Magyar Kereskedők Lapja, 1926. július-december (46. évfolyam, 53-104. szám)

1926-07-03 / 53. szám

4 . _____________MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA Budapest, M26 julius . ­ elsősorban a szénre és fára vonat­­kozó rendelet kerü­l majd kiadás alá. Ez, az érdekeltekkel való végleges megegyezés után, már a legközelebbi időre várható. Ami a lisztet illeti, a kormány az egyfázisos rendszerben a kenyér és általában a péksütemény eladása után járó forgalmi adót is bele kívánja venni a malomnál a liszt után lerovandó adó kulcsába. A lisztnél való adózást szabályozó rendelet ki­adása még egy ideig késni fog, mert itt a kereskedelmi és vámőrlő malmok szempontjából létkérdés ennek az ügy­nek helyes szabályozása. A húsnál is egyfázisos forgalmi adót tervez a kor­mány. A tárgyalások már előrehala­dott stádiumban vannak. Remélhető­leg a rendelet szeptember eleje előtt kiadható lesz. Megemlítette még az államtitkár, hogy a textiláruknál, úgy­szintén a gyarmatáruk vonatkozásában bevezetendő egyfázisos rendszer ügyé­ben is folytat a pénzügyminisztérium tárgyalásokat. Az egyes cikkekre vonatkozóan már régebben tervbe vett egyfázisos rend­­szerről szólva, a magunk részéről min­den alkalommal hangsúlyoztuk, hogy az általános egyfázisos rendszer mel­lőzésével csupán egyes cikkek tekinte­tében alkalmazott egyfázisos rendszer nálunk a gyakorlatban csak abban az esetben válhat be, ha a szabályo­zás nem követel túlságosan szi­gorú ellenőrzést, mert az utóbbi esetben az egyes cik­keknél meghonosított egyfázisos rend­szer a forgalmi adónál eddig felpana­szolt zaklatásokat, zavarokat és egyéb kalamitásokat teljes bizonyossággal még fokozni fogja. Bízunk benne, hogy az egyes cikkekre vonatkozóan előké­szített rendelettervezeteket még az utolsó percben ilyen irányban korri­gálni fogják. A tervbevett rendelkezé­sek végrehajthatóságát például min­den­képen kétségessé tenné az, ha azok a kereskedők, akiknek üzletkörében a fán, a szénen, a liszten stb. kívül egyébb cikkek is szerepelnek, azoknak a cikkeknek forgalmáról, amelyek egy­fázisos forgalmi adó alá vonattak,­­kü­lön könyveket tartoznának vezetni. Egyébként az egyes cikkekre meg­honosított egyfázisos rendszerre vonat­kozó rendelkezésekkel kapcsolatosan m­ég sok egyéb parallel intézkedé­sekre is lesz szükség. Részben a szanálási törvény, része­i­ben az 1925: IX. törvénycikkben ka­pott felhatalmazás alapján a pénz­ügyminiszter 3700. P. M. szám alatt rendeletet adott ki (megjelent a Hiva­talos Lap június 30-iki rendkívüli számában)­ a kamatjövedelmek illeté­kéről. Miután a rendelet az eddigi sza­bályozástól több irányban eltérő mó­dosításokat tartalmaz, amelyek olva­sóinkat közelről érintik, a kiadott rendeletnek azokat a részeit, amelyek nem az adóhatóságok belső munká­jára vonatkoznak, az alábbiakban tel­jes szövegükben közöljük. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy a most kiadott rendelet a betétek után járó kamatok illetékének leszállítását, amelyre az 1925: IX. törvénycikk a pénzügyminiszternek felhatalmazást adott, még nem tartalmazza. Ebben az irányban a rendelet 7. §-a csupán azt a jogot, amelyet a pénzügyminiszter nyert, továbbra is fenntartja, de ma­gát a konkrét rendelkezést még el­odázza. A július 1-én életbelépett ren­delet 1—10. §-a teljes szövege igy szólj:_ Kölcsönkötvények kamatai. 