Magyar Kereskedők Lapja, 1938. január-november (58. évfolyam, 1-26. szám)

1938-01-22 / 1-2. szám

Politikai, kereskedelmi, ipari, közgazdasági,­­vállalkozási és szállítási közlöny. Megjelenik hetenkint a „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK­ LAPJA" rendes melléklettel együtt Aapisolta: KORMOS ALFRÉD ELŐFIZETÉSI DÍJ: A „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJÁÉVAL EGYÜTT NEGYEDÉVRE 8 PENGŐ, FÉLÉVRE 12 PENGŐ EGÉSZ ÉVRE 24 PENGŐ. — MAGYAR KIRÁLYI POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI SZÁMLA *4339. Felelős szerkesztő : FODOR MIKLÓS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, V. KERÜLET, ZRÍNYI­ UTCA 1. SZÁM. SOROZATOS TELEFON: *18—19—39. SÜRGÖNY CÍM: FODOR ZRÍNYI U. 1. Akik a kereskedj­­eslen dolgoznak Az idei évben lesz az Eucharisztikus Világkongresszus, amely ünnepies al­kalomból több százezer embert vár­nak a világ minden részéből Buda­pestre. Nemzeti ünnepi év lesz egyéb­ként is az 1938-iki, mert Szent István magyar király emlékének hódolunk, társadalmi és felekezeti különbség nélkül, mindannyian, magyarok. Amikor ezt­ a­­kettős jelentőséget előrebocsátjuk és hangsúlyozzuk, azért »<■«..... mert abc- jár,' hogy röviden olyan hangok jelentkeznek, amelyek el szeretnék hitetni, mintha lelkiisme­retlen spekuláció tervszerűen szervez­né a drágaságot és hogy Budapesten a legközelebbi hónapokban, de főleg májusban, a drágaság fojtogatni fogja a fővárosi lakosságot. A székesfőváros egyik legutóbbi ülésén már el is hang­zott ilyen értelemben az első inter­pelláció. ’Szendi Károly polgármester azonban a b­űn volt és megfelelő felvilágosítást nyújtott. Nem hitte el, hogy „bűnös, alkalmi kalmárok fel­vásárolják a nélkülözhetetlen élelmi cikkeket.“. Világos, hogy­ ez a beállítás a keres­kedők ellen irányul, a kereskedelmet igyekszik diszkreditálni. Pedig a magyar kereskedő nem szolgált rá erre a gyanúsításra. Szo­lidsága, pontossága, lelkiismeretessé­ge, ötletessége egyaránt a világ első kereskedőinek sorába helyezi. A ma­gyar kereskedő most is, mint mindig meg fogja állni a helyét. Amikor a kongresszusra érkező óriási tömegek zavartalan ellátásának a terve felmerül, ne engedjék az ille­tékesek ezt a kérdést is szélsőséges intrikáknak kiszolgáltatni, hanem li­berális intézkedésekkel tegyék lehető­vé ennek a fontos kérdésnek a meg­oldását. Kipróbált kereskedőkre van szüksége a magyar piacnak, akik ezt a nem mindennapi feladatot simán tudják lebonyolítani. A szélsőséges agitáció csak zavarokat idézhet elő. Vi irányszai a gyárak PBg£B8 Ifi—IWllHTi 3—MBB M——B3——————i iixletpolitikájáb­an Visssza leéll állítani a nagyteereskedő jelleget, még mielőtt a detailt keresk­e­­dője áldozatul esnek a nagyáruházaknak ! A Magyar Textilgyárosok Országa-­ Egyesületének elnöki tanácsa hetek óta *v • •» ’’ v’i ' válságainak megvitatása, céljából sok gondot okoz az érdekeltségnek, hogy a textilgyárak némelyike aránytalanul nagy készlettel rendelkezik. Ez­zel szemben­­s kereskedelmi forgalom nem mutat javu­lást A Textilgyárosok Országos Egye­sülete az üzemredukció lehetőségével kénytelen számolni. Több gyárnak­ a közelmúltban már végre is hajtott kisebb arányú redukciót. Ez a helyzet az egyezmények re­víziójának kérdését provokálja. Mindenekelőtt a két igen fontos tömeg­cikkre vonatkozó egyezmény időszerű. Nevezetesen a műselyem, krepdesin és a mísselyem marokénra vonatkozó megálla­podás. Az 1937-iki év utolsó négy heté­ben a vonatkozó egyezmény feltételeit ideiglenesen felfüggesztették, amennyi­ben közös elhatározással megszabták, hogy melyik gyár hány méter árut he­lyezhet el A gyárak éltek is ezzel és amint értesülünk, a részükre engedélye­zett ..keretet száz százalékig kimerítették. Meg kell jegyeznünk, hogy erőltették az eladásokat, meglehetősen kedvező hiteleket ajánlottak fel, sőt az egyezmé­nyes árszintből is pár százalékot leírtak. Most aztán a gyárak arra gondolnak nem volna-e helyesebb, ha a vonatkozó egyezményt az új év elején­­sem léptet­­nék életbe, annál kevésbé, mert két gyá­ros szerint a­ kartelre vonatkozó megálla­podások tulajdonképpen nincsenek is ér­vényben. A Textilgyárosok Országos Egyesülete azt az álláspontot vallja, hogy lehetőleg minden egyes szakmában fent kell tartani a már meglévő egyezményeket, mert különben, könnyen, megtörténhet, hogy a legélesebb versenybe fognak az érdekelt gyárak. Hogy ez mennyire így van­, bizonyítja az a körülmény is, hogy­ a külön szövetségbe tömörült kis textil­üzemek vezetői kapcsolatot kerestek a .. .lugyarc.. o­: Ország.