Magyar Kereskedők Lapja, 1929. július-december (49. évfolyam, 21-44. szám)

1929-07-06 / 21. szám

Ara ‘ Th­keresTffidFlint 's iparfem’.r. V. Szemere u. 6u­lest, 1929 Julius 6. Magyar Politikai, Kereskedelmi, ipari, közgazdasági, vállalkozási ás szállítási kizsfing Megjelenik hetenkint a „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA“ rendes melléklettel együtt Alapította KORMOS ALFRÉD Megjelenik minden szombaton Felelős szerkesztő: FODOR MIKLÓS 1­ 49. évfolyam - 21. sz. A BUDAPESTI Ktri'rSKEDEL­Mi IS •W'lUttaRA KUZGAZtASÁGi ARCHIVLI...’­ ELŐFIZETÉSI DÍJ: A­­VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA.-VAL EGYÜTT NEGYEDÉVRE 7 PENGŐ, FÉLÉVRE 12 P, EGÉSZ ÉVRE 24 P. MAGYAR KIR. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI SZÁMLA 150853 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V., SAS-U. 13 TELEFON: KIADÓHIVATAL­ 252­52. SZERKESZTŐSÉG 223 99 SÜRGÖNY CÍM: FODOR SAS-UTCA 13 SZÁM ROMÁNIAI FIÓKKIADÓHIVATAL: ORADEA, STR. N. IORGA 5. Olvasóinkhoz Amint lapunk múlt számában már közöltük, a Magyar Kereskedők Lapja kiadói jogát Fodor Miklós vette át. Ez a változás semmi irány­ban sem jelent változást azoknak a céloknak a szolgálatában, amelyek­nek immár 50 esztendeje lapunk nyilvánossága szentelte magát. Na­gyon kérjük lapunk minden barát­ját, hogy közhasznú munkánkban továbbra is támogasson. Mai számunktól kezdve a Magyar Kereskedők Lapját ismét Fodor Miklós jegyzi mint felelős szer­kesztő, aki tudvalévően már éveken át volt ennek a lapnak felelős szer­kesztője. A Magyar Kereskedők Lapja ré­szére való mindennemű átutalást az $50.853 számú m. kir. posta­­takarékpénztári csekkszámlán kér­jük teljesíteni; leveleket és posta­­utalványokat pedig: Fodor Miklós, a Magyar Kereskedők Lapja felelős szerkesztője, V., Sas­ utca 13. címre kérünk. A jövőben csakis ilyen cím­zésű postai küldeményeket ismer­hetünk el. m­r­a _ __ árjegyzéket bérmentve küld: Kplypn ABONYI JENŐ bélyegkereskedése ■•Wig WJI Budapest, IV., Váci­ utca 45 Hordúkereskedelmi Rt. IX., Sorokskri­nt 116. Tel.­­. József 319-54 Vesz és elad petróleumos, olajos, zsíros és egyéb fa- és vashordót 211 CT* AT W Ji t raktárról gyári árakon I J 1 HI­ I DL Huszár Lajos ALUMÍNIUM ’ Te­lefonAut. 152-65 f Hartwick­ HJUITWICH « BLUME foBimehag WIEN, L. Klndmntrattt 21. Telefon: R. *H-H. ti* Helyi jellegű »országos« kiállítások Több vidéki város hirdeti, hogy az idén országos kiállítást rendez, minden jel arra vall azonban, hogy ezek a kiállítások még az il­lető helyek környékét sem igen ér­deklik és már ezért sem haladhat­ják meg a helyi jelleg mérveit, de még nem lehet igazán országos jellegük már csak azért sem, mert ez a mi megcsonkított hazánk, ez a mi agyonnyomorított gazdasá­gunk, ez az ezer sebből vérző ős­termelésünk, ez a tömérdek bajjal küzködő iparunk, ez a tikkasztó pangásban senyvedő kereskedel­münk nem képes még egy olyan keretű kiállításnak sem a kellő részvételt biztosítani, amely igazán megérdemelné az »országos« nevet. Hát még egyszerre többnek?! Igaz, hogy a kiállításoknak me­zőgazdasági karaktert akarnak köl­csönözni, de a rendezők mégis — legalább titokban, legalább be nem vallottan — azt remélik, hogy a kiállítók zöme az ipar, még­pe­dig leginkább a nagyipar köréből rekrutálódik majd. A rendezők azonban elfelejtik vagy talán nem is tudják, hogy iparunk és keres­kedelmünk »ausstellungsmüde«, ir­tózik a kiállításokkal járó fárad­ságtól, vesződségtől, főleg pedig a szükségképen velejáró nagy költ­ségektől. Egyedül a mezőgazda­ságban akadnak még elvétve olya­nok, akik szívesen eldicsek­szenek valami nagyon jól sike­rült terményükkel, valami nagyon szép állatukkal, de áldozni ezek sem igen hajlandók, mert a mai sanyarú viszonyok mindenkit takarékosságra kény­szerítenek. Föltéve, de meg nem engedve, hogy az egyik vagy másik kiállí­tásra sikerül félig-meddig ele­gendő kiállítót fogni, vájjon hon­nan remélik a látogatók olyan tö­megét, amely a kiállítás sikerét biztosítja? Mert azt bizonyára még a laikus rendezők is tudják, , hogy a legszebben prezentáló ki­állítás sikerét is csak a látogatók nagy száma, még­pedig nem a helyi lakosság köréből rekrutáló­­dott, hanem a messzebbről jött látogatók nagy száma adja meg. Vájjon föl lehet-e tételezni, hogy akármelyik kiállítás iránt olyan érdeklődés nyilvánul meg, hogy az egész országból zarándokolnak majd oda a látogatók, pláne ami­kor egyszerre több kiállítás is lesz? Külföldi látogatókra talán még a legvérmesebb reménységet táplálók sem mernek számítani, de ha számítanak, apodiktikus biztossággal meg lehet jövendölni, hogy csalatkozni fognak. Tagadhatatlan, hogy az erkölcsi­leg és anyagilag jól sikerült kiál­lításnak igen sok és nagy hord­erejű gazdasági és kulturális elő­nyei vannak. A minden tekintet­ben jól sikerült kiállítás nyomán szinte meglepő gazdasági pezsgés, föllendülés következhet. Ámde a kiállítás balsikere olyan sú­lyos következményekkel jár szük­ségképen, hogy a káros követ­kezményeket alig lehet kiszámí­tani. A kockázat tehát kétségkívül igen nagy. A magunk részéről nagyon örvendenénk, ha a kiállítási am­bícióktól telített városok legvér­mesebb reményei valóra válnának. Mindegyikre külön-kü­lön ráférne a gazdasági viszonyok alapos javu­lása. De nyomatékosan figyel­mükbe kell ajánlanunk, hogy ma, amikor a nagy ipari és kereske­delmi központok, amilyenek pél­dának okáért Győr, Pécs, Debre­cen, hogy Budapestről ne is szól­junk, nem is mernek kiállításra gondolni, az olyan helyeken, ahol alig van számottevő ipar, ahol a kereskedelem is inkább csak helyi jellegű, emberi számítás szerint a kiállí­tás sikere legalább is valószínűt­len. Akármilyen szép és kedves do­log a kiállítások gondolata, mégis csak ajánlatos lesz a tervezett ki­állítások ügyét alaposan fontolóra venni és a fölmerült terveket el­ejteni, mielőtt súlyos, helyrehoz­hatatlan károkat nem okoznak. ­ Magyar ember magyar termékeket fogyasszon Az a fölismerés, hogy külkeres­kedelmi mérlegünk állandó nagy passzívumának akasztására a leg­­hathatósabb eszközök egyike az, ha az ország lakosságának minél szélesebb rétegei szoknak arra, hogy amit a magyar termelés elő­állítani képes, azt ne fogyasszák idegen termékekben, ami szükség­képen behozatalunk csökkenését fogja eredményezni, kezd erőtel­jesen tért hódítani, sőt hovato­vább gyakorlati jelleget is ölt. Annak a magától értetődő szin­tén ezt a célt szolgáló elvnek, hogy közcélokra lehetőleg csak magyar terméket szabad fogyasztani, a kormány és a hatóságok a köz­­szállítási szabályzat szigorúbb végrehajtásával szereznek érvényt, ámbár még mindig akadnak ható­ságok, amelyek ezt a magától ér­tetődő, nemzeti létünk, gazdasági talpraállásunk alapvető föltételét képező elvet nem veszik eléggé ko­molyan; unos-untalan hallunk ar­ról, hogy magyar törvényhatósá­gok és községek külföldi­­iparter­mékeket szereznek be olyankor, amikor a magyar készítmény is tökéletesen megfelelne, talán még olcsóbb is volna. Bizonyos, hogy a behozatal lé­nyeges apadását csakis attól vár­hatjuk, ha a fogyasztók széles köre, különösen a nők szoknak arra rá, hogy nem vásárolnak olyan külföldi terméket, amelyet az­ ország határain belül is állíta­nak elő. Ezt a célt csupán erő­teljes, céltudatos, kitartó társa­dalmi mozgalommal érhetjük el. A jól megszervezett társadalmi munka ebben a tekintetben na­gyobb eredményeket érhet el, mint a legnagyobb védelem, a legerősebb kormányprotekcioniz­mus, ami nem azt jelenti, hogy az államhatalom letéteményesének, a kormánynak ezen a téren nem Óbudai Keményítőgyár Rt. Budapest, Izt. ker., Lajos­ utca 25. sz. Telefon: Automata 518—19. Gyárt­ó I/a búza-, tüll- és kristálykeményítőt, dextrint, aranycsirizt 196

Next