank rt. (Szom­bathely) a július 16-án tartandó közgyűlésen határoz­­ a 8 millió­s alaptőkéjének felemelése tárgyában. A Hajdú megyei takarékpénztár (Hajdúszo­boszló) igazgatósága a július 15-re egybehívott rend­kívüli közgyűlésinek az 1 millió K alaptőkének 5000 db 200 K n. é. uj részvény kibocsátásával 2 millió K-ra való felemelését fogja javasolni. Az Allgemeine Verkehrsbank (Bécs) május 25-iki közgyűlése elhatározta az alaptőkének 1.096.000 drb 1600 osztrá­k névértékű új részvény kibocsátásával 7 milliárdra való felemelését. A kibocsátásra kerülő részvényekből az intézet 440.200 drb-ot a tőzsdei ár­folyamnál jóval magasabb áron szabad kézből egy szindikátusnak adta el, míg a régi részvényesek most 5:1 arányban 80.000 osztrá­k árfolyamon július 11-ig gyakorolhatják elővételi jogukat. A tranzakció lebonyo­lítása u­tán az intézet tőkéi és nyílt tartalékai a 110 milliárdot meg fogják haladni. A Kompass allgemeine Kredit- und Garantiebank (Bécs) az 1922. évben elért 1,41 milliárd osztrá­k liszta nyereségből 125%­ osztalékot fizet. A Central Creditbank rt. (Berlin)­ alaptőkéjét 1,05 milliárd márkára emelte fel. Deutsch-amerikanische Finanz A-G. cég alatt Hamburgban 100 millió márka alaptőkével új pénzin­tézet alakult. Pyrmonter Bank A-G. cég alatt Bad-Pymontban 100 millió márka alaptőkével új bank alakult. Getreide Kredit A.-G. cég alatt Königsbergben 3,3 milliárd márka alaptőkével új gabonahitelt nyújtó­­ vállalat alakult. A Kreditanstalt der Deutschen (Prága) az 1922. évben elért 2,49 millió csek , tiszta nyereségből 6%1 osztalékot fizet. Bank Uni­­v. Polske s. a. cég alatt Lembergben az Unió­bank lengyel üzleteinek átvételére 1 milliárd lengyel márka alaptőkével új pénzintézet alakult. A Schlesische Industriebank (Bielitz) 1922. évi mérlegét 400 millió lengyel márka alaptőke mellett, 112,45 millió lengyel márka, tiszta nyereséggel zárta le. Ezek kellő mérlegelése után megdől az alkuszdíj­nak, mint munkateljesítményből származó bevételnek a pénzügyminisztérium rendeletében foglalt meghatá­rozása, mert ez csak névbeli meghatározás, amely azonban sem a kereskedelmi törvényben előírt tevé­kenységnek, sem pedig az adóalapul szolgálható munkateljesítés javadalmazásának értékmérője nem lehet. .A tevékenység ugyanis nem kizárólag alkuszi, az elért jövedelem pedig nem csupán az alkuszdíj. Ha pedig az alkuszdíj adóköteles, milyen alapon adómen­tes a bankjutalék, bizományi díj stb ? Az értékpapír­­kereskedőknek azonban teljesen mindegy­, milyen címen nyer a nekik járó jövedelem elszámolást és ha az alkuszdíj elnevezés adókötelesnek minősül, úgy egyéb, jutalék, bizományi díj stb. címen számolják el vagy magába az árfolyamba foglalják bele és számít­­ják fel a nekik járó hasznot és így mentesülhetnek az adózás alól. _ A kiadott rendelet tehát nem szolgálja azt a célt, amit hivatva volna betölteni és úgy a törvény rendel­kezésével, mint annak intenciójával ellenkezik. Nem az egyes személyeket, hanem magát a különböző ügyleteket kívánta a törvényalkotó külön rendeletileg megadóztatni. A törvény rendelkezésének ilyen erőltetett félre­magyarázása mindenkor káros hatást váltott ki és ez­úttal is csak növeli a kereskedelmi életet megülő za­vart és bizonytalanságot, az elérni kívánt eredményt és annak ellenőrzését pedig holtpontra juttatja. A fenti rendelkezést, reméljük, maga a pénzügy­minisztérium sem tekinti végleges döntésnek, mert annak elbírálása, hogy az értékpapírforgalomban az alkuszdíj általános forgalmi adóköteles-e vagy sem, a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik és így a pénzügyminisztérium ennek eldöntésében nem illeté­kes. Tudomásunk szerint ezzel a kérdéssel már foglal­kozik a közigazgatási bíróság és döntése a közel­jövő­ben­ várható. V. L. A VOZAS Az alkuszdij forgalmi adója d 1 X m. b­ír.