Magyar Kereskedők Lapja, 1930. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)
1930-07-05 / 27. szám
Jegyzetek a hétről Az idén nem lesz Magyar Hét egyes napilapok híradása szerint azért, mert a gyárosok nem hajlandók a költségekhez hozzájárulni, sőt a ilyász állítólag a hozzá hónapokkal ezelőtt ebben a tárgyban intézett hivatalos megkeresést még csak válaszra sem méltatta. Azt mondja továbbá ez a híradás, hogy a Magyar Hét előkészítése legalább három hónapot követel meg és mert a Gyárosok nemtörődömsége miatt az előkészítéshez július elsején nem lehetett hozzáfogni, októbernél későbbre a Magyar Hetet halasztani nem lehet, az idén nem is lesz Magyar Hét. Akármilyen furcsán hangzik, ezt a hírt azért reprodukáljuk, mert hihetetlennek tartjuk. Nem tudjuk elhinni, hogy az olyan előkelő és tagjainak érdekeivel annyira foglalkozó testület, mint a Gyosz valamely hivatalos helyről hozzá érkezett felszólításra még csak választ sem adna. Még kevésbbé tudjuk elhinni, hogy a magyar gyáripar annyira elbizakodott lenne, hogy a Magyar Hét kétségbevonhatatlanul hatásos propagandáját feleslegesnek tartaná, arra áldozni nem akarna. A magyar cikkek propagálása, a fogyasztó közönségnek arra való rászoktatása, hogy amit hazai termék formájában megkaphat, abból ne fogyasszon külföldi származásút, nem pusztán az egyes gyárosok, nem is a magyar gyáripar külön érdeke, hanem az ország egész gazdaságának fontos, elutasíthatatlan követelménye. Nem tudjuk elhinni, hogy gyárosaink és különösena gyáripar érdekképviselete ezzel ne volna tisztában. Nem tudjuk tehát azt sem elhinni, hogy a magyar gyárosok a Magyar Hét propagandaköltségeihez ne volnának hajlandók arányosan hozzájárulni. Mert hiszen miről is lehet szó? Bizonyosan nem olyan elrettentően nagy összegről, amelyek száz vagy még több gyárvállalat között megosztva, egyegy gyárra olyan elviselhetetlenül nagy költséget rónak, hogy annak megtérülését a propaganda eredményében fie beremélhetnék. Hatvanezer pengőnél több kövezetvámtöbletet kellett egy szegedi híradás szerint Szeged városának két esztendő alatt az ottani kereskedőknek visszatérítenie, sőt állítólag még ennél is sokkal nagyobb az az összeg, amellyel túlbuzgó tisztviselők a város bevételeit növelték. Azt beszélik, hogy sok szegedi kereskedő túlzott lojalitásból nem akar városa ellen fellépni és inkább lemond a tőle jogalap nélkül beszedett összegről. Azután meg azt is susogjaa fáma, hogy a szegedi kereskedők közül sokan el sem akarják hinni, hogy a város tőlük olyan díjakat vasalt be, melyek nem illetik meg. "Ezzel kapcsolatban felelevenedik annak a harcnak az emlékezete, amelyet Szeged város a fogyasztási ileték tárgyában az érdekeltségekkel folytatott. A város ugyanis minden törvényes alap nélkül fogyasztási illetékeket szedett és állítólag ezen a címen nehéz százezreket fizettetett polgáraival. A polgármester, amikor erről a furcsaságról értesült, a fogyasztási illetékek szedését Az idők jele, hogy szerkesztőségi postánk túlnyomóan nagy része panaszos levél. Az ország minden részéből elkeseredett siránkozásokat hoz a posta. A vevő ritkasággá lett, az üzletek forgalma összezsugorodott el annyira, hogy a legtöbb kereskedő még az elkerülhetetlen üzleti költségeket sem tudja megkeresni. Túlontúl sok az