Magyar Könyvszemle, 2004 (120. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 2. szám - SZEMLE - Kerényi Ferenc: Gáspár János 1816-1892. Dokumentumok. Összeáll. Aknay Tibor. Bp. 2003.

másolatát is ismeri a sajtó alá rendező. Mivel 1805-ben meg is jelent, ezek a másolatok első­sorban a költemény megzenésített formái, ezért csak talán zenetörténeti értékűek. A vers kelet­kezése fejezetből megtudjuk, hogy a költő ezt a költeményt Földi Jánosné, Weszprémi Julian­nának címezte, s így annak ellenére, hogy a cím­zett más volt, a költő mégis eredendően a Lilla nevet akarta beírni az ötödik versszakba, a rím miatt azonban a ’Julissa’ szavából ’­...issa’ lett. A szövegkritikai jegyzetek nagyon rövidek. Annál bővebbek a tárgyi és nyelvi magyaráza­tok. Ezt a költeményt összehasonlították Matthis­­son és H. Ch. Boie egy-egy versével. A bizonyí­tást nem találja meggyőzőnek Szilágyi, Demek Győző ugyanis Mathisson Rosenknospe című versével vél hasonlóságot. Ezt nem tudja elfo­gadni Szilágyi. Trostler József Christian Boie An die Rose című versével vetette egybe Cso­konainak ezt a költeményét. Nem tartja a sajtó alá rendező lehetetlennek, hogy Csokonai ismer­te ezt a megzenésített verset. Gálos Rezső meg­erősíti Trostler véleményét, Szilágyi azonban egy újabb forrásra mutat rá. S ezután sorra veszi a költő azokat a tanulmányokat, amelyek ennek a költeménynek az irodalmi értékét kívánják bemutatni. Harsányi István, Juhász Géza, Kiss Tamás, Sőtér István nézeteit ismerhetjük meg Szilágyi e költeményhez fűzött jegyzeteiben. Ez­után szól arról a változatról, amelyet Kölcsey helyesbített. S a saját véleménye mellett elmondja V. Szőcs Gézáét, Szabó Zoltánét. Gyakorlatilag a jegyzetekben Szilágyi összefoglalja a költe­mény teljes utóéletét. A költemény trochaikus lejtésű, keresztrímes 8-as, 7-es strófában íródott. Részletes tájékoz­tatást kapunk a költemény megzenésített válto­zatairól is. Molnár Antalnak 1929-ben a Langer János által írt, korabeli dallamról nincsen jó vé­leménye, „de még hagyján - írja Molnár - a tet­szetős kis Langer dal, amit azután ugyane stí­lusban, a későbbi Serly Lajos nyújt a »Nyílj ki nyájasan mosolygó«-ban (A rózsabimbóhoz) attól aztán eltemetkezhet Csokonai. Az olyan szalontermékhez pedig, mint Fellner Ferenc ugyane szövegre készült keringőszerű nótája, egyálta­lán nincs szavunk. (Molnár A Csiűdal), 15-16.” Szilágyi további jegyzeteiből pedig megtudjuk, hogy az említetteken kívül, Serly Lajos-Tamnay Alajos (1903), Sztankó Béla (1904), Dávid Gyula, Farkas Ferenc, Fellner Ferenc, Hollósi Kornél, Járdányi Pál, Kadosa Pál, Kárpáti Sándor és Lányi Viktor írtak dallamot Csokonai e versére. Azt hiszem természetes, hogy a recenzens meg­tudván azt, hogy hány komponista írt zenét erre a versre, legszívesebben meghallgatná CD-ről valamennyit, vagy legalább kottakiadását is szí­vesen kezébe venné. Ez azonban már inkább a magyar zenetörténet, mint az irodalomtörté­net sajátja lenne. Szilágyi Ferenc ebben a kötetében is bizo­nyította, hogy az ő személye Magyarországon talán a legalkalmasabb volt arra, hogy Csokonai Vitéz Mihály költeményeinek kritikai kiadását sajtó alá rendezze. Hiszen olyan filológus ő, aki a költő valamennyi verse elő- és utóéletében ala­posan tájékozódott, az irodalomtörténet évtize­dei, évszázadai alatt született valamennyi kritikus észrevételét, vagy mint imént láttuk, a megze­nésítések múltját is mindenkinél jobban ismeri. S még valamit el kell mondani róla, olyan mun­katárs is ő, aki kollégáit bármikor szívesen se­gíti is, ha éppen véletlenül Csokonai kutatásra szánják magukat. Ezt személyesen is megtapasz­talhattam több alkalommal. Kilián István Gáspár János 1816-1892. Dokumentumok. Összeállította Aknay Tibor. Bp. 2003. Orszá­gos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. 209 I. /A magyar neveléstörténet forrásai 19./ Apró életképek a reformkorból: Gáspár Já­nos (a nagyenyedi kollégium volt diákja és le­endő igazgatója) és Mentovich Ferenc (enyedi diáktárs, a majdani nagykőrösi nagy tanári kar tagja, utóbb a marosvásárhelyi ref. kollégium ta­nára) 1841-ben, útban Berlin felé, megállapodtak Pest-Budán, és a leendő pedagógusok látogatá­sokat tettek. Bekukkantottak Kossuth Lajoshoz, aki éppen a Pesti Hírlap 71. számát korrigálta.

Next