Magyar Kereskedők Lapja, 1923. július-december (43. évfolyam, 53-104. szám)
1923-07-04 / 53. szám
2 MAGYAR PÉNZÜGY Budapest, 1923 július 4. PÉNZÜGYI HÍREK SZ állami jegyintézet június 30-iki kimutatása még nem jelent meg. Értesülésünk szerint június utolsó hetében az állam jegyforgalom további 16 milliárd K-val növekedett és június végén 154 milliárd K-ra rúgott. Az osztrák nemzeti bank június 23-iki kimutatása szerint a bankjegyforgalom 3.48 milliárd K-val 5017.63 milliárd K-ra emelkedett. Az osztrák magángazdaság már nem igen szorult a Jegybankra, sőt ott már a pénzbőség jelei kezdenek mutatkozni. Erre vall, hogy a Jegybank váltótárcája 31.49 millió K-val 815.16 milliárd K-ra csökkent, ellenben a girókövetelések állománya 208,8 milliárd K-val 579,62 milliárd K-ra emelkedett Az Osztrák-magyar bank legutóbbi igazgatótanácsi ülésén a felszámolásra vonatkozólag hozott határozatot. Eszerint a részvénycserét akként eszközük, hogy 4 Osztrák-magyar bankrészvényért az osztrák nemzeti bank egy részvényét engedik át, amelynek jelenlegi értéke 1,4 millió osztrák. Azok a részvényesek, akik részvény helyett pénzt kivonnak, 365.000 osztrák-t kapnak. Újabb 2500 kg aranyat vásárolt a csehszlovák bankhivatal Londonban. Ezzel az új beszerzéssel a bank aranykészlete az 1 milliárd cseh K-t meghaladja. A Mercur váltóüzlet rt. jan. 30-án tartott rendkívüli közgyűlésén elhatározta az alaptőkéjének 200 millió K-ra való felemelését. Az elővételi jogot 2:1 arányban új részvényenként 1000 K lefizetése mellett július 3-tól 10-ig bezárólag kell gyakorolni. Az Általános bankbizományi rt. június 28-án tartott közgyűlésén alaptőkéjét 100 millió koronára emelte fel és egyúttal cégét Általános értékbankra változtatta át Ebben a tőkeemelésben részt vett nagyobb részvénymennyiség átvételével Greiner Gyula, akinek az igazgatóság alelnökivé történt megválasztása egy nagyobb külföldi érdekeltség érdeklődésének előfutárja. A bank vezetése továbbra is dr. Pajor Emil, báró Sardayna Béla és Kalmár István igazgatók kezében marad, akik az intézetet rövid idő alatt nagy lépésekkel vitték előre. A Magyar általános hitelbank alaptőkeemelési művelete teljes sikerrel lebonyolíttatott. Az Általános forgalmi bank rt. (Debrecen) közgyűlése elhatározta az alaptőkének 150 millió A'-ra való■ felemelését úgy, hogy a tartalékalap 24 millió K összegű részének felhasználásával 80.000 db 300 K n. é. uj részvényt bocsát ki, amelyből a részvényesek minden 2 db régi részvény után 1 db újat vehetnek díjmentesen. Kibocsát még az intézet 260.000 db 300 K n. é. uj részvényt, amelyekre a régi részvényesek 1 :1 arányban júl. 14-ig gyakorolhatják 750 K árfolyamon elővételi jogukat. A Szegedi hős- és vásárpénztár rt. (Szeged) az 1922. üzletévi mérlegében 3.680.000 K alaptőke mellett az előző évi 479.736 K-val szemben 718.854 K tiszta nyereséget mutat ki. az osztalék 20 K~10% lesz a tavalyi 14 K-val szemben. Az intézet alaptőkéjét 3.680.000 K-ról 19.100 db 200 K n. é. új részvény kibocsátásával 75 millió K-ra emeli fel. Az új részvényekre a régi részvényesek 1 :1 arányban 600 K átvé-teli áron jul 16-tól jul. 31-ig gyakorolhatják