Magyar Kereskedők Lapja, 1926. július-december (46. évfolyam, 53-104. szám)
1926-07-03 / 53. szám
4 . _____________MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA Budapest, M26 julius . elsősorban a szénre és fára vonatkozó rendelet kerül majd kiadás alá. Ez, az érdekeltekkel való végleges megegyezés után, már a legközelebbi időre várható. Ami a lisztet illeti, a kormány az egyfázisos rendszerben a kenyér és általában a péksütemény eladása után járó forgalmi adót is bele kívánja venni a malomnál a liszt után lerovandó adó kulcsába. A lisztnél való adózást szabályozó rendelet kiadása még egy ideig késni fog, mert itt a kereskedelmi és vámőrlő malmok szempontjából létkérdés ennek az ügynek helyes szabályozása. A húsnál is egyfázisos forgalmi adót tervez a kormány. A tárgyalások már előrehaladott stádiumban vannak. Remélhetőleg a rendelet szeptember eleje előtt kiadható lesz. Megemlítette még az államtitkár, hogy a textiláruknál, úgyszintén a gyarmatáruk vonatkozásában bevezetendő egyfázisos rendszer ügyében is folytat a pénzügyminisztérium tárgyalásokat. Az egyes cikkekre vonatkozóan már régebben tervbe vett egyfázisos rendszerről szólva, a magunk részéről minden alkalommal hangsúlyoztuk, hogy az általános egyfázisos rendszer mellőzésével csupán egyes cikkek tekintetében alkalmazott egyfázisos rendszer nálunk a gyakorlatban csak abban az esetben válhat be, ha a szabályozás nem követel túlságosan szigorú ellenőrzést, mert az utóbbi esetben az egyes cikkeknél meghonosított egyfázisos rendszer a forgalmi adónál eddig felpanaszolt zaklatásokat, zavarokat és egyéb kalamitásokat teljes bizonyossággal még fokozni fogja. Bízunk benne, hogy az egyes cikkekre vonatkozóan előkészített rendelettervezeteket még az utolsó percben ilyen irányban korrigálni fogják. A tervbevett rendelkezések végrehajthatóságát például mindenképen kétségessé tenné az, ha azok a kereskedők, akiknek üzletkörében a fán, a szénen, a liszten stb. kívül egyébb cikkek is szerepelnek, azoknak a cikkeknek forgalmáról, amelyek egyfázisos forgalmi adó alá vonattak,külön könyveket tartoznának vezetni. Egyébként az egyes cikkekre meghonosított egyfázisos rendszerre vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatosan még sok egyéb parallel intézkedésekre is lesz szükség. Részben a szanálási törvény, részeiben az 1925: IX. törvénycikkben kapott felhatalmazás alapján a pénzügyminiszter 3700. P. M. szám alatt rendeletet adott ki (megjelent a Hivatalos Lap június 30-iki rendkívüli számában) a kamatjövedelmek illetékéről. Miután a rendelet az eddigi szabályozástól több irányban eltérő módosításokat tartalmaz, amelyek olvasóinkat közelről érintik, a kiadott rendeletnek azokat a részeit, amelyek nem az adóhatóságok belső munkájára vonatkoznak, az alábbiakban teljes szövegükben közöljük. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy a most kiadott rendelet a betétek után járó kamatok illetékének leszállítását, amelyre az 1925: IX. törvénycikk a pénzügyminiszternek felhatalmazást adott, még nem tartalmazza. Ebben az irányban a rendelet 7. §-a csupán azt a jogot, amelyet a pénzügyminiszter nyert, továbbra is fenntartja, de magát a konkrét rendelkezést még elodázza. A július 1-én életbelépett rendelet 1—10. §-a teljes szövege igy szólj:_ Kölcsönkötvények kamatai. 1. §. (1) Azon szelvények, (utalványok), amelyek az állam, törvényhatóságok, társulatok, valamint nyilvános számadásra hogy az igazságtalanságok elkerültessenek. Mint az egyik ilyen rendelkezésre ismételten rá kell mutatnunk arra, hogy azoknál az adózó feleknél, akik a forgalmi adót átalányozottan fizetik s akiknek üzletkörében az egyfázisos adó alá vont cikkek képviselve vannak, a megállapított havi átalányösszegeket megfelelően csökkenteni kell majd, mert ha nem így lesz, a szóban levő átalányozott felek az egyfázisos adó alá vont cikkek tekintetében kétszeresen adóznának. Bízunk