­­adóügyi útmutató és ellenőrző hivatal 5959/1923. V. számú leiratában felhívta az Értékpapír- és valutakereskedők egyesületét, hogy a pénzügy­­miniszter 137.413/1923. Vili. számú rendeletének meg­felelően, amely szerint , „az alkuszdij a törvény 30. §-ának 1. pontjában említett munkateljesítményeknek a díjazása, s igy a 31. §. 1. pontja alapján az általános forgalmi adó alá esik", sőt, adólerovás módjára nézve előterjesztését a­ kir. hivatal útján a pénzügyminiszté­riumhoz tegye meg. Ezt a leiratot megütközéssel fo­gadták nemcsak az érdekeltek, hane­m­ az egész jo­­gászosiág. A jogászok meglepődésének­ főoka az 1921. év­. XXXIX. tc. 37. §. 6. pontjának rendelkezése, amely szerint a törvény általános forgalmi adómentességben részesíti, „az értékpapírforgalmi adóról szóló törvény­iben felsorolt ügyletekből származó bevételeket, tekintet nélkül arra, hogy értékpapírforgalmi adó alá esnek-e vagy­­sem“. A törvényt magyarázó 130.000/1921. számú Végrehajtási utasítás 33. §-ában pedig a törvényhozó úgy rendelkezik, hogy „annak részletes megállapításá­ról, hogy a pénzintézetek üzletkörébe eső ügyletek kö­­­zül a törvény 37. §, 5. és 6. pontjában foglalt rendel­kezések alapján az általános forgalmi adó alól való mentesség mely ügyleteket illeti meg és melyeket nem, külön rendeletben fogok intézkedni“. A jogászvilág meglepetése tehát érthető, mert a kiadott döntés a tör­vényben előirányzott rendelettel nemhogy nem azonos, hanem úgy azzal, mint a törvény intenciójával hom­lokegyenest ellenkezik. Ellentétes a döntés azonban azzal a felvilágosítás­sal is, amelyet éppen a végrehajtási utasítás megjele­nése után az érdekeltek a pénzügyminisztériumban kaptak, amikor szóbelileg is megerősítést nyert az a rendelkezés, hogy e tárgyban a pénzügyminisztérium külön rendeletben fog intézkedni. Érthetetlen és sérelmes az alkuszdíjnak (courtage­­nak) megadóztatása nemcsak azért, mert ez épp olyan értékpapírforgalmi adó alá eső ügyletből eredő bevétele a cégeknek, mint a giródij, jutalék stb. és ezért nem választható széjjel a többi bevételtől, hanem azért is, mert az alkuszdíj megadóztatásával egyidejűleg dön­tésnek kellett volna történnie a hasonló ügyletekből származó egyéb bevételek minősítése tárgyában is. Az alkuszdíj megadóztatásával egyidejűleg azonban nem válik a többi hasonló bevétel is adókötelessé, de viszont — a szomorú mpasz«aíoÍ£'alapján ilmondottcraító-­­ mentességben sem részesül, mert a törvény­ ilyen irány- I ban rendelkezést nem tartalmaz és a kiadott döntés I erre vonatkozólag nem intézkedik. Megtörténhetik te­hát, hogy a hetenként változó rendeletek tömkelege- I ben valamely’­ uj rendelet ezeket is vagy ezek közül uj- I ból csak az egyiket vagy másikat fogja ■adókötelesnek s minősíteni, teljesen figyelmen kívül hagyva a törvény I rendelkezését. A törvény éppen az értékpapír sajátságát mér-­­ legelve, az egyes üzleteket kívánta rendeleti­leg adózás alá vonni, tekintet nélkül arra, hogy értékpapírforgalmi adó alá esnek-e vagy­ sem.­­ ’A­ törvényalkotónak ez az intenciója kétséget ki-­­­záró módon megállapítható, mert ha az alkuszi funk­ciót tekintjük, a gyakorlatban nem találkozunk sehol sem a kereskedelmi törvény 534- 535. és 536. §§-aiban lefektetett tulajdonképeni alkuszi tevékenységgel. Az értékpapírügyleteknél a vásárlással és eladással meg­bízott kereskedő a maga nevében fejt ki kereskedelmi­­tevékenységet és mint önszerződő fél bonyolítja le megbízásait. A kereskedelmi törvény fent idézett paragrafusai, amelyek az alkuszt eltiltják a fizetések, illetőleg más szolgálmányok átvételétől, előírják, hogy csak alkuszi naplót köteles vezetni és az ügyletkötő feleknek az üz­let megkötéséről szóló k­özjegyet tartozik kiadni, a gya­korlatban nem nyernek szigorú alkalmazást, mert ma­napság mindenki önálló kereskedelmi tevékenységet űz és a leszámolásban is lehetőleg a saját nevében vesz részt. Az alkuszi funkció tehát lassanként megszűnt és helyét az értékpapírkereskedő, illetőleg bi­zományos vette át, amitől jogilag a pénzinté­zet által kötött ügylet sem különbözik. Kidomborodik