1. §. (1) Azon szelvények, (utalványok), amelyek az állam, törvényhatóságok, tár­sulatok, valamint nyilvános számadásra hogy az igazságtalanságok elkerültes­­senek. Mint az egyik ilyen rendelke­zésre ismételten rá kell mutatnunk arra, hogy azoknál az adózó feleknél, akik a forgalmi adót átalányozottan fizetik s akiknek üzletkörében az egy­fázisos adó alá vont cikkek képviselve vannak, a megállapított havi átalányössze­geket megfelelően csökkenteni kell majd, mert ha nem így lesz, a szóban levő átalányozott felek az egy­fázisos adó alá vont cikkek tekinteté­ben kétszeresen adóznának. Bízunk benne, hogy az érdekképviseletek a pénzügyminiszternek a fázisrendszerre vonatkozó rendeleteit az ügy fontos­ságához képest behatóan tanulmányoz­zák és mindenképen azon lesznek, hogy a véglegesen megállapított ren­deletek a gyakorlati élet követelmé­nyeinek megfelelve kerüljenek majd végrehajtás alá. Egyébként — hír szerint — Vargha államtitár azt is bejelentette a 33-as bizottságnak, hogy tárgyalások foly­nak aziránt is, hogy­­ a textiláruk, valamint a gyarmat­áruk szintén az egyfázisos rend­szer alapján adózzanak. Ha csakugyan folynak ilyen tárgyalá­sok, amiben, — ha az államtitkár így jelentette — természetesen nem kétel­kedhetünk, akkor igazán teljesen érthetetlennek találjuk, hogy miért nem határozza el ma­gát a kormány arra, hogy az egy­fázisos rendszert általánosan az egész vonalon máris életbe léptek. Hiszen ha a szénen, a fán, a liszten, a húson kívül még a textilárukra és a gyarmatárukra nézve is külön-külön rendszereseik az­­ egyfázisos rendszer alapján való adózást, akkor már a kereskedelmi és ipari forgalom cikkei­nek túlnyomó része az egyfázisos rendszer szerint fog adózni! Mire való tehát a további habozás az egyfázisos rendszer általános bevezetése dolgá­ban? Annyira talán már a kormány is ismeri úgy az adózó felek, valamint a fogyasztóközönség hangulatát, hogy megállapíthassa azt, hogy a forgalmi adó reformjának kérdése előbb amúgy sem fog nyugvópontra jutni, amíg a jelenlegi rendszer elejtésével nem té­rünk át az általános egyfázisos rend­szerre. A kötelezett vállalatok által kibocsátott köl­csönkötvények (elsőbbségi kötvények, zá­loglevelek) után járó kamatok felvételére jogosítanak, az utalványozott kamatösz­­szeg után 10% illeték alá esnek. Ha a kölcsönkötvények kibocsátója fuvarozási illeték fizetésére köteles vasúti vállalat, az illeték csak 5%. (2) Ez alól az illeték alól mentesek azoknak a kölcsönkö­tvényeknek (elsőbb­ségi kötvényeknek, zálogleveleknek) szel­vényei, amely kölcsönkötvények (elsőbb­ségi kötvények, záloglevelek) kamatjöve­delmét külön törvény a tőkekamat- és járadékadó alól felmentette. (3) A pénzügyminiszter a záloglevelek kamatait az illeték alól szükség esetén, ideiglenesen, rendelettel megállapított fel­tételek mellett mentesítheti. 