elővételi jogukat. A Miskolci kereskedelmi és gazdasági bank alaptőkéjét 20 millió K-ról 100.000 drib 2000 K n. é. uj részvény kibocsátásával 40 millió K-ra emeli fel. Az I új részvényekre a régi részvényesek 1 :1 arányban gyakorolhatják elővételi jogukat. Békéscsabai leszámítoló- és pénzváltó bank rt. I cég alatt Békéscsabán 10 milliós alaptőkénél a Magyar leszámítoló- és pénzváltó bank (Budapest) és az Aradi ipar és népbank (Arad) részvételével új intézet alakult Az igazgatóság tagjai: Biró Artur, Heris Béla, dr. Hári Géza, Kökényessy Gyula Zoltán, Purgly János és dr. Tagányi Sándor. A Debreceni ipar- és kereskedelmi bank (Debrecen) jan. 25-én tartott rk. közgyűlésén elhatározta alaptőkéjének 12 millió K-ról 24 millió K-ra való felemelését. Minden darab régi részvény után 1 db új részvény vehető át 800 K árfolyamon. Az elővételi jog aug. 4-ig gyakorolható. A Mezőgazdasági takarék és hitelbank rt. (Szombathely) a július 16-án tartandó közgyűlésen határoz a 8 milliós alaptőkéjének felemelése tárgyában. A Hajdú megyei takarékpénztár (Hajdúszoboszló) igazgatósága a július 15-re egybehívott rendkívüli közgyűlésinek az 1 millió K alaptőkének 5000 db 200 K n. é. uj részvény kibocsátásával 2 millió K-ra való felemelését fogja javasolni. Az Allgemeine Verkehrsbank (Bécs) május 25-iki közgyűlése elhatározta az alaptőkének 1.096.000 drb 1600 osztrák névértékű új részvény kibocsátásával 7 milliárdra való felemelését. A kibocsátásra kerülő részvényekből az intézet 440.200 drb-ot a tőzsdei árfolyamnál jóval magasabb áron szabad kézből egy szindikátusnak adta el, míg a régi részvényesek most 5:1 arányban 80.000 osztrák árfolyamon július 11-ig gyakorolhatják elővételi jogukat. A tranzakció lebonyolítása után az intézet tőkéi és nyílt tartalékai a 110 milliárdot meg fogják haladni. A Kompass allgemeine Kredit- und Garantiebank (Bécs) az 1922. évben elért 1,41 milliárd osztrák liszta nyereségből 125% osztalékot fizet. A Central Creditbank rt. (Berlin) alaptőkéjét 1,05 milliárd márkára emelte fel. Deutsch-amerikanische Finanz A-G. cég alatt Hamburgban 100 millió márka alaptőkével új pénzintézet alakult. Pyrmonter Bank A-G. cég alatt Bad-Pymontban 100 millió márka alaptőkével új bank alakult. Getreide Kredit A.-G. cég alatt Königsbergben 3,3 milliárd márka alaptőkével új gabonahitelt nyújtó vállalat alakult. A Kreditanstalt der Deutschen (Prága) az 1922. évben elért 2,49 millió csek , tiszta nyereségből 6%1 osztalékot fizet. Bank Univ. Polske s. a. cég alatt Lembergben az Unióbank lengyel üzleteinek átvételére 1 milliárd lengyel márka alaptőkével új pénzintézet alakult. A Schlesische Industriebank (Bielitz) 1922. évi mérlegét 400 millió lengyel márka alaptőke mellett, 112,45 millió lengyel márka, tiszta nyereséggel zárta le. Ezek kellő mérlegelése után megdől az alkuszdíjnak, mint munkateljesítményből származó bevételnek a pénzügyminisztérium rendeletében foglalt meghatározása, mert ez csak névbeli meghatározás, amely azonban sem a kereskedelmi törvényben előírt tevékenységnek, sem pedig az adóalapul szolgálható munkateljesítés javadalmazásának értékmérője nem lehet. .A