benne, hogy az érdekképviseletek a pénzügyminiszternek a fázisrendszerre vonatkozó rendeleteit az ügy fontosságához képest behatóan tanulmányozzák és mindenképen azon lesznek, hogy a véglegesen megállapított rendeletek a gyakorlati élet követelményeinek megfelelve kerüljenek majd végrehajtás alá. Egyébként — hír szerint — Vargha államtitár azt is bejelentette a 33-as bizottságnak, hogy tárgyalások folynak aziránt is, hogy a textiláruk, valamint a gyarmatáruk szintén az egyfázisos rendszer alapján adózzanak. Ha csakugyan folynak ilyen tárgyalások, amiben, — ha az államtitkár így jelentette — természetesen nem kételkedhetünk, akkor igazán teljesen érthetetlennek találjuk, hogy miért nem határozza el magát a kormány arra, hogy az egyfázisos rendszert általánosan az egész vonalon máris életbe léptek. Hiszen ha a szénen, a fán, a liszten, a húson kívül még a textilárukra és a gyarmatárukra nézve is külön-külön rendszereseik az egyfázisos rendszer alapján való adózást, akkor már a kereskedelmi és ipari forgalom cikkeinek túlnyomó része az egyfázisos rendszer szerint fog adózni! Mire való tehát a további habozás az egyfázisos rendszer általános bevezetése dolgában? Annyira talán már a kormány is ismeri úgy az adózó felek, valamint a fogyasztóközönség hangulatát, hogy megállapíthassa azt, hogy a forgalmi adó reformjának kérdése előbb amúgy sem fog nyugvópontra jutni, amíg a jelenlegi rendszer elejtésével nem térünk át az általános egyfázisos rendszerre. A kötelezett vállalatok által kibocsátott kölcsönkötvények (elsőbbségi kötvények, záloglevelek) után járó kamatok felvételére jogosítanak, az utalványozott kamatöszszeg után 10% illeték alá esnek. Ha a kölcsönkötvények kibocsátója fuvarozási illeték fizetésére köteles vasúti vállalat, az illeték csak 5%. (2) Ez alól az illeték alól mentesek azoknak a kölcsönkötvényeknek (elsőbbségi kötvényeknek, zálogleveleknek) szelvényei, amely kölcsönkötvények (elsőbbségi kötvények, záloglevelek) kamatjövedelmét külön törvény a tőkekamat- és járadékadó alól felmentette. (3) A pénzügyminiszter a záloglevelek kamatait az illeték alól szükség esetén, ideiglenesen, rendelettel megállapított feltételek mellett mentesítheti. 2. §. (1) A kamatszelvények illetékét a kötvények kibocsátója pénzben tartozik befizetni. (2) A kötvények kibocsátója ebből a célból köteles a szelvények lejáratát az illetékes m. kir. adóhivatalnak (Budapesten a központi díj- és illetékkiszabási hivatalnak) a lejárattól számított 16 nap alatt bejelenteni, egyúttal köteles az öszszes akkor lejárt szelvényekre kifizetendő kamatoknak teljes 1.000 koronára fölfelé kikerekített összege után járó 10%-os illetékösszeget a hivataltól kapott postatakarékpénztár befizetési lap felhasználásával ugyanabban a határidőben befizetni. 3. §. Az 1. §-ban megállapított illetéket a 2. §§-ban megszabott módon azok is kötelesek befizetni, akik az 1. §-ban megjelölt értékpapírokat (kölcsönkötvényeket, elsőbbségi kötvényeket, zálogleveleket) kamatszelvények nélkül adnak ki. 4. §: A kötvények kibocsátója a szelvényekre kifizetendő kamatokból a kamatilletékes levonhatja, ha a levonás a kibocsátás feltételeivel nem ellenkezik. Hitelüzletekkel keresetszerűen foglalkozók részéről kifizetett kamatok. 5. §. (1) A hitelüzletekkel, idegen pénz kezelésével és gyümölcsöztetésével keresetszerűen foglalkozó egyéneknél vagy cégeknél, — így banküzleteknél, váltóüzleteknél, tőzsdebizományosoknál, alkuszoknál és tőzsdeügynököknél, továbbá nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál, bankoknál, takarékpénztáraknál, hitelszövetkezeteknél stb. — (valamennyit egybefoglaló gyűjtőnéven vállalatoknál) — kezelés vagy gyümölcsöztetés végett elhelyezett, valamint általában az ilyen vállalatoknak kölcsönszerződéssel, vagy hasonló gazdasági természetű, más jogügylettel kamatfizetési kötelezettség mellett átadott (hitelezett) pénzbeli tőkék vagy — (az