2. §. (1) A kamatszelvények illetékét a kötvények kibocsátója pénzben tartozik befizetni. (2) A kötvények kibocsátója ebből a célból köteles a szelvények lejáratát az illetékes m. kir. adóhivatalnak (Budapes­ten a központi díj- és illetékkiszabási hi­vatalnak) a lejárattól számított 16 nap alatt bejelenteni, egyúttal köteles az ösz­­szes akkor lejárt szelvényekre kifizetendő kamatoknak teljes 1.000 koronára fölfelé kikerekített összege után járó 10%-os illetékösszeget a hivataltól kapott posta­takarékpénztár­ befizetési lap felhaszná­lásával ugyanabban a határidőben befi­zetni. 3. §. Az 1. §-ban megállapított illetéket a 2. §§-ban megszabott módon azok is kö­telesek befizetni, akik az 1. §-ban meg­jelölt értékpapírokat (kölcsönkötvénye­­ket, elsőbbségi kötvényeket, záloglevele­ket) kamatszelvények nélkül adnak ki. 4. §: A kötvények kibocsátója a szelvé­­nyekre kifizetendő kamatokból a kamat­­illetékes levonhatja, ha a levonás a kibo­csátás feltételeivel nem ellenkezik. Hitelü­zletekkel keresetszerűen foglal­kozók részéről kifizetett kamatok. 5. §. (1) A hitelüzletekkel, idegen pénz kezelésével és gyümölcsöztetésével kere­­setszerű­en foglalkozó egyéneknél vagy cégeknél, — így banküzleteknél, váltó­üzleteknél, tőzsdebizományosoknál, alku­szoknál és tőzsdeügynököknél, továbbá nyilvános számadásra kötelezett vállala­toknál, bankoknál, takarékpénztáraknál, hitelszövetkezeteknél stb. — (valamennyit egybefoglaló gyűjtőnéven vállalatoknál) — kezelés vagy gyümölcsöztetés végett elhelyezett, valamint általában az ilyen vállalatoknak kölcsönszerződéssel, vagy hasonló gazdasági természetű, más jog­ügylettel kamatfizetési kötelezettség mel­lett átadott (hitelezett) pénzbeli tőkék vagy —­ (az értékpapírok kivételével) — más, helyettesíthető dologmennyiségek után kifizetett kamatok 10% illeték alá esnek. (2) Az illetékkötelezettség szempontjá­ból közömbös, hogy a vállalat bejegyzett vagy be nem jegyzett cég-e, hogy hitel­üzletekkel, idegen pénz kezelésével és gyümölcsöztetésével iparigazolvánnyal, vagy anélkül foglalkozik-e, és hogy ez a tevékenysége megengedett -­,vagy jogsza­bályba ütköző-e.­­"­ (3) Az (1) bekezdésben meghatározott illeték alá esik az olyan vállalatok által kifizetett kamat is, amelyek hitelüzletek­kel, idegen pénz kezelésével és gyümöl­csöztetésével csak mellékesen — más ke­reskedelmi ügyletek mellett — foglalkoz­nak. 6. §. (1) Az illetékkötelezettségre kö­zömbös, hogy a tőke elhelyezője (a hite­lező) belföldi vagy külföldi, természetes vagy jogi személy-e, közömbös továbbá, hogy­­a tőkét betétként, letétként, folyó­számlán vagy más módon kezelik-e, s hogy az elhelyezés (hitelezés) betétkönyv, utalvány vagy egyéb okirat kiállítása mellett, vagy okirat kiállítása nélkül tör­­ténik-e. Közömbös végül, hogy a kamat­jövedelemnek mi a rendeltetése. (2) Ennek a rendeletnek alkalmazásá­ban kamatnak kell tekinteni a tőke után bármilyen elnevezéssel (kamat, kölcsön­­díj, jutalék, haszonrészesedés, heti pénz, stb.) kifizetett minden összeget. A jóvá­írás vagy a tőkéhez való hozzáadás a ki­fizetéssel egy tekintet alá esik. Ha a ka­mat nem pénz, hanem más helyettesít­hető dologmenn­yiség, annak a szolgálta­táskor fennállott közönséges forgalmi ér­tékét (pénzbeli egyenértékűt) a kamat­illeték fizetésére köteles személy (válla­lat) lelkiismeretesen