Magyar Kereskedők Lapja, 1930. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)
1930-01-04 / 1. szám
Megjelenik minden szombaton ELŐFIZETÉSI DUA .VÁLLALKOZÓK és iparosok lapjáéval együtt NEGYEDÉVRE 7 PENGŐ, FÉLÉVRE 12 P, EGÉSZ ÉVRE 24 PENGŐ. MAGYAR KIRÁLYI POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI SZÁMLA 150853 Budapest, 1930 január 4O. évfolyam — 1. sz. Magyar 1951 Kereskedők Lapja Politikai, kereskedelmi, ipari, közgazdasági, vállalkozási és szállítási közlöny Megjelenik hetenként a „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA“ rendes melléklettel együtt Alapította KORMOS ALFRÉD Tetei és szerkesztő: FODOR MIKLÓS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, V. KERÜLET, SAS UTCA 13. SZÁM TELEFON : KIADÓHIVATAL 252—52, SZERKESZTŐSÉG 223—9. SÜRGÖNYÖM, FODOR SAS-UTCA 13. Az új év küszöbén megint fordult egyet az idők kereke. Ámbár szinte sablonossá, tehát majdnem unalmassá váltak az újévi töprengések, mégis az új esztendő küszöbén egy pár mondatban rá kell mutatnunk a múlt esztendő eseményeire, meg aztán néhány szóban foglalkoznunk kell a jövő kilátásaival. A múltra való visszatekintésben örömet a magyar kereskedő — legalább ami az üzletet illeti — nem igen talál. Már 1928-ban mindenki azt hitte, hogy a súlyos gazdasági válság, amelynek egyik legszomorúbb jelensége a kereskedelem pangása, elérte tetőpontját. Erre a hiedelemre az 1929-as esztendő alaposan rácáfolt. Lapunk más helyén számolunk be arról a szinte ijesztő halmozódásáról a fizetésképtelenségeknek, amely a nemzeti vagyon, elsősorban a kereskedői vagyon romlásának kifejezője. Ennek a szomorú statisztikának az okairól nem akarunk ezen a helyen beszélni, ismeri azokat mindenki, magunk is sokszor, sokféle formában elmondtuk, újra elmondásuk tehát csak ismétlés volna. A kereseti viszonyok az imént végződött esztendőben tovább romlottak, a vásárlóképesség tovább csökkent és természetes, hogy ennek következtében úgyszólván minden kereskedő forgalma kisebb lett. Nem lettek azonban kisebbek a költségek, különösen a közterhek, bár pénzügyminiszterünk azzal foglalta el bársonyszékét, hogy az adókat csökkenteni akarja. Nem enyhültek semmiképpen azok az akadályok, amelyek a kereskedői tevékenység szabad kifejtésének útját állják. A nehéz gazdasági viszonyokon szemernyit sem enyhített a jó termés, mert különösen a gabonának hihetetlenül alacsonyra szállt le az ára és rendkívüli módon megnehezült az értékesítése. Márpedig az agrárországban, amilyen mi is vagyunk, kereskedelem és ipar sorsa szorosan összefűződik a mezőgazdaságéval. És ha a jövőbe tekintünk, abban sem sok vigasztalót, sem sok biztatót látunk. Az egész Európát megnyomorító gazdasági válságnak Magyarországra kiterjedő hatását a legbölcsebb kormányintézkedéssel sem lehet egészen lerontani, de hogy a magyar kormány minden tőle telhetőt a viszonyok javítására el akar követni és hogy ebbeli szándékát rövidesen valóra is váltsa, azt nemcsak a mérvadó államférfiak nyilatkozatai garantálják, hanem még inkább az, hogy különösen a kereskedelemügyi miniszter rátért arra az útra, amelynek követését mi már olyan régen sürgetjük, hogy gazdasági gyakorlati szakemberek meghallgatásával keresik a bajokból való kilábolás módjait. Reméljük, hogy az erről folyó tanácskozások nem nyúlnak túlságosan hosszan el, és még inkább reméljük, hogy azok eredménye a lehető leghamarabb testet fog ölteni. Hordókereskedelmi Rt. IX., Soroksárius 116. Telefon: József 319—54. Vesz és elad petróleumos, olajos, zsíros és egyéb fa- és vashordót. A kereskedelempói ttika frontjáról Azok az aggályok, amelyek már akkor felmerültek, amikor a Graham-féle vámfegyverszünet ideája legelőször szélesebb körökben vált ismeretessé, teljes mértékben beigazolódtak. A vámfegyverszünet eszméje eddigelé csupán azt az eredményt érlelte meg, hogy különböző államok sietnek még idejekorán tető alá hozni vámemelési szándékaikat. Igen élénk mozgolódást észlelünk ebben a tekintetben éppen a Magyarországot körülvevő államokban. Elsősorban nyilván ebben a vonatkozásban az osztrák mozgalmak érintenek bennünket. Ausztria némely részéről azzal a hiú reménnyel áltatják magukat, hogy sikerülni fog Magyarországot az új osztrák vámoknak elfogadására bírni, anélkül, hogy a fennálló magyar-osztrák szerződés egyéb szerződéses tételein revízió útján nagyobb változások esnének. Bizonyos, hogy azok, akik ezt várják, alaposan csalódni fognak. Eleget véreztünk már a magyar-osztrák megállapodásokon a közelmúltban végzett pótkonvenciók