Magyar Kereskedők Lapja, 1927. július-december (47. évfolyam, 52-103. szám)

1927-07-03 / 52. szám

Ara 30 fillér Budapest, 1927 julius 3­­7. évf. 52. sz. POLITIKAI, PÉNZINTÉZETI, TŐZSDEI, RÉSZVÉN­YTÁRSU­LATI, BIZTOSÍTÁSI, IPARI, KERESKEDELMI KÖZLÖ­T.­­ MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER, A SORSOLÁS­ÉRTESITŐ, A MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA ÉS A VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJÁVAL EGYÜTT MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS SZOMBATON SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V., SAS­ UTCA 13. BÉCSI FIÓKKIADÓHIVATAL: VIL. BADHAUSGASSE & Alapította: KORMOS ALFRÉD TELEFON: KIADÓHIVATAL: T. 252-52. SZERKESZTŐSÉG T. 223-» MAGYAR KIRÁLYI POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI SZÁMLA: 4339. SÜRGÖNYÖM: „KERESKEDŐLAP SAS­ UTCA 13.” A magyar értékpapír- és pénzpiac helyzete A Pénzintézeti Központ jelentésének megvilágításában A napokban jelent meg a Pénzinté­zeti Központ nagyszabású gazdasági jelentése, amely ezúttal is gazdag tár­háza a gazdasági életünk minden fon­tosabb tényezőjére vonatkozó nagyér­­tékű megállapításoknak és adatoknak. Fentartjuk magunknak, hogy a jelen­tés különböző, egyformán értékes és tanulságos fejezeteivel még bővebben foglalkozzunk. Most alább, bő kivonat­ban a jelentésnek a tőzsde és pénzpiac helyzetére vonatkozó részét ismer­tetjük. A kormány 1926-ban és a folyó év­ben is nemcsak az állampénztár feles­legeit fordította megfelelő beruházási munkálatokra, hanem a külföldi köl­csönök felvételét is megkönnyítette és ezzel arra indította a magyar megyé­ket és nagyobb városokat, hogy beru­házási tevékenységüket, amely hosszú éveken keresztül teljesen, meg volt bé­nulva, újra felvegyék. Az így megindí­tott akció jótékony hatása hamarosan érezhetővé vált és elsősorban az építőipar fellendítése révén, munkához juttatta az iparágak nagy részét. A termelés és munka teljes mérték­ben folyik, aminek kedvező hatása a népesség valamennyi rétegében jelent­kezik. Az újonnan teremtett munkaal­kalmak azonban nemcsak a forgalmat és a fogyasztást emelték,­ hanem a va­luta stabilitása és az a körülmény, hogy a tőke számára állandó és ked­vező kereseti lehetőségek nyíltak meg, a lakosság takarékossági hajla­mát újból életre keltette. Időnként közzétett kimutatásaink meg­győzően mutatják, hogy a hazai pénz­intézetek betétállománya progresszíve emelkedő örvendetes fejlődést mutat. A tőkeképződés folyamata nagy mér­tékben járult hozzá pénzügyi helyze­tünk egyensúlyának helyreállításához. A pénzintézeteink őrizetére bízott tőké­ket jelentékeny mértékben használták fel­ a kereskedelmi forgalom megtermé­kenyítésére,­­sőt a rendelkezésre álló takarékbetétek számottevő része utat talált az értékpapírpiac felé is, ahol k­ikamatozású és­­ o­sztalékpapírokban keresett elhelyezést. A tőzsde forgalmának már a múlt évben jelentkező nagyobb élénksége az idén jelentékenyen megerősödött. A forgalom fejlődését a múlt év augusz­tusától a folyó év májusának végéig terjedő időre a következő táblázat mu­tatja. A Budapesti Giro- és Pénztáregylet útján lebonyolított értékpapírforgalom. A­hogy A táblázatból világosan kitűnik, hogy az értékpapírüzletben folyton nö­vekvő összegek nyernek elhelyezést. Emellett a tőzsde kifogástalan műkö­dése a külföldi tőkésekben is érdeklő­dést keltett értékpapírpiacunk iránt. A külföld részéről megnyilvánuló ér­deklődéssel kapcsolatban több oldalról arra törekszenek, hogy a nagyobb vezető értékeink a bécsi tőzsdén kívül a nagyobb nyugati tőzsdékre is bevezettessenek. Ha ez valóban bekövetkezik, akkor ezt a politikai és gazdasági viszonyaink megerősödése iránti bizalom újabb ter­­ének lehet tekinteni. Az átértékelési folyamat utolsó je­lentésünk óta további haladást tett. A konzervatív értékpapírtulajdonosok megelégedéssel állapíthatják meg, hogy vagyonuknak az a része, amelyet ér­tékpapírokban helyeztek el és amely egy esztendővel ezelőtt csak csekély ré­szét tette ki a­ mai forgalmi értéknek, az árfolyamok emelkedésével lassan­­kint revalorizálódik.