értékpapírok kivételével) — más, helyettesíthető dologmennyiségek után kifizetett kamatok 10% illeték alá esnek. (2) Az illetékkötelezettség szempontjából közömbös, hogy a vállalat bejegyzett vagy be nem jegyzett cég-e, hogy hitelüzletekkel, idegen pénz kezelésével és gyümölcsöztetésével iparigazolvánnyal, vagy anélkül foglalkozik-e, és hogy ez a tevékenysége megengedett -,vagy jogszabályba ütköző-e." (3) Az (1) bekezdésben meghatározott illeték alá esik az olyan vállalatok által kifizetett kamat is, amelyek hitelüzletekkel, idegen pénz kezelésével és gyümölcsöztetésével csak mellékesen — más kereskedelmi ügyletek mellett — foglalkoznak. 6. §. (1) Az illetékkötelezettségre közömbös, hogy a tőke elhelyezője (a hitelező) belföldi vagy külföldi, természetes vagy jogi személy-e, közömbös továbbá, hogya tőkét betétként, letétként, folyószámlán vagy más módon kezelik-e, s hogy az elhelyezés (hitelezés) betétkönyv, utalvány vagy egyéb okirat kiállítása mellett, vagy okirat kiállítása nélkül történik-e. Közömbös végül, hogy a kamatjövedelemnek mi a rendeltetése. (2) Ennek a rendeletnek alkalmazásában kamatnak kell tekinteni a tőke után bármilyen elnevezéssel (kamat, kölcsöndíj, jutalék, haszonrészesedés, heti pénz, stb.) kifizetett minden összeget. A jóváírás vagy a tőkéhez való hozzáadás a kifizetéssel egy tekintet alá esik. Ha a kamat nem pénz, hanem más helyettesíthető dologmennyiség, annak a szolgáltatáskor fennállott közönséges forgalmi értékét (pénzbeli egyenértékűt) a kamatilleték fizetésére köteles személy (vállalat) lelkiismeretesen bevallani tartozik. Ha nem vallja be, vagy ha bevallása aggályos, a m. kir. adóhivatal (Budapesten a m. kir. központi díj- és illetékkiszabási hivatal) az értéket — a vagyonátruházási illetéktörvény és utasítás idevonatkozó szabályainak megfelelő alkalmazásával — egyesség útján, szükség esetén hatósági szakértői becsléssel állapítja meg. (3) Az illeték alapja mindaz a kamat (2. bek.), amelyet az 5. §-ban említett vállalatok a tőke elhelyezőjének (a hitelezőnek) vagy annak rendelkezése alapján más személynek kifizetnek, az elhelyező (a hitelező) vagy annak rendelkezése folytán más személy javára elkönyvelnek, vagy végül a tőkéhez hozzáadnak. • 7. §: (1) Nem esik az 5. és 6. §-ban szabályozott illeték alá a kamat, ha a tőkét az 5. §. alá eső kereskedelmi társaságba vagyonbetétként vitték be, vagy általában a kezelésnek és gyümölcsöztetésnek és a kölcsönnek és az ahhoz hasonló gazdasági természetű jogügyleteknek körén túlmenően, üzleti kockázatban — haszonban és veszteségben egyaránt — való részüldés feltételével bízták azt rá az 6. §-ban említett vállalatra (csendes társaság, igazi haszonrészesedés, amélaüzlet). (2) Azt, hogy a kamat az (1) bekezdés alapján illetékmentes, a kamat kifizetője tartozik bizonyítani. (3) Mentesek továbbá az 5. és 6. §-ban szabályozott illeték alól: 1. a m kir. postatakarékpénztárnál elhelyezett tőkék kamatai ; 2. azok a kamatok, amelyeket az 5. íjban említett vállalat ugyancsak az 5. §. alá eső más vállalatnak fizet ki, de csak akkor, ha az a vállalat a kamatot kapja, szabályszerűen üzleti könyveket vezet és rendes évi mérlegeket készít; 3. a törvényes késedelmi kamat, a perkamat és az 1923. évi XXXIX. törvénycikk alapján járó kártérítés; 4. a tudományok előmozdítására, a közoktatás és a kegyes vagy jótékony célokra szolgáló alapoknak, alapítványoknak és intézeteknek, valamint a nyugdíja alapoknak és nyugdíjintézeteknek járó kamatok. (4) Mentesíthetők végül az 5. és 6.