ez az önálló kereskedői tevékeny­ség a cégek levelezéseiből is, amidőn a kapott vétel vagy eladási megbízásnál nem úgy levelezik le a kötött­­ ügyletet, hogy vettem vagy eladtam az ön részére, megbízásából, hanem átengedek, eladok önnek, illető­leg átveszek vagy vettem öntől, ami által nem a tulaj­donképeni vevő és eladó kerül egymással szembe, hanem mint önszerződő fél,_ az értékpapírüzletekkel foglalkozó pég­­get közbeiktatásig . Aránytalan közteherviselés "A Pénzügyi Tanács a búza árát a földadó befize­tése szem­pontjából az 1923 július 1-től október 31-ig terjedő időre tudvalévően métermázsánként 30.000 K-ban állapította meg. Az ár megállapítása múlt hó 20-án történt, a búza piaci ára már akkor is 34—35.000 K volt, azóta pedig 42—43.000 K-ra ugrott. Mit jelent ez az adózással való vonatkozásban ? Nyilván azt, hogy — amennyiben a búza jelenlegi ára szeptember— októberben vissza nem esik — a mezőgazdaság a Pénzügyi Tanács ármeg­állapítása folytán mintegy 17 milliárdnyi kincs­tári ajándékhoz ju­tott. A földadóról szóló törvény szerint az adó a ka­taszteri tiszta jövedelem minden koronája után 1 kg 1 búza, iletve annak az értéke, vagyis holdanként —— s miután a kataszteri jövedelem országos átlaga 9.40 K­g — a befizetendő adó átlag 9.4 kg búza értéke. Ennek a 9.4 kg-nak 30.000 K­g ár mellett szá­mított értékére, vagyis 2820 K-ra, a gazda­g azonban már abban az esetben is szert tehet, ha erre a célra 0.7 kg búzát a 42.000 K-s piaci áron értékesít. 1 . A Pénzügyi Tanács ármegállapításának tehát —­­­ mindig feltételezve, hogy a 42.000 K-s ár a most követ-­­­kező hónapokban vissza nem esik — az lesz a kon­zekvenciája, hogy a gazdák kataszteri holdanként nem 9.4 ,hanem csupán 6,7 kg búzát fognak földadóban , átlag leróni. De csökkenteni fogja ezt az átlagot még az a jelentékeny kedvezmény is, amelyben a törvény­­ a kisebb gazdákat részesíti. Az a földbirtokos ugyanis,­­ akinek a mezőgazdaság képezi a főfoglalkozását, abban­­ az esetben, ha a birtok kataszteri jövedelme 200 K-t t meg nem halad, 20%, ha 50 K-t meg nem halad, 30% I kedvezményben részesül, amennyiben az egy évre járó I adó felét 1923 október 31-ig, a többit pedig 1924 már­cius végéig befizeti. Ezek a kisebb gazdák tehát, ha a birtok kataszteri jövedelme 50 K vagy kevesebb, hol- I­dánként 6.7 kg — 30%| | 4.7 kg, ha pedig a katasz­­­­teri jövedelem 200 K vagy kevesebb, 6.7 kg — 20%|­s | 5.4 kg búza tényleges értékét fogják adóban beszol­ I­­gáltatni. Az utóbbi alapon adózó gazdaságok az egész I rsonkamosiyarországi területnek legalább 30%­-ára be­­­­csldhetők. Mindezeknek figyelembevételével megállapítható,­­ hogy ilyképen I a mezőgazdaság részéről holdanként lero­vandó föladó átlag nem lesz több, mint 600 kg. I A­­mezőgazdaság tiszta jövedelme, a jelenleg fize­tett haszonbéreket véve irány,adóul, országos átlagban 1 2­4 méter mázsa búza értékére taksálható és így a 6 kg­­ búza a tiszta jövedelem 2,5%-ának felel meg. . . Lássuk már most, hogy, a gazdák hozadéki adójá­val, a földadóval szemben, milyen adóterhet jelente­nek azok a hozadéki adók, amelyek az adózók egyéb rétegeit terhelik. A kereskedők és iparosok hozadéki adója, ameny­­nyiben nem társas cégekről van szó, az általános ke-­­ reset­­adó. Ennek kulcsa ugyan az első kivetésnél —­ technikai akadályok folytán — valószínűleg nem lesz magasabb 5%-nál, de már a févői évben a legtöbb helyen sokkal magasabb lesz, sőt a 10%-os maximális­­ kulccsal kell számolnunk. A közkereseti és betéti társaságok formájában folytatott kereskedelmi és ipari vállalatok adóköteles nyereségét a társulati adótörvény 6—20%-os kulccsal­­ adóztatja meg. A részvénytársaság formájában működő iparvállalatok tudvalevőleg a rentabilitás szerint adóz­nak. A skála 30%-ig halad és ezt a súlyos adóterhet­­ még tetézi a nyereségtöbbletnek (remélhetőleg csupán „TAURIL“- rí tömítőlemez legjobb a viligo»! ........1 .!M ■ l1______a- IWJ»1-JIUM..HBMW—ggi S.

Next