Magyar Kisebbség, 1998 (4. évfolyam, 3-4. szám)
Öndefiníciós kísérletek - Fórum - Bakk Miklós: Kisebbségi léthorizont és modernitás
FÓRUM FÓRUM Bakk Miklós Kisebbségi léthorizont és modernitás Egy háttérkonszenzus nyelve Veress Károly „kisebbségilét-elemzése" eltekint a kisebbségekkel foglalkozó politikatudományi, szociológiai vagy történeti irodalomban kidolgozott fogalmaktól és fogalommeghatározási kísérletektől. Ez önmagában még nem zárja ki a kisebbségi lét ontológiai igényű megalapozásának lehetőségét. Azonban a fogalmi támpontok hiánya az elemzést olyan „dialektikus társadalomelméletté" (Habermas) avanzsálja, amely „kategóriáit első fokon maguknak a cselekvő individuumoknak a szituációtudatából meríti". Úgy tűnik, hogy a Veress Károly érvelésében megjelenő szituációtudat a hetvenes-nyolcvanas évek nyelvi valóságában összegzett értelmiségi tapasztalatra s egy mögötte rejlő értelmiségi háttérkonszenzusra alapoz. Erre utalnak elemzésének tematizációs szempontjai is, az olyan - alcímekként is kiemelt - kifejezések, mint „korlátozás és önkorlátozás", „illúzióépítő jövő" vagy „fokozott tudatosság". Az így megformált nyelvi tapasztalatnak kétségtelenül van valami névtelen autoritása, hagyományt fejez ki, egy olyan megőrzést, amelyet - Gadamer kifejezésével - „az ész észrevétlenül hajt végre". Nem célunk itt e hagyomány elemzése, azonban a humán tudományok területén az átmenet élesen veti fel a nyelvkritikai szempontokat, s ezzel az ideologizmusok veszélye is az előtérbe kerül. A tudományok által kidolgozott fogalmak ugyan szintén foglyai lehetnek valamilyen ideologizmusnak, azonban bármely vita, mely ezzel kapcsolatos, módszertanivá tehető. Csoportdinamika és etnocentrizmus A Veress Károly által említett „múlt" valaminő dominanciája kétségtelenül fennáll: a XIX. század első évtizedei óta a történelmiség egy bizonyos formájában élünk. E történelem egyszerre van mindenütt és sehol, jóllehet „társadalmi és egyéni identifikációs mechanizmusainknak nyilvánvalóan egyik lényeges tengelye"2. A kisebbségek létmódja ilyen identifikációs mechanizmusok fennmaradásának értelmezéséből bontható ki. Ezeknek az értelmezéseknek alapvetően két típusa van: a funkcionalista típusú (mely a jelent a jelen )