bevallani tartozik. Ha nem vallja be, vagy ha bevallása ag­gályos, a m­. kir. adóhivatal (Budapesten a m. kir. központi díj- és illetékkiszabási hivatal) az értéket — a vagyonátruházási illetéktörvény és uta­sítás idevonatkozó szabályainak megfelelő alkalmazásával — egyes­ség útján, szükség esetén hatósági szakértői becsléssel állapítja meg. (3) Az illeték alapja mindaz a kamat (2. bek.), amelyet az 5. §-ban említett vállalatok a tőke elhelyezőjének (a hite­lezőnek) vagy annak rendelkezése alapján más személynek kifizetnek, az elhelyező (a hitelező) vagy annak rendelkezése folytán más személy javára elkönyvelnek, vagy végül a tőkéhez hozzáadnak. • 7. §: (1) Nem esik az 5. és 6. §-ban szabályozott illeték alá a kamat, ha a tő­két az 5. §. alá eső kereskedelmi társa­ságba vagyonbetétként vitték be, vagy általában a kezelésnek és gyümölcsözte­­tésnek és a kölcsönnek és az ahhoz ha­sonló gazdasági természetű jogügyletek­nek körén túlmenően, üzleti kockázatban — haszonban és veszteségben egyaránt — való részüldés feltételével bízták azt rá az 6. §-ban említett vállalatra (csendes társaság, igazi haszonrészesedés, améla­­üzlet). (2) Azt, hogy a kamat az (1) bekezdés alapján illetékmentes­, a kamat kifizetője tartozik bizonyítani. (3) Mentesek továbbá az 5. és 6. §-ban szabályozott illeték alól: 1. a m kir. postatakarékpénztárnál el­helyezett tőkék kamatai ; 2. azok a kamatok, amelyeket az 5. íj­ban említett vállalat ugyancsak az 5. §. alá eső más vállalatnak fizet ki, de csak akkor, ha az a vállalat a kamatot kapja, szabályszerűen üzleti könyveket vezet és rendes évi mérlegeket készít; 3. a törvényes késedelmi kamat, a per­kamat és az 1923. évi XXXIX. törvény­cikk alapján járó kártérítés; 4. a tudományok előmozdítására, a közoktatás és a kegyes vagy jótékony cé­­­lokra szolgáló alapoknak, alapítványok­nak és intézeteknek, valamint a nyugdíja alapoknak és nyugdíjintézeteknek járó kamatok. (4) Mentesíthetők végül az 5. és 6.­íj­ban szabályozott kamatilleték alól — vi­szonosság esetében — az idegen államok diplomáciai képviselői és exequatort nyert hivatásos konzulai részére, a diplomáciai képviseletnél és konzulátusnál alkalma­zónak részére, és mindezek vagy család­tagjaik szolgálatában állók részére kifi­zetett kamatok, amennyiben ,»a felsoroltak nem magyar állampolgárok..: (5) A pénzügyminiszter az ország terü­letén lakóhellyel (székhellyel, telephellyel)­ nem bíró hitelezőknek (betevőknek)­ járó kamatokra nézve, továbbá a takarék­­betétek és a folyószámlakövetelések után járó kamatokra nézve az 5. és 6. §-ban szabályozott illeték kulcsát mérsékelheti, esetleg ezeket a kamatokat az 5. és 6. íj­ban szabályozott illeték alól mentesítheti­(6) A pénzügyminiszter a mérséklést vagy mentesítést határozott vagy határo­zatlan időre, feltétlenül vagy feltételhez kötve léptetheti életbe. A határozatlan időre életbeléptetett mérséklést vagy men­tesítést bármikor megváltoztathatja vagy megszüntetheti. A mérséklés vagy­­mente­sítés esetleges feltételei vonatkozhatnak a vállalat részéről a nála elhelyezett tőkék után fizetett kamat mérvére, vala­mint annak a kamatnak mérvére is, amelyet a vállalat az általa­­ kihelyezett tőkék után üzletfeleitől szed. 8. §. (1) Az 5. és 6. §-ban):Szabályozott illetéket az 5.