tevékenység ugyanis nem kizárólag alkuszi, az elért jövedelem pedig nem csupán az alkuszdíj. Ha pedig az alkuszdíj adóköteles, milyen alapon adómentes a bankjutalék, bizományi díj stb ? Az értékpapírkereskedőknek azonban teljesen mindegy, milyen címen nyer a nekik járó jövedelem elszámolást és ha az alkuszdíj elnevezés adókötelesnek minősül, úgy egyéb, jutalék, bizományi díj stb. címen számolják el vagy magába az árfolyamba foglalják bele és számítják fel a nekik járó hasznot és így mentesülhetnek az adózás alól. _ A kiadott rendelet tehát nem szolgálja azt a célt, amit hivatva volna betölteni és úgy a törvény rendelkezésével, mint annak intenciójával ellenkezik. Nem az egyes személyeket, hanem magát a különböző ügyleteket kívánta a törvényalkotó külön rendeletileg megadóztatni. A törvény rendelkezésének ilyen erőltetett félremagyarázása mindenkor káros hatást váltott ki és ezúttal is csak növeli a kereskedelmi életet megülő zavart és bizonytalanságot, az elérni kívánt eredményt és annak ellenőrzését pedig holtpontra juttatja. A fenti rendelkezést, reméljük, maga a pénzügyminisztérium sem tekinti végleges döntésnek, mert annak elbírálása, hogy az értékpapírforgalomban az alkuszdíj általános forgalmi adóköteles-e vagy sem, a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik és így a pénzügyminisztérium ennek eldöntésében nem illetékes. Tudomásunk szerint ezzel a kérdéssel már foglalkozik a közigazgatási bíróság és döntése a közeljövőben várható. V. L. A VOZAS Az alkuszdij forgalmi adója d 1 X m. bír.adóügyi útmutató és ellenőrző hivatal 5959/1923. V. számú leiratában felhívta az Értékpapír- és valutakereskedők egyesületét, hogy a pénzügyminiszter 137.413/1923. Vili. számú rendeletének megfelelően, amely szerint , „az alkuszdij a törvény 30. §-ának 1. pontjában említett munkateljesítményeknek a díjazása, s igy a 31. §. 1. pontja alapján az általános forgalmi adó alá esik", sőt, adólerovás módjára nézve előterjesztését a kir. hivatal útján a pénzügyminisztériumhoz tegye meg. Ezt a leiratot megütközéssel fogadták nemcsak az érdekeltek, hanem az egész jogászosiág. A jogászok meglepődésének főoka az 1921. év. XXXIX. tc. 37. §. 6. pontjának rendelkezése, amely szerint a törvény általános forgalmi adómentességben részesíti, „az értékpapírforgalmi adóról szóló törvényiben felsorolt ügyletekből származó bevételeket, tekintet nélkül arra, hogy értékpapírforgalmi adó alá esnek-e vagysem“. A törvényt magyarázó 130.000/1921. számú Végrehajtási utasítás 33. §-ában pedig a törvényhozó úgy rendelkezik, hogy „annak részletes megállapításáról, hogy a pénzintézetek üzletkörébe eső ügyletek közül a törvény 37. §, 5. és 6. pontjában foglalt rendelkezések alapján az általános forgalmi adó alól való mentesség mely ügyleteket illeti meg és melyeket nem, külön rendeletben fogok intézkedni“. A jogászvilág meglepetése tehát érthető, mert a kiadott döntés a törvényben előirányzott rendelettel nemhogy nem azonos, hanem úgy azzal, mint a törvény intenciójával homlokegyenest ellenkezik. Ellentétes a döntés azonban azzal a felvilágosítással is, amelyet éppen a végrehajtási utasítás megjelenése