«« Egy esatetévé» Elpanaszolták, hogy a nehéz helyzet miatt súlyos napok elé néznek. Attól tar­tanak, hogy nemcsak kisebb, hanem na­gyobb kereskedelmi cégek is fizetéskép­telenné lesznek,­­és kényszer egy­ességük során sok millió pengő árut dobnak a piacra. Mivel túlnyomólag ,50 százalékos kvótaegyességet kötnek, 15—20, esetleg még több százalékkal olcsóbban kínál­hatják a kérdéses textilárakat, mint ma­guk a gyárak. A­­közép és kisüzemek, valamint a nagy gyárak közt tulajdonképpen nincsenek éles ellentétek, s amik vannak, azokat át lehetne hidalni. Azonban­­a megoldás mégserfi olyan egy­szerű, mert a kisgyárak azt kérték, hogy a nagyok hozzanak áldozatot, ne pedig ők, más szóval hogy a meglévő egyez­mények keretében szabályozzák úgy a termelést, mint az eladást. Ez a szabá­lyozás tulaj­do­nnképpen azt jelentené, hogy szűkítsék az üzemi keretüket, kor­látozzák az eladásokat és tartsák a meg­lévő árszintet. Minderre a feltételre azon­ban a nagy gyárak alig vállalkozhatnak, mert ki tudja, hogy­­a kereskedelmi for­galom nem zsugorodik-e méginkább ösz­­szébb? A nagygyárak egyébként érdekes és merőben újszerű módszert alkalmaznak egyes igen nagy hitelezőkkel szemben. Abból indulnak ki, hogy ezek a megala­pozott vállalkozások csakis amiatt kerül­tek most bajba, mert az 1937-iki év va­lamennyi szezonja igen kellemetlen meg­lepetéssel szolgált. Például szeptember— október és november hónapokban úgy­szólván a harmada, vagy a negyede ér­vényesült az 1936. évi hasonló időszaki forgalomnak. Ez okozta aztán, hogy olyan kereskedelmi, cégek, amelyeknek a vagyonát fél millióra, sőt jóval többre lékelték a múlt évben a hitelezők, 10-20 ezer pengős váltóikat nem tudták be­váltani. 1. Erre a hitelező gyárosok maguk vál­lalkoztak, hogy ezeket a váltódiffe­­renciákat kifizetik. Tudunk olyan esetekről, amidőn az egyik kereskedelmi társas cégnek 60.000 pengős lejárt váltóit rendezték a gyárak. De olyan esetekről is tudunk, amidőn, nem­csak egy, hanem két évi moratóriumot adtak! Most az a kérdés, hogy ez az irány­zat erőre kap-e és ha igen, hová vezet? Mert annyi bizonyos, hogy ha gyors fi­zetésképtelenséget sikerül így- több eset­ben elkerülni, mi fog akkor történni, ha a kereskedelmi forgalom a legközelebbi szezonokban, sem javul. De van az éremnek egy másik ol­dala is. Az a vélemény, hogy a kö­zép és kiskereskedők százait áldo­zatul fogják dobni. A legutóbbi két hónapban, hír szerint, közel 8000 váltót óvatottak meg és ezek főleg kiskereskedők váltói voltak. A leg­utóbbi két hónap óta egyébként ijesz­tően megnőtt a kiskereskedők inzolven­­ciája.. Abban az esetben pedig, ha a nagyhitelezők csakis a nagyadósok men­tésére gondolnak, akkor a helyzet feltű­nő és kellemetlen aránytalanságot fog mutatni a­­kiscégek hátrányára. A Magyar Kereskedők Lapjának mun­katársa erről az igen fontos kérdésről behatóan tárgyalt az egyik nagy textil­gyár ügyvezető­ igazgatójával, aki a je­lenséget elismerve, többek közt a követ­kező magyarázattal szolgált: —■ Belátom, hogy már­is sokkal kom­plikáltabb az ügy, mint pár héttel ezelőtt képzeltük, amidőn ezt az ak­ciót elkezdtük. A feltevés ugyanis abból indult ki, hogy az új esztendő elejétől kezdve az általános gazdasá­gi helyzet biztatóbb jelenséget fog hozni és így adva lesz a sima kibon­takozás. Arra alapítottuk számításain­kat, hogy a magyar gazda abba a

Next