íjban szabályozott kamatilleték alól — viszonosság esetében — az idegen államok diplomáciai képviselői és exequatort nyert hivatásos konzulai részére, a diplomáciai képviseletnél és konzulátusnál alkalmazónak részére, és mindezek vagy családtagjaik szolgálatában állók részére kifizetett kamatok, amennyiben ,»a felsoroltak nem magyar állampolgárok..: (5) A pénzügyminiszter az ország területén lakóhellyel (székhellyel, telephellyel) nem bíró hitelezőknek (betevőknek) járó kamatokra nézve, továbbá a takarékbetétek és a folyószámlakövetelések után járó kamatokra nézve az 5. és 6. §-ban szabályozott illeték kulcsát mérsékelheti, esetleg ezeket a kamatokat az 5. és 6. íjban szabályozott illeték alól mentesítheti(6) A pénzügyminiszter a mérséklést vagy mentesítést határozott vagy határozatlan időre, feltétlenül vagy feltételhez kötve léptetheti életbe. A határozatlan időre életbeléptetett mérséklést vagy mentesítést bármikor megváltoztathatja vagy megszüntetheti. A mérséklés vagymentesítés esetleges feltételei vonatkozhatnak a vállalat részéről a nála elhelyezett tőkék után fizetett kamat mérvére, valamint annak a kamatnak mérvére is, amelyet a vállalat az általa kihelyezett tőkék után üzletfeleitől szed. 8. §. (1) Az 5. és 6. §-ban):Szabályozott illetéket az 5.§-ban említettvállalatok naptári félévenként készpénzben kötelesek befizetni. (2) Az 5. §-ban említett vállalat ebből a célból két külön kincstári kamatilletéki számlát köteles vezetni; és pedig: 1. „A m. kir. kincstár illetékkövetelése kifizetett és jóváírt kamatok után“nevű számlát; 2. „A m. kir. kincstár illetékkövetelése tőkésített kamatok után“ nevű számlát. (3) Amikor a vállalat illeték alá eső kamatot (5. és 6. §) kifizet, jóváír, vagy, tőkésít, ugyanakkor a 10%-os illetéket a kamatfizetés, jóváírás vagy tőkésítés könyvelési tételére kellő módon való hivatkozással a megfelelő kincstári illetékszámlán jóváírni tartozik. Ha a vállalat a kamatokat gyűjtőivel összesítve egy tételben könyveli el a kamatszámlán, az azokra eső illetéket szintén egy tételben írhatja a kincstári illetékszámla javára. (4) A vállalatnak joga van arra, hogy a kincstári kamatilletékszámlán jóváírt illetéket a tőke elhelyezőjével (a hitelezővel) szemben levonja, ha azzal erre nézve másként nem állapodott meg. (5) A naptári félév végével az elmúlt félévben kifizetett, jóváírt és tőkésített kamatok illetékét „A m. kir. kincstár illetlékkövetelése kifizetett és jóváírt kamatok után“ számlára vonatkozóan a félév leteltét követő 15 napon belül, „A m. kir. kincstár illetékkövetelése tőkésített kamatok után“ számlára vonatkozóan pedig a félév leteltét követő második hónap sö-ik napjáig a végösszeget feltüntető kincstári illetékszámlakivonat benyújtása utján ki kell mutatni az illetékes m. kir. adóhivatalnak (Budapesten a m. kir. központi díj- és illetékkiszabási hivatalnak) és a kimutatott összeget a hivataltól kapott postatakarékpénztári befizetési lap felhasználásával ugyanabban a határidőben be kell fizetni. (6) A kamatilletéket akkor is ki kell mutatni és be kell fizetni, ha a vállalat a fennálló illetékjogi szabályok értelmében személyes illetékmentességben részesül. 9. §. (1) Ha a m. kir. adóhivatal (Budapesten a m. kir. központi díj- és illetékkiszabási hivatal) valamely vállalattal szemben az ellenőrzés szempontjából szükségesnek látja, elrendelheti, hogy a vállalat a kamatilleték befizetése alkalmával a kincstári illetékszámlának a letelt félévre vonatkozó részéről, esetleg a letelt félévre vonatkozó kamatgyűjtőívről teljes másolatot mutasson be — azonban a nevek felsorolása nélkül. (2) Az ilyen határozat ellen 15 napon belül halasztó hatállyal bíró felfolyamodásnak van helye a pénzügyigazgatósághoz (Budapesten a pénzügyminisztérium,hoz). 10. §. (1) Ha a kölcsönkötvények kibocsátója vagy az 5. §-ban említett vállalat a kamatilletéket szabályszerű határidőben nem fizeti be, a határidő utolsó napjától a befizetés napjáig évi 12%-os késedelmi kamatot köteles fizetni. (2) Ezenkívül a befizetés vagy a megfelelő kimutatás beterjesztése körül mutatkozó késedelem minden egész vagy megkezdett hónapjára az illeték 0,5%-át kell rendbírság fejében megfizetni. Ez a szabály köztestületre nem alkalmazható. A kamatjövedelmi illetékek újabb szabályozása A pénzügymimiszter rendelet©