után az érdekeltek a pénzügyminisztériumban kaptak, amikor szóbelileg is megerősítést nyert az a rendelkezés, hogy e tárgyban a pénzügyminisztérium külön rendeletben fog intézkedni. Érthetetlen és sérelmes az alkuszdíjnak (courtagenak) megadóztatása nemcsak azért, mert ez épp olyan értékpapírforgalmi adó alá eső ügyletből eredő bevétele a cégeknek, mint a giródij, jutalék stb. és ezért nem választható széjjel a többi bevételtől, hanem azért is, mert az alkuszdíj megadóztatásával egyidejűleg döntésnek kellett volna történnie a hasonló ügyletekből származó egyéb bevételek minősítése tárgyában is. Az alkuszdíj megadóztatásával egyidejűleg azonban nem válik a többi hasonló bevétel is adókötelessé, de viszont — a szomorú mpasz«aíoÍ£'alapján ilmondottcraító- mentességben sem részesül, mert a törvény ilyen irány- I ban rendelkezést nem tartalmaz és a kiadott döntés I erre vonatkozólag nem intézkedik. Megtörténhetik tehát, hogy a hetenként változó rendeletek tömkelege- I ben valamely’ uj rendelet ezeket is vagy ezek közül uj- I ból csak az egyiket vagy másikat fogja ■adókötelesnek s minősíteni, teljesen figyelmen kívül hagyva a törvény I rendelkezését. A törvény éppen az értékpapír sajátságát mér- legelve, az egyes üzleteket kívánta rendeletileg adózás alá vonni, tekintet nélkül arra, hogy értékpapírforgalmi adó alá esnek-e vagy sem. ’A törvényalkotónak ez az intenciója kétséget ki-záró módon megállapítható, mert ha az alkuszi funkciót tekintjük, a gyakorlatban nem találkozunk sehol sem a kereskedelmi törvény 534- 535. és 536. §§-aiban lefektetett tulajdonképeni alkuszi tevékenységgel. Az értékpapírügyleteknél a vásárlással és eladással megbízott kereskedő a maga nevében fejt ki kereskedelmitevékenységet és mint önszerződő fél bonyolítja le megbízásait. A kereskedelmi törvény fent idézett paragrafusai, amelyek az alkuszt eltiltják a fizetések, illetőleg más szolgálmányok átvételétől, előírják, hogy csak alkuszi naplót köteles vezetni és az ügyletkötő feleknek az üzlet megkötéséről szóló közjegyet tartozik kiadni, a gyakorlatban nem nyernek szigorú alkalmazást, mert manapság mindenki önálló kereskedelmi tevékenységet űz és a leszámolásban is lehetőleg a saját nevében vesz részt. Az alkuszi funkció tehát lassanként megszűnt és helyét az értékpapírkereskedő, illetőleg bizományos vette át, amitől jogilag a pénzintézet által kötött ügylet sem különbözik. Kidomborodik ez az önálló kereskedői tevékenység a cégek levelezéseiből is, amidőn a kapott vétel vagy eladási megbízásnál nem úgy levelezik le a kötött ügyletet, hogy vettem vagy eladtam az ön részére, megbízásából, hanem átengedek, eladok önnek, illetőleg átveszek vagy vettem öntől, ami által nem a tulajdonképeni vevő és eladó kerül egymással szembe, hanem mint önszerződő fél,_ az értékpapírüzletekkel foglalkozó pégget közbeiktatásig . Aránytalan közteherviselés "A Pénzügyi Tanács a búza árát a földadó befizetése szempontjából az 1923 július 1-től október 31-ig terjedő időre tudvalévően métermázsánként 30.000 K-ban állapította meg. Az ár megállapítása múlt hó 20-án történt, a búza piaci ára már akkor is 34—35.000 K