Magyar Kereskedők Lapja, 1935. július-december (55. évfolyam, 25-46. szám)

1935-07-13 / 25-26. szám

Ára 60 fillér Budapest, 1035. Július 13 55. évfolyam 25-26. szám Igazán sok-e a kereskedő? A kereskedő megélhetése talán soha­sem volt olyan nehéz, mint most. Le­romlott az általános vásárlóképesség, kisebb lett a fogyasztás, ritkává vált a vevő. Ellenben lépten-nyomon hall­juk azt, hogy amelyik szakmában és amelyik területen a háború kitörése előtt tíz vagy legfeljebb tizenöt keres­kedő dolgozott, ott most ötven akar megélni, késhegyig konkurál egymás­sal és természetesen megnehezítik, ha ugyan lehetetlenné nem teszik egymás megélhetését. Tény, hogy egyes szakmákban, különösen a kiskereskedések száma nagyon megnövekedett és hogy főleg a városokban a forgalma­sabb utcákban, példának okáért annyi sok fűszer- és élelmiszerkereskedő van, hogy fele, harmada is túlon túl sok volna. És mi mégis azt hisszük, hogy a hiba tulajdonképpen nem a kereskedők nagy számában van, hanem abban, amin kezdtük, hogy megritkult a vevő, kicsiny a fogyasztás, nincs igazi vásár­lás. Iga­z, hogy alaposan kifogásolni le­het azt, hogy a B-listára helyezett tisztviselők, az egzisztenciájukból kiko­pott szellemi foglalkozásúak és úgy­szólván minden letört egzisztencia szinte kivételt nem ismerő szabály kö­vetése gyanánt összekuporgatja az utolsó pengőket, amelyek gyakran még az üzlet berendezéseinek költségére sem futják, és siet boltot nyitni. Persze a legtöbben az elsőrendű életszükség­leti cikkek árusításával akarnak boldo­gulni, mert ezekről mindenki azt hiszi, hogy ért hozzájuk. Hát kinek nincs szüksége ruhára, ennyi valóra? Ilyes­mit az ember mindennap vesz, ahhoz tehát minden aszony, férfi ért, annak kereskedésével — legalább úgy hiszik — mindenki foglalkozhat. A szinte kétségbeesésből nyitott üz­leteknek tulajdonképen a tőkehiány mellett az a tragédiájuk, hogy az újdonsült kereskedőnek fogalma Magyar Politikai, kereskedelmi, ipari, közgazdasági, vállalkozási és szállítási közlöny Megjelenik hetenkint a „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA** rendes melléklettel együtt Alapította: KORMOS ALFRÉD Felelős narkenti­­ FODOR MIKLÓS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V., KERÜLET, ZRÍNYI­ UTCA 1. SZÁM. SOROZATOS TELEFON: *81-9­39. SÜRGNYCIM, FODOR ZRÍNYI U. 1. , ELŐFIZETÉSI DÍJ: A „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK L­A­P­J­Á­VAL EGYÜTT NEGYEDÉVRE 7 PENGŐ, FÉLÉVRE 12 PENGŐ EGÉSZ ÉVRE 24 PENGŐ — MAGYAR KIRÁLYI POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI SZÁMLA *50853. Harc a vegyipari cikkek ármitásáért Drogisták harca a kereskedők ellen • Képesítéshez akarják­ kötni a nagykereskedést A lapunk múlt számában ez alatt a cím alatt megjelent cikk nagy feltűnést keltett, mert a nyilvánosság előtt az igazságnak megfelelően állította be azt a harcot, amelyet a drogisták a vegyi­ipari cikkekkel foglalkozó más keres­kedők ellen folytatnak. Cikkünk a szakmabeli érdekeltségnek nagyon az elevenére talált. Hivatalosan a drogis­ták ipartestülete, nem hivatalosan pe­dig több drogista felelt hosszabb-rövi­­debb fejtegetésekkel a múlt számunk­ban foglaltakra. Sajátságos, hogy a Magyar Kereskedők Lapjá­val a Magyar Kereskedők Lapja cikkével akarnak polemizálni és mintha összebszéltek volna, egyik sem nevezi meg nevén lapunkat, hanem többé­­kevésbé burkolt célzásokkal arra utal, hogy a sajtóban ilyen, meg olyan hírek jelentek meg. Nem tudjuk, a mi érzékenységünket akarták-e ezzel kímélni, vagy talán büntetni akartak azzal, hogy a Magyar Kereskedők lapjának még a nevét sem említik meg. Akármilyen célzatosság vezette a polemizáló urakat, mi a szi­gorú tárgyilagosság kedvéért az egyik hozzánk beérkezett vitatkozó cikket az alábbiakban, majdnem egész terjedel­mében, szó szerint közöljük: Az utóbbi időben irányzatos újság­­cikkek látnak napvilágot, amelyek egy­szer az illatszerkereskedők, máskor a festékesek, fűszerkereskedők és szató­csok terhére elkövetendő súlyos jog­sérelemről panaszkodnak. Módunkban van legilletékesebb helyről szerzett