olyan kereskedő, akinek üzlete nem hoz annyit, hogy magát és családját szerényen el tudja tartani, az olyan kereskedő pedig, aki vagyonilag gyarapodik, még kivétel gyanánt is alig akad. A hozzánk intézett panaszok természetesen nem mozognak általánosságban, hanem majdnem kivétel nélkül konkrét esetekről beszélnek. A konkrét esetek közül pedig a legtöbb azon siránkozik, hogy a mai nehéz időben, az egzisztenciákat, tömegesen felőrlő válság közepette az adóbehajtásokat kérlelhetetlen szigorral folytatják. Már nem is szórványosak azok az esetek, amikor a kereskedő még valahogyan el tudna ugyan vegetálni, de az államkincstár rideg magatartása a fizetésképtelenségbe kergeti. Hiszen tudjuk, mindenki tudja, az állami kiadásokat fedezni kell. Ha a fiskusnak nincsenek bevételei, megakad ez állam gépezete, minden felborul. De jó volna, ha abban a szép magyaros stílusú várbeli palotában, amelyben a magyar tárnokmester székel, azt is tudnák, hogy az adóalanyok teherbíró képessége nem végtelen. Azok a túlbuzgó pénzügyi közegek, akik tűzzel-vassal, a felszólítások özönével, végrehajtóval és árveréssel vasalják be kíméletlen szigorral a fizetni nem tudó adóalanytól azt ,ami az államnak jár, voltaképpen az államháztartás alatt vágják a fát. Ők ma ennek a szegény országnak a legnagyobb fogyasztói. Eredményesen fogyasztják az adóalanyokat. És hogy ez nem frázis, annak hanmegszüntette, a városi közgyűléssel erről a tárgyról szabályrendeletet alkottatott, amelyet azonban eddig a kormány nem hagyott jóvá. Szeged városának ez a látszólag lokális jelentőségű ügye azért kívánkozik az országos nyilvánosság elé, mert egyszer nyomatékosan szóvá kell tenni a községi vámok és illetékek ügyét. Igaz ugyangosan kiabáló tanúsága az a napokban közzétett adat, hogy a forgalmiadóbevételek a múlt éviekhez képest majdnem negyed részükkel visszaestek. Az idén a nagy szigorral az egyenes adóból eredő bevételeket még valamivel fokozni is lehetett, de hogy mi lesz az esztendő második felében és aő vár az államkincstárra a jövő évben, arra még gondolni sem merünk. Az állam bevételeire olyan nagy ügybuzgalommal vigyázó pénzügyi közegeknek, különösen pedig a pénzügyminiszternek és államtitkárának szeretnék a figyelmükbe ajánlani, hogy minden bejelentett fizetésképtelenség egy-egy adóbevételi forrás bedugulását jelenti, mert ha az az inszolvens kereskedő ki is tud egyezni, már nem tud olyan forgalmat elérni, olyan üzleti eredményt kitermelni, hogy a bukás előtt rá kirótt adót tovább tudja fizetni. És milyen sokan vannak, akik nem tudnak kiegyezni, akik ellen a végtelenségen túl türelmes hitelezők kénytelenek a kényszerfelszámolás drákói eszközét alkalmazni és hányan vannak, akik a legvégsőt, a csődöt sem tudják elkerülni? A mai gazdasági élet ezek helyébe nem termel új adóalanyokat. Aki egyszer kiesett, akinek a teherbíró képessége egyszer leromlott, annak a helyébe pótlás sehonnan sem kínálkozik. Az adóbehajtást rideg szigorral végző közegek ügybuzgalma, ami más körülmények között, más időkben dicséretet érdemelne, a mai válságos viszonyok közepette olyanforma eljárásnak minősül, mint annak a gazdának a dolga, aki nem elégszik meg azzal, hogy juhnyájáról lenyitja a gyapjút, hanem egyszerűség kedvéért mindjárt meg is nyúzza a birkát. Az