­ Ma még természe­tesen nem lehet áttekinteni, hogy előre­láthatólag meddig tart az átértékelés időszaka és hogy esetleg milyen úton várható ennek a folyamatnak bizonyos időleges visszafejlődése. A felértékelés aránya ugyanis nemcsak a magyar pénzügyi és gazdasági helyzet megíté­lésétől függ, hanem függ attól is, hogy a mérvadó kontinentális és a na­gyobb tengerentúli tőzsdék az ál­talános európai újjáépítés helyzetét hogyan ítélik meg, mert ettől a nemzetközi kölcsönhatás­tól egy­ tőzsde sem függetlenítheti ma­gát teljesen. A Budapesti áru- és értéktőzsde köz­gyűlésén a tőzsdetanács is rámutatott arra a készségre,, amellyel a külföld a magyar gazdasági élet újjáépítését tá­mogatja. A tanács megállapította, hogy jól fundált magyar részvények iránt a külföld részéről igen élénk kereslet mu­tatkozik ,és­ ezz­e­l kapcsolatban annak a­­reményének adott kifejezést, hogy­ a részvénytársaságok az­ osztalékok és az elővételi jogok megállapítása körül reájuk háruló kötelezettségeknek min­denkor meg fognak felelni, nehogy a külföldet visszatetsző csalódások érjék. Időpont Pengő 1926- augusztus . „ , , 27,250.598 » szeptember , , , 50,871.810 „ október­­ , , , 55,066.718 „ november­­ , , , 95,676.575 „ december „ . , , 84,152.780 1927 január . , , , , 123,265.875 „ február . , » • , 101,074.396 „ március . , , , 151,992.611 „ április . , s * ! 206,507.237 „ .május. , . , , , 299,359.989 A kisebbségek védelme Csak a gazdasági szabadság képes a gazdasági erőkifejtést biztosítani. Írta: Dr. BERNÁT OTTÓ. Ma, midőn már kissé elpihent az az izgalom, mely a kisebbségi részvényesek védelmének kérdését aktuálissá tette, azt hisszük, erről a fontos kérdésről ki­fejthetjük véleményünket anélkül, hogy az a gyanú érhetne bennünket, mintha mi is fel akarnék áldozni a többség ér­dekében a kisebbséget. A mai kapitalista gazdasági rendben azonban a részvény­társaságok zavartalan működése olyan nagy érdek és a részvénytársaságok za­vartalan működésével olyan szoros ösz­­szefü­ggésben van egész gazdasági éle­tünk, hogy nem tartjuk­ célszerűnek, ha azoknak a sérelmeknek dacára is, ame­lyeket az utóbbi időben egyes kisebbségi csoportok szenvedtek, a kisebbségeknek védelmét törvényhozási úton és a rész­vényjog keretében akarjuk biztosítani. Ez nem elméleti kérdés. Mert hisz olyan komoly testületben is, amint a tőzsdeta­nács, felvetették a kérdést, hogy a kisebb­ségek védelmének érdekében a tőzsde­tanács nem látja-e elérkezettnek az időt a részvényjog reformjára. Gazdasági kér­désekben azonban a célszerűség a leg­fontosabb törvény és ha a kisebbségeket a részvénytársaságok mai konstrukciójá­ban sérelem érheti is, véleményünk szerint sokkal nagyobb érdekek fűződnek ahhoz a szabadsághoz, amellyel a részvénytársaságok közgyűlése ma intézkedhetik, semhogy egy pilla­natra is megvolna bennünk a hajlan­dóság arra, hogy ennek a szabadság­nak korlátozása érdekében egyetlen egy szót is szóljunk. A magyar részvényjog már egy fél évszázada van hatályban és csak az utolsó években hallatszottak panaszok­ arról, hogy a törvény a kisebbséget vé­delem nélkül kiszolgáltatja a többségnek. Ha ez néhány esetben be is következett, ez nem a törvény hibája, hanem az inflációnak egyik következménye és csak azért olyan hangosak a panaszok, mert a kereskedelmi törvény hatályának öt évtizede alatt nem fordult elő ilyen sé­relem. Feltűnő tehát, hogy az utóbbi években ez mégis bekövetkezhetett, s ez az oka annak, hogy a kisebbségek ma abban a hitben élnek, hogy a törvény hiánya és nem az idő kényszerítő ereje volt az, ami a kisebbségek állítólagos megkárosítását lehetővé tette. Ezért a­­ törvényt akarják reformálni s nem gondolják meg, hogy azok a többségi határozatok, amelyek a ki­sebbségek megkárosítását vonták ma­guk után, túlnyomó nagy részben