Magyar Kereskedők Lapja, 1935. január-június (55. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-05 / 1-2. szám

2 távbeszélő igazgatóság által prezentált számlákat pontosan napra kifizetni. Hogy ilyen esetekben késedelmi kamatot szá­mítanak, helyes, de hogy a késedelmi ka­matok tetejébe még a legkülönfélébb el­meken felszámított mindenféle bírsággal is sújtják azt a szegény embert,­­akinek a telefondíj fizetése úgyis nagy teher és aki csak azért nem mond le róla, mert nem tudja nélkülözni, arról nehéz dicsérő szóval megemlékezni. A távbeszélő igazgatóságának már csak azért is tetemesen le kellene szállí­tani a szolgáltatásáért beszedett díjat, mert így előfizetőinek száma erősen sza­porodnék és a bizonyításra nem szerul a telefon értékét az adja meg, ha minél több előfizetője van, ha állomásáról mindenki minél több elő­fizetővel beszélhet. Ez a szempont kö­veteli meg azt is, hogy a telefonigazga­tóság az előfizetők névsorát minden elő­fizetőjének ingyen bocsássa rendelkezé­sére és nem cserebere útján, vagy ke­mény hat pengőkért. Kidőlt fejezetre tartozik a szaknév­sor, amely az előfizetők névjegy­zékének velejárója, nélkülözhetetlen kiegészítője. Az igazgatóság mégis a szaknévsorba való beiktatást úgy kezeli, mintha az hirdetés volna és azért (külön­­elég ma­gas) díjat követel. Ezzel a bölcs berende­zéssel már körülbelül elérte az igazgató­ság azt, hogy a telefonszaknnévsort­­­en­­ki sem tartja megbízhatónak (a nem tel­jes, névsor nem megbízható), nem igen használja senki, ami a másik oldalon persze azzal a következménnyel jár, hogy egyre kevesebben igénylik azt a megtiszteltetést, hogy nevük a szak­névsorban "szerepeljen. A kereskedelemü­gy­i miniszter, akinek megvan a kellő gyakorlati érzéke és minden a köz által nyilvánuló jogos kí­vánságnak igyekszik megfelelni, maga is belátta, hogy a posta és a telefon arány­talanul drága. Kijelentette, hogy a díj­szabás leszállítását komolyan fontolóra veszi és ennek megvitatása végett az érdekelteket rövidesen ankétra fogja meghívni. Az ankét eddig nem volt meg, de szárnyra kelt az a hír, hogy a tele­fonnal kapcsolatban újabb kellmetlensé­­get, illetőleg drágítást vettek tervbe. A fáma tudniillik arról regél, hogy tárcsá­zás közben ezentúl a távbeszélő készülék nem búg majd, hanem reklámközlemé­­nyek­kel örvendezteti meg a kapcsolást türelmetlenül váró előfizetőit. Hát hogy méltóztatik elképzelni? El méltóztatik gondolni, hogy akad olyan előfizető, aki fontos, vagy nem fontos ügyben valaki­vel beszélni óhajt, türelmesen végighall­gatja valakinek a reklámját és annak a reklámnak alapján rendel vagy vásárol? Az a hirdető, akinek csak halvány sej­telme van a hirdetés lélektanáról, az óvakodni fog attól, hogy a reklámnak ezt a formáját igénybe vegye, mert előre tudja, hogy azt a hirdetőt, aki akármi­lyen­ formában kellemetlenkedik a vevő­nek kiszemelt félnek, azt a reklám tár­gyává kiszemelt gondosan el fogja ke­rülni. Ne ilyen jövedelemszaporító új ideá­kon törjék a fejüket a bölcs kigondolók, hanem a tarifa olyan redukálásán, hogy abból a forgalom igazi fellendülés® szár­mazzék és posta, távíró, telefon az a fon­tos közlekedési eszköz legyen, aminek természeténél fogva lennie kell és ami­nek bizonyára úgy a kereskedelemügyi miniszter, mint a posta érdemes vezér­­igazgatója óhajtja . EURÓPAI Áru és Po­ggyászbiztosító Részvénytársaság Hudapest, V., Eötvös­ tér 2. Előnyös poggyász,­ áru- és utazási­ balesetbiztosítások MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1935 Január 5 Protekció vok...! Vannak dolgok, amelyekről nem szól írott törvény, sőt az erkölcs sok hallga­tólag kialakult szabályai közül sem vo­natkozik rájuk. Vannak a kereskedelmi életben dolgok, amelyeket voltaképen nem lehet kifogásolni, de száz kereskedő közül mát­g egy volna hajlandó megcsi­nálni. Legvilágosabban beszél azonban maga az eset , szárazon előadva. Bérczi D. Sándor budapesti kézimunka nagy­keresk­e­d­őhö­z valaki beprotezsált egy más valakit, aki­­nagyon szerény tő­kével kézimunkakereskedést akart