Magyar Kereskedők Lapja, 1930. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)

1930-07-05 / 27. szám

2 ■WEKBSraMA-Lwnn- Magyar Kereskedők J­ársa Budapest július 5 A kereskedelem helyzete kívül álló okok következménye volt az. Sajnálatos körülmény ez nagyon. Nagy hiba lenne azonban az és menthetetlenül tévedés lenne, ha azért mennének tönkre ma még meglévő egzisztenciák, mert egyes hatóságok nem voltak kellő körül­tekintéssel és nem igyekeztek mindezt­ megtenni, hogy megóvják a­ létez® adó­alanyokat és polgárokat és földönfutóvá vagy munkanélkülivé váljon több ezer adófizető polgár. Ha ezeket szorgosan mérlegeli a ható­ság, nem lehet kétség a tekintetben, hogy a helyes intézkedést, fogja megtenni és látszatelőny miatt nem tesz szerencsét­lenné több ezer embert. Írta: dr. Csetsy Béla Sokszor sokan foglalkoztak már ezzel a kérdéssel és sokféle uton kerestek meg­oldást és­­kivezető utat a mai siralmas helyzetből, de azt hiszem, mindaddig,­­amíg az általános közgazdasági helyzet nem javul európaszerte, addig csak merő kisérledezések történhetnek, de helyes jó megoldás nem képzelhető. Amíg Európa egyes államai egymással, de Ame­­rnával szemben is gazdasági harcban állanak a megélhetésük miatt és amíg nem találnak az államok egymásra, nem értik meg azt, hogy bizonyos tekintetben egymásra vannak utalva és ennek alap­­­ján nem önkényesen, hatalmi szempontok által vezéreltetve, hanem okos megfonto­lással kötnek kereskedelmi szerződéseket, s nem lehet várni gyökeres megoldást. É­n abban a hitben vagyok, hogy ennek előbb­­-u­tóbb be kell következnie, mert állandó harcban gazdasági téren sem állhatnak az egyes államok anélkül, hogy mind­egyikre nézve abból kár ne háramoljék. Ezen a téren nem lehetnek csak győző és csak legyőzöttek, amint a háborúban sem áll meg az az elv, mert még a győ­zőknek is vannak veszteségeik, amelye­ket semmiféle hadisarccal nem tudnak kárpótolni. A gazdasági harcban azonban egészen bizonyos az, ho­ az az állam, amely ma talán pillanatnyilag előnyben van is, idővel kárt szenved, mert önvé­delemre kényszerítik azt az államot, ame­lyet szabad prédának akar tekinteni és teljes mértékben ki akar aknázni, mert hatalmillg ma talán erősebb. A húrt azonban nem lehet feszíteni, mert elpat­tan és egy nemzet, amelyet gazdaságilag lehetetlenné akarnak tenni, egyszer még­is kirobban és szembeszáll az elnyomó­­nemzetekkel. Ma már részben látjuk is, hogy euró­pai nemzetek egy része megérti a helyze­tet. Igyekszik megoldást keresni a tekin­tetben, miként lehetne együtt dolgozni kereskedelmi téren, dolgozni úgy, hogy mindkét nemzetre előnyös és hasznos le­gyen az. Bizonyos, hogy ennek feltétle­nül el kell következnie, mert az elzár­kózott gazdaságpolitika mindig megbosz­­szulja magát Talán egy­­kicsit lassan megy. Ez érthető is, egy világháború után. Különösen mikor egyes nemzetek féltik a jogosan vagy jogtalanul szerzett javaikat és azt hiszik, hogy ha gazdasá­gilag zárkózott poltikát folytatnak, job­ban tudják hatalmukat biztosítani. Az igazság érvényesülését azonban talán halogatni lehet, de megakadályozni az ér­vényesülést nem lehet. A mi igazságunk útban van. Csak ki kell tudni várni. Ha már eddig tart, szenvedett a kereskede­lem, most már ki kell várni ezt az időt is. Természetes azonban, hogy nem je­lenti azt, hogy most csak várni kell és nem kell addig is mindent megtenni, ami alkalmas arra, hogy segítséget hozzon a kereskedelemnek és különösen hogy mel­­lőztessenek olyan intézkedések, amelyek ártalmára vannak a meglevő kis­kereske­delemnek és iparnak is, amely ma még van és többé-kevés­bé boldogulni tud. Hiba lenne, ha segítség helyett bajt hoz­nak a kereskedelemre és iparra azért, mert valaki vagy valakik ebben a súlyos időben próbálkozni akarnak új dolgokkal vagy nem­­létező dolgokat most akarnak megvalósítani, amikor a mai idők a leg­­kevésbbé alkalmasak kísérletezésekre és életbeléptetésekre. Nem akar senki megakadályozni pró­bálkozásokat. Nem akar senki e tekintet­ben a fejlődés elé akadályt gördíteni, ha az jó és nem árt sokaknak. Ha azonban a belőle származó előny kisebb, mint