Magyar Könyvszemle, 1886 (11. évfolyam, 1-6. szám)
Dr. Váczy János: Dr. Nagy Sándor 1858–1886. 180–185
182 Dr. Nagy Sándor, adatok helyes csoportosításával s beható vizsgálatával, de a nyelv, a stil világosságával, tisztaságával, szépségével is messze kimagaslott e kis művecske a hasonló nemű dolgozatok közül. Meleg tárgy szeretettel, bizonyos lendülettel a felindulásnak azzal a nemével fogott mindig dolgozataihoz, amelyet az igazság keresése s az a tudat kölcsönöznek a léleknek, hogy a sikerrel végzett munka néhány eltemetett kincset mutat be majd a tudós világnak, néhány becses ereklyét nyújt a nemzeti műveltséghez. Kisebb-nagyobb terjedelmű dolgozatai gyorsan követték ezután egymást. Hadügyünk állapota 1. Lajos korában 1342—1382. czímű hadtörténelmi tanulmányára (Ludovika Akadémia Közlönye, 1884. évf. 651—696., 731—751. 1.) csakhamar a Nemzeti Múzeum könyvtárának egyes fontosabb gyűjteményeinek ismertetése következett, mint Horváth István kéziratai a Magyar N. Múseum könyvtárában, (M. Könyv-Szemle, 1883. VIII. évf. 1—26. 1.) Szombatos kódexek a N. Múzeumban (Értek, a nyelv. és széptudomány, oszt. köréből, XII. k. 2. f. Budapest, 1884.), Adalékok a XVI—XVII századi elbeszélő költészetünk irodalmához (Egyet. phil. Közlöny, IX. évf. 1885. 25. 1.), Heraldikai és sphragistikai kézíratok a M. N. Múzeum könyvtárában (Turul, 1883. I. évf. 150. 1.), s a mit legelőbb kell vala említnem : Hazai tanodai drámák a M. N. Múzeum könyvtárában (Magyar Könyv-Szemle, 1883. VIII. évf. 309. 1. és németül : Schulcomoedien in der Bibliothek des ung. National Museums. Ungarische Revue, 1885. II. Heft, 91. 1.), a melylyel éveken át foglalkozott s a melyet egy terjedelmes monographiában kivánt kidolgozni. E czélra rendkívül sok adatot összegyűjtött. Bátorította a siker, a melyet az Akadémiában felolvasott értekezéseivel aratott, a Szombatos kódexekkel s a Gyöngyösi István műfordításaival, a mely utóbbi az Egyet. Phil. Közlöny 1887. évfolyamában fog világot látni. Nem pusztán a magyarországi iskolai színjátékok történetével foglalkozott, az összes európai anyagot felölelte s oly bámulatos adathalmaz állt rendelkezésére, a melyből egységes egészet alkotni elismert hírű tudósnak is becsületére vált volna. Ha szabad ítéletet mondani e töredékben maradt legbecsesebb munkájáról , ezzel bizonyára irodalom-történetíróink közt szép helyet vívott ki magának s valószínűleg eldöntött, vagy legalább alaposan megvizsgált volna oly kérdést, mely drámai