Magyar Kereskedők Lapja, 1938. január-november (58. évfolyam, 1-26. szám)

1938-01-22 / 1-2. szám

s helyzetbe került, hogy már értékesítette a legkülönbözőbb terményeit, állatjait, s az eladott búzától és dohánytól kezdve a kihizbailt pulykáig és borig a kezébe kapott összegeket a vásárlásokra fordítja. A vidékről érkező jelentések valamennyire biztatóak is, azonban korántsem annyira, hogy ne nézzünk szorongó érzésekkel a legközelebbi hónapok elé. Minden reménységünk abban van, hogy a várva-várt nagy tavaszi kereskedelmi forgalom országszerte ki fog bontakozni és az általános helyzet egycsapásra megváltozik. — De ha mégse így történnék, akkor —legalább is az én szerény véleményem szerint — a nagyhitelezőknek nem szabad disztingválniuk, hogy nagy, közép, avagy kis cégekről van-e szó. Igaz viszont, hogy felmerült az a kérdés is, miért engedtük a nagykereskedelmet arra a lejtőre, amelyre jutott. Ennek előidézője ugyan éppen egyes nagy hitelezők álláspontja volt, akik évek óta azt vitatták, hogy nincs szükség nagykereskedelemre. A legújabb események bebizonyították, nem volt igazuk, mert soha nem volt akkora szükség a nagykereskedőkre mint napjainkban. Be kell ismerni egyúttal azt is, hogy ha a nagykereskedőket jobban támogattuk volna, akkor a kiskereskedők rovására nem nyomultak volna anynyira előre a nagyáruházak. Ez a döntő! És mert így látjuk a helyzetet, bízom, hogy ez az irányzat újból ilábrakap a magyar kereskedelemiben. Még egy roppantás a kereskedőit fejére Érdekes olvasni azt a hivatalos jelentést, amelyben a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara a kerületi „Futura” gazda választmány megalakulásáról beszámol. Ezt írják: „ Az új szerv feladata és célja, hogy a kisgazdákkal is megteremtse a közvet■len kapcsolatot azok kisebb tételeinek előnyösebb értékesítése céljából. A Futura így az egyes vidéki körzetek gazdatársadalmának a termény-, gyapjú stb. értékesítéssel kapcsolatos kívánalmairól mindig értesül és közbelép, anélkül, hogy a közvetítői munka megdrágulna. (Vagyis: ő sem számít többet, mint eddig a vidéki „közvetítő kereskedő” számított... De hol itt a gazda haszna?) Az alakuló ülésen Darányi Béla, a Futura vezérigazgatója ismertette ,a fenti célkitűzéseket és a kamarákkal való közvetlen kapcsolat felvételének indokait Sokorópátkai Szabó István szerint az egész Felsődunántúl fekvésénél fogva a kivitelre van predesztinálva tehát az exportot szolgáló intézményeket kell kiépíteni, mint az Hegyeshalomban a modern tárházzal és magtisztító üdeppel történt. Dr. Vaga Béla különösen hangsúlyozta az altruista jellegű kereskedelmi szervezetek összefogásának a jelentőségét és a kamarákkal való szoros kapcsolat kiépítését. Horváth István a kisgazdák védelme és az „árszabályozás” szempontjából (lásd: paprika!) tartotta fontosnak az országos Futura-akciót. Szép, szép! De mit szól ehhez Bornemisza Géza miniszter úr, aki pár nappal ezelőtt megint „kereskedő-napot” tartott és olyan megható szépen tett hitvallást a tisztességes, dolgozó (— terményt és gyapjút összegyűjtő, osztályozó, beraktározó —) kereskedelem mellett. Ezért nem teszünk egyelőre megjegyzést több ezer, kenyerét vesztő vidéki kartársunk váratlan fejbekólintásáról. .MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1938. január 32. Teljes fa- és szénhiány a budapesti piacon A darabos szénnek és a tűzifának riasztó fogyása és az utánpótlás százféle nehézsége már decemberben előrevetette az árnyékát, hogy tüzelőszerben feltűnően nagy hiány lesz. A szakma képviselőinek felfogása szerint a szénbányák nem tudnak , vagy nem akarnak — szállítani, rendületlenül a brikettfogyasztásra akarják rászorítani a detailistákat és engresistákat egyaránt. Persze nem számítanak azzal, hogy a fővárosi lakások kályháinak tízezrei nem alkalmasak sem a brikett, sem a tűzifa használatára. A tűzifapiacon a behozatal küzd a szállítási nehézségekkel, a hazai termelők pedig jobban tudják a fát vidéken értékesíteni, mint a fővárosban. Ennek egyszerű a magyarázata: A termelő hozzájut a 20 százalékos szállítási különbözethez, mert az árak nem az ország különböző részeire, hanem a fővárosra számítva vannak megállapítva. Hozzájárul ehhez az a közismert — de hivatalosan természetesen nem nyilvános — tény is, hogy elsőrendű áruért az ellenőrizhetetlen vidéki forgalomban 30—40 filléres métermázsánkénti felár is elérhető. Vannak, akik azt állítják, hogy ezt a felárat néhány fővárosi nagy cég is megtéríti, csak hogy elláthassa jelentékenyebb átvevőit és el ne veszítse klienseinek nagy részét. A tavasziasra forduló időjárás különben egyelőre kizárja azt a lehetőséget, hogy a közeli hetekben valamilyen címen árváltozásokra lehessen számítani. Mozgalom a szombati bérfizetés megváltoztatására Évek óta ismételten fölmerült a az kérdés, hogy a gyári és egyéb munkásokat, akik hetenként kapják a pénzüket, ne szombaton fizessék ki. Legfőbb érv az volt, —és ma is ez, — hogy az egyszerű emberek, ha szombaton kapják kezükbe a pénzt, leülnek a kocsmákba, mert „másnap vasárnap lesz és aludhatnak.” A képviselőház még 1927-ben javaslatot fogadott el, mely utasította a kereskedelmi minisztert, hogy az érdekeltekkel megbeszélve, a munkabérfizetést szombatról a hét közepére tegye át. Annak idején a budapesti kereskedelmi és iparkamara az érdekeltség meghallgatása alapján olyan javaslatot terjesztett elő, hogy a miniszter mellőzze a heti bérfizetési napnak törvény vagy rendeleti szabályozását és bízza az érdekeltekre, hogy szakmájuk vagy üzemük különleges szempontjainak számbavételével szabadon válasszák meg szombattól eltekintve a hétnek azt a köznapját, amelyen a bérfizetést tartják. Legújabban a Református Egyház Egyetemes Konventje hozott határozatot, amelyet a kormányhoz terjesztett és erkölcsi és szociális szempontokra való hivatkozással kéri a heti bérfizetési napnak szombatról a hét közepére való áthelyezését. A konvenii határozat sem kíván kifejezetten kényszerítő jogszabályt ebben az ügyben, hanem csak megkeresést kér a kormány részéről az érdekeltekhez, hogy azok ilyen irányban intézkedjenek. A konventi határozatot az iparügyi miniszter véleménynyilvánítás céljából megküldötte most a kereskedelmi érdekeltségeknek. Bizonyos, hogy 1927 óta lényegesen megváltozott a helyzet, számos szakmában és sok vállalat elejtette a szombati fizetési napot és áttért a hét más köznapján való fizetésre. Ez a tény azt mutatja, hogy nincs szükség kényszerítő intézkedésekre. A kisipar szempontja is ellene szól a jogszabállyal való beavatkozásnak. Legjobb tehát, ha rábízzák az egyes szakmákra és üzemekre, hogy szabadon állapítsák meg szombat mellőzésével a heti bérfizetés napját. Hárommillió kiló gyapjú exportjáról kell rendelkezni Március vége előtt nem számíthatunk a várva-várt gyapjúrendeletre Minden esztendőben nagy gondot okoz a földművelésügyi minisztériumnak, úgyszintén a gazdáknak és gyáraknak is a gyapjúértékesítés problémája. Már megkezdődtek a tárgyalások. A minisztérium tárgyal a Futurával, mint a gazdák érdekképviseletével. A földművelésügyi minisztérium külön tárgyal a gyáraikkal, de tárgyal velük az iparügyi minisztérium is. Ugyanekkor a gyárak egymás közt is igyekeznek