Magyar Kereskedők Lapja, 1924. július-december (44. évfolyam, 53-104. szám)

1924-07-02 / 53. szám

Ara 3000 K 1924. Budapest, július 2. POLITIKAI, PÉNZINTÉZETI, TŐZSDEI, RÉSZVÉNYTÁRSU­LATI, BIZTOSÍTÁSI, IPAR- ÉS KERESKEDELMI KÖZLÖNY MEGJELENIK HETENKÉNT KÉTSZER, SZOMBATON „MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA" CÍM ALATT. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS SZOMBATON Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. Sas­ utca 13' es Postatakarékpénztári számla, 4-338. pc SZERKESZT!: KORMOS GYULA 1 cm TELEFON: SZERKESZTŐSÉG 7-03. KIADÓHIVATAL 7-99. SZERKESZTŐ 11 CA SÜRGÖNYÖM: PÉNZÜGY SASUTCA la 44. évf. 53. mk ELŐFIZETÉSI DÍJ :a szombati „Magyar Kereskedők Lapja“­­ma a szerdai „Magyar Pénzügyi és Sor­solási Értesitő“-­el együtt Félévre 120.000 K, negyedévre 65.000 K. Külföldön: Az előfizetési dij kétszerese, HIRDETÉSI ÁRAK 1 hasáb m­iliméter soronként... 2000 K 1 „ szövegold. mm. soronként 2500 K 1, a címlapon (első oldal) mm 3000 K ! Állást keresőknek félárban. ,A csak szombaton megjelenő, hirdetés 20%-kal drágább. Telefon: 35-92, 80-82, 104-16, 112-79, 164-00, 1322 Sürgönyeim, Nagela. Török-Magyar Kereskedelmi iroda 8. M­zhet, Kiss Lajos és társai, Constantinápoly Türkya Han 25. Boite de poste Centrale 403. Exportál: dohányt, nyers pamutot, gyapjút, gyapjúfonalat, nyersbőröket stb. 9733 Magyarországi cégek képviseletét vállalja. Su­Hner műszaki üzlet Telefon: J. 13-60. S3 Ajánl vi£acatelaaáj*r a.­ Kiesetteket, mondókat , ágy­tálak­at, fü­rtőberendezéseket, bioletteket, stb . centem gépek is M SZÁNTÓ és BECK speciális cementipari gépgyára BUDAPEST, X. Gyömrői út 76-78. Telefon sz.: József 90-34. és József 50-83.­­ KÉRJEN ÁRAJÁNLATOT! 200 literes nászuj vasMM­al és részletes ajánlatot kér Würzburger Sándor, Sümeg. 0785 HYDREX legMedlisafib­iziánás elleni szer fiyírtja: 1360 hGHEMIA** MAGYAr VEGYIPAil R.T. Budapest HL, BÖCSi-ili SS II. Tel: 83-93. &N3 __ fp fi j.cnyva, zsineg, rajfia, né m lgy i'ISCHER J. részvény­társaságnál legolcsóbb f­igaytSärBpest. V.Kádár-p. 3L fTTTTKlMIMM » 078 him­oh *-v­árta 6­ ,e,a-Müezakt-, ten- ||N­8 gigá­nyos arakon nisz- és egyéb IB*## HSSS szerezhető be: Braun David (Braun és Fleischmann utóda), Budapest IX, Ranoltíer-u. 27/a. Tel. J. 6-97 MSskoSczi Áru- és Teririényrökfár Rt. M iskokz Vay-ut 25. szám. Saját vasutlvágány Sürgönyeim: Raktárházak Telefon: 478 átvesz beraktározásokat helyben és átmenő (transito) forgalomban. Elvállalja termények, mezőgazdasági eszközök és mindenféle áruk bevááltását és eladását a legkedvezőbb felté­­bevasarra teki­nt­ie. 9789 Hitelt a kereskedelemnek és iparnak! A Nemzeti bank feladata és kötelessége a gazdasági válság enyhítése Hogy a magángazdaság súlyos vál­sággal küzködik, azt már a kormány is tudja és Korányi pénzügyminiszter nyíltan beismeri. Annak is tudatában van a pénzügyminiszter, hogy a nagy szanálás olyan veszedelmeket hozott az ország gazdasági életére, amelyek­nek elhárítása csakis az állam céltuda­tos segítségével lehető. A segítés legbiztosabb és hatáso­sabb eszköze a megfelelő h­or-­nyújtás. A stabil korona mellett a Nemzeti bankra nézve­ semmi kockázattal nem jár, ha jó kereskedelmi váltóanyagra bőségesen és gyorsan folyásít kedvező feltételek mellett ment kl nagyobb hi­telt. Az egész gazdasági válságnak ten­gelye manapság a nagy pénzhiány. Az ipari és kereskedelmi vállalatok nem rendelkeznek akkora forgótőke felett, hogy képesek legyenek hitelre eladni, ami a mai viszonyok között a kereske­delmi forgalomban ismét a szokásos eladási mód. Az üzleti élet akadályta­ a WWMIMtMMtWtNttWWMtWtlMm­ ­an lebonyolítása tehát megköveteli, hogy az a váltóanyag, amely a gyárak és nagykereskedők birtokába kerül az eladott áruk kiegyenlítése fejében, gyorsan és megbízhatóan eszkomptál­­ható legyen, ami csakis a Nemzeti bank útján lehetséges. Az új magyar jegybank nagyarányú