nem a többség kapzsiságából, hanem a részvénytársaságok cletösztönéből fakadtak. Nem a törvényt kell tehát reformálni, mert a törvény ötven éven keresztül biz­tosítani tudta a részvénytársaságok fej­lődését anélkül, hogy egyetlen egyszer is a kisebbségeknek panaszuk lehetett volna arra, hogy a többségek visszaélnek a törvényben biztosított jogaikkal. És ha a háború óta előfordulhatott néhány esetben, hogy a kisebbség kárt szenve­dett, ez valójában még mindig az inflá­ciós időnek számlájára írandó. Nemcsak nálunk­ fordultak elő ilyen esetek­, hanem Németországban is. Sőt Németországban még nagyobb számmal, mint nálunk, mert hisz ott a termelés racionalizálása és e célból részvénytársa­ságoknak összeolvasztása és egybeolva­dása sokkal gyorsabb tempóban és sok­kal nagyobb arányokban történt, mint nálunk. Éppen ezért Németországban a kisebbségek védelme már nemcsak ma­guknak a­­kisebbségeknek­, hanem az egész gazdasági életnek problémájává vált és a legutóbbi német jogászgyűlé­­sen, amely múlt év őszén Kölnben tar­­totta üléseit, a vitatkozásoknak legnag­­­­obb része akörül a kérdés körül for­gott, vájjon védeni kell-e a többséggel szemben a kisebbséget s melyek azok az intézkedések, amelyekkel ezt a védelmet leghatályosabban meg lehetne valósítani? És a vita, amelyben Németország leg­­nagyobb kereskedelmi jogászai és a né­­met gazdasági életnek legkiválóbb kép­viselői vettek részt, azzal az eredmény­­nyel végződött, hogy a kisebbségek vé­delmére nem szabad paragrafusokat a kereskedelmi törvénybe iktatni, mert ez­zel a részvénytársaságok működését tesz­­szük kockára. Már­pedig ma, midőn­ olyan hatalmas tőkéket, melynek a ter­melésre szükségesek, csak részvénytársa­sági alapon lehet koncentrálni, az egész kapitalista termelés függ attól, hogy a részvénytársaságok szabadon működhes­senek. •Nem volna annál könnyebb, mint né­hány paragrafusban hatalmas védőbáss­­yát emelni a kisebbségek jogainak állí­tólagos védelmére és gátakat az elé, hogy kisebbségek egy-egy közgyűlés határoza­tából kifolyólag kárt szenvedjenek. De joggal lehet kérdezni, hogy mihelyt ilyen rendszabályokat törvénybe iktatunk, rö­vid idő múlva nem sorvadnak-e el a részvénytársaságok. Mert a kisebbségek védelmének j­el­­szava alatt ezeket a kisebbségeket tesszük úrrá a részvénytársaságok­ban s a „nye pozvolim“ politikának a gazdasági életbe való ez a bevitele nem fogja-e rövidesen előidézni azt, hogy a részvénytársasági többségek­nek a kisebbséggel szemben való megvédése még sokkal erősebb köve­telés lesz, mint ma a kisebbségek megvédésének szüksége. És habár a mai magyar részvényjog, na­­gyon helyesen, a részvényesek egyenjo­gúságának alapján épül is fel, nem sza­bad elfeledni, hogy a többséget nagyobb érdekek fűzik a részvénytársaság fenn­állásához, mint a kisebbséget és hogy a részvénytársaságokat mégis csak a több­ségek és nem a kisebbségek hozták létre s a többségek és nem a kisebbségek tart­ják fenn. A modern kapitalista gazdasági rend­szernek egyik legnagyobb vívmánya a részvénytársasági forma kialakulása. Csak az a személytelen tőke, melyet egy­­egy részvénytársaság képvisel,­­tette a vállalkozást lehetővé. Mert csak ez a sze­mélytelenség tette a tőkét bátorrá és minden kockázatra képessé. Addig, amíg ez a részvénytársasági forma létre nem jött és meg nem erősödött, semmiféle vállalkozásnak nem állt akkora tőke ren­delkezésére, mint ma. Egyrészt azért, mert nem volt egy-egy ember kezében akkor a mobil tőke, ami ne­ma részvény­­társaság útján könnyen létesíthető, ré­szint pedig azért, mert a magántulajdon­ban lévő tőke mindig aggodalmaskodó és óvatos. Az egész termelés és az egész ka­pitalista gazdasági rend függ tehát attól, hogy a tőkének ez a személytelensége megóvassék és fenntartassék. Már pedig akkor, midőn a többségi jogot bárminő a legnagyobb pénz-, idő­és munka* megtakarítás Magyarországi képviselet: Budapest, V., Zrínyi­ utca 1. Telefon: 999-143

Next