nyitni. A nagykereskedő nyomatékos ajánlásra készpénzért eladott a kiskeres­kedőnek valami kevés árut, később pe­dig kétszáz pengőt alig meghaladó hitelt is adott neki. Annak egyik sem volt oka, hogy a detailistának soha sem volt kel­lően szortírozott készlete és emiatt az üzlet gyengén ment, mert Csoki vevőjét nem tudta kiszolgálni. Ennek egyedül a szegény ember pénztelensége volt az oka. A kis kézimunkakereskedő erőlködött, szorgalmas volt, de boldogulni nem tu­dott. A nóta vége­­az lett, hogy néhány hónap múlva nem is ő adta fel az üzletet, az üzlet adta fel őt. Bérczi D. Sándor mint belátásos hitelező, folyton sürgette követelése kiegyenlítését, a kiskereskedő egylelkű, erre halandó volt, de csak harminc százalékkal a szám­lázott áraknál olcsóbban. Talán akadnak a kákán is csomót ke­reső emberek, akik megütköznek ezen, de a detailista, miután másfelé hiába próbálta meg áruját jobban értékesíteni, ebbe bele­ment Nem számított arra, hogy miután hitelezője olyan jól gyümölcsöz­­tette szegénységét, a harminc százalékos levonás dacára csak a kurrens árut ve­szi majd tőle vissza. Néhány előnyomta­­tott mintadarabot és az előnyomdát az­­­egészen tönkre ment szegény ember nya­kán hagyta, aki nem tud azzal mit kez­deni és akinek ilyenformán fönnmaradt még valami tíz pengő tartozása. Azt hiszed, 'nyájas olvasó, hogy azt a tíz pengőt Bérezd D. Sándor 'elengedte? derüre-borura küldözgette az adós nya­kára a legszigorúbb inkasszálási kísér­letekkel. Sőt a protektornak is elpana­­szolta a dolgot, neki volt oka pana­sz­­egyedül ő keresett, hogy szidja össze a nemfizető adóst, aki pénzét az utolsó fil­lérig elvesztette és pőrén-csupasz­on ment ki az üzletből. Mondjuk, akadnak bizonyára olyan ke­reskedők­, akik Bérczi D. Sándor eljárá­sát hajlandók szigorúan megkritizálni; mi azt nem tesszük, sőt ingyen reklám­mal szolgálunk neki. A cégnek kitűnően felszerelt kézimunkaárú nagykereskedése van. Gondos, előzékeny kiszolgálás­i protekció nélkül. Nagy fizetést képtel­meli, tarifáié izgalomban a bőrpiacot Közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt, illetőleg karácsony és újév között több bőr- és cipőkereskedő és cipőgyá­­ros fizetésképtelenségének híre terjedt el a budapesti piacon. A hírek egy rés­ze nem igazolódott ugyan be, de tényleg két nagyobb cég jelentette be fizetései­nek beszüntetését és ez nagyfokú riadal­mat keltett a készbőrpiacon annyival is inkább, mert az ünnepek előtt és az ün­nepek után tömegesen jöttek budapesti és vidéki kereskedőktől a prolongáció iránt való kérések. Szinte magától értetődik, hogy az in­­szollvenciák híre nyomán támadt izgalom nagy mértékben befolyásolta az üzlet­meneteit, amennyiben úgy a nagykeres­kedők, mint a bőrgyári raktárak még az eddiginél is nagyobb fokú óvatosságot tanúsítottak a hitelezésben. Arról beszél­nek, hogy több megrendelés elfogadá­sát, illetőleg végrehajtását megtagadták. De "tartózkodóvá tette lasz 'izgatott han­gulat a vevőket is már csak azért is, mert az üzletmenetei a detaiilüzletekben mindenütt szokatlanul gyenge, úgyszól­ván sehol sem volt karácsonyi üzlet. A vidéken a csizmadiák és cipészek is na­gyon panaszkodtak, hogy a raktárra el­készített lábbeliket nem tudják értéke­síteni. Az inkasszó ennélfogva — mint különben a már mondottakból is kitűnik —­­rendkívül gyenge. Az üzlet megélénkülése, bár a kedé­lyek kezdenek lassan lecsillapodni, a hónap második felénél előbb alig várha­tók, mert­­ilyenkor­­az év elején, amikor mindenki leltározással van elfoglalva, a forgalom a lehető legszűkebb keretek között szokott mozogni. Az időjárás sem kedvez a borfogyasztásnak, bár az utób­bi napokban havas, lucskos, hidegebb idő állt be országszerte, de általában nem mernek abban bizakodni, hogy ez tartós lesz. Annak ellenére, hogy a bőrfogyas­z­tás nagyon összezsugorodott, az árak mégis szilárdak. A ritkán jelentkező vevők megpróbálkoznak ugyan az alkudozással, de a legitkább esetben érnek el ered­ményt és akkor is egészen jelentéktelen kis engedményekkel kell beérniük. Már csak a