adók túlzásba vitt szigorral való behajtásán kívül régi, sokat felhánytorgatott panasz az, hogy fizetésképtelenség esetén a köztartozás előnyös kielégítést igénylő követelések, ami nemcsak annak az adósnak nagy kára, akinek emiatt kevesebb szabad vagyona marad a kvótális hitelezők részére és aki emiatt nehezebben tud egyességet kötni, hanem érzékeny kára a hitelezőknek is, mert az inszolvencia esetében az adós egész vagyona tulajdonképpen a logika megdönthetetlen szabályai szerint és némiképpen de jure is a hitelezőké. a fizetésképtelen adós adóhátralékát tehát a valóságban azoknak a hitelezőknek kell megfizetniük, akik vagyonuk egy részét úgyis elvesztik a bajbajutott adósnál. Az ilyen veszteség önként értetődőleg csorbítja a hitelező adófizető képességét is és ha ezt a nyilvánvaló tényt az adókivetésnél nem akarják figyelembe venni, megint csak a nyírás helyett a birkát megnyúzó gazda példáját követik. A magyar kereskedők összeségének nevében (azok nevében is, akik kivételesen esetleg nem szorultak rá), arra kérjük a pénzügyiminisztert, kegyeskedjék az adóbehajtással megbízott közegeknek szigorú utasítást adni, hogy a pontosan adót fizetni nem tudó kereskedőt és iparost ne tegyék azonnal tönkre. A leghelyesebb volna, ha a pénzügyminiszter a most felveendő nagy külföldi kölcsön egy részét arra használná, hogy legalább félévi adómoratóriumot adna. Ha a háborúban, amikor a viszonyok korántsem voltak ennyire kiélezettek, lehetett általános moratóriumot elrendelni, az állam a magánemberek követelésének kiegyenlítését odázhatja el hatalmi szóval, sokkal inkább meg lehet a moratóriumot adni az állami követelések tekintetében. A moratórium semmiesetre sem okoz az államkincstárnak olyan bevételkeresletet, mint okozna a széles rétegekre alkalmazott adóelengedés, amiben pedig — bizonyításra sem szorul — nemcsak ráció volna, de igazán szükség is lenne. Adómoratóriumot! udapest 1930 julius 5] SO. évfolyam —n SZ Politikai, kereskedelmi, ipari, közgazdasági, vállalkozási és szállítási közlöny Hegjebnik botsaké«« a „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA« rendes melléklettel együtt Alapította KORMOS ALFRÉD Begjelenik minden szombaton szerkesztőség És kiadóhivatal: • . ELŐFIZETÉSI DU: FeM&SUWI'keSztöi BUDAPEST, v. KERÜLET, SAS UTCA 13. SZÁM A »VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJÁÉVAL EGYÜTT _ ______ * * TELEFON: K1 ADÓHIVATAL 252—52. SZERKESZTŐSÉG 223—0 NEGYEDÉVRE 7 PENGŐ. FÉLÉVRE 12 P. EGÉSZ ÉVRE 24 PENGŐ. FODOR MIKLÓS . , MAGTÁR KIRAI.VT POSTATAKARÉKPÉNZTÁR! SZÁMLA 150853 SÜRGÖNYÖM, FODOR SAS UTCA 13. » hogy törvény ad arra, jogot a kereskedelmi, illetőleg belügyminiszternek, hogy egyes városoknak kövezetvám és fogyasztási adó szedését megengedje, de a törvény ellenére az ilyen engedélyek nem egészen méltányosak. Nem méltányosak pedig azért, mert semmiképpen sem helyénvaló, különösen ebben a mi kis, megcsonkított országunkban, hogy úgyszólván minden város, sőt kisebb község is külön vámterületté léptethesse magát elő, minden területére érkező áru után akár kövezett vám fejében, akár más címen vámot szedhessen. Az ilyen belső vámok minden terhét és ódiumát az a szegény kereskedő viseli, aki az ilyen költségeket a legtöbb esetben nem tudja a fogyasztóról, áthárítani.