volt, azóta pedig 42—43.000 K-ra ugrott. Mit jelent ez az adózással való vonatkozásban ? Nyilván azt, hogy — amennyiben a búza jelenlegi ára szeptember— októberben vissza nem esik — a mezőgazdaság a Pénzügyi Tanács ármegállapítása folytán mintegy 17 milliárdnyi kincstári ajándékhoz jutott. A földadóról szóló törvény szerint az adó a kataszteri tiszta jövedelem minden koronája után 1 kg 1 búza, iletve annak az értéke, vagyis holdanként —— s miután a kataszteri jövedelem országos átlaga 9.40 Kg — a befizetendő adó átlag 9.4 kg búza értéke. Ennek a 9.4 kg-nak 30.000 Kg ár mellett számított értékére, vagyis 2820 K-ra, a gazdag azonban már abban az esetben is szert tehet, ha erre a célra 0.7 kg búzát a 42.000 K-s piaci áron értékesít. 1 . A Pénzügyi Tanács ármegállapításának tehát — mindig feltételezve, hogy a 42.000 K-s ár a most követ-kező hónapokban vissza nem esik — az lesz a konzekvenciája, hogy a gazdák kataszteri holdanként nem 9.4 ,hanem csupán 6,7 kg búzát fognak földadóban , átlag leróni. De csökkenteni fogja ezt az átlagot még az a jelentékeny kedvezmény is, amelyben a törvény a kisebb gazdákat részesíti. Az a földbirtokos ugyanis, akinek a mezőgazdaság képezi a főfoglalkozását, abban az esetben, ha a birtok kataszteri jövedelme 200 K-t t meg nem halad, 20%, ha 50 K-t meg nem halad, 30% I kedvezményben részesül, amennyiben az egy évre járó I adó felét 1923 október 31-ig, a többit pedig 1924 március végéig befizeti. Ezek a kisebb gazdák tehát, ha a birtok kataszteri jövedelme 50 K vagy kevesebb, hol- Idánként 6.7 kg — 30%| | 4.7 kg, ha pedig a kataszteri jövedelem 200 K vagy kevesebb, 6.7 kg — 20%|s | 5.4 kg búza tényleges értékét fogják adóban beszol Igáltatni. Az utóbbi alapon adózó gazdaságok az egész I rsonkamosiyarországi területnek legalább 30%-ára becsldhetők. Mindezeknek figyelembevételével megállapítható, hogy ilyképen I a mezőgazdaság részéről holdanként lerovandó föladó átlag nem lesz több, mint 600 kg. I Amezőgazdaság tiszta jövedelme, a jelenleg fizetett haszonbéreket véve irány,adóul, országos átlagban 1 24 méter mázsa búza értékére taksálható és így a 6 kg búza a tiszta jövedelem 2,5%-ának felel meg. . . Lássuk már most, hogy, a gazdák hozadéki adójával, a földadóval szemben, milyen adóterhet jelentenek azok a hozadéki adók, amelyek az adózók egyéb rétegeit terhelik. A kereskedők és iparosok hozadéki adója, amenynyiben nem társas cégekről van szó, az általános ke- resetadó. Ennek kulcsa ugyan az első kivetésnél — technikai akadályok folytán — valószínűleg nem lesz magasabb 5%-nál, de már a févői évben a legtöbb helyen sokkal magasabb lesz, sőt a 10%-os maximális kulccsal kell számolnunk. A közkereseti és betéti társaságok formájában folytatott kereskedelmi és ipari vállalatok adóköteles nyereségét a társulati adótörvény 6—20%-os kulccsal adóztatja meg. A részvénytársaság formájában működő iparvállalatok tudvalevőleg a rentabilitás szerint adóznak. A skála 30%-ig halad és ezt a súlyos adóterhet még tetézi a nyereségtöbbletnek (remélhetőleg csupán „TAURIL“- rí tömítőlemez legjobb a viligo»! ........1 .!M ■ l1______a- IWJ»1-JIUM..HBMW—ggi S.