az a hátrány, amely ennek folytán előáll, akkor helyes gondolkozás mellett nem szabad annak utat engedni. Itt van pl. a szódaviztank kérdése, amely eltekintve attól, hogy felette veszélyes és nagyobb bajok is származtak már ebből az élet és egészség szempontjából, az ipar és ke­reskedelem szempontjából is felette ká­ros és éppen azért erősen meggondolan­dó, hogy lehet-e és szabad-e azt ma for­galomba engedni és ezzel megfosztani két és félezer iparost és kereskedőt, aki ma a szódavízgyártásból él, megfosztani ke­nyerétől, amikor éppen elég egzisztencia ment már így tönkre azon a téren, ahol az állam nem tudott segíteni, mert rajta Egyik vidéki olvasónk leveléből vesz­­szük a következő néhány mondatot: „A detailkereskedelem túlságosan nagy jó­létnek örvend, a körültekintően gondos­kodó felsőbbség okkal félti tehát az el­­zsírosodástól. A kiskereskedésnek túl­ságos gyors a vérkeringése, egészségére válik tehát egy-egy kis érvágás.” Mond­ja pedig az a vidéki olvasó ezt annak öt­letéből, hogy a vásárbiztos urak egyes helyeken nagyon is sűrűn szerencsélte­tik a fűszer és élelmiszerkereskedőket a látogatásukkal, a látogatások alkalmá­val szorgalmasan vesznek mintákat a legkülönfélébb cikkekből, a mintákat vegyelemeztetik és ha a szigorú előírá­soktól a legkisebb eltérést megállapítják, következik a büntető eljárás, a szigorú bírságolás. A konkrét esetben egy dunántúli kis helységben minden kiskereskedésben a pörkölt kávéból mintát vettek, azt vegy­­elemeztették és mert a vegyelemzés a megengedett 5% helyett 7% víztartal­mat állapított meg, minden egyes kereskedőre kirótták a vegyelem-'- 110 P költségét és 8 % bírságot. Tagadhatatlan, hogy a mintát vevő vásárbiztos szabályszerűen, az érvényben levő törvények értelmében járt el. Eljá­rását tehát kifogásolni nem lehet. És mégis zaklatást kell a dologban lát­nunk: zaklatást azért, mert az illető ke­reskedők a kifogás tárgyává tett kávét a legelső budapesti nagykereskedő cé­gektől hozatták pörkölt állapotban, azt maguk nem vizezték és ha a kávé víztar­talma a megengedettnél az említett cse­kélységgel mégis nagyobb volt, annak éppen olyan kevéssé oka a kiskereske­dő, mint a nagykereskedő. A pörkölt kávé tudvalevőleg nagyon hajlamos ar­ra, hogy­ a légköri nedvességet felvegye. Ha a kiskereskedő az ilyen rekkenő hő­ségben naponta kétszer-háromszor bősé­gesen fellocsolja az üzletét, hogy a nagy meleeret elviselhetőbbé tegye, az már magában elegendő arra, hogy a pörkölt kávé 2—3% vizet magába szívjon. Ha borús, esős, nedves az időjárás, a pör­költ kávé a légkör nedvességétől még jó­val több vizet, is felszívhat. Tagadhatatlan az is, hogy egyetlen kereskedő sem hamisítja a kávéját az­zal, hogy víztartalmát 2—3%-kal növe­li. Amint tagadhatatlan az is,­­hogy az­zal a kis víztöbblettel a fogyasztó nem károsul, az az egészségre nem ártalmas és így is szigorú büntetés — bár két­­ségbevonhatatlanul törvényes — nem indokolt. Megeshetik azonban az is, hogy a vá­sárbiztos tartja a vett mintákat addig, amíg vegyi vizsgálatra küldi, olyan he­lyen, hogy a pörkölt kávé valamelyes nedvességet magába szívhat. Egészen bizonyos, hogy a vásárbiztos nem rossz­akaratból, nem azért teszi a kávét olyan helyre, ahol a légköri nedvesség víztar­talmát befolyásol­ja, hogy minden áron büntetni, bírságolni akar, hanem majd­nem mindig azérté­rt fégít más hely nem áll rendelkezésére. Ezért nyomatékosan azt kell ajánlanunk minden olvasónk­nak, hogy amikor a vásárbiztos akármilyen áruból megvizsgálás végett mintát vesz tőle, lepecsételt ellenmintást kérjen, mert így módjában van, esetleg a szál­lító nagykereskedő útján ellenőrző vizs­gálatot végeztetni. Tudtunkkal a kormány most foglalko­zik az idevonatkozó rendelkezések átdol­gozásával. Feltétlenül szükséges, hogy az új szabályozás, amikor minden vissza­élésnek szigorú büntető rendelkezések­kel kívánja elejét venni, legyen figye­lemmel a gyakorlati életre is, zárja ki a természetes uton előállható csekély el­térések üldözését — különösen, ha azok nem ártalmasak a közegészségre — és tegye lehetetlenné annak az üldözését, akinek jóhiszeműsége