Magyar Kereskedők Lapja, 1929. július-december (49. évfolyam, 21-44. szám)
1929-07-06 / 21. szám
Ara ‘ ThkeresTffidFlint 's iparfem’.r. V. Szemere u. 6ulest, 1929 Julius 6. Magyar Politikai, Kereskedelmi, ipari, közgazdasági, vállalkozási ás szállítási kizsfing Megjelenik hetenkint a „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA“ rendes melléklettel együtt Alapította KORMOS ALFRÉD Megjelenik minden szombaton Felelős szerkesztő: FODOR MIKLÓS 1 49. évfolyam - 21. sz. A BUDAPESTI Ktri'rSKEDELMi IS •W'lUttaRA KUZGAZtASÁGi ARCHIVLI...’ ELŐFIZETÉSI DÍJ: AVÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA.-VAL EGYÜTT NEGYEDÉVRE 7 PENGŐ, FÉLÉVRE 12 P, EGÉSZ ÉVRE 24 P. MAGYAR KIR. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI SZÁMLA 150853 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V., SAS-U. 13 TELEFON: KIADÓHIVATAL 25252. SZERKESZTŐSÉG 223 99 SÜRGÖNY CÍM: FODOR SAS-UTCA 13 SZÁM ROMÁNIAI FIÓKKIADÓHIVATAL: ORADEA, STR. N. IORGA 5. Olvasóinkhoz Amint lapunk múlt számában már közöltük, a Magyar Kereskedők Lapja kiadói jogát Fodor Miklós vette át. Ez a változás semmi irányban sem jelent változást azoknak a céloknak a szolgálatában, amelyeknek immár 50 esztendeje lapunk nyilvánossága szentelte magát. Nagyon kérjük lapunk minden barátját, hogy közhasznú munkánkban továbbra is támogasson. Mai számunktól kezdve a Magyar Kereskedők Lapját ismét Fodor Miklós jegyzi mint felelős szerkesztő, aki tudvalévően már éveken át volt ennek a lapnak felelős szerkesztője. A Magyar Kereskedők Lapja részére való mindennemű átutalást az $50.853 számú m. kir. postatakarékpénztári csekkszámlán kérjük teljesíteni; leveleket és postautalványokat pedig: Fodor Miklós, a Magyar Kereskedők Lapja felelős szerkesztője, V., Sas utca 13. címre kérünk. A jövőben csakis ilyen címzésű postai küldeményeket ismerhetünk el. mra _ __ árjegyzéket bérmentve küld: Kplypn ABONYI JENŐ bélyegkereskedése ■•Wig WJI Budapest, IV., Váci utca 45 Hordúkereskedelmi Rt. IX., Sorokskrint 116. Tel.. József 319-54 Vesz és elad petróleumos, olajos, zsíros és egyéb fa- és vashordót 211 CT* AT W Ji t raktárról gyári árakon I J 1 HI I DL Huszár Lajos ALUMÍNIUM ’ TelefonAut. 152-65 f Hartwick HJUITWICH « BLUME foBimehag WIEN, L. Klndmntrattt 21. Telefon: R. *H-H. ti* Helyi jellegű »országos« kiállítások Több vidéki város hirdeti, hogy az idén országos kiállítást rendez, minden jel arra vall azonban, hogy ezek a kiállítások még az illető helyek környékét sem igen érdeklik és már ezért sem haladhatják meg a helyi jelleg mérveit, de még nem lehet igazán országos jellegük már csak azért sem, mert ez a mi megcsonkított hazánk, ez a mi agyonnyomorított gazdaságunk, ez az ezer sebből vérző őstermelésünk, ez a tömérdek bajjal küzködő iparunk, ez a tikkasztó pangásban senyvedő kereskedelmünk nem képes még egy olyan keretű kiállításnak sem a kellő részvételt biztosítani, amely igazán megérdemelné az »országos« nevet. Hát még egyszerre többnek?! Igaz, hogy a kiállításoknak mezőgazdasági karaktert akarnak kölcsönözni, de a rendezők mégis — legalább titokban, legalább be nem vallottan — azt remélik, hogy a kiállítók zöme az ipar, mégpedig leginkább a nagyipar köréből rekrutálódik majd. A rendezők azonban elfelejtik vagy talán nem is tudják, hogy iparunk és kereskedelmünk »ausstellungsmüde«, irtózik a kiállításokkal járó fáradságtól, vesződségtől, főleg pedig a szükségképen velejáró nagy költségektől. Egyedül a mezőgazdaságban akadnak még elvétve olyanok, akik szívesen eldicsekszenek valami nagyon jól sikerült terményükkel, valami nagyon szép állatukkal, de áldozni ezek sem igen hajlandók, mert a mai sanyarú viszonyok mindenkit takarékosságra kényszerítenek. Föltéve, de meg nem engedve, hogy az egyik vagy másik kiállításra