megállapodni. Hosszú ideig eltartanak ezek a megbeszélések, mert valóban nem könnyű elsimítani a mutatkozó ellentéteket. Április végén kezdődik meg az új gyapjúszezon és a szakmát elsősorban az érdekli, vájjon a fölöslegesként mutatkozó mennyiséget milyen feltételek mellett lehet exportálni? Úgy látszik, a gyapjútermelés rentábilis a mezőgazdasági szempontjából, bármennyire is hivatkoznak a gazdák arra, hogy alig jönnek ki az irányárak mellett. (Meg kell említenünk, hogy a külföldi paritáshoz viszonyítva maaasak a belföldi irányárak.) Mindemellett közel 7-8 millió kg. gyapjúmennyiséggel kell számolni az új értékesítési évadban. Számításba véve azt, hogy az eddigi gyakorlat szerint 5—6 millió kg. gyapjú bőven fedezte a belföldi ipar szükségletét, 2 és fél millió kg. gyapjúfelesleg marad, amelynek az elhelyezése meglehetősen nagy gondot okozhat. Arról is beszélnek, hogy a múlt esztendei termésből mintegy 900.000 kg. hever a raktárakban feldolgozatlanul és így a több mint 3 millió kilogram gyapjú elhelyezése szerepel elsősorban az érdekeltek között folyó tárgyalásokon. Annyi kiszivárgott, hogy nagyjából a múlt évi rendszer szerint bonyolódik le a gyapjúértékesítés. Március vége előtt nem lehet számítani a rendelet megjelenésére. A tárgyaláson már eddig is elhangzott olyan javaslat, hogy igyekezzenek a gazdák számára biztosítani azokat az árakat, amelyeket eddig kaptak árujukért és a felesleget megfelelő feltételek mellett helyezzék el a külföldi piacokon. Értesüésünk szerint a külföldi gyapjúbehozatalt, a posztóipart, de legfőképpen a jegybehozatalt terhelik meg majd olyanképen, hogy lehetővé váljék a gyapjúfelesleg elhelyezése. Külföldi viszonylatban állandóan emelkedik a gyapjú ára. A legutóbb megtartott londoni aukción durvább fajtákat 5—7,5 százalékkal magasabb kurzuson jegyezték és csak a finomabb árak maradtak változatlanok. A hadirokkant kereskedők és iparosok gyűlésén hangoztatták, hogy a sokat szenvedett hadirokkant tábornak végre meg kell adni az életlehetőségeket. A hadirokka... iparosok követeléseit Gawora Zsigd mérnök terjesztette elő, vitéz Antal János a hadirokkant kereskedők sérelmeit ismertette, a hallgatóság nagy tetszése közben. Kérik, hogy a hadirokkant utcai árusokat ne kötelezzék iparigazolvány beszerzésére, a behozatali engedélyeknél a hadirokkant kereskedőket részesítsék előnyben és a vámhiteleknél adják meg számukra a legnagyobb kedvezményt. Vitéz Árvátfalvy Nagy István, a HONSz elnöke bejelentette, hogy a szövetség mindenben támogatja az elhangzott kívánságokat. Változások a Hutter és Lever R.»T. és a Flóra R.»T. vezetésében Schicht Kurt 1937. január 1-ével megvált a Hutter és Lever Rt. és a Flóra Rt. vezérigazgatói tisztétől, minthogy Bécsben vállalt fontos megbízatást. Helyét G. Chipperfield vezérigazgatóval töltötték be, aki eddig Svájcban működött. Értesülésünk szerint Schicht Kurt továbbra is tagja marad az említett vállalatok igazgatóságának, amelyekbe a közeli napokban tartandó közgyűléseken az új vezérigazgatót, G. Chipperfieldet is beválasztják. Schicht Kurt 3 és féléves működése során nagy érdemeket szerzett a Hutter és Lever Rt. valamint a Flóra Rt. felvirágoztatása körül. Távozása alkalmából. hó 6-án a Vadászkürt szállóban, bankettet rendeztek, ahol méltatták eredményes működését. Ugyanekkor mutatkozot be a vállalat tisztviselőinek G. Chipperfield vezérigazgató. Az új osztrák-cseh tárgyalások Bécsiből jelentik, hogy Ausztria és Csehszlovákia között újabb gazdasági tárgyalások kezdődnek. A tárgyalások során kölcsönösen enyhíteni fogják a most fennálló behozatali tilalmakat.