ér­tesülésünk alapján megállapítani, hogy mindaz, ami e tárgyban a legutóbbi időben a lapokban megjelent, vagy tel­jesen alaptalan, vagy mértéktelen túl­zás és semmi más célja nincs, mint hogy a közönséget minden komoly alap nélkül felizgassa. Illetékes körök már régen foglalkoz­nak a tervvel, hogy a drogériák és gyógyszertárak üzletkörét szétválas­szák. Ennek folytán került újabb revi­­deálás alá a 111.005—1894. B. M. ren­deletben felsorolt minden vegyiszer al­kalmazás és hatás szempontjából. A régi rendelet 4 táblázatban sorolta fel azokat a szereket, melyeket kereske­dők, így drogisták is árusíthatnak. Az új rendelet tervezete 2 táblázatból fog állani, melyből a második 2 csoportra oszlik: a) csoportra, melyet minden kereskedő és b) csoportra, amelyben felsoroltakat csak olyan kereskedők árusíthatják majd, kik élelmiszereket nem árusítanak. E két csoport tartal­mazza mindazokat a vegyszereket, amelyeket a szabad forgalomban a ke­reskedők is árusíthatnak. Kivételt ké­pez csupán a régi 4-ik táblázat néhány cikke — mely az erősebb hatású szere­ket tartalmazza —, melyeket közérdek­ből, a nagyközönség egészsége és testi épségének megóvása végett az új ren­delettervezet a drogériák kizárólagos sincs arról, hogy kereskedés foly­tatásához sok minden más is kell, mint valakinek jószándékú elha­tározása Mire aztán a laikus rájön arra, hogy mégsem olyan könnyű kereskedőnek lenni, mint ahogyan ő elképzelte, ad­digra elvész egy csomó hitelezőjének a pénze és megnyomorította jónéhány konkurensének az életét. Az utóbbia­kon azután nem könnyít az, hogy kény­telen beadni a kulcsot, mert az is hoz­zátartozik a szakmát nem értő keres­kedő karakterisztikonjához, hogy a legszívesebben ott nyitja meg a bolt­ját, ahol már valaki tönkrement. Annak, hogy töke nélkül vágnak neki az olyan vállalkozásnak, amely­nek alapvető feltétele a tőke, szintén a hozzánem értés az oka, mert a laikus publikum azt hiszi, hogy a kereskedő hitelből él, hitelből szerzi be árukész­letét. Az üzletnyitáshoz tehát nem kell pénz. Nagyon jó volna ezeket a többnyire sajnálatraméltó embereket fölvilágosí­­títani, akik nemcsak hitelezőiknek, nemcsak versenytársaiknak ártanak, hanem talán a legjobban önmagukat károsítják, mert nem ritkán a nem si­került üzletnyitás az abszolút tönkre­menetelt jelenti, az illetőt a züllés lej­tőjére taszítja. Jó volna, de egyelőre tudtunkkal nincs semmi olyan gyakor­lati eszköz, amellyel a hívatlanokat a kereskedelemmel való foglalkozástól el lehetne riasztani. A képesítéshez kötés nem vezet igazán célra és sok keres­kedői szakmában egyenesen lehetetlen, nem szólván arról, hogy tulajdonképen a kereskedő képesítését a vele­született tehetség adja meg. Még kevésbé vezethet célra a numerus clausus, vagy más hasonló erősza­kos rendelkezés. Még talán a legtöbb eredményt attól lehetne várni, ha a kormány és a ható­ságok igyekeznének a közönséget arról felvilágosítani, hogy milyen pályákon van leginkább kilátása a boldogulásra és melyek azok a pályák, amelyeken rátermettség, vagy egyéb elengedhetet­len feltételek nélkül biztos a tönkre­menetel. Az utóbbiak közé tartozik a kereskedelem is. Ámde ez is hosszú idő munkája lehet csak és kérdés, hogy még akkor is igazi eredménnyel jár-e. Volna még egy eszköz: a hivatott kereskedők céltudatos­szervezkedése. De hát hogyan lehet a magyar keres­kedőket egy érdekszövetségbe összpon­tosítani? A legnagyobb hiba az, hogy minden kereskedő nemcsak verseny­társa, hanem­ irigy ellensége a szom­szédjának, nemcsak a legközelebbi, ha­nem a távoli szomszédjának is. Ezeket közös célok egyöntetű kimunkálásra egy kalap alá összehozni szinte lehe­tetlen. Különleges gyártmányai a Cipészipar számára : Barna cipészlemez (falemez), vörölemez, Hungária impregnált lemez, faku­sz, modellemez és lágyéklemez (gelenk)__________________________ Hungária Papírlemez és Papírgyár R.T. Budapest-Újpest. Gyára: Újpest, Váci­ út S3. Telefon: 945-29, 951—60. Gyártmányai: Szürke, barna (patent) kemény papírlemezek, minden erősségben és méretben, mindenfajta célra.

Next