sikerül félig-meddig elegendő kiállítót fogni, vájjon honnan remélik a látogatók olyan tömegét, amely a kiállítás sikerét biztosítja? Mert azt bizonyára még a laikus rendezők is tudják, , hogy a legszebben prezentáló kiállítás sikerét is csak a látogatók nagy száma, mégpedig nem a helyi lakosság köréből rekrutálódott, hanem a messzebbről jött látogatók nagy száma adja meg. Vájjon föl lehet-e tételezni, hogy akármelyik kiállítás iránt olyan érdeklődés nyilvánul meg, hogy az egész országból zarándokolnak majd oda a látogatók, pláne amikor egyszerre több kiállítás is lesz? Külföldi látogatókra talán még a legvérmesebb reménységet táplálók sem mernek számítani, de ha számítanak, apodiktikus biztossággal meg lehet jövendölni, hogy csalatkozni fognak. Tagadhatatlan, hogy az erkölcsileg és anyagilag jól sikerült kiállításnak igen sok és nagy horderejű gazdasági és kulturális előnyei vannak. A minden tekintetben jól sikerült kiállítás nyomán szinte meglepő gazdasági pezsgés, föllendülés következhet. Ámde a kiállítás balsikere olyan súlyos következményekkel jár szükségképen, hogy a káros következményeket alig lehet kiszámítani. A kockázat tehát kétségkívül igen nagy. A magunk részéről nagyon örvendenénk, ha a kiállítási ambícióktól telített városok legvérmesebb reményei valóra válnának. Mindegyikre külön-külön ráférne a gazdasági viszonyok alapos javulása. De nyomatékosan figyelmükbe kell ajánlanunk, hogy ma, amikor a nagy ipari és kereskedelmi központok, amilyenek példának okáért Győr, Pécs, Debrecen, hogy Budapestről ne is szóljunk, nem is mernek kiállításra gondolni, az olyan helyeken, ahol alig van számottevő ipar, ahol a kereskedelem is inkább csak helyi jellegű, emberi számítás szerint a kiállítás sikere legalább is valószínűtlen. Akármilyen szép és kedves dolog a kiállítások gondolata, mégis csak ajánlatos lesz a tervezett kiállítások ügyét alaposan fontolóra venni és a fölmerült terveket elejteni, mielőtt súlyos, helyrehozhatatlan károkat nem okoznak. Magyar ember magyar termékeket fogyasszon Az a fölismerés, hogy külkereskedelmi mérlegünk állandó nagy passzívumának akasztására a leghathatósabb eszközök egyike az, ha az ország lakosságának minél szélesebb rétegei szoknak arra, hogy amit a magyar termelés előállítani képes, azt ne fogyasszák idegen termékekben, ami szükségképen behozatalunk csökkenését fogja eredményezni, kezd erőteljesen tért hódítani, sőt hovatovább gyakorlati jelleget is ölt. Annak a magától értetődő szintén ezt a célt szolgáló elvnek, hogy közcélokra lehetőleg csak magyar terméket szabad fogyasztani, a kormány és a hatóságok a közszállítási szabályzat szigorúbb végrehajtásával szereznek érvényt, ámbár még mindig akadnak hatóságok, amelyek ezt a magától értetődő, nemzeti létünk, gazdasági talpraállásunk alapvető föltételét képező elvet nem veszik eléggé komolyan; unos-untalan hallunk arról, hogy magyar törvényhatóságok és községek külföldiipartermékeket szereznek be olyankor, amikor a magyar készítmény is tökéletesen megfelelne, talán még olcsóbb is volna. Bizonyos, hogy a behozatal lényeges apadását csakis attól várhatjuk, ha a fogyasztók széles köre, különösen a nők szoknak arra rá, hogy nem vásárolnak olyan külföldi terméket, amelyet az ország határain belül is állítanak elő. Ezt a célt csupán erőteljes, céltudatos, kitartó társadalmi mozgalommal érhetjük el. A jól megszervezett társadalmi munka ebben a tekintetben nagyobb eredményeket érhet el, mint a legnagyobb védelem, a legerősebb kormányprotekcionizmus, ami nem azt jelenti, hogy az államhatalom letéteményesének, a kormánynak ezen a téren nem Óbudai Keményítőgyár Rt. Budapest, Izt. ker., Lajos utca 25. sz. Telefon: Automata 518—19. Gyártó I/a búza-, tüll- és kristálykeményítőt, dextrint, aranycsirizt 196