kisgyárak­kal kell megegyezni és megalakul a szikvizkartel A s­zikvízgyárak között a legnagyobb titokban hónapok óta folynak a tárgya­lások, hogy mintegy másfél esztendővel ezelőtt felbomlott kartelt milyen fel­é­telek mellett újítsák meg. A megbeszélé­seket hét lakatként őrzik, de annyi már kiszivárgott, hogy a kartel megalakulása már csak idő kérdés®. Legutóbb az egyik érdekelt gyár irodá­jában megbeszélésre gyűltek össze a szikvízgyárak vezetői és megvita­tták, hogy milyen álláspontot foglaljanak el a kartel megalakulása tekintetében. Több kisebb szikvizgyár vezér az értekezleten azt hangoztatta, hogy a megegyezés már csak azon múlik, hogy a kisebb üzemek miképen tudnak megegyezni a­­­nagyok­kal és a sörgyárak elfogadják-e a töb­biek feltételeit. A gyűlésen kijelölték azt a három urat, akik a további tárgyalások során képviselni fogják a megjelent hat gyár érd­ekeit. Mindenesetre az eddig a tárgya­lásoktól távolmaradó kisebb gyárakkal akarnak megegyezni, mert ha azokat si­kerül beédesgetni, akkor már a nagyob­bakkal könnyű a helyzet. A bennfentesek arról beszélnek, hogy a kartel megalakulása rövidesen megtör­ténik. Tudnak arról is, hogy egymás kö­zött felosztották a tisztségeket. Már el­nök is van, ügyvezető igazgató is, fő­könyvelő is, titkár is, de hivatalosan még kar­telről tudni sem a­karnak az érdekelt gyárak. Mindenesetre érdekes az, hogy a nagyobb vevőkkel már előre jelenté­keny mennyiségekre szóló megrendelése­ket íratnak alá és az ügynökök minden­felé áremelésről beszélnek. Ha eddig nincs is meg a skartel a készülő áremelés mindenesetre előhírnöke. KERESKEDELMI hírek Szigorú intézkedés a házalók ellen. Egyre nagyobb mértékben terjed, a ha­tóságak között, a legális kereskedőknek annyi bajt és küzdelmet o­kozó házalóik, megfékezése. Több vidéki centrum eré­lyes intézkedésekkel igyekszik gátat szabni a házalók illegális kon­kurrenciá­­járaak. Hódmezővásárhely, Hajdúböször­mény városok és Abaúj-Torna megye rendeletileg tiltották el a házalást. Re­mélhetőleg a többi megyék és városok is követni fogják ezt a példát, amíg nem késő, amíg a legális kereskedők tönkre nem hiennek. Észszerű termelés és értékesítés cím alatt H­e­­­li Lajosnak, az Alimentária Gazdasági és Keres­k­edelmi rt. ügyvezető igazgatójának praktikus irányban mozgó, kitűnően bevált szakmunkájának js most jelent meg a második kötete nyolcadik kiadásban.. Olvasóinknak nem kell­ külön ismertetnünk ezt a könyveit, mert an­ialk egy része évekkel ezelőtt önálló cikkünk­­alapján a mi lapunkban jelent meg és találkozott már akkor általános elisme­réssel. A most megjelent kötet az igen értékes, számos ábrával áttekinthetőbbé és könnyebben érthetővé tett szövegen kívül "betűrendes szak- és cégnévsort is tartalmaz, amelyben az árumegnevezé­sek öt nyelven (magyarul, németül, fran­ciául, olaszul és angolul vannak feltün­tetve. A Budapesti Nemzetközi Vásárra, me­lyet az idén — mint­­már közöltük — május 3—13-án fognak megtartani, már megkezdődtek a jelentkezések. Nap-nap után tömegesen érkeznek be azoknak a kitöltött, ived, akik mint kiállítók akar­nak a Nemzetközi Vásáron résztvennni, úgyhogy már a­z eddigiekből bízvást ar­ra lehet következtetni, hogy az idei vá­sár legalább is utoléri majd terjedelem­ben és tartalomban a tavalyit, ha ugyan meg nem haladja. A vásár rendezősége mégis isélyt­­helyez arra, hogy a jelent­kezések minél gyorsabban érkezzenek be hozzá már csak azért­­is, hogy a beren­dezéssel­ járó munkálatok megkezdés® előtt tökéletes áttekintése legyen a kö­zönség igényeiről és azért elhatározta, hogy aki a kitöltött jelentkező ívet ja­nuár 15-éig beküldi a Vásár irodájának (V., Alkotmány u. 8.), annak tíz száza­lék jelentkezési kedvezményt ad. A kö­zönség irányában való nagy előzékeny­ség egyik további jele, hogy azokat az érdeklődőket, akik­­kolállítatni óhajtanak és villamoson elérhetők, kívánságukra a Vásár igazolt megbízottja minden költ­ség nélkül az esetleg szükséges felvilá­gosítások megadása és a jelentkezési­ iv kitöltés® végett személyesen felkeresi.

Next