­§-ban említett­­vállalatok naptári félévenként készpénzben kötele­sek befizetni. (2) Az 5. §-ban említett vállalat ebből a célból két külön kincstári kamatilletéki számlát köteles vezetni; és pedig: 1. „A m. kir. kincstár illetékkövetelése kifizetett és jóváírt kamatok után“­nevű számlát; 2. „A m. kir. kincstár illetékkövetelése tőkésített kamatok után“ nevű számlát. (3) Amikor a vállalat illeték alá eső kamatot (5. és 6. §) kifizet, jóváír, vagy, tőkésít, ugyanakkor a 10%-os illetéket a kamatfizetés, jóváírás vagy tőkésítés könyvelési tételére kellő módon való hi­vatkozással a megfelelő kincstári illeték­számlán jóváírni tartozik. Ha a vállalat a kamatokat gyűjtőivel összesítve egy tételben könyveli el a kamatszámlán, az azokra eső illetéket szintén egy tételben írhatja a kincstári illetékszámla javára. (4) A vállalatnak joga van arra, hogy a kincstári kamatilletékszámlán jóváírt ille­téket a tőke elhelyezőjével (a hitelezővel) szemben levonja, ha azzal erre nézve másként nem állapodott meg. (5) A naptári félév végével az elmúlt félévben kifizetett, jóváírt és tőkésített ka­matok illetékét „A m. kir. kincstár illet­­lékkövetelése kifizetett és jóváírt kamatok után“ számlára vonatkozóan a félév le­teltét követő 15 napon belül, „A m. kir. kincstár illetékkövetelése tőkésített ka­matok után“ számlára vonatkozóan pe­dig a félév leteltét követő második hónap sö-ik napjáig a végösszeget feltüntető kincstári illetékszámlakivonat benyújtása utján ki kell mutatni az illetékes m. kir. adóhivatalnak (Budapesten a m. kir. köz­ponti díj- és illetékkiszabási hivatalnak) és a kimutatott összeget a hivataltól ka­pott postatakarékpénztári befizetési lap felhasználásával ugyanabban a határidő­ben be kell fizetni. (6) A kamatilletéket akkor is ki kell mutatni és be kell fizetni, ha a vállalat a fennálló illeték­jogi szabályok értelmében személyes illetékmentességben részesül. 9. §. (1) Ha a m. kir. adóhivatal (Bu­dapesten a m. kir. központi díj- és ille­tékkiszabási hivatal) valamely vállalattal szemben az ellenőrzés szempontjából szükségesnek látja, elrendelheti, hogy a vállalat a kamatilleték befizetése alkal­mával a kincstári illetékszámlának a le­telt félévre vonatkozó részéről, esetleg a letelt félévre vonatkozó kamatgyűjtőívről teljes másolatot mutasson be —­ azonban a nevek felsorolása nélkül. (2) Az ilyen határozat ellen 15 napon belül halasztó hatállyal bíró felfolyamo­dásnak van helye a pénzügyigazgatóság­hoz (Budapesten a pénzügyminisztérium­,­hoz). 10. §. (1) Ha a kölcsönkötvények kibo­csátója vagy az 5. §-ban említett vállalat a kamatilletéket szabályszerű határidőben nem fizeti be, a határidő utolsó napjától a befizetés napjáig évi 12%-os késedelmi kamatot köteles fizetni. (2) Ezenkívül a befizetés vagy a meg­felelő kimutatás beterjesztése körül mu­tatkozó késedelem minden egész vagy megkezdett hónapjára az illeték 0,5%-át kell rendbírság fejében megfizetni. Ez a szabály köztestületre nem alkalmazható. A kamatjövedelmi illetékek újabb szabályozása A pénz­­ügymimiszter rendelet©

Next