nyilvánvaló. El­végre a pörkölt kávé víztartalmában 2% eltérés még túlzással sem minősíthető visszaélésnek, büntetést tehát nem­ érde­mel. Feltétlenül szükséges volna, hogy az új szabályzat elkészülése előtt a kormány hallgassa meg az érdekelt szakköröket és azoknak megokolt kívánságait annyi­val is inkább vegye figyelembe, mert hi­szen csakis a visszaélések megtorlása le­het a cél, nem, pedig a felesleges zakla­tások és bírságolások rendszeresítése. Bírságolás a pörkölt Más* 2 százalék eltérést is bírságolnak A szénkereskedők kartella A szénimportőrök szövetségében tö­mörült nagyobb budapesti szénkereskedő cégek között már hetek óta tárgyalások vannak folyamatban annak érdekében, hogy a Budapestre jövő szénmennyisé­geket — értve ezalatt a külföldi, első­sorban a norosz szenet — kontingentálják és a­ részükre­ megállapított­ kis mennyi­ségek révén az egyes kereskedőket arra, szorítják, hogy lehetőleg magas árakat tartsanak. A tárgyalások eddig nem jártak konkrét eredménnyel és egyelőre nem lehet tudni, vájjon sikerül-e majd a tervezett egyezményt létrehozni. Egy­előre a téli szükségletre való előrefede­­zése­k még nem indultak ma, egyelőre Budapestre nem jönnek külföldi szén­küldemények és előreláthatólag a keres­kedők nem is sietnek a szállítások megin­dításával, mert tavalyról még mindig jelentékeny mennyiségek vannak a csur­­dákon. Ha a kartel létre találna jönni, annak első következménye az lesz, hogy a po­rosz fűtőszén árát fel fogják emelni. Te­kintve azonban, hogy a verseny igen éles, még arra az esetre is kétséges, hogy az áregyezményt szigorúan be fogják tartani, ha a tekintetbe jövő nagykeres­kedő cégek egymással megegyeznek. Az árak egyelőre változatlanok. m — i«ni­~ igfc — 4*11 —miifb­ — jfc ~n­­ « EURÓPAI duplán enyves, mézes, szeges légyfogó Kizárólagos eladás: miRaniARE gyertya- es VEGYÉSZETI 6VAR RT BUDAPEST, Vili., SZESZGVAR­ UTCA 14. SZ. ÁRU ÉS POGGYÁSZ BIZTOSÍTÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST, V., EÖTVÖS-TÉR 2. SZ. Előnyös poggyászÁru- és utazási-balesetbiztosítások Patkányt, egeret, mezei égeret csak jDimor TS vátitofo atsrHtjpüHKiiit, Vairgyáte „Misim“ irt «yökeiMik 'diaira, emberre veszélytelen a HMi^baln sflVfitja­, fellirói Laboratorium, murányi­ ulca 33. sz. udvarhelyi Sándornál Mm. Édes nemesp^vőé­d».-ként 3 P- félédes P 2.60, to­­’a'sósra’di'ohya P. 1, zöldbab P. -‘40, ugorka P. -'60 befőzni cseresznye, meggy, barack. Kérjünk árlapot! EGY jó megjelenésü fűszer és csemege kereskedő-segéd, négyéves segédi gya­korlattal 15-ére alkalmazást keres. Szi­ves megkeresést kér: Irházi László, Nagykőrös, III. ker. Mizsei út 2-a. HIRDETMÉNY. A nemespécselyi fogyasztási és érté­­kesitő szövetkezet felszámolását 1930. évi junius hó 9. napján tartott közgyű­lése elhatározta. Felhívjuk a szövetkezet hitelezőit, hogy követelésüket a jelen hirdetmény megjelenésétől számított 6 hónap alatt érvényesítsék. Nemespécsely, 1930. junius 24. Papp Dezső Kántor Lajos Csabi János­­ felszámoló bizottság 213. A budapesti kir. törvény^RtélRől. Ke 41885—1930. 213 HIRDETMÉNY. A fevudapesti kir. törvényszék közhírré tészi, hogy Sugár Ármin és ve­je bpesti (Wekerte Sán­dor u. 9) bej. közker. társ. és ennek tulajdonlá­­sai Sugár Ármin bpesti­­(szeged­üs Sándor u. 18) és Vogel László ’b­pesti (Kazár u. 10) lakosok el­len a esédönkivüli kényszeregyességi eljárást meg­­indította. Vagyonfelügyelő dr. Török Jenő bpesti (Wesse­lényi u. 57) ügyvéd. A hitelezőknek követeléseiket 1930. évi Julius hó 21. napjáig infoján be kell jelenteniük az Országos Hitelvédő Egylet központjánál (Alkot­mány u. 8) és felhívja a kir. törvényszék a hitelezőket, hogy a netán létrejött magánegyes­­ség elleni észrevételeiket az egyességknek a Buda­pesti Közlönyben való közzétételét követő 15 nap alatt ugyanitt írásban jelentsék be. Az egyességi eljárás megindítása iránti kére­lem előterjesztésének napja 1930. juni­us 28. Az egyességi eljárás megindításának joghatá­lya 1930. évi junius 30. napján áll be.­­ Budapest^ 1930, jüniús 80. Ö­r. Kunst Győző kir. tvszéki biró helyett Gabrovitz sk. kir. tvszéki biró.

Next