kereskedelmi és ipari váltóleszámíto­lásra teljesen fel van vértezve, a birto­kában levő arany- és devizafedezettel. Ezenkívül a külföldi kölcsönből már rövid idő múlva oly devizakészlet bir­tokába jut, amelynek ellenében a leszámítolt váltók állományát könnyen egy billióvá­ szaporíthatja anélkül, hogy ez az új kibocsájtású bankjegy inflációs hatásokkal járna, minthogy ez a jegykibocsájtás fedezve volna egyrészről a kereskedelmi váltó­­anyaggal bankszerűen, másrészről a devizakészlettel, nemcsak az előírt tör­vény és alapszabályszerű 20%-os fe­dezet erejéig. Ha a mai jegyforgalmat a giro-kötele­ze­tt !, hozzászámításával kerek 3000 milliárdra tesszük, úgy egy billiónyi további jegy­forgalommal együtt mind­­össze négyezer milliárd volna a jegy­forgalom, amelynek fedezete a Nem­zeti bank 30 millió aranykoronányi alaptőkéje, szán erűen nem ismert, de mindeneset tekintélyes deviza­­készlete, valam­i kölcsönből befo­lyandó legaláb­b­ millió aranykorona, ami együttvéve több, mint 25%-os fedezetét adja egy 4000 milliárdos jegyforgalom­nak. A Nemzeti bank halaszthatatlan kö­telessége tehát a legbőkezűbb hitel,­nyújtás, amelynek eszköze a kereske­delmi váltóanyag könnyű és gyors le­­számítolása. Ha a kormány és a Nem­zeti bank azt akarja, hogy a szanálás munkáját a magángazdaság súlyos krí­zise lehetetlenné ne tegye, úgy a leg­sürgősebb teendő a kereskedelmi és ipari hitelnek gyors és bőkezű kiszolgáltatása. «Jön-e áru-krach­ ? A Magyar Kereskedők Lapja júliius 21 -iki 50-ik számában „Jön-e áru-krach ?“ címen megjelent cikket sokan félreértet­ték. Némelyek azt vették a cikk fejtege­téseiből kiolvashatni, mintha azt akarta volna a kereskedőknek tanácsolni, hogy tartózkodjanak a vásárlástól, inkább mondjanak le a rendes üzleti forgalom­ról, semhogy mostanság nagy készleteket tartsanak, mert az árak hanyatlani fog­nak. Aki azt a cikket figyelmesen elol­vassa, annak okvetlenül meg kell értenie, hogy abban ilyen tanácsok nincsenek ; a kereskedőket a normális bevásárlásról, az üzleti forgalmat megadó adás-vételről nem akarta lebeszélni, csupán arra muta­tott rá, hogy a spekulatív könnyű nyereségek kor­szaka lejárt és így az áruhalmozásnak, amit különben még érvényben levő kormányrendelet is tilt, nincs célja. A kereskedő, aki boldo­gulni akar, arra törekedjék, hogy az üz­lete terjedelmének megfelelő forgalmat elérje, gondosan és pontosan kalkuláljon, ne számítson többé a fiktív konjunkturá­lis nyereségekre, amelyek a pénz vásárló­ereje csökkenésének velejárói, hanem számoljon azzal, hogy az üzleti élet most már rövidesen visszatér a békebeli ren­des mederbe, amikor csak a komoly munka, a gondos körültekintés hozhatja meg azt az üzleti eredményt, amelyből a kereskedő megél és vagyonilag gyarap­szik. Ebből nem az következik, hogy a ke­reskedő a vásárlástól tartózkodjék , el­lenkezőleg : amilyen káros lehet és így nem ajánlatos az áruhalmozás, éppen olyan káros, sőt egyenesen veszedelmes, ha a kereskedő maga mesterségesen zsu­gorítja össze forgalmát, nem gondoskodván arról, hogy vevőjét mindenkor a megfelelő áruval ki tudja szolgálni. Az idézett cikk kereskedők és gyárosok­ körében élénk visszhangot keltett. Bizo­nyítja ezt a hozzánk beérkezett számos hozzászólás, amely közül, mint a legtár­­gyilagosabbak és legtalpraesettebbek egyikét az alábbi érdekes fejtegetéseket közöljük : * „Jön-e áru-krach ?‘‘ címen megjelent cikkből, amint többfelől hallottam, né­melyek azt vélték kiolvashatni, ami fölfo­gásom szerint nincs benne. Szolgálatot vélek tenni a lap olvasóinak és magának a lapnak is, amikor az eszmék tisztázá­sához a magam részéről is hozzájárulok. Arra a kérdésre, amelyet a cikk­ elmé­ben föltesz éss amelyre nem ad apodikti­­kus választ: Jön-e áru-krach ? „határozottan nem“-mel merek felelni. Amikor minden állami és egyéb köz­szolgáltatás árát az aranyparitás színvo­nalára igyekeznek emelni, amikor az ál­lamkincstár egyre nagyobb adóterheket ró polgáraira, hogy a szanálás alapfölté­telét adó egyensúlyt az államháztartásban helyreállítsa , amikor a munkások és más megszabott fizetésből élők jövedelme messze mögötte marad az általános drá­gulás mérvének, ezeknek keresetét tehát szükségképen fokozatosan emelni kell és így úgy a termelés, mint a forgalmat le­bonyolító kereskedelem önköltségei növe­kedőben vannak, nem lehet józan ésszel az árak általános hanyatlására számítani, kizártnak látszik az az általános ol­csóbbodás, amely áru-krachot idéz­hetne elő. A hazai ipar termékei nem lehetnek olcsóbbak akkor, amikor a fuvardíjakat, posstabéreket emelik és a munkabérek fo­kozatos emelése elől sem lehet kitérni, még ha a magyar korona külföldi értéke­lése csakugyan nagy mértékben javulna és a külföldi fizetőeszközök árfolyamai zuhan­ást esnének. Pedig hát erről nincs is szó. Tegyük­ föl, hogy a magyar korona ár­folyama Zürichben 10—15, sőt talán 25%-kal emelkedik, következtethet-e eb­ből a legelvakultabb optimista arra, hogy pénzünk vásárlóereje a belföldön hirtelen annyira megjavulhat, hogy az eddig leg­megbízhatóbb értéktartónak vélt áruk, a mindennapi fogyasztás tárgyai elértéktele­nednek ? Hiszen mindenki az állam pél­dáját szeretné követni: mindenki sze­retne a békebeli standardra berendez­kedni. A magyar korona árfolyamának javulása meghozhatja az ipari termelés és a kereskedelmi forgalom föllendülését, — mindnyájunk hő óhajtása teljesülne ezzel, — de hol vagyunk még attól a túl­termeléstől, amely a belföldi termelésnek az árak nagyobb mérvű leszállítását meg­engedné ? Hogy pénzünk javulásával életre kap a külföldi verseny, az szorítjai le az árakat, olyan elmélet, amelynek a­ gyakorlatban nincs gyökere. A behozatal szabaddá tételétől messze vagyunk. A legtöbb cikk importja, ha nem abszolúte tilos, kontingentálva van. A szabad for­galom benn és kifelé még papiroson sincs meg. És ha meg is szűnik a behozatal most dívó korlátozása, a magas fuvardí­­jak, amelyek külföldön sem lényegesen­ alacsonyabbak, mint pálunk és a behoza­tali vámok, nem utolsó sorban pedig a nemzetközi kereskedelmi forgalom elől tornyosuló mindenféle akadályok még nagyon távolra tolják ki azt az időpontot amikor a külföldi verseny árkiegyezüstői tényező gyanánt érvényesülhet. Azután meg az ipari termelés a legtöbb vonatkor­­ásban ma Magyarországon olcsóbb, mint máshol, a Magyarországban elérhető árak szinte kivétel nélkül a világpiaci pari­tás alatt vannak. Mi idézze hát elő az áru­krachot ? A" fogyasztók tömegeinek gyönge fölvevő­kép­essége nem szoríthatja le az árakat­­lényegesen és különösen nem tartósan.­ Mert ha az egyik, vagy másik megszorult és logikusan gondolkozni nem tudó áru-­ tulajdonos a portékáját áron alu­­ dobja a piacra, ez a kényszereladás még nem lehe­het pániknak vagy árukrachnak az oko-s­zója. Nem akarok senkit arra rábeszélni, hogy erején fölül vásároljon, hogy üzleti forgalmával arányban nem álló készlete­­ket halmozzon fel. Ám legyen minden kereskedő óvatos, gondos, körültekintő.­ Túlzásba esni nem ajánlatos. De egyene­sen végzetes lehet a másik szélsőség, a­ vásárlástól való tartózkodás. A kereskedő-­­nek nem szabad elfelejtenie, hogy neki az áruraktára nemcsak befektetés, nem­­csak pénzkonzerváló, hanem egyenesen a szerszáma, amellyel kenyerét megkeresi. Akinek hézagos a raktára, akinek nincs elegendő portékája, az nem tudja vevőit kiszolgálni, nem tud forgalmat elérni. Már­pedig a nagy forgalom elérése a m­ai viszonyok között és a helyzet várt­ható alakulása mellett döntő fontosságú. A konjunkturális nyereségek megszűnése a rendes üzleti haszonra utalja a keres­­kedőt. A rendes üzleti haszon százalék­­szerű nagyságának határt mutat az előre-­ láthatólag kiélesü­lő verseny, a kereske-­ dők egymás között való versenye , más. * KereStKfidefc a M&sys* Powam el£t««t£i mesfcepMK*

Next