megkötése alkalmával. Most nemcsak az OMGE-ban, hanem az egész országban az a hangulat kerekedett felül, amelynek Hadik János az OMGE egyik legutóbbi ülésén kifejezést adott, vagyis: álljunk a sarkunkra és ha máskép nem lehet, menjünk bele a vámháborúba is, mert — úgymond — ha meg kell halnunk, haljunk meg becsülettel. Egyébként Magyarországon kívül a vámrevíziós törekvések dolgában Jugoszláviával is meg kell Ausztriának egyeznie. Hiszen nem tagadható,hogy Ausztria ma is számottevő piaca a magyar kivitelnek. Az 1929. év első kilenc hónapjában 210 millió pengő értékű árut vittünk ki Ausztriába. Az 1928. év első kilenc hónapjában is 193 millió pengőre rúgott kivitelünk. Ámde ezzel tisztán áll az is, hogy a magyar piac ugyancsak szinte nélkülözhetetlen elhelyezéseket biztosít az osztrák ipar részére. Az 1929. év első háromnegyedében 108 millió pengő értékű árut hoztunk be Ausztriából, az 1928. év hasonló időszakában pedig 140 millió pengőre rúgott Ausztriából való importunk. Teljes lehetetlenség, hogy belemehessünk az osztrák vámrevíziós törekvésekkel összefüggésben olyan megállapodásba, amely Ausztriába irányuló exportunk elé a mostani helyzettel szemben még nagyobb akadályokat gördítene. Remélhetőleg még felülkerekedik odaát a jobb belátás és még a tizenkettedik órában deferálni fognak annak a fontos szempontnak, hogy ha talán sikerülne is megvalósítani azt, hogy az Ausztriába irányuló agrárimport még inkább megnehezíttessék, ez végeredményben Ausztria belső fogyasztásának megdrágítására vezetne. Franciaországgal, mint ismeretes, legutóbb megegyeztünk. Megkaptuk az általános legtöbb kedvezményt, de azt a magyar gazdasági élet még nem tudja, hogy minő kedvezményt adtunk cserébe. Az erről való tájékoztatás késleltetése nyilván alkalmas arra, hogy az üzleti életben olyan zavarokat keltsen, amelyek talán elkerülhetők lennének. Romániával is fogunk legközelebb tárgyalni. Az 1929. év első kilenc hónapjában a román relációban a kereskedelmi mérlegünk egyenlege 39 millió pengővel volt passzív. Romániával nekünk eddig legtöbb kedvezményes megállapodásunk volt. Románia azonban új vámtarifát készített és ezzel összefüggésben összes kereskedelmi szerződéseit felbontotta. Abban bízunk, hogy Romániával még előttünk tárgyaló államok iparuk részére Romániától olyan tarifakedvezményeket fognak kapni, hogy már ennek révén az új megállapodásaink eredményeképpen jelentékeny kedvezményekhez fogunk jutni. A magyar-román kereskedelmi szerződési tárgyalásoknál nyilván arra kell törekednünk, hogy ipari kivitelünk részére olyan könnyebbségekhez jussunk, amelyeknek alapján a román relációban megállapítható mintegy 50 millió pengőnyi passzív egyenleg vagy teljesen megszűnjön, vagy legalább is lényegesen csökkenjen. Mindenképpen fontos és kívánatos lenne, ha az új kereskedelmi szerződéssel összefüggésben Romániával olyan megállapodást tudnánk kötni, amely a kölcsönös jogsegélyt biztosítja. Jugoszláviából érkező hírek szerint, ott is új vámtarifa készítésével foglalkoznak. A tervezetet már meg is küldték az érdekképviseleteknek hozzászólás végett. Minden valószínűség szerint tehát nemsokára állást kell foglalnunk abban a tekintetben is, hogy a kereskedelempolitika terén melyek az újabban felmerülő feladataink Jugoszláviával szemben. A legsúlyosabb probléma a magyar kereskedelempolitika feladatkörének a közeljövőben nyilván az, hogy mennyiben és miben tudunk megegyezni Németországgal. Az a helyzet ,amely a Németországgal a legutóbbi időkben érvényben volt, kereskedelempolitikai viszonyunkból folyik, amint ismeretes, a legnagyobb mértékben hátrányosan befolyásolja külkereskedelmi forgalmunkat. Németországból az 1929. év első kilenc hónapjában 160 millió pengőre rugó értéket képviselő exportunk volt. Az 1929. év első kilenc hónapjának passzív egyenlege tehát 88 millió pengőt képviselt. Még ennél rosszabban állottunk az 1928. év hasonló időszakában. Akkor a behozatali többlet 96 millió pengőre rúgott. Hogy a magyar-német relációban részünkre ilyen kedvezőtlenre fordult a helyzet ,annak jórészt az a magyarázata hogy a Csehországgal 1927-ben megkötött kereskedelmi szerződésben Csehszlovákiának engedélyezett ipari koncesszióink, úgyszintén Ausztriának a különböző szerződéses megállapodások alkamával adott ipari kedvezmények Németországnak a legtöbb kedvezmény a- Óbudai Keményítőgyár Rt. Budapest, Ill. ker., Lajos Utce 25. sz. Telefon: Automat* 518—19. Gyártá,a buta, túli■